Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)
1934-09-08 / 72. szám
1934. szeptember 8. »KOMÁROMI LAPOK« 5. oldai. Milus JállOS mhafestő, vegytisztító | Alapítva: 1905. Komáim Nádor-ucca 3. és 48. Leszállított áron fest, tisztít úri, női ruhákat, függönyöket stb. Külföldön szerzett tapasztalatok alapján szőrmék, rókák stb. bőrkabátok, szarvasbőrök szakszerű festése és tisztítása. Plissirozás minden nagyságban. Megsemmisítette a járási hivatal az egyházak városi segélyének kifizetését megtiltó képviselőtestületi határozatot. Törvényellenes az egyházi segélyek kiutalása elleni álláspont. Komárom, — szept 7. Ismeretes, hogy Komárom város községi képviselőtestületének munkás- és csehszlovák párti többsége az 1933. május 22-én megtartott közgyűlésen megtagadta az egyházak évi segélyének további kifizetését és e határozatnak értelmében a város úgy a róm. kát. egyház kegyúri kiadásainak, mint a többi egyházak, több mint egy évszázad óta megszakítás nélkül kiutalt segélyének folyósítását beszüntette. A képviselőtestületnek ezen évszázados jogot tiprő egyoldalú határozata ellen Fiilöp Zsigmond h. városbirő, mint a komáromi ref. egyház főgondnoka, felebbezést nyújtott be a járási hivatalhoz, ahol a határozat megsemmisítését és a kegyúri kiadások s az egyházi segélyek további akadály nélküli kifizetésének elrendelését kérte. Hasonló felebbezést nyújtottak be a többi egyházak elnökségei is. A járási hivatal a napokban döntött ebben az ügyben és küldötte meg határozatát a felebbezőknek, amely szerint a járási hivatal a város képviselőtestületének 81261193313 sz. közgyűlési határozatát megsemmisítette. A határozat megállapítja, hogy Komárom város, mint a volt szab. kir. és törvényhatósági joggal felruházott város jogutóda, a komáromi róm. kát. egyház kegyura legalább is 1774. év óta és az ezzel járó összes kötelezettséget még 1779-ben magára vállalta. Ennek folytán a város köteles a róm. kát. egyházat fentartani és nincs joga arra, hogy ebbeli kötelezettségéről egyoldalú elhatározással lemondjon. Az egyháznak történelmi fejlődéssel elért jogát a képviselőtestület egyszerű határozatával megsemmisíteni nem lehet és a költségvetésben biztosított segélyek kifizetését, még rövid időre sem lehet megszüntetni. Megállapította a határozat, hogy a református és evangélikus egyházak segélyét Komárom város közgyűlése 3/1853 számú határozatával állapította meg és a segélyt 1852-ben már fizette is. A gör. nemegyesült egyház segélyét az 1856. évi 17. sz. közgyűlési határozattal, a zsidó egyházközség segélyét pedig az 1864. évi 3195 sz. közgyűlési határozattal állapította meg a közgyűlés. Ezek a határozatok, amelyeket a város akkori közgyűlése hozott, a magyar belügyminisztérium által megerősítést nyertek az 1869 évi február 21-én kelt 1431. sz. határozattal, miről Komárom városa is értesítve volt, amelyet felhívott a belügyminiszter arra is, hogy gondoskodjék az összes egyházak segélyezéséről. Ezt a határozatot a város végre is hajtotta és az 1870. január 11-én tartott városi közgyűlés 24/1870 számú határozatával kimondotta, hogy 1870. január 1-től kezdve valamennyi egyháznak, az ezen egyházak tagjai által befizetett egyenes adók aránya szerint a segélyeket szabályszerűen kiosztja. Mivel időközben nem merültek föl olyan körülmények, amelyek a városnak a róm kát. egyházzal szemben fennálló kegyúri kötelezettségének megszüntetéséhez vezettek volna, Komárom városa a többi egyházakkal szemben sem tagadhatja meg a segélyek kiutalását, mert azoknak támogatása már 1852. és illetve 1869-től állandó gyakorlatban van. Ezek az egyházak a jelzett időponttól kezdve az állandó eltartás jogát élvezik, s ebben a tekintetben természetes következményként „úzusu jött létre, melyei szintén nem lehet a további jogos segélyek kiutalásának egyoldalú megtagadásával megváltoztatni az 1868: évi Lili. t.-c. 23. §-a szerint sem. Mindezekből pedig kitűnik, hogy Saját tudósítónktól. Kettős ünnepe volt Tardoskedd községnek a hét elején: vasárnap volt a búcsú, hétfőn pedig az országos vásár. Úgy a búcsún, mint a vásáron élénken résztvett Balogh István mezőőr. A vásáron megnézett mindent ami érdekelte, azután kiment szolgálati helyére, a határba. A faluból kivezető utón látta, hogy a tardoskeddi oláhcigányok egymás között tanakodnak. Balogh azt hitte, hogy valami rosszban törik a fejüket, a cigányok csoportja felé sietett és botjával szét akarta őket kergetni. A cigányok ezúttal bünteleneknek érezték magukat és nem vették komolyan a dolgot, de amikor látták, hogy a mezőőr rájuk rival és ütlegelni kezdi — Ketté hasadt a feje. Borzalmas szerencsétlenség történt a legutóbbi madari vásáron. Mikes Pál madari cigány a vásárba ment lovat venni. Hat éves kis fia addig könyörgött az apjának, hogy őt is vigye el a vásárra, hogy végre is az apa engedett és a gyerekkel együtt mentek lovat venni. Komárom város képviselőtestületének az egyházak segélye kiutalásával szemben eljoglalt álláspontja törvényellenes, — állapítja meg a járási hivatal, — épen ezért a megfellebbezett határozatot meg kellett semmisíteni. A határozat szerint a református, evangélikus, gör. nemegyesült és zsidó egyházak városi segélye minden kétséget kizáró módon a felsőbb hatóság által újra jogosnak és el vitathatatlannak állapíttatott meg és igy a segélyek, miként a róm. kath. egyház kegyúri kiadásai, 1933. június i-íől visszamenőleg a város által kiutalandók. — szeptember 7. őket, Lakatos Ambrus cigány megfogta a csősz botját. Erre a csősz előrántotta revolverét és rálőtt Lakatosra. A golyó Lakatos Ambrus karját fúrta keresztül. A lövés láttára a járókelők és a cigányok széjjelfutottak. Lakatos kisgyermekével az egyik fa mögé húzódott. Balogh csősznek az egy lövés nem volt elég és két méternyi távolságról háromszor rálőtt Lakatosra. A golyók Lakatos hátába fúródtak. A csendőrök azonnal megjelentek és a lövöldöző Balogh István határőrt letartóztatták. Közben előhívták dr. Pechó járásorvost, aki Lakatos sebeit megvizsgálta és elrendelte, hogy Lakatost az érsekújvári tartományi kórházba szállítsák ápolás végett. A cigány talált is egy megfelelő lovat és erősen alkudott rá. Az alku hevében a ló hirtelen megugrott és a hat éves kis fiút olyan borzalmas erővel rúgta fejbe, hogy a szerencsétlen gyereknek ketté hasadt a koponyája és ott nyomban kiszenvedett, mielőtt az előhívott orvos megérkezett volna. Zsidó újévkor a népek, kik szenvednek, a szenvedéseken keresztül erősödnek s járják lehajtott fejjel az örök élet útjait. Egyszer egy keleti regét olvastam, himes szavú bölcsek mondják a szerétéiről, amit gyűlöltek: tehát nem tudtak nélküle élni. A zsidó újév előtt jut eszembe kelet meséje, amikor a zsidó tömegek hétköznapok kenyérgondjaiba űzött emberei megindulnak Jehova engesztelésére templomaikba. Jehova most az élet és halál könyveit lapozgatja, Jehova mindenkit beír az élet, vagy halál könyvébe. Adonáj, könyörög a nép, mint valamikor egyiptomi rabszolgaságban, vagy forró sivatagi nap alatt, Adonáj, felfelé tör a lélek megalázkodott szándéka, mint egyszer Titus kardja alatt, mint egyszer spanyol pincék kinzóvasában, — mellverdeső nagy ünnepek ezek, óriás tengerben kis sziget, gigászi hajók között kis csónak, transparensek között melengető gyertyaláng, taliszhordozók pár milliói járják kóborló életük napjait, kint az élet zűrös térségein talán még egymással is farkasszemet néz a harc kenyérért, családért, de ott a mógendóvid jelképe alatt kisimulnak a lélek ráncai, megszelídülnek a mohó szemek vágyai, ott, ahol Adonáj szelleme hinti be a’lélek útjait, ott alázatos hit nyugodalma reszket és összefonja a kezeket. Ilyenkor, újév napjaiban, az életre és halálra emlékezés félelmetes perceiben tanuld meg testvér: szeress, becsülj s ne légy rossz. Az élet és halál utjai igazságosak, nincs menekülés kiváltságos tájak felé, olyan szép hinni azt, amire Adonáj szelleme és valósága tanít: mindnyájan egyformák vagyunk rangra, vagyonra való tekintet nélkül. Most máglyák égnek és végeláthatatlan tereken fékevesztett rohanással kisért a gyűlölet: Adonáj, segíts népeden, mert pusztában bolyong most is s nincsen testvére kerek e világon, csak szülőapja, Te! (zn A helybeli Legényegylet szüretimulatságot rendez 1934. szeptember 16-án. A komáromi fiatalság kedves találkozó helye, a Legényegylet székháza szeptember 16-án előreláthatólag hangos lesz a jókedvtől. Ugyanis aznap, este 8 órai kezdettel rendezi a Legényegylet gárdája idei szüreti mulatságát. A lelkes rendezőség mindent elkövet azért, hogy minél hamisíttatlanabb szüreti hangulatot teremtsen és hogy így egy illúziókban gazdag, kellemes emlékekkel bővelkedő szórakokozási lehetőséget nyújtson a komáromi közönségnek. Az ízléses meghívók százai már lábrakeltek, útban vannak és bizonyára szíves fogadtatásra találnak mindenütt. A mulatságot szokás szerint a szüretelők festői tánccsoportja nyitja meg, majd pedig a tréfás ötletekkel fűszerezett szőlőlopási jelenetek fognak sok derűs pillanatot szerezni a publikumnak. Amint a meghívókból kitűnik, a mutatságra szóló belépőjegy a vigalmiadóval együtt 5 Ke. A táncvigalom este 8 órától reggel 4 óráig fog tartani. — Nincs üresedésben levő hely Szlovenszkó közigazgatásában. (CTK.) A közönséget figyelmeztetik arra, hogy állások vagy alkalmazás iránti személyes közbenjárás és kérvényezés az országos elnöknél teljesen céltalan és hiábavaló, mert jelenleg az összes rendszeresített vagy szabaddá lett helyek Szlovenszkó közigazgatásánál be vannak töltve. Lövöldözés az országúton. Amikor a cigányt ártatlanul gyanúsítják. A garázdálkodó csőszt letartóztatták. Üzletátvétel. Tisztelettel értesítem a nagyérdemű közönséget, hogy Poliák Lipót és Fia cégnek az itteni piacon immár 83 éve fennálló és a legjobb hírnévnek örvendő, nagyban és kicsinybeni rövid és divatáruüzletét teljes árukészletével megvettem és a mai naptól kezdve Poliák Lipót és Fia Utóda Schwartz Sándor cég alatt tovább vezetem. Amidőn kérem, hogy az elődöm iránt tanúsított bizalommal engem is megtisztelni szíveskedjék, biztosítom, hogy azt minden irányban szigorúan reális és szolid üzletvezetésemmel legteljesebb mértékben ki is fogom érdemelni. Kiváló tisztelettel: Poliák Lipót és Fia Utóda 311 Schwartz Sándor.
