Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)

1934-08-25 / 68. szám

»KOMÁROMI LAPOK«

1934 augusztus 25

„Bokrétát kötöttem“(sz. v.) Ifjúsági irodalmunk Szlovenszkón meglehetősen szegény, minden könyvet, amely ehhez a műfajhoz tartozik, kettős örömmel kell fogadnunk. Hiszen az ifjúsági könyvek, írások feladata egyike a legnehezebbeknek: nevelniök kell egy tiszta, ifjú nemzedéket, amely még nincsen megfertőzve betűtől, gondolatoktól s amelynek lelke íratlan tábla, mindent befogad, amit szeretettel nyújtanak felé...

Hogy mennyiben ifjúsági könyv Boross Béla nagyon szép kötete, azt körülményes volna eldönteni: az ifjúságról szól s nagyrészt az ifjúságnak is, valahogy azonban úgy érzem: a felnőtt ember, a pedagógus, a szülő, a gyermekbarát nem csekélyebb örömét találja a könyvben, mint a kisember. Sőt, a felnőtt talán még inkább, olyan tiszta, kristályos, nemes ez a könyv. *

Boross Béla, a szlovenszkói magyar tanítóság egyik legkitűnőbb tagja, Alsószelin oktatja a fiatal nemzedéket, Alsószelin, ahol olyan jól működő kulturegyesület is van. A Magyar Tanítóban kéthetenként feltűnnek finoman megírt kis krokijai, pompás megfigyelései az iskolai életből. Most ezeket a megfigyeléseket szélesebb vonalvezetéssel írta meg, novellisztikussá tette a falusi gyerekek mindennapját s kötetbe gyűjtötte.

Ez a kötet — a »Bokrétát kötöttem — olyan ritka virág a szlovenszkói meseréten, hogy hosszasabban kell vele foglalkoznunk, mindenképpen megérdemli. Nagy gyermekszeretet fűti át minden sorát, a gyermekek táborától azonban csak egy lépés a nagyok táboráig: ebbe a táborba is be-bepillantunk tehát egy villanásnyira. Sorsok és alakok tűnnek fel ezeken a lapokon, a falu életének kis örömei, tragédiái. Mennyi báj s mégis mennyi erő ebben a könyvben: a pedagógus kilép műhelyéből s a lélek templomába tér. Gárdonyis éleslátás, mikszáthi derű minden oldalán e könyvnek, tiszta, érett stilus a megírásban. Mennyi megfigyelés, — amely különben elveszne a tanító mindennapjában, — mennyi finom humor, poézis. Szívével írta ezt a könyvet Boros Béla, leikével metszette remekbe. Minden kis novellája simogatás, megértés az ifjú nemzedék birodalmában. Jóízű könyv ez, ittott adomaszerű, de sohsem éles, nem bántó: magunk is látjuk a tanítót a padsorok között, aki maga nevet legjobban egy-egy gyermeki elszólásnak, tévedésnek s azonnal beírja noteszébe, — nem a rossz kálkulust, hanem a jó mondást. A tanító az iskolában író is egyben. Jó író. Készen kívánkozik ki belőle a mondanivaló, legtöbb meséjét kereken adja elő. Csak egy-két kis történetnél nem tud mit csinálni a mesével, nem talál csattanót, nem is akar el-elmélkedni mellette s idő előtt befejezi. Van azonban néhány nagyon kedves darab a kötetben. *

A könyv kiállítása szép, belül. Ivány Ferenc művészi kézzel simuló, kedves rajzai díszítik. Csak külső köntöse túlságosan iskolai-könyvszerű, keveset mondó. Ezúttal az a tétel áll: kívül igér keveset s belül ad többet. Ezt a könyvet színesebb, élénkebb formában kellene kihozni.

Gyermeknek, felnőttnek egyaránt kedves olvasmány. Valaki a szívével írt. Mutatóba itt közöljük egyik pompás humorú rajzát:

Kai mi, a komikus.

A jövő titkaiba senki sem tud belátni. Különösen nagy merészség volna azt állítani, hogy a kis Kalmi, aki az iskolában még az első pad kicsinyei közt is a legkisebb, valaha komikus színésszé növekszik, mégis, eddigi magaviseleté és humorista tulajdonságai képzeletben sokszor elémállítják a Kálmánná hatalmasodott gyereket, amint a »világot jelentő deszkákon« mókázik és halálra nevetteti a publikumot.

Ne gondolja senki, hogy a mi Kal- Boross Béla könyve.

mi barátunk éjjel-nappal kópéságokon töri az ő kicsi koponyáját. Dehogy!

Az igazi humorista nem keresi a humort: benne van az a vérében és úgy jön elő hivatlan-kéretlen, tisztán, mint a forrás vize. Nos, a Kalmi lelkében is ily forrás buzog. íme, néhány csepp je...

❖

Nyelvtanóra van. A Kalmik nemzetsége neki lát szorgalmasan a beszéd szabályainak és boncolgatja a szavakat.

— Hányfélék a hangok? — kérdem.

A sok buksi fejecskén apró ráncokba szalad a homlok. Természetesen, a mi Kalmink tartja föl kezét legelőbb. Ő már tudja. Mondja hát meg!

A gyerek föláll és komoly, tudós hangon feleli:

— A hangok többfélék.

Ohó, barátocskám! Könnyű ezt mondani! Én bizony nem hagylak leülni:

— Éspedig?

Kalmi nem jön zavarba és változatlan komolysággal sorolja a hangok fajtáját:

— Egyféle, kétféle, háromféle...

Százig meg sem állna talán, de az

osztály hahotája elfojt minden további buzgólkodást. Én se bírom sokáig komolysággal és Kalmi a színpadi siker, de a nyelvtani teljes sikertelenség jegyében foglalja el helyét a padban.

*

Félóra múlva egy évfolyammal magasabban járunk. Itt már az alany és állítmány rejtelmeit kutatjuk.

Azt is kell tudni, hogy mi a névmás. Sőt az is lehet alany. Tudják is. Lássuk csak:

— Mondjatok mondatot, amelyben az alany: »kend«!

Sokan mondanak:

— Kend alszik.

— Kend tanul.

— Kend eszik.

— Kend pipál.

Aztán kis szünet következik. De nini, Kalmi is szólásra jelentkezik, akinek pedig egyéb foglalkozása volna most.

Jól van, fölszólítom, bizonyára jóvá akarja tenni az előbbi kudarcot.

— Halljuk tehát a mondatot, amelyben az alany: kend!

Kalmi:

— Kendő...

*

A hittanóra se múlhatott el nevetés nélkül. De arra a napra elég is volt.

— Hány parancsolatot adott ki Isten? — hangzik a kérdés.

A Kalmi szomszédját, Jenőt szólítom meg.

Jenő lassan áll föl, ami annak a jele, hogy ő még az utolsó pillanatot is időnyujtásra, gondolkodásra akarja fölhasználni. Node hisz’ ennél a kérdésnél csak nincs erre szükség?. ..

Jenő hallgat. Újra kérdezem. 0 nagyot nveldes, de felelni nem tud.

Körülötte mindenki ágaskodik. Ejnye, ejnye! Az arcokon fölényes mosoly.

De föltűnik nekem a Kalmi komolysága. Szinte bosszúsnak látszik. Bosszantja a szomszédja gyámoltalansága, aki, igaz, máskor se tud sokat.

Jenő piros, mint a tűz. Szégyelli magát. Nagy szégyen is az bizony, ha ily könnyű kérdésre se tud felelni. Forgolódik, keres valami útbaigazító szájmozdulatot. Pedig tudhatja, hogy senki se segít rajta, nemcsak azért, mert a súgás tiltva van, de főképpen azért, mert a világért el nem árulná senki a nagy »titkot«... Jaj, csak valami az eszébe jutna! Akármi. De nincs egy szava sem.

Kalmi nem bírja tovább a szégyent. Számolva a legrosszabb eshetőséggel, kissé hátrahajol és súgva könyörül szomszédján.

— Nos, Jenő, — biztatom — hány parancsolat van?...

Jenő nagy bátran kivágja, aipit Kalmi súgott:

— Egy lúdkosárra való ...

$

Ezt a Kahn it nem az iskola tette komikussá. Nem is tehette, mert ő igazi komikus, annak pedig már úg3r kell születnie.

Mikor legelőször belépett az iskolába, fején volt a kalap s úgy ült a padba. Szelíden rászóltam:

— Máskor, ha bejössz, vedd le a kalapodat!

Ő mintegy sértődötten válaszolta:

— Hisz levettem, mikor bejöttem.

— Az nem lehet, mert még most is a fejeden van, — mondtam neki és levettem a kalapját:

Ő nem hagyta az igazát:

— De levettem, mikor bejöttem, csakhogy megint föltettem ...

Ekkor kacagtam rajta legelsőt. S azóta minden nap kiadja nekünk a mosolyporciói...

— Körzeti tüzoltógyakorlal Kurtakeszin. Augusztus hó 19-én délután igen élénk forgalom és mozgalom volt Kurtakeszi községben. Egymásután érkeztek hangos kürtszó mellett, katonás rendben a környékbeli önkéntes tüzoltótestületek Marcelháza, Dumaradvány, Pat, Srobárovo, Madar, Mudronovo és Hetényről. Jelen volt a járási tüzoltószövetség képviseletében Feszthy István járási főparancsnok, Szentmihályi Károly járási titkár, Vollay járási tűzoltó pénztáros, Kecskés járási tűzfelügyelő. A politikai hatóságot képviselte Rakovsky Jenő járási közig, biztos. Ott volt Kukusa főjegyző vezetésével a község elöljárósága, valamint nagyszámú vidéki és helybeli érdeklődő. Röviddel két óra után megszólalt a tűzjelző kürt és egymásután vonultak fel támadási gyakorlatra a jelenvolt önkéntes tűzoltók. Minden egyes testület derekasan kivette részét a támadásból, úgy hogy nem lehetett megállapítani, melyik testület volt a legjobb, mert mindegyik egyformán jó volt. A támadási gyakorlat után szerelési gyakorlatot végeztek magyar és szlovák vezényszóra. Mindegyik kifogástalan volt, de leggyorsabban Kurtakeszi és Madar szerelt fel. Ezután díszfelvonulás volt a járási parancsnokság és a politikai hatóság kiküldöttei előtt Brandeisz Sándor járási alparancsnok vezetésével, akinek fáradhatatlan munkája volt az eg'ész körzeti gyakorlat kitűnő megrendezése. Végül Feszthy István járási tűzoltó főparancsnok tartott lelkesítő beszédet. A tűzoltó társakat további kitartó munkára buzdította, hogy ebből a polgári lakosság is meglássa, hogy az önkéntes tűzoltó testületek igazán méltók a polgáxá község erkölcsi és anyagi támogatására. A szépen sikerült körzeti gyakorlatot kedélyes jólsikerült mulatság zárta be, egy zöldágakkal körülkerített szabad térségen. Szép ünnepély volt ez és tanulságos az egész község lakosságára.

— A Dekaiumen jelzésű kettősspirálú izzólámpa a TUNGSRAM gyár figyelemreméltó újdonsága. Ezek a TUNGSRAM D« jelzésű újfajta izzólámpák az eddigi lámpákkal szemben egyforma áramfogyasztás mellett 20»/o-al több fényt nyújtanak, tehát fokozott mértékben gazdaságosak. Az áramfogyasztó-közönség tehát ugyanazon fénymennyiségért ezentúl jóval kevesebb áramköltséget fizet, illetve egyforma áramfogyasztás mellett több fényt nyer, anélkül, hogy ezen fénytöbbletért fizetnie kellene. A különböző világítási célra szolgáló izzólámpák helyes kiválasztása ezentúl nagyon egyszerű lesz, mert áramfogyasztás és fény ki használás (ezen utóbbi dekalumenekben) az újfajta izzólámpákon jelezve vannak.

Takarékössájg a mai idők szigorú követelménye, ugyanezért a pénzért válassza tehát Ön is a gazdaságosabb világítást és kérjen kizárólag Tungsram »D« duplaspirálú lámpát dekalumen jelzéssel.

Uj magyar olvasókönyv

polgári iskolák számára

E napokban új olvasókönyv jelent meg a magvar tannyelvű polgári iskolák III. (harmadik) osztálya számára. Az olvasókönyvet a közoktatásügyi és nem zehn ü vetődés ügy i minisztérium f. évi február hó 22-én kelt 2103/31—1/1. sz. rendeletével hagyta jóvá. Az olvasókönyv befejező kötete annak az olvasókönyvnek, amelynek szerzői Banai Tóth Pál, Holly Antal és Sebestyén Árpád polg. iskolai igazgatók.

Az olvasóköny 1. és2. részre oszlik: 1. Család, szülőföld, haza, világ. 2. Földrajz, népélet, néprajz. 3. Történelem, művészet. 4. Elbeszélések, epikai költemények, rajzok és leírások. 5. Lírai költemények. (5. Drámai költészet. 7. Elmélkedések, közmondások. 8. Toldi !). Irodalomtörténeti képek. 10. Az időmértékes verselés. 11. A stílus. 12. írók névsora.

Különös elismerést érdemel a jól kiválasztott olvasmányok nevelői és esztétikai értéke. Már az olvasókönyvsorozat első két kötetében is szakítottak a szerzők azzal az elavult nézettel, mely szerint az olvasókönyvben koncentrálták a különböző tantárgyak körébe eső — főkép az oktató irányú — olvasmányokat. Még fokozottabb mértékben érvényesítették ezt az igen helyes elvet ebben a harmadik kötetben. Nem találunk az olvasókönyvben egyetlenegy olvasmányt sem, amely nem hivatott író tollából származnék. Minden olvasmánynak elsőrendű eszesztétikai becse s feltétlen pedagógiai és nevelői értéke van. Különös értékei az olvasókönyvnek a népéletre vonatkozó olvasmányok, amelyek összeállításában a szerzők tekintettel voltak a finn-ugor rokonságra és a csehszlovák etnográfiára egyaránt. A történelmi tárgyú rósz értékét jelentékenyen fokozzák a művészeti és művelődéstörténeti tárgyú olvasmányok, az epikai és lírai költészetét pedig a kiváló goncT- dal összeválogatott tipikus szemelvények. A csehszlovákiai magyar irodalom is kellően van itt képviselve. Méltó hely jutott a drámai költészetnek is, melyet olvasókönyveink rendszerint elhanyagolnak, pedig a polg. iskolát végzett tanulónak ismernie kell ennek a költészetnek a főbb fajait is. Az elmélkedések és közmondások című fejezetnek becse kivált annak nevelői értékében keresendő; e részben megtaláljuk mindazt, ami örökbecsű a magyar irodalomban. A tanterv által kötelező olvasmányul előírt »Toldi«-t is tartalmazza az olvasókönyv, még pedig a szükséges magyarázatokkal együtt. Az irodalomtörténeti képekben a tanuló a magyar irodalom legkiválóbb képviselőiről nyer — jeles irodalomtörténetírók tollából származó ' — alapvető ismereteket. Az időmértékes verselésről és a stílusról szóló fejezetek rövidségük mellett is világosak, szabatosak és eléggé kimerílőek. Az olvasókönyv utolsó része a »»Írók névsora« az olvasókönyvben szereplő írók rövid életrajzán kívül kiterjeszkedik irodalmi tevékenységükre is s ennek a kis irodalmi lexikonnak nagy hasznát veszi a tanító és tanuló egyaránt. A csehszlovák irodalomból vett szemelvények jó magyar fordítása is emeli a könyv nevelői értékét. Mennyiségük és minőségük egyaránt megfelelő, irodalmi szempontból pedijg magas értékűek. Az egész olvasókönyv sorozat tartalmas tárháza és hirdetése mindannak, ami örökbecsű a magyar és a csehszlovák irodalomban.

A szerzők minden tekintetben értékes munkát végeztek s a magyar polg. iskolákat egy újabb tankönyvvel ajándékozták meg. Az olvasókönysorozat három kötete közül ez az utolsó a legjobban sikerült. Ez az olvasókönyv nem magyar szavakból összetevődött sablon, hanem a zamatos magyarságnak, valamint a szép gondolat és a remek forma ragyogó mintáinak gazdag és érdemleges gyűjteménye. A legújabb tantervnek minden tekintetben megfelel.

A könyvet, mely nyomdatechnikai tekintetben is mintaszerű, a bratislavaj »ACADEMIA« könyvkiadó-vállalat adta ki.

7 oldal