Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)
1934-09-01 / 70. szám
i 934 szeptember ]. »KOMAROMI LAPOKc 3. oldal. Lengyelország Komáromon át szénexportját. Kedvezőbb kilátások — augusztus 31. A gazdasági körök figyelme egész Középeurópában s a Dunamedencében ismét a Duna felé fordul. Fokozott mértékben akarják kifejleszteni illetékes körök a dunai hajózást. A csehszlovákiai kikötők forgalma, amely a gazdasági válság éveiben jelentékenyen visszafejlődött, most újból a közlekedés fellendiiléséuek első jeleit mutatja. Lehet, hogy ez a javulás most állandóbb jellegű lesz. a komáromi kikötő forgalma, amely elsősorban külföldi szénre és kokszra terjed ki, elég kedvezően alakutt az utóbbi időkhöz viszonyítva. Most érkeznek jelentések arról, hogy Lengyelország a szenet újból a komáromi kikötőn át Bicikliszerencsétlenségek Komáromban Ez a hét Komáromban a biciklitolvajlások s a bicikliszerencsétlenségek hete volt. Juhász Zsigmond madari gazda felesége a komáromi kórházban feküdt betegen. Juhászné a kórházban meghalt. Juhászt erről azonnal értesítették, aki kerékpáron sietett is be Komáromba. A kórház megyercsi uccai kapuja előtt gyermekek játszadoztak az uccán s egyikük, Preznecky Ferenc kilencéves kisfiú oldalvást nekirohant a száguldó biciklinek. Juhásznak már nem volt ideje elfordítani a kormányt, s a gyerek a kerekek alá került. A kisfiú bokája eltörött s több zűzódást szenvedett a testén. Azonnal bevitték a kórházba, ahol megoperálták. A rendőrségi vizsgálat szerint a gyerekek volhogy értem, hogy a Márta anyukája egészen nyugodt, ha tudja, hogy a Mártuskája Pistával van! Nem tudom ugyan, hogy miért nyugodt, de nyugodt! Na és ha Pista nincs ott, — kérdeztem a helyzet magaslatára emelkedve, — akkor nem nyugodt anyuka? Mert ezt viszont nem értem ... Jaj, dehogynem, ő nyugodt, de Pisla olyan szamár és túlzott! És azt nem szeretném főleg, ha anyukám megtudná, hogy hazudtam Pistának. Ez őt is nyugtalanítaná... De hát nem lehettem mást. Ugy-e, nem tetszik haragudni? Dehogy, fiacskám, dehogy! De most már legalább nekem mondja meg, hogy hol volt? Vagy nem lehet ? Nagyot nevetett: — Jaj, de édes! Nem bizony. Nem lehet... Egyelőre. Talán majd egyszer. De most még nem. Hát pá! És nagyon, nagyon köszönöm. Hát ennyiben vagyunk. Most itt ülök hamis tanúnak maszkírozva és egyetlen reményem, hogy talán mégsem fog sor kerülni a tanúskodásomra. Közben pedig azon a rejtélyen töröm a fejemet, hogy anyuka miért olyan nyugodt, ha Mártuka Pistukával van és miért nyugtalan, ha... ? Az ördög érti! Nem a mai fiatalokat! ükét már én is értem. Mert ők olyanok, mint mi voltunk. És tiltakozom is ellene előre, hogy éhből az írásból bárki vádat olvasson ki ellenük! Nem, a mai fiatalokkal nem volna semmi baj. Baj csak a mai öregekkel van. Mert ők azok, akiket nem lehet érteni. Vagy csak én nem értem őket? Ezzel vígasztalom magam. Mert báláz én nemzedékemről van szó, mikor a mai öregeket emlegetem, mégis azt mondom, hogy én nem vagyok öreg. Nem öreg vagyok, hanem régi fiatal. megint bonyolltje le a kikötő számára? fogja szállítani, miután Lengyelországnak az Európa megkerülésével történő szénszállítások nem fizetődnek ki. A pozsonyi kikötő, — amely viszont a gabona, dohány és kőolaj forgalmára van berendezve, — ugyancsak arra számíthat, hogy aforgalom ezekben a cikkekben újra fellendül. Csehszlovákia Romániával kukoricabehozatali, Jugoszláviával buzabehozatali egyezményt kötött, a csehszlovák-orosz tárgyalás pedig a petróleum-behozatalt teszi remélhetővé. A dohány forgalmában pedig a Bulgáriával való tárgyalás fog eredméuy hozni. Remélhetőleg ezek nem utópiák s talán a komáromi kikötő forgalma valóban megélénkül. A megépített s azóta is üresen álló öt daru mindenesetre várja a forgalom élénkülését. tak az okai a katasztrófának. Mészáros Gyula komáromi péksegéd a Megyeház uccán ment kerékpárján. A postakocsi galoppban jött utána s a kocsi bal elülső kereke elkapta Mészáros biciklijét s a péksegédet biciklijével együtt több méteren keresztül magával hurcolta. Végre sikerült megállítani a lovakat. A bicikli összetört, viszont a péksegéd csak kisebb sérüléseket szenvedett. — Kérelem. A Komáromi Ref. Egyházi Énekkar elnöksége ezúton is felkéri az igen tisztelt pártoló tagjait, hogy a folyó évre esedékes pártoló tagsági 1 dijat (10 Ke) megfizetni szíveskedjenek. A tagsági dijak beszedésével Farkas Károly egyházi alkalmazott van megbízva. A nagyközönség panaszkönyve. Söprik-e már a komáromi uccát? Szerkesztőségünk a napokban négy panaszos levelet is kapott, amelyekben mind arról érdeklődnek a levélírók,— akár a belvárosban laknak, akár a külsőbb területeken — hogy mikor fogják végre rendben kisöpörni a várost ? Nem közöljük le a négy levelet, amely különböző stílusban, de egyforma lendülettel kéri azt, hogy a komáromi uccákon felhalmozódott hihetetlen szemetet, port, falevelet, szalmát naponta s rendesen takarítsák el. Különösen a vásáros napokon szörnyű ez a rendetlenség. Necsak a Baross uccát és a Nádor uccát takarítsák, — kéri egyik levelező tagunk — hanem vessenek egy pillantást a Jókai uccára, a Rákóczi uccára és a Kossuth-térre is. A szél a járókelők arcába csapja a szemetet s ha nagy üggyel-bajjal végre valamit összesepernek, amig a szemeteskocsi megérkezik, a szemét máris hetedhétországon túl van. A söprés technikáját s a tisztogatás minemüségét kell megreformálni. A járdák szélén mázsaszámra hurcolja a szél a jóféle, járványos port, piszkot, szalmát és gyümölcshéjat. Az egyik levélíró azt is indítványozza, hogy nagyvárosi módon, aki szemetel az uccán, vagy gyümölcshéjat dob el, az ott helyben legyen elítélve néhány koronákra... S ha már máskép nem segítünk a dolgon, — Írja a másik — söpörjön mindenki a saját háza előtt. De a komáromi uccák piszkos állapotán végre javítani kell! — A dunaszerdahelyi műkedvelő gárda előadásában az elmúlt vasárnap immár negyedszer került színre az Obsitos című bájos operett. A jeles tagokból álló gárda olyan tökéletes előadást nyújtott, hogy a darabot még párszor be fogják mutatni. A menyasszony A zsidó főiskolások szinielőadása Szabó Bélának, a fiatal szlovenszkói magyar költőnek »Menyasszony« című drámáját mutatták be szombaton este a komáromi Zsidó Főiskolások. Szabó Béla elsősorban lírai tehetség. Lírájának egyetlen tárgya a kenyér, amelyet meg akar magának szerezni, meg a többi szegénynek, megalázódnak és elnyomottnak. S ebben a lázadás és ökölrázás nélküli passzív vágyakozásban van annyi drámai feszültség, hogy színdarabbá tudja kiszélesíteni mondanivalóját. Első darabja a Menyasszony. Színpadtechnikai szempontokból nem éri el a divatos pesti írók tökéletességét, de költői igazságban és szépségben messze túlszárnyalja azokat. f Mikor felment a függöny, különöset éreztünk, furcsát, hátbizsergetőt. Olt állott előttünk a fekete szoba, nyomorúságával, zöld bútoraival, melyre rátekint az Isten. Olyan volt ez az érzés, mint egy rossz lelkiismeret, vagy olyan, mint egy végző megnyugvás. Szinte vártuk, hogy Nemicske, az eszelős leány az összefagyott idegennek elmondja élete célját: egy koporsóra gyűjti a pénzt, hogy a másvilágra négy angyal vigye az Ur magasságos színe elé. Elhiszi ezt Káli néninek, a nevelő anyjának, ő csak tudja, mert a szerelmesek is hozzájárnak gyógyfü-Lovagias ügy. Már nem is emlékszem, hogy legutoljára mikor is voltam tevékeny szereplője valami lovagias ügynek. Ne vessenek meg azok érte, akik még foglalkoznak ilyesmivel, de őszintén szólva, azt hittem, hogy a lovagias ügyek már végleg kimentek a divatból. De ebből a gyermekes hitemből gyökeresen kigyógyított egy barátom, aki a minap izgatottan fogott cl a kávéházban. Kérlekalássan, tennél nekem egy szívességet? — Parancsolj, boldogan. — Légy szíves, provokáld nevemben dr. Kovácsot... — Hát ilyesmi még van? És pont doktor Kovácsot? Mit vétett neked doktor Kovács? Megsértett, — felelte komoran a barátom. — Azt fejtegettem, hogy a japán dömping a technokrácia diadala és ő azt mondta, hogy ez hülyeség. így mondotta: hülyeség! Érted? Erre én kikértem magamnak ezt a hangot... Elvégre ... Légy szives és provokáld a nevemben doktor Kovácsot. Már majdnem kicsúszott a számon, hogy ez hülyeség, de idejekorán lenyeltem és így szóltam: — Ugyan, a mai világban ... — A mai világban sem hagyom magam lehülyézni. Ragaszkodom a lovagias eljáráshoz.- Ragaszkodj, öregem, — feleltem, — de nekem erre nincs időm. Nincs időd? Amikor komoly lovagias ügyről van szó? Te tartalékos tiszt vagy... Te a császár kabátját viselted... — Nézz ide, öregem. Először már régen nincs császár, másodszor én már huzamosabb idő óla a saját kabátomat viselem ... Hagyjál békében. Félóra múlva beláttam, hogy itt kárbaveszett minden ékesszólásom, ez csökönyösen ragaszkodik ahhoz, hogy én legyek a segédje. — Jó, rendben van. Elvállalom. Ki a másik segéd? — Nincs másik segéd. Nem akartalak valami ellenszenves emberrel öszszepárosítani. Keress magad mellé segédet, akit jónak látsz... Szervusz. Könnyedén azt mondta: szervusz és otthagyott. A lovagias ügy további eseményeit most már csak szigorúan számszerű adatokkal fogom ismertetni. Felhívtam Takács Zolit, hogy felkérjem, vállalja a segédségeí. Telefon 1 korona. Takács Zoli nyaral. Felhívtam Kravátly Pétert. Nincs otthon. Telefon 1 korona. Elmentem a Chicagó-kávéházba, mert Mucsay Tódor tartalékos izé, barátomnak nincs telefonja és tudom, hogy esténként ebbe a kávéházba jár. Kávéház (5 korona. Mucsay Tódort megtaláltam. Először azt mondotta: hülyeség. Azután én is hivatkoztam a császár kabátjára és a satöbbire. Erre kötélnek állt. Azonnal ""tintát, tollat hozattunk és megírtuk Kovács doktornak a kedves levélkét. Miután éjjel csak a főpostán lehet ajánlott levelet föladni, autóba ültem és elmentem a főpostára. Autó 10 korona. Ajánlott levél 3 korona. Másnap délben telefonon jelentkezelt Slux Antal. — Doktor Kovács megkapta az urak levelét. Engem és barátomat... És így tovább. Kölcsönös udvariasságok után abban állapodtunk meg, hogy este nyolc órakor a Stromboli kávéházban találkozunk. Amiatt nem mehettem haza vacsorázni. Vacsora 15 korona. Kétórás tárgyalás után sem tudtunk zöldágra vergődni. Következő napra a klubba beszéltünk meg újabb találkozót. Bevetődtem a kártyaszobába és vesztettem 310 koronát. Szerencsére közben megérkeztek a segédtársaim, mert még több is elúszott volna. Ismét leültünk tárgyalni. Ideges lett a hangulat, egyik fél sem akart engedni. Feketekávét feketekávé után, cigarettát cigaretta után. Fekete kávé és cigaretta 30 korona. Kapupénz 1 korona. Másnap telefonon felhívtam segédtársamat. Telefon 1 korona. Felhívtam az ellenfél segédeit. Telefon 2 korona. Abban állapodtunk meg, hogy délután ötkor találkozunk. Közben valami halaszthatatlan dolgom akadt, végigtelefonáltam az összes segédeket, hogy a délutáni találkozás elmarad. Este pedig nincs időm, mert színházba megyek. Telefon 3 korona. Mucsay Tódor tartalékos izé kijelentene, hogy ő holnap reggel utazik Balatonzamárdira, tehát az ügyet ma be kell fejezni, mert máskülönben nézhetek másik segéd után. Nem, inkább veszni hagyom a színházjegyet. Színházjegy 15 korona. Este nyolckor találkozunk a kioszkban. Autó 10, vacsora 15 korona. Vacsora után sikerült végre megtalálni azt a megnyugtató formát, aminek alapján felvehettük a jegyzőkönyvet. Miután doktor Kovács sajnálkozását fejezte ki azért, hogy barátunkat lehülyézte, barátunk kéri, hogy az ő ennek nyomán támadt kifakadásait tekintse meg nem történtnek. A békés elintézés örömére ittunk három üveg pezsgőt. Az egyiket én fizettem. Pezsgő borravalóval 90 korona. Autó haza 10 korona. Kapupénz 2 korona. Az egész ügy 525 koronámba került. Ez elég olcsó. Nem? Másnap átadtam barátamnak a jegyzőkönyvet. Pulykavörösen így szólt: — Mit? — kérdezte ordítva. — Sajnálkozását fejezi ki? Arra kellett volna kényszeríteni, hogy bocsánatot kérjen... Szép kis elintézés, mondhatom. Az is őrült, aki rád bíz egy ilyen "komoly lovagias ügyet. Azonnal felhívtam telefonon Mucsay Tódor tartalékos izét és megkértem, hogy nevemben kérjen lovagias elégtételt.
