Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)

1934-09-01 / 70. szám

Lapunk mai száma a jövő heti tel jesRádió-műsort tartalmazza Ötvenötödik évfolyam. 70. szám. Szombat, 1034. szeptember 1. Előfizetési ár csehszlovák értékben: Helyben és vidékre postai szétküldéssel egész évre 80 Kő, félévre 40 Kő. negyed­évre 20 Kő. — Külföldön 120 Kő. Egyesszám ára 1 korona. A lapította: TUBA JÁNOS. Felelős főszerkesztő-! GAAL GYULA dr. Szerkesztői BARANYAY JÓZSEF dr. Kőmunkatársain ALARY GYULA dr. és FCLOP ZSIGMOND. A Saar-vídék, Komárom, augusztus 31. Esztendők óta jósolgatják, hogy az 1935. esztendő lesz az a bizonyos »kritikus« esztendő. Ekkor jár le a versaillesi békeszerződésnek egyik nagy terminusa, a Saar-vidék hova­tartozásának döntése. Voltak pesz­­szimisták, akik azt hitték, hogy erre a vasban és főképpen kőszénben olyan hihetetlenül gazdag vidékre a francia kormány egyszerűen rá­teszi a kezét, azonban ennek el­­lenemondott a népszövetségi ren­delkezés, amely nemrégiben már a népszavazás kérdését is előkészí­tene. Tehát a Saar-vidéken népsza­vazás lesz és nyolcszázezer német arról fog nyilatkozni a jövő esz­tendő elején, hogy hova kíván tar­tozni: a német anyaállamhoz, vagy Franciaországhoz. Sőt, amint re­besgetik, még egy harmadik lehe­tőségre is módot fog nyújtani a szavazás és ez a mai állapot fenn­tartása. A német szavazónak tellát fel van adva három súlyos kérdés. Súlyosnak mondhatjuk „mertmind­­a három lehetőségnek meg vannak a maga nehézségei. Ugyanis a né­metek — bár a Saar megszállás alatt sok kellemetlenségük volt kez­detben a franciáktól — a mai Né­metországgal szemben gondolko­zóba esnek és problematikus, hogy kivánkoznak-e abba a Németor­szágba, ahol ma egyetlen akarat érvényesül és ez a Hitler akarata. A német marxisták a Saar-vidéken ennek erős ellenzékét alkotják. Hitler vasárnapi beszéde csalogató volt a számukra, de a marxistákat szép beszédekkel meggyőzni nem lehet. Azonban a marxisták ellen­felei a katolikusok is lelkiismereti kételyekben vannak a mai Német­ország felől. Hiszen ismeretesek Hitler kormányának katolikuselle­nes kirohanásai és a hit valló német Faulhaberek ez ellen emelték fel tiltakozó szavukat a világ helyes­lésétől kísérve. Hitler ezeket akarta megnyugtat­ni vasárnapi beszédében. Azt kell hinnünk, hogy ez csak félig sike­rült. A propaganda-beszéd is eléggé jellemzi a helyzetet, hogy a nemzeti szocializmus némi bízik teljesen a maga dolgában. Mert a Saar-vidé­ken erős nemzeti szocialista párt van, amely a csatlakozás mellett agitál, vissza az anyaországhoz! jelszó alatt. A marxista nem csinál belőle lelkiismereti kérdést, az csat­lakozik a francia megszállókhoz, mert neki nem hazája Németor­szág, hanem a nagy világ. És mi­vel most Franciaországnak kedvez a gazdasági konjunktúra, most Franciaország kínálkoznék hazá­jukul. A legveszedelmesebb lehetőség azonban a harmadik, amelynek ér­dekében a franciák erősen dolgoz­nak és ez a mostani állapot meg­hosszabbítása. Az ügyes francia po­litika jelszavai elkábíthalják még a német lakosság jelentékeny ré­szét, mert rámutatnak a nemzet­közi ellenőrzés szép eredményeire, amely nem kívánja áldozatul sen­kinek nemzetiségi hovatartozása fe­lől való meggyőződéséi. Ez a szi­rénhang a legveszedelmesebb azért is, mert a végső célja újabb Flzász- Lolharingia létesítése a Saar-vidé­ken, amely nélkül a francia ne­hézipar el nem képzelhető. Hiába adja a vasat Lotharingia sok vas­­bányája, ha viszont a szenet nem kapja hozzá első kézből és hozzá milliárd és milliárd tonnát évente. Elhisszük, hogy Franciaországnak hiányzik ez a terület, melyet bi­zonyára abból a szerepkörből ki­folyólag, melyet mint a népszövet­ség legfőbb őre betölt, nem akar megsérteni azzal, hogy egyszerűen reátegye a kezét. Ezt valószínűleg Szeptember 25-én ül össze a nemzetgyűlés mindkét háza? Több prágai lap jelentése szerint a nemzetgyűlés mindkét házának első ülését előreláthatólag szeptember 25-re hívják össze. A miniszterelnök szep­tember 6-án tér vissza szabadságáról s Ugyanakkor várják a többi miniszter visszaérkezését is. A kormány idejét szociális és gazdasági természetű ja­vaslatok! foglalják le elsősorban. Be­nes külügyminiszter a nyár folyamán egy népgyűlésen újabb gazdasági ter­vet vázolt fel. A kormány e terv meg­valósítását fogja megkísérelni. A ke­nyérmagvakkal bevetett területet száz­ezer hektárral akarják csökkenteni. A kormány tárgyalásainak programm­­jául a kollektív szerződések, az épít­kezési segélyek visszatérítésének s az ötnapos munkahétnek kérdését is ki­tűzi. A Právo Lidu leghatározottabban állítja, hogy nemzetgyűlési választá­sok ezidén nem lesznek. Kétszázötvenül milliós állami deficit az év első felében. A kormány most adott kimutatást az év első hat hónapja alatt befolyt állami bevételekről. Az állam adók­ból, vámból, illetékekből és egyedáru­­sításból ez idő alatt három milliárd 944 millió 400 ezer koronát vett be. Ez az összeg 156 millió 820 ezer ko­ronával múlja felül a multévi bevé-Európa sem engedné. Az 1935. év tehát nem oknélkül látszik kritikusnak. Amikor a fele­lős államférfiak úgy nyilatkoznak, hogy a »háború minden pillanat­ban kitörhet« (Mussolini) és »öt­ven percent esély szól a béke és öt­ven percent a háború mellett« (Be­nes), akkor nem olyan egyszerű a kérdés megoldása, mint egyesek gondolják. Ez egy háborús terület­­szerzésért aligha nyerné meg a vi­lág rokonszenvét, viszont a fran­ciák magatartása a német kérdés­ben nem mondható reálpolitiká­nak. Mert Németország külpoliti­kája az osztrák zavarkeléseket és merényleteket leszámítva Európa minden államához eléggé korrekt. Persze a franciák érzelmi politikát csinálnak Lengyelország miatt, amelyet a francia önzés vesztett el és kergetelt Németország karjai­ba. Az az önzés, amely a lengyel szövetség mellett Oroszországgal szőtt viszonyt és ezzel Lengyelor­szágot bizalmatlanná tette, majd elidegenítette magától. Az idő gyorsan fut és rövid hónapok alatt már benne leszünk annak történel­mi sodrában és Európa lázasan fi gyelhcti, hogy mit hoz a közel jövő. telt. Annak a résznek leszámításával, amelyet az állam az önkormányzati testületeknek és az útalapnak utalt át, 2 milliárd, 655 millió 580 ezer korona állami tiszta bevétel maradt. Ez 182 millió javulást mutat a múlt esztendei bevétellel szemben. Emelkedett a for­galmi és fényűzési adó bevétele, nem­különben a vám- és illetékjövedelem. A fogyasztási adók, az egyenes adók, valamint az állami monopóliumok jö­vedelme csökkent. Az előirányzathoz képest a bevétel 8.7 százalékkal ala­csonyabb, mint ahogy várták. A hiány 255 millió. Ismét emlegetik az őszi választás lehetőségét. Egy Brünnben megjelenő napilap egy meg nem nevezett koalíciós po­litikussal folytatott beszélgetést közöt. A Poledni List a következőket hozza az interjúból: »A pártpolitikai hely­zet talán még egyszer sem volt annyi­ra az élére állítva, mint éppen mos­tan, mégha a feszültség kifelé nem is látszik meg. Nemcsak a koalíciónak közelmúlt vitáiról van szó, amelyek ősszel fokozottabb mértékben fognak jelentkezni, hanem különösen a par­lamenti választások terminusának bi­zonytalanságáról. A mai parlament aligha éri el ciklusának természetes lejártát. Ha a választásokat nem írják ki ezév őszén, akkor biztosan a jövő év tavaszán teszik meg. POLITIKAI SZEMLE Szerkesztőség és kiadóhivatal Nádor-u. 20. megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton A jövő héten újra megindulnak a magyar-osztrák kereskedelmi tárgyalások. A jövő hét folyamán Becsben újra megkezdődnek a magyar-osztrák ke­reskedelmi tárgyalások. A tárgyalá­sok során a Magyarország javára tör­ténendő kiigazításról lesz elsősorban szó. Ausztriának ugyanis az eddig ér­vényben levő megállapítás szerint 1:1.5 arányban kell átvenni árut Magyar­­országtól, amivel szemben az év első hét hónapjában Ausztria Magyaror­szágból 52 millió silling értékű áru­cikket hozott be, míg Magyarország 70 millió silling értékű árut vett át Ausztriától. Ausztriának tehát a meg­állapodás szerint még 8.5 millió sil­ling értékűt kell átvenni. Ausztria a termésbetakarítás után valószínűleg nagyobb mennyiségű árut hoz be Ma- M agy ar országból. Sok-sok szeretetet. tanár úr kérem! Lassan elmúlt augusztus és már kinyíltak az iskolák kapui. Most indul­nak örömmel, unottan vagy éppen, hogy csak muszájból az Alma Mater­ekbe a diákok. Tanár úr kérem, én azt hiszem, hogy ön bizonyára örömmel látja, mint sereglenek reggelen kint az iskolába, a magyar kisebbségi élet reménységei, hogy padokba ülve és az önök szavai­ra figyelve készülődjenek a mai si­ralmas élet ama keserves harcaira, amelyekből bár tiszta fogalmaik nin­csenek is, de rossz sejtelmeik bizonyá­ra vannak. Mert ezek a mai gyerekek már na­gyon különböznek a régi diákoktól. A régi idők diákjai nyugodt, harmoni­kus »idegmentes« családi élet meleg légköréből indultak el az iskolába. Ma viszont a családok legnagyobb része oly gondokkal küzd, amelyet csak egy emberöltővel ezelőtt is, nem igen is­mertek .A gyermek otthon ma ritkán látja szülőinek arcán a boldog élet de­rűjét, de annál gyakrabban a sorscsa­pásoktól sújtott szülők homlokán a gondok sötét, mély barázdáit. Minden­kinek kijut ma az élet kellemetlen­ségeiből, még azt a kevés embert is, akinek anyagi bajai nincsenek, mily gyakran juttatják kellemetlen hely­zetbe társadalmi életünk máskor nem tapasztalt abnormitásai. A mai, zűrzavaros, ideges korban mindnyájunk idegei meg vannak té­pázva. Ez már a gyermekekre is rossz hatással van, éppen úgy, mint a rossz példa és a nyomor. Az a sze­gény gyermek, mikor hazamegy az is­kolából, csak az ördög idegbomlasztó légtornáját látja, mert apjának nincs munkája s ebédre sincs csak talán száraz kenyér, ruhájuk rongyos, ci­pőjük lyukas. Ezek a dolgok mély hatással vannak a fiatal, mindenbe-

Next

/
Thumbnails
Contents