Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)
1934-09-01 / 70. szám
4. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1934. szeptember 1. vekért. Azután uj szín. uj élet. A bolondos leányt elhagyja az összefagyott idegen. Ö csak várja vissza, mert ő a — menyasszony. Halk orgonaszó, mely gordonka, alázatos könyörgés: a menyasszony imádkozik. Esküvő van, az eszelős Nemicske úgy véli, hogy a vőlegényben megtalálta azt, akire évek óta várt. Itt jön a mese fordulata. A vőlegény ott van Nemicske lakásán. Különös érzések hatása alatt ottmarad Nemicskénél. Nemicske megy a bankba a pénzéért: ezer meg kétszáz meg hatvanhét. A bank megbukott. Elveszett a pénz. A vőlegény visszarabolja, de utoléri az igazságszolgáltatás keze: elviszik a rendőrök. — És Nemicske, a bolond menyasszony újra vár... vár... Reichenthal Ferenc kettős feladatát (a rendezést és díszletfestést) szinte tökéletesen oldotta meg. S a szereplőkről is csak jót lehet írni. Erdős Saját tudósítónktól. A komáromi törvényszék, illetve kerületi bíróság, ügyészség, a komáromi bctegsegélyző pénztár elvitele Érsekújvárra már régen kísért és cak azért nem valósul meg hamarosan, mert nincs pénz az érsekujvári törvényszéki és betegsegélyző palota fölépítésére. Most azonban újabb veszteség fenyegeti Komáromot Érsekújvárral szemben. . A dolog ott kezdődik, hogy amint az érsekujvári sajtó írja, kitört a háborúság a város és a katonaság közölt a laktanya kérdése miatt. A katonaság egyre sürgeti, hogy a rozoga és már életveszélyessé vált laktanyákat a város javíttassa ki. A város azonban erre nem hajlandó, mert az alapos kijavítás százezrekbe kerülne és a katonaság csak évi 16 ezer koronát fizet a városnak az óriási épületkomplexumért, vagyis annyit, amennyit 24 évvel ezelőtt, 1910-ben fizetett a katonaság. Az aktaháború egyre tartott és a város mereven elzárkózott a katonaság követelése elől. A katonai kincstár — amint az érsekujvári lapokban olvassuk — azzal akarta Érsekújvár elutasító magatartását megtörni, hogy a szlovák sajtóban nyilvánosságra hozta, hogy az egész helyőrséget elhelyezik Érsekújvárról és sokan azt a tervet hangoztatták, hogy az érsekujvári helyőrség Komáromba fog kerülni. Természetesen, amilyen nagy csapás lett volna ez a helyőrségáthelyezés Érsekújvár iparára és kereskedelmére, olyan mértékben lendült volna föl Komárom, ahol ez a hír érthető örömet keltett. A katonai kincstár jól számított. A helyőrség áthelyezésével járó gazdasági visszaesés gondolkodóba ejtette Érsekújvárt és kezdte meggondolni a dolgot, de nem abban az irányban, amelyben a katonai kincstár várta. A város nem sietett a rozoga laktanyák kijavítására, hanem memorandummal fordult a nemzetvédelmi miniszterhez, kifejtvén álláspontjukat és kérték a helyőrség meghagyását, mert annak áthelyezése az amúgy is rossz helyzetben levő ipart és kereskedelmet újabb súlyos veszteségnek tenné ki. Amint az újvári lapokban olvassuk, most jött meg a miniszter válasza, amely közli, hogy a helyőrség áthelyesének a tervét elejtették és igy szegény Komárom megint csalódott egy reményében. Ennél azonban sokkal keserűbb labdacsot is tartalmaz Komárom számára taz a miniszteri válasz. Nemcsakhogy a helyőrség áthelyezésére nem kerül a sor, hanem hamarosan fölépítik az új érsekujvári laktanyákat, amelyekben az egyik, most Komáromban székelő gyalogezredet is elfogják helyezni. József kissé passzív szerepében is kiválót nyújtott. Finom, disztingvált és közvetlen játékával. Ehrenthal Rózsi finom intelligenciával érzékeltette a darab drámai konfliktusait. Lengyel Klári öregasszony alakítása nyíltszíni tapsot kapott. Az epizódszereplők közül kiváltak: Radó Andor, Heimler, Földes. A komáromi zsidó főiskolások újszerű szándéka: szlovenszkói írónak irodalmi darabját bemutatni; nem talált a közönség nagyobb részénél kellő megértésre. Különösen azokról van szó, akik a legteljesebb operelt-produkcióknak és kabaré-fércmunkáknak is állandó habitüéi, de ide nem jöttek el. Főiskolásaink nagy tapasztalattal lettek gazdagabbak. A jövőben ismét felöl Illetik a bohócruhát, énekelhetnek, táncolhatnak, bolondozhatnak, hogy egy falat kenyeret szerezzenek maguknak az egyetemi városokban töltendő hosszú, téli hónapokra. — augusztus 31. Szóval Komárom nemcsak a reményeivel, de egy gyalogezreddel is szegényebb lesz. Az új érsekujvári laktanyák építésére a jövő évi költségvetésbe már 4 millió koronát fognak beállítani és a raktárak építését valószínűleg már az ősz folyamán meg fogják kezdeni. Érsekújvár is kapott egy kis keserűséget, amennyiben a katonai kincstár elrendelte, hogy a rozoga kaszárnyákat 200 ezer korona erejéig tatarozni kell és pedig Érsekújvár város terhére az évi 16 ezer korona bér ellenében. A helyzet most az, hogy az évi bér már előző javítási munkálatokra anynyira igénybe van véve, hogy érsekújvár jó 60—70 esztendeig nem kap lakbért a kaszárnyái után a katonaságtól. A furfangos cipész ráfizetett abankógyártó masinára Százezer korona helyett egyévi börtön. Komárom, augusztus 31. Tóth Lajos tótmegyeri cipésznek merész terv fogamzott meg az agyában: könnyű szerrel akart sok pénzt keresni. Kiszemelte áldozatát llorvát Péter felsőzsemberi gazdálkodó személyében, s előadta neki nagy titokban, hogy százezer korona ellenében olyan bankóprést szerez neki, amelyik állandóan ontani fogja a ropogós bankókat. Horvátinak tetszett az eszme, csak nem volt százezer koronája. Tóth egyelőre megelégedett kevesebbel is és »előlegül« tizenháromezer koronát adott át Morvát a furfangos cipésznek. Hogy a tizenháromezer koronát is ki tudja fizetni, eladták Morvát ötvenholdas birtokát. A Morvát birtoka s pénze így könnyen elúszott, viszont a bankóprés nem érkezett meg. Morvát türelmetlenkedni kezdett, amire Tóth megvigasztalta azzal, hogy 500 koronás részletekben visszafizeti neki az előleget. Visszafizetni azonban nem tudta s így 6000 koronával megszökött s elutazott. Horvát most kapott észbe s végre feljelentette a tótmegyeri cipészt. Horvát a bíróság elölt be is vallotta, hogy hamispénzgyártó gépet szeretett volna vásárolni. Tóth Lajost a bíróság egyévi börtönre ítélte. A vádlott és védője felebbeztek. Vidékről Írják ... Tüzek mindenfelé. Szárazság, vízhiány, rosszakarat, biztosítási csalás, gyújtogatás, véletlen szikra, téveteg gyermekkéz: mennyi oka lehet a falusi tűzőknek... Égnek az asztagok, a zsupfedcles csallóközi házak, hála azonban a jólszervezett tűzoltóságnak, rendszerint sikerül megmenteni az értékeket. Noha a falu száj látói igen ritkán elegyednek bele az oltási munkába, — csak nézik a tüzet közönyösen s akkor indulnak maguk is a vödörrel, ha a csendőr kergeti őket, fagy, ha a maguk portája ég. Bős községben óriási tűzvész pusztított, Máté Ferenc házától indult ki a vész. Rohamosan lerjedt kazlakra, fákra, gazdasági épületekre, lakóházakra s csak a gyors és pontos tűzoltói munkának köszönhető, hogy egész uccasor nem lett a lángok martalékává. Tizenkét falu tűzoltósága jelent meg. Nagymegyeren három ház esett áldozatául a tűzvésznek, Pozsonveperjesen három gazda udvarán pusztított a tűz, BögelLőn hasonlóan félelmetes tűz pusztítóit, nyolc ház égett le, melléképülettel, takarmánnyal, szérüskerttel. A szél erős volt, a víz kevés: csoda, hogy az egész falu le nem égett. Előpatonyban kél házat pusztított el a tűz, a kár 200.000 korona. Sopornván öt ház esett martalékul a vörös kakasnak. Az istállókban élő állatok is elpusztultak. Párkányban is kigyulladt özv. Csillag Lajosné lakóháza s a tűzoltók alig tudták megmenteni a házat. Ha ez még kevés, akkor jelenthetjük továbbá, hogy tüzek voltak Perbetén, Udvardon, és Sókon. — Egyik falu sem adta három-négy háznál alább. Mindenütt erélyes nyomozás indult meg a tüzesetek okának kiderítésére, mert nem hihető, hogy mindenütt magától« gyulladt volna ki a ház. Sok helyütt az is megtörteik, hogy a károsultak lefogják a tűzoltók kezét, nem engedik a tűzhöz a vizes vödröt. Egy gyujtogatót mindenesetre sikerült elfogni: Molnár István fariiadi ácsmestert vádolják gyújtogatással. Állítólag több házal azért gyújtott fel, hogy munkát vállalhasson az építkezéseknél, ha a házak újra felépülnének... Vágsellyét a rádió mikrofonja közvetítette a világnak. Sellvei lányok és legények dalollak bele a mikrofonba. Csak egy tévedés volt: Vágsellye nem a Csallóközben fekszik, a rádió szpikerje mégis úgy mondta be: »Csallóközi est következik«. Lám, milyen varázsa van ennek a kis Csallóköznek, még a kívülállók is innen veszik a fényt, a nimbuszt... Aratóünnepet adtak a sellyeiek, Sellyéi József, a földműves író rendezte meg. Párkányban a lüzoltóság ötvenéves fennállását ünnepelte. Az ünnepség nagyarányú volt, országos kiküldött is szerepelt az ünnepségen, valamint a szomszédos járások követei is eljöttek. A járási testületeket Rudolf János járási tüzoltófőparancsnok vezényelte. Magyarnyelvű szentbeszédet Porubszky Géza dr. kéméndi plébános mondott. Uj zászlót is szenteltek ez alkalommal .Utána versenygyakorlatok voltak s a szokásos bankett. Az első díjat á versenyen a párkányiak nyerték. A párkányiak az ünnepséggel kapcsolatban megemlítik, hogy a nagy ünnepségek s a szinielőadások dacára sincs egy rendes motorosfecskendője a járásnak s egy nagyobb tűzvésszel szemben az egész járás tűzoltósága tehetetlen volna. Megjegyzik azt is, hogy a rendezőségnek a zászlóra gyűjtött nagy összeget inkább motorosfecskendő »alapkövének letételére« kellett volna fordítani. Ha a motorosfecskendőnek nincs is alapköve s bár ha párkányi kollégánk ebben a kiszólásban egv kis lapsust is fogott, a magunk részéről szintén inkább látnánk szívesen egy rendes fecskendőt, mint egy csupán dísznek való, semmi különös célt nem szolgáló zászlót. Minél kevesebb dísz, dekórum, külsőség, és minél több belső lényeg! — Itt jegyezzük meg, hogy a párkányi járdák elkészítése mégmin-llllllll Ilii II« ll■ll^lllll■ Fűzők mérték után is, haskötők orvosi rendeletre, 1 mélyen leszállított árak! I Pollák Juliska Utódánál Komárno, Nádor-utca 17. I Keztyűk és fűzők I 301 tisztítása és javítása. «saMBmmiMMMBHBB uRamíjSMwtaxm nfiimiiii iiiiniir—i dig problematikus. Egyre-másra felebbeznek a párkányiak ebben az ügyben, ki mellette, ki ellene. Járda azonban egyelőre nem lesz, csak akta halmozódik... Érsekujvárott különös szeretettel foglalkoznak a SZMKE ügyével s újjá akarják szervezni ezt a nagycélú egyesületet. Az érsekujvári kulturéletnek egyik döntő tényezőjévé akarják tenni a SZMKE- fiókot. S mint másutt is, sokminden hasonló törekvés ill is csak személyeken múlik a »lenni, vagy nein lenn« kérdése. — Az érsekujvári járási hivatal uj 'épületét még fel sem építették, máris sok a bonyodalom miatta, a bonyodalomnak oka természetesen anyagi: az országos hivatal aziránt érdeklődik, hajlandó-e Érsekújvár az építkezési költséget kétharmadában fedezni. Érsekújvár azonban azon az állásponton van, hogy neki csak egyharmadában kell fedezni a költségeket, míg a járás fizessen kétharmadrészt. — Az érsekuj váriak ismételten visszatérnek arra a kérdésre, miért nincsen városukban intenzív kultúráiét. Az érsekujváriak gazdasági tekintetben második Kecskemétet szeretnének városukból, kulturálisan pedig, — mily szerény az igényük, — átátkacsintgatnak Komáromba, ahol szerintük még mindig »dühöng a kultúra:. Fel kellene egyszer világosítani őket fáradt városunkról s arról, hogy újabban csakis a műkedvelői előadások, kis operettek jelentik nálunk a kultúra lényegét s hogy egyre kevesebb dicsekedni valónk van, aminthogy úgynevezett »intellektuális középosztályunk« tagjai közül is egyre kevesebben éreznek egyet a komáromi kulturtörekvésekkel. Fásult lett Komárom, középosztályunk doppingoló kedvére egyre kevesebb a kilátás. Szinte úgylátszik: Újvár a kultúra elölt van, mi pedig a kultúra után. De lehet, hogy ez csak nyári tévedés és az őszi, téli kuttúrciklusoknak meg lesz a nagy, öntudatos, magyar közönsége... — Megakadályozható-e az öregedés ? Ez a kérdés évezredek óta foglalkoztatja az emberiséget ! Már Hippokrátes, az ókor legnagyobb orvosa is hangoztatta, hogy az ifjúság megőrizhető és az életkor, illetve az öregség bizonyos határokig eltólhatő. Hippokrátes még igen keveset tudott az emberi szervezetben végbemenő különböző folyamatokról — ezzel szemben s modern orvostudomány nagyszerű segédeszközeivel úgyszólván röntgenszemmel kutatja és látja a szervezet felépítését, működését és ismeri az ott végbemenő chemiai folyamatokat Dr. Káldor Miklós főorvos ezekről a kérdésekről irta élvezetes és könnyen érthető stílusban „Hogyan kerülhetjük el a korai öregedést“ cimü igen értékes és élvezetes könyvét. A rendkívül tartalmas és szép kiállítású mű ára csakis Ke 18.—, mely körülmény lehetővé teszi, hogy azt mindenki megvásárolhassa. Most megjelent uj kiadását bizonyára az előző kiadás sikeréhez hasonló megérdemelt érdeklődés fogja fogadni. E gyönyörű kiállítású mü kapható a Spitzer-féle könyvesboltban, Komárno-Komároms Nádor-u. 29. Komárom megint háttérbe szorul Érsekújvárral szemben Érsekújvárról nem hoznak ide semmit, ellenben innét megint visznek.
