Komáromi Lapok, 1934. július-december (55. évfolyam, 53-103. szám)

1934-08-25 / 68. szám

4. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1934. augusztus 25. § az egykori szegények jó barátjából szintén szegény, tehetetlen ember lett, aki maga is segélyre szorul. Ma már nemcsak komáromi illetőségű koldu­sokat kell segíteni a város közönségé­nek, hanem a vidékről beköltözött, be­vándorolt szegényeket is neki kell el­tartani, holott a városnak csak a sa­ját. idevaló szegényeiről kell gondos­kodnia. a közeli községekből ide be­özönlött koldusokról azoknak a köz­ségeknek kell gondoskodni, ahonnan eljöttek. Ma több száz olyan szegény van Komáromban, aki koldulásból él, de akik közül csak az egytizedrésze ide­való ember, a koldusok nagy kon­tingensét a vidékiek teszik, akik kö­zött olyanok is vannak, akik a közeli járások faluiból pénteken külön föl­keresik Komáromot, hogy itt koldul­ják össze egy hétre való alamizsná­jukat. Nincs arra semmiféle törvény, amely kötelezhetné a város közönsé­gét arra, hogy egész környékek sze­gényeinek gondozását magára vállal­ja, különösen akkor, amikor ez a kö­zönség maga is a létért küzd s ret­tenetes helyzetében az a veszély fe­nyegeti, hogy maholnap azoknak so­rát lesz kénytelen szaporítani, akiket most még nagy nehezen támogatni tud. A közeli Izsa, Örsujfalu, Ara­nyos, Szentpéter, Keszegfalu, Gellér és más községek szegényeire gondol­janak az illető községek és támogas­sák azok őket. Komáromnak magá­nak elég alkalma nyílik a szegénysé­gen és elesettségen való segítésre, pol­gárságunk nagylelkűségét minden nap igénybe veszik a különböző humani­tárius és kulturális intézmények, ada­kozásra bőven van alkalom. Az illetékes hatóságoknak már ré­gen közbe kellett volna lépniök a koldusoknak Komáromba való be­­özönlése ellen és meg kellett volna már eddig is akadályozni a koldus­inváziót, amely mind nagyobb mér­veket ölt. Elsősorban is az állam­rendőrségnek kellene kezébe venni az ellenőrzési, amelyet állandóan gya­korolnia kellene, hogy ezáltal távol­tartaná Komáromtól azokat a feles­leges elemeket, amelyek minden pén­teken felkeresik a vidékről Komá­romot és itt élősködnek az idevaló, helybeli szegények rovására, megrö­vidítésére. Lehetetlenné kell tenni a koldusinváziót, mert maholnap már a magunk koldusait sem tudjuk tá­mogatni. ___________ <—■ inam íjajMUHUJBIUMnMBaa-A szerelmes levelek alkonya. Száz esztendővel ezelőtt még több mint ezer nyilvános Írnok ült a párizsi utcákon és mindnek bőven akadt Írni— valója. Az „írástudó ember“ akkor még ritkaságszámba ment, hát még az olyan, aki ékesszép szavakba, virágos mon­datokba tudta önteni a más mondani­valóit. A nyilvános írnokok meghall­gatták, kikérdezték a feleket, aztán aszerint határozták meg a fizetséget, hogy mennyi a munka, milyen nagy a feladat. Nagy szerelemért, lobogó val­lomásokért többet számítottak, mint az udvarlás hűvös, udvarias kezdéséért. Versért még többet, ha pedig akadt olyan szerelmes, aki azt kívánta, hogy a verrssorok első betűi lefelé olvasva az imádott nevét jelentsék, e nehéz feladatért aztán borsos árat fizettek. A nyilvános Írnokok aranykorszaka letűnt, a szerelmes levelek kimentek a divatból. Ma már csak elvétve akad rózsás, virágos, galambos, aranyszélü levélke, a szerelmesek — leginkább telefonálnak egymásnak. Csak hírmon­dója maradt Párizsban az egykori sze­relmi levelezők táborának. Kéi árva „nyilvános Írnok“ gubbaszt mindössze egy-egy forgalmas utca sarkán. Dolguk nem igen akad. Ha kapnak is elvétve megbízást, nincs semmi szó szerelem­ről. Üzleti leveleket, vagy adómérsék­lési kérvényeket iratnak velük, száraz, rideg Írásokat, amelyekből — a dolog természetéből kifolyólag — száműzve vannak a rímek, meg a szép, színes jelzők. Az egyik nyilvános Írnokot, amikor megkérdezték, hogy mit gondol, mi az oka annak, hogy az érzelmes, szép levelek korszaka igy lehanyatlott, nagy busán ezt felelte: — Az emberek megtanulták a betűt és némileg elfelejtették a szerelmet. Kémfilm, amelynek szcenáriumát az élet szállította. Lénárd svéd királyi herceg kalandja Finnországban. A gazdasági válság nagyon is rea­lisztikussá tette az emberiséget. Sze­relemmel és romantikával jóformán csak a mozi vásznán találkozunk. Ta­lán ezérL keltett két év előtt akkora feltűnést Lénárd svéd herceg házas­sága. V. Gusztáv unokája halálosan bele­szeretett egy polgári származású, fiatal svéd leányba. A királyi család kétség­be esett, mert hiába sorakoztatta fel az ilyen esetben szokásos összes érve­ket, a herceg kitartott szerelme és a házasság mellett. A szerelmes fiatal ember lemondott hercegi rangjáról és jogairól, csakhogy elvehesse, akii sze­ret. Lénárd hercegből ilymódon Bcrna­­dotte ur lelt és magas rangja helyett rövidesen egy másikat kapott: az apáét. De Rernadotte ur. aki hősiesen meg­küzdolt a királyi család ellenállásá­val, mint férj és apa újabb küzdelmek előtt állt. Gondoskodni kellett családja mindennapi kenyeréről. Érdeklődött itt és érdeklődött olt, de mielőtt még so­kat keresgélhetett volna, a kétes egyé­niségek raja vette körül. Mindenkinek volt számára valami csodálatos vál­lalkozása. Egy makaróni bánya fel­tárása, a nyári meleg téli tárolására alkalmas üveg gyári előállítása, luxus szálloda építése a sztratoszférában... A herceg megfontolta az ajánlatokat és belátása szerint hol az egyik, hol a másik vállalatot támogatta tőkéjé­vel. A vállalkozás egyetlen eredménye az volt, hogy a királyi családnak, a kitagadás dacára, sürgősen közbe kel­lett lépni, hogy megmenthesse a té­kozló fiút a polgári törvényszékkel való közelebbi ösmerctségtől. Berna­­dotte ur belátta, hogy nem születeti üzletembernek és bizonyos tőke ellené­ben megígérte családjának, hogy pá­lyát választ. Herceg korában szívesen vállalko­zott a művészetekkel és ezért most is azok felé fordult figyelme. A filmé a jövő, hallotta mindenfelé, tehát arra vetette magát. De nem mint színész akarata érvényesíteni még mindig jó­hangzású nevét és kitűnő megjelené­sét, beérte a rendező dicsőségével. Éj­jel-nappal tanult, hog3r kellően felké­szüljön az új pályára, azután áttette székhelyét Berlinbe, ahol tárt karok­kal fogadták. Legnagyobb csőd álója egy litván arisztokrata, Maydel báró volt. Ő maga is amatőr filmember, aki rövid isme­retség után egy nagyszerű film vázla­tát mulatta be a herceg-rendezőnek. A kor ízlésének megfelelően a film kémkedésről szólt, de a témát újsze­rűvé lelte, hogy az izgalmas esemé­nyek színhelyéül Finnországot válasz­­tollák. Csakhogy egy ilyen filmet egye­dül hamisítatlan helyszíni felvételek­kel lehet valószerűvé tenni. Maydel báró tehát azt ajánlotta a hercegnek, hogy összeköttetései révén szerezzen a finn "kormánytól engedélyt arra, hogy a cselekmény színhelyén készít­hessék cl a felvételeket, vagy ha ez lehetetlen, egy kiküldött csoporttal egyetemben csináljon ott vázlatokat, amelyeknek alapján a kulisszákat e] lehet készíteni. Az előkészítő munká­ért, valamint a rendezésért holly­woodi körökben is feltűnést keltő ho­noráriumot ajánlod fel. melyet azon­ban csak az elkészülés után fog folyó­sítani. Lénárd herceg boldogan kapott az ajánlaton és Maydel báró embereivel hamarosan elutazott Finnországba. A film még nem készült el, mikor már hatalmas port vertek fel körü­lötte, csakhogy ez a hírnév nem olyan volt, mint amilyennek azt az ifjú ren­dező elképzelte. A filmezés következménye voll, hogy Rekki, a finn politikai rendőrség feje a napokban titkos küldetéssel Stock­holmba utazott, ahol a legnagyobb diszkréció mellett magánkihallgatást kért Y. Gusztáv svéd királytól. Kiszi­várgott hírek szerint, arra kérte az uralkodót, hívja haza sürgősen uno­káját, mert különben a finn kormány nem tudja megvédeni attól, hogy mint kémet bíróság elé állítsák. Ugyanek­kor a finn kormány visszahívta Svéd­országból meghatalmazott miniszterét Erichet és a követség tanácsosát, Snellmannt. Az aggasztó események magyarázata a következő: Maydel báró, ha ugyan valóban Maydel és valóban báró, körmönfont kém, csakúgy, mint társulatának többi tagja, akiknek zsoldját idegen állam fizeti, hogy Finnország erődítményei­nek titkát megszerezzék. Maydel báró zseniális eszméje volt az, hogy vál-A múltbeli nagyarányú betörés, amely az Adria-biztosító intézetnél tör­tént, egyidőre ismét problematikussá lelte a csallóközi vagyonbiztonság gon­dolatát. Szakértők szerint a betörők munkáját megkönnyítette az a körül­mény, hogy az iroda ablakai jól be vol­tak zárva, spaleítával is, így az­tán a rendőri ellenőrző közegek nem tudtak bepillantani az iroda­helységbe. A kasszafúrás után még nagyobb lett a bankokra való felügyelet s az ellen­őrző közegek kötelességszerüen néztek be éjjelenként a bankok kivilágított ablakán. A Nádor ucca egyik bank­jában azonban majdnem komoly félre­értést okozott, hogy az ablak, amelyet éjjel, az ellen­őrzés szempontjából mindig nyit­va kell hagyni, homályos üveggel véletlenül el volt zárva. Különös, megsárgult öreg papiros jutott kezeink közé a napokban. Ötven­­krajcáros zöld okmánybélyege van a papirosnak, régi az illata, szakadozott a széle. Egy megszűnt ügyvédi irodá­nak hagyatéka. „Társasági szerződés“ az okirat cime, az okiratot egy hajdani írnok körmölte remekbe még a Sándor Miklós ügyvédi irodájában s két derék cigányprímás szerződött meg benne életre-halálra, azaz összesen tiz esz­tendőre. Ez az idő cigánykörökben jelentős nagyon. Az ötven hatvan esztendővel ezelőtti mulatás nem jazzal ment, se nem gra­mofonnal, akkor még a cigánydivat járta s az előkelőbb prímásokkal az előkelőbb urak pertubarátságban is állottak. Ezek között a prímások között Komáromban s széles e vidéken is, első helyen állott Lakatos Ferdis. Ki­tűnő cigány lehetett — a kései kor krónikása még ma is áhítattal hallja emlegetni a Bihari, Lavotta, Rózsavölgyi, Csermák-nóták szerelmesét,az alacsony, sűrű feketehaju.kedvesmosolyu prímást, aki olyan remekül tudta huzni a hall­gatót s a vidám csárdást tiszt uraknak, civil nagyságosoknak!... Ugylátszik azonban, hagy a köz­mondás: „Két dudás nem fér meg egy csárdában“ — Lakatos Ferdi és Lakatos Flóris jó testvérek között — valóban érvényben volt. Kicsi volt a város kette­jüknek, elszedték egymástól a keresetet, lalkozásába bevonja a javíthatatlanul hiszékeny svéd herceget, természete­sen a film ürügye alatt. A szegény be­csapott cx-herceg és exkalonatiszt bol­dogan és fáradhatatlanul dolgozott. Csak úgy gyűltek a kitűnő rajzok az irattárában, mindaddig, míg a finn hatóságok gyanút nem fogtak. Egy gyors mozdulással kiderült Maydel bá­ró valódi célja, A társulatot letartóz­tatták és miután Lénárd herceg sze­repe tisztázódott, diplomáciai bonyo­­dalmak árán visszaküldték hazájába. Lénárd herceg filmkarierje ilymó­don szánalmas véget ért. de bukása a politikai bonyodalmakon kívül, pénz­ügyiekkel is járt. Szabadon ugyan, de közel kétmillió korona adósság hátrahagyásával ke­rült ki Lénárd herceg második pálya­­választási kísérletéből. Filmje soha­sem fog elkészülni, csak azért, mert vak cenáriumát nem egy író, hanem maga az élet szállította. Az irodaszolga valószínűleg elfelejtette teljesen világossá s a szemnek hozzá­férhetővé tenni a szobát. Az ügyeletes rendőr bepillantván az ablakon, sem­mit sem látott, csak homályos üveget, holott a bank egész helységét át kell ilyenkor tekinteni. Komoly volt tehát a feltevés, hogy valaki benn tartózkodik a helység­­ben az éjjeli óráik alatt s elfödte a leső-nyílást. Értesítette az embereit s először is egy másik bank helyettes igazgatóját köl­tötték fel, azt hívén, hogy az illető főtisztviselő illetékes ehhez a bank­hoz. Aztán kiderült a tévedés és a valódi igazgató felköltése után tüzetesen átvizsgálták «az iroda­helységet s az összes melléképü­letet, még a padlást is, amikor kiderült, hogy csak feledékenység okozta a félreértést. Ez azonban mindenesetre azt mutatja, hogy az ellenőrző közeg lelkiismerete­sen teljesítette kötelességét. egymástól csábították át a jobb banda­tagokat s vége-hossza nem volt a két konkurrens veszekedésének, ver­senykedésének. Gondoltak tehát nagyot s merészet és szövetségre léptek. Ennek bizonysága az 1878 december 15-én megirt „Társasági Szerződés“. Karácsonyi, disznótoros idők előtt szö­vetkezett a két cigány, még ádventben, mert aztán jön a farsang s akkorára már nem akarták ország-világ elé vinni veszekedő bajukat. A Társasági Szer­ződés egyrészről Lakatos Nándor, más­részről Lakatos Flórián komáromi „ze­netársulati főnökök“ között jött létre, — mondja az Írás, majd igy folytatja: „Belátván azt, hogy az általuk kü­­lön-külön felállított s általuk veze­tett két zenetársulat egymás kára nélkül nem létezhet, sőt Komá­romban fenn sem tarthatja magát, elhatározták, hogy társulataikat egymásba olvasztják, tehát a „szer­ződő főnökök“ közös erővel együtt alakítanak zenetársulatot. Tiz évre szólt a szerződés, 1888-ig: „elválhatatlanul egyesülnek“, egyiknek sem áll jogában kilépni a „társulatból“ s uj társulatot alakítani. Ám a főnökök nagy tiszteletben tar­tották egymás főnöki jogait a társulat­ban, mert „mindkét főnöknek egyenrangú s Msigy riadalom egy komáromi bank előtt éjfélkort hátha betörtek ott is. Avagy, habár vaklárma volt, megdicsérendő a kötelességtudó rendőr. — augusztus 24, Lakatos Ferdinand és Lakatos Flóris, helybeli zenetársulati főnökök félszázados „társasági szerződése“. Egy elsárgult komáromi okmány margójára. — augusztus 23.

Next

/
Thumbnails
Contents