Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)

1934-07-11 / 55. szám

2. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1934. julius 11. A benei iskolák ügyét még most, nyáron kell elintézni! tetvéndcgségén, Suliimon Júlia és Tóth Júlia tanítónők pedig gyermekszínda­rabot tanítottak be és mulatták be nö­vendékeikkel az említeti estén. A'o­­mcs Mihály és Zemcmyik Alajos róm. kath. hitoktatók az első áldozok fel­ruházására az .iskola tanulóival szini­­előadást rendeztek igen szép erköl­csi és anyagi eredmény mellett. A tantestület képviseltette magát a vá­rosban működő különböző kulturális egyesületek áitál rendezett előadáso­kon, a lesi vériskolák ünnepélyein stb. Az iskola szegénysorsú tanulóit egye­sek és a jótékony intézmények se­gítették az elmúlt tanévben is. Köve­tendő szép példával járult elől most is Komárom városa, amely 192 tanulót cipővel és 97 lábúiét szvetterrel látott el. A Járási Választmány 1000 Kc-t és több jószívű emberbarát jelenté­keny összegeket ajánlottak fel a ne­mes célra. A Protestáns Jótékony Nő­egylet 60 pár cipőt adományozott, az Izr. Jótékony Egylet az izr. vallásit szegény tanulókai felruházta. A Ka­­ritász és Gimnáziumi Leánykongre­gáció 500 Ke értékű árul és 500 Ke értékű szeretőtcsomagot osztott ki. Se­gítségére volt még az iskolának az Evang. Oltáregylel és Leánykor s a lief. Leánykor is. A Népjóléti Köz­pont által fenntartott gyermekkony­hán november 1-től március 24-ig 400 tanuló kapott meleg ételt és kenyeret, az izr. tanulók pedig a zsidó nép­konyhán nyertek élelmezést. A gyer­mekek között kél téli hónapon ál 315 adag lejei osztottak ki naponkénti 2 dl. mennyiségben. Kegyelettel emlékezik meg a jelen­tés Fleischmann Samu és Hacker Richárd iskolaszéki tagok elhunytéról, ma jd ezután az iskola kebelében fenn­álló könyvtárakról és szertárakról szá­mol be az évkönyv. A községi kisdedovodában az 1933—34. tanévben beiratkozott 210 gyermek, akik kél csoportban voltak beosztva. Az I. csoportba járt 53 fiú. 62 leány, összesen 115. a II. csoport­ba 42 fiú és 53 leány, összesen 95 gyermek. Az óvodánál két óvónő mű­ködött. Dr. Kuluariszky Jenő gyermekor­vos a torokgyíkról írl ismeretterjesztő cikket, amelyben a betegség tüneteit és a beteg gondozására vonatkozó te­endőket ismerteti. A községi elemi iskolánál a követ­kező tanerők működtek: Pethő Sán­dor igazgató-tanító. Árendás József. Bakonyiné Vargha Eszter, Brauner József. Csizmazia Anna, Horváth Rózsi, Barossné Katona Magda. Lisz­­kay Ilona, Salamon Julia, Schmidt Viktor, dr. Soósné Mirkva Teréz, Sö­rös Krisztina, Telkes Miksa, Tcleky Miklós, Tóth Imre, Tóth Júlia, Uhc­­reczky Géza, Uhereczkyné Nagy Ste­fánia. Waldhauser Hugó, Wánkay László. Weiss Kornélia és Werner Lina. Az óvodánál Fülöp Etelka ve­zető óvónő és Páleschné Lóhrier Jo­lán óvónő működtek. Hitoktatók vol­tak: Jánossy Lajos év. esperes, Ke­lemen Kálmán ref. segédlelkész, Kell­ner Márk orth. hitoktató, Kovács "Mi­hály róm. kath. segédlelkész, dr. Les­tár István róm. kath. lelkész, Tóth Imre ref. hitoktató. Tóth Kálmán ref. segédtclkész, dr. Waldmann Ernő izr. rabbi, Zemanik Alajos róm. kath se­­gédleíkész. ' A tanulók osztály szerinti kimuta­tása után következnek a statisztikai adatok, melyek szerint, az iskolában a tanév végén volt 919 tanuló, ebből fiú 457, leány 462. Vallás szerint a következőképen oszlottak meg a ta­nulók: róm. kath. tanuló volt 407, re­formátus 350, ág. evang. 29, izr. 127, egyéb 3, felekezetnélküli 3. Anya­nyelv szerint volt 919 magyar. Az ösztöndíjak kimutatása és a jö­vő tanévre szükséges tudnivalók köz­lésével fejezi be az igazgató az év­könyvet. — Teljesen újonnan épült adó­mentes ház, mely áll: 2 szoba, konyha, előszoba, fürdőszoba, éléskamra és pincéből, gyümölcsös kerttel, szabad kézből eladó. Cim: Eötvös-u. 48/B. „— Idény elárusitás ELBERT-nél. Összes nyári cikkek, gyermek­sport és szekrény kocsik mélyen leszállítva. Komárom, július 10. Vége van az iskolai évnek, a gyer­mekek nagy vakációja megkezdődött. Megkezdődött a vakáció a benei dű­lőben, a partosé jtclepi házcsoportok­nál is, az oltlakó gyermekek vakációjy azonban kellős, mert nemcsak a tanulásban pihennek, hanem a turisztikában is. Különösen az apróbb nemzedék szá­mára megkönnyebbülés a vakáció: nem kell toronyiránt, mezőn, szántó­földön, erődítéseken keresztül napi két órát gyalogolni ide-oda, hogy a betűvetést és a számolás alapelemeit megtanulják. Ilyenkor, nyáridőben, kora ősszel, vagy szép tavaszon még csak elballagnak ezek a gyerekek az erődítéseken keresztül a komáromi iskolába, 3—4 kilométernyi távolságba. de novemberi sárban, téli hófúvásban ugyan kinek van kedve, napról-napra, rossz cipővel s avult ruhával megküzdeni az időjárás viszon­tagságai ellen? Különösen akkor. Saját tudósítónktól. Amikor a keszthelyi premontrei fő­gimnáziumba jártam, akkor tájban alkotta meg a mi régi kedves ismerős karnagyunk, Mihályi Ernő édes apja, a kalocsai érseki karnagy a »Bala­ton háborgása című zongorajátékát és akkor minden balatonmenti kis­lánynak illet ezt a darabot zongoráz­ni, akár tudott zongorázni, akár nem. így aztán amikor ezt a Balaton há­borgását játszották (és hányszor ját­szották!) nemcsak a zongora hábor­gott, hanem a gyomrom is. Azóta se hallottam ezt a darabot játszani, csak most. Amikor a vasárnapi filléres gyorsról Siófokon leszálltam és a zsi­bongó tömegből kiszabadultam, siet­tem a Sió hídján át Siófok közvetlen szomszédságában fekvő Balatonúj­­helvre, hogy ott megkeressem az én régi panziómat, a Fenyves panziót, amelyet égjük kedves rokonom, S a - 1 a m o n Ilona vezet nagy szakérte­lemmel, útközben az egyik villából zongora hangok szűrődtek ki, monda­nám, ha novellát írnék, de most úti kalandokról van szó, — hát zongora hangok zúdultak ki és mit hallok? A Balaton háborgását. Régi emlékek támadtak föl a lelkemben és észre se vettem, hogy már az árnyas feny­ves erdőben vagyok, ahol a komáro­mi ismerősök nagyban falatoztak, hogy a balatonmelléki bornak meg­felelő alapot rakjanak le. Innét is, on­nét is csalogattak, egy-egy liba- vagy kacsacombbal, de én a Skillák és a Skaribdiszek szirénhangjait szeren­csésen megúsztam és hamarosan elér­tem az én kedves panziómba, aho­vá meglepetésszerűleg csöppentem be. Megtudtam ugyanis, hogy kilenc ro­konom van ott egyrakáson, a szél­rózsa minden részéről, akikkel úgy külön-külön talán sose találkoznék az éleiben. Képviselve volt ott Nyíregy­háza, Debrecen. Kőszeg, Vasvár, Szombathely stb. No, lett is erre nagy öröm és megfelelő sivalkodás, ami­kor betoppantam. Mind a kilenc ro­kon egyszerre kérdezett. A bábeli zűr­zavart úgjr tompítottam le, hogy az unokahugaimnak megígértem, hogy elviszem őket a cukrászdába fagy­­laltozni, lia egy kicsit várnak sorjá­ra a kérdezgclésekkel... így aztán szóhoz jutottam és el­mondottam: — Csak tegnap tudtam meg, hogy lia a kis emberke mindössze hat­­hétéves. A partosa jtclepi iskola felállításának szükségéi sürgetjük. Az a kezdeti iram, amely már ennek a távoli vá­rosrésznek orvosi rendelőt. napköz; otthont, iskolát, szociális támogatást kívánt nyújtani, egyszerre megszűnt s mint nálunk sok más egyéb: fele­más állapotban várja az idők jobbra­­fordulását. Njár van: a szeptemberi iskolaév még csak messziről integet. De máris szólnunk kell arról, hogy a benei, parlosújtclepi iskolásgye­rekeknek külön iskola létesíttes­­sék. meri bűnt követünk el a gyermekek ellen, ha megenged­jük, hogy olyan bosszú és keser­ves ülőn járjanak be Komáromba a mindennapi leckéért. Bizonyosan meg lehetne a módokat s az eszközöket találni ahhoz, hogy Komárom külvárosában legalább egy­­lanerős, cgylantermes iskola nyíljék szeptemberben. Ez a legkevesebb, amit szociális és kulturális téren az ifjú komáromi nemzedékért és a szü­lőkért tehetünk. Komárom, július 10. ennyi kedves rokon van itt egyra­káson és akkor határoztam el hirte­len, hog\r elrepülök a filléres gyors­sal, amely Győrből indult, de Komá­romnál is fölvett egy kupéra való uti­­társat. Kétszeres örömmel jöttem ide, mert kívületek is vonzott ide valami. Itt van a legjobb koszt messze föl­dön. Kabos Gyulával már két évvel ezelőtt megállapítottuk ezt, aki szin­tén ennek a kedves helynek a főztjét ette. Különben nemcsak az a komá­romi vonatkozása van ennek a pan­ziónak, hogy egyik rokonom vezeti, mert van egyéb is. Pöschl Ferenc volt komáromi erdőtanácsos unokaöccséé a villa. De a megérkezésem szülte öröm­be üröm is vegyült. Azt hitték, hogy állandó tartózkodásra mentem oda és a jelen pillanatban nincs ott egy lalp­­alattnj-i heljr, csak augusztusra. De megnyugtattam őket, bőgj- én már este féltízkor röpülök vissza a fillé­res gyorssal. Soha oljran hatalmas és fehértaj­­lékos hullámokat még nem láttam a Balatonban, mint most, pedig elég sok időt töltöttem a Balaton mel­lett, a diákéveimet nem is számít­ván. Nosza, siettem is a habok közé. A budapesti Gellért fürdő csak légy­­szárnv verte hullámot ver ehhez a felséges, isteni hullámveréshez, amit a Balaton nyújtott. Térdig érő vízben már több méteres hullámok csaptak keresztül rajtunk, fehér habos, tajté­kos és hozzá kellemes hőmérsékletű hullámok. Milyen idegcsillapítóan Ilii­től lak azok ránk! Szinte sírt a lel­kem, amikor az ebéd ideje közelgett és ott kellett hagyni az isteni hab és hullámjátékot. Üzentem ugyan a strand közelében levő panzióba a ro­konságnak, hogy ne várjanak rám az ebédnél, inkább koplalok, mint sem ezt a pompás hullámverést itthagy­jam. Az üzenetemre azonban rokoni, azaz a rokonok küldöttsége jött ér­tem, hogy pont a kedvenc ételeimet főzték ebédre, ez elől nem lehet ki­térni és különben is szemrehányást tettek, hogy nekem előbbre való a Balaton, mint a szépszámú rokon­ság. Elbúcsúztam az őrülten tánco­ló víztükörtől és pár perc múlva már pompás menüt fogyasztottam. Az én ízlésem a nagyszámú vendégsereg előtt nagjr tetszést aratott és már azon gondolkodtam, hogy leszerző­döm menü összeállítónak, azaz elő­­evőnek ebben a kedves panzióban. Bizonyosan elfogadták volna ajánla­tomat, de gondolatomnak nem adtam hangos szóval kifejezést. Majd eset­leg levélben. Ott az ember bátrabb a föltételek fölsorolásánál. Aliiig a pompás és bőséges menü után a rokonság délutáni álmait alud­­ta vagy bridzselt, engem is erővel le akartak lentézni, én meglógtam és visszamentem régi szerelmemhez, a Balatonhoz, amelj7 hűségesen, szerel­mesen átölelt fehér habkarjaival. Nem vettem tőle zokon, hogy ott a sze­­memláttára sok száz fürdővendéggel hűtlenkedik és őket is ölelgeti szerel­mesen. Istenem, ha a szerelmes höl­gyünk ilyen tömeges hűtlenkedése is hidegen hagyná az embert, mennyivel kevesebb párbaj, vérbosszú és álmat­lan éjszaka volna ezen a földön. A nap már búcsúcsókokkal búcsúz­­gatott, én még mindig a vízben vol­tam, de aztán az indulás rémgyors közeledése és az az ígéretem, hogy az unokahugokat elviszem a cukrászdá­ba fagylaltra, kikergetett a vízből és siettem vissza a panzióba, ahol a bő­séges vacsora előtt az elmaradt uzson­námat is bekebeleztették velem. Biz­tosan híztam pár kilót ezen a napon. A cukrázdára már csak futólépésbe!,1 jutott idő, a pályaudvarra kellett si­etnem ,díszkísérettel mentem oda ki, a kedves, bájos unokahugok kísértek. A vonatban győriek közé kerültem. Soha annyi nóblispicces, pityókás le­ányt és asszonyt nem láttam. Közvet­lenek, kedvesek és közlékenyek vol­tak, mind a két váltamra egy-egy álmos fej borult azzal a kedves csi­csergéssel, hogy: — Ugy-e, bácsi, megengedi, hogy pár percet szunyókáljak a vállán? Kedves, pajkos és pajzán jelenetek hosszú láncolata volt az egész utam. Csak a szembenülő édes angyal fe­szélyezett, mert gyakran borult, azaz zökkent az ölembe. Mivel tengeribe­­legség tünetei látszottak rajta, mindig elhárítottam kócos kis fejét az ölem­ből. Klasszikus esel volt, amikor Ko­máromnál leszálltam, a váltamat fej­­vánkosnak használó két csitri még dörmögött is, hogy miért nem megyek el velük Győrig. A hajókiránduláson résztvettek ala­pos tengeri betegséget is kaptak a nagy viharban. Büszkén mondogatták ne­kem a komáromiak, liogj’ nekik nem kellett a Földközi tengerig menni, mint nekem, ők előbb is kaptak ten­geribetegséget és hozzá kevesebbe is került. Visszatéréskor állandó volt a ne­vetés, cincogás, kacagás, zsivaj, hogy szinte szokatlan volt, amikor a csen­des éjszaka rámborult és tovább ál­modtam régi szerelmemről, a Bala­tonról .,. (bj) — Banán és aludtej a legújabb fogyókúra. A csikagói egészségügyi hivatal főnöke, dr.Bundersen uj fogyasz­tási módszert talált ki. A kúra rendkí­vül hatásos és teljesen veszélytelen. A médium szerepét egyszerre három nő töltötte be. A kúra első hetében fejen­ként hat banánt és három pohár aludt­tejet fogyasztottak naponta. További három héten át ugyanezt a kúrát foly­tatták, de ekkor már más, könnyebb eledeleket is ehettek. Ezeknek az éte­leknek a rendjét esetenkint állapította meg az orvos. A négyhetes kúra alatt négy kilót fogyott az egyik nő, ötöt a másik és hét kilót a harmadik. Vala­mennyien kijelentették, hogy a diéta betartása egyáltalában nem kíván tőlük önmegtartóztatást. — Tatzmansdorf-fiirdő régóta jól ismert gyógyhelye a szív- és női be­tegségekben szenvedőknek. Mióta a környékén fekvő hatalmas iszaptalajt felfedezték, Ausztria határain túlra is elterjedt híre és a Franzesbadi fürdő iszapjával egyenlő értékű vasas moór­­fürdői mindig több hűséges látogatót vonzanak, és az utóbbi években már Ausztria első fürdőt közé emelkedett. A folyó idényre ismét sok újítással bő­vitették a fürdőt, hogy teljes kényelem­mel álljon a gyógyulást keresők ren­delkezésére. Felvilágosítások és pros­pektus Kurkommission, Bad Tatzmanns­dorf (Burgenland) címen kérhetők. Kalandozások a filléres gyorssal. Komárom—Siófok— Komárom. — Kilenc rokon egy csapásra. — Ahol Kabos Gyula is nyaralt. A „Balaton háborgása“ és „Vihar a Balatonon“ a valóságban. — Tömegrészegség vagy részeg tömegek. —

Next

/
Thumbnails
Contents