Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)

1934-02-03 / 10. szám

6. oldal «KOMAROMI LAPOKc 1934. február 3. kezdték, vagy befejezték, illetve akik­nek a telkek eladattak, írásban nyi­latkozzanak arra nézve, hogy ameny­­nyiben Komárom város a katonai igazgatásnak tartoznék árkülönbözetet fizetni, úgy ezt az összeget hajlandók ők megtéríteni. Igenlő esetben hivas­sanak fel az egyes kiadott parcellákra eső többletösszeg befizetésére. Több község kötelékbe való felvé­teli ügy és telekvételi és telekcsere ügy elintézése után Csizmazia vá­rosbíró ismertette a tanácsnak azon javaslatát, amely szerint a tanács Kendi Zoltán dr. ügyvédtől megvonni javasolja a helyettes ügyészi megbízatási. A városbíró ismertette az ügy előzmé­nyeit és kérte a tanács javaslatának elfogadását. A közgyűlés a javaslatot egyhangúlag elfogadta és Kendi Zol­tán dr.-tól a h. ügyészi megbízást visz­­szavonta. A közgyűlést este nyolc óra felé ért véget. Az Iparoskor műsoros farsangi estélye CSILLAG ILUS felléptével. A komáromi Iparoskor évek hosz­­szú sora óta mindig nagyon jó mű­sort szokott előadni a báljain. Ezidén még többet fog nyújtani közönségé­nek, mint idáig. Az idén művészi eseményben lesz része az est közön­ségének, amit ugyancsak sokáig fog­nak emlegetni. Csillag Ilust, a Földes-társülat kitűnő primadon­náját hívták meg estélyükre. A cso­dálatos hangú operaénekesnő a szi­­niévad alatt felejthetetlen sikereket arat és oly népszerűvé vált, hogy fellépésének hírére még a szokott­nál is nagyobb az érdeklődés. A mű­vésznő a Kék Duna keringővei kezdi a műsorát, a Sybil levelét, 0 sole inió-t, Traviatából, hangosfilm sláge­reket és magyar dalokat fog énekel­ni. A műsoron az Iparoskor legjobb és legtehetségesebb műkedvelői sze­repelnek. Balogh Irénke, KitzingMag­­duska, Vázsonyi István, Thúry Béla, Novák Imre, Szaday Zoltán, Juhász József, Markovits István és Drelich Rezső. A főrendező Kaubek Károly, akit már ismerünk a múltból, kitü­nően fogja tisztét teljesíteni. Konfe­rál Lovász Feri, akinek a neve is már biztosítja a műsor nagyszerűségét. A színdarab rendezője Vázsonyi István, akiről meg vagyunk győződve, hogy a legjobb tudása szerint fogja a dara­bot betanítani. A zongora kíséretet Weil Iluska és Papp Bandi látják el. A súgónak, Gallé Antinak valószínű, hogy semmi dolga sem lesz. Az estély február 11-én este 8 órakor veszi kezdetét a Kultúrpalotában. A gazdag műsor után természetesen tánc lesz reggel 4 óráig. Előreláthatólag zsúfolt ház lesz a meleghangulatú szép estély tanúja. Jegyek már elővételben Czi­­bor Géza Jókai uccai kalapüzletében kaphatók. Esetleges reklamációkat a meghívóra vonatkozólag szintén Czi­­bor Géza pénztárosnál kell bejelen­teni. Komáromi Színház Dubarry, a királyi kedves. A slágert, Dubarryt nagy érdeklő­dés előzte meg Komáromban s ennek köszönhető az a telt ház, amellyel az előadást fogadták. A bemutató háza szólt a széphangú Csillag Ilusnak is, aki énekszámaiért megérdemelten sok tapsot kapott. A Dubarry végered­ményben mégsem hozta meg szá­munkra azt, amit vártunk tőle Komá­romban: a kritikus, ha önmaga lelki­ismeretével számot vet, nem meri a százszázalékos siker bélyegét rányom­ni az előadásra. Bizonyt« korok, történelmi idősza­kaszok más-más drámai, színpadi for­mának kedveznek. Ahogy vannak a történelemnek szakaszai, amelyekből tragédiák, komoly színművek futnak az író tolla alá, úgy vannak korok, amelyeknek szinrehozatalánál a köny­­nyed és gondtalan műfajok tolakod­nak előre, így, ezúttal, a rokokó lett operettműfaj, még pedig hálás. A pász­torjátékok, könnyű szerelmek, laza életfelfogás, könnyű erkölcsök vi­lága nagyon megbírja az operett mu­zsikás, laza szerkezetét s a témák pompásan ugranak elő minden évben, akár Pompadour köré szövődnek az események, akár Dubarry grófnőt hoz­zák színpadra. A rokokó kosztüm há­lás ruházat színpadjainkon. Meglehe­tős gyakori eset, hogy ebből az időből merít a szövegíró. Dubarry élete pompás téma szin­tén, írónak, zeneszerzőnek, színész­nek, díszlettervezőnek. Nagy, kiállí­­tásos darab alkalma, reprezentáns ze­neszámok, ruházatok varázsa... Kis színpadon igényeinket kevesb­­bítjük, »a kiállítás öröme« helyett, amely legfőbb öröm egy ilyen köny­­nyűségnél, azt kell vizsgálnunk, »ml maradt meg belőle.« Részint elég sok, részint, — más oldalról, — kevés. Maradt a Csillag Ilus gyönyörű hangja. Ez az operett, ha szépen ének­lik, a kotoratura magas fokát kívánja meg. Csillag Ilusnál meg van. Több­szörösen megírtuk, hogy különösen a felső fekvések kitűnőek nála, közép­fekvésben a hang elhomályosul. Hang­ja erősségét növelni kell, a zene ügyel­jen arra, hogy engedje érvényesülni ezt a hangot, ahol erejét nem fejti ki teljesen. Csillag Ilus játéka azonban még kívánnivalókat hagy maga után, ajánlanánk neki, gyakorlat végett so­kat szavaljon, sokat Ízlelgesse a sza­vakat, formálja, tökéletesítse, már csak azért is, mert csak a tiszta, szép, meggyőző beszéd vezet magasabb szín­padok felé. A játéknak lélekből kell fakadni. Az nem lecke. Gergely Irma kőzelebbjár a beszédtudáshoz, tele van fiatalos kedvvel, lendülettel, irammal, néha csak úgy sodor a heve, de éppen ezért a másik végletbe esik, tuliram­­lik a színpadon, izeg-mozog s ilyen­kor a karzat örvendezik erősen... Gergely Irma kell, hogy a hangok szí­nét, a beszéd halkítását s erősbitését gyakorolja, moduláljon. Föltétlenül te­hetséges, de még kiforratlan. Határo­zottan disszonánsnak tartjuk azonban, ha a primadonna jutalom játékán a szubrett is csokrokat »kap« s azt az ünnepelttel együtt nyílt színen meg­köszöni! Mit hozott Mihályi Vilcsi? Mindent, amit a színésznő kiformál­hat. Csak egy jelenése volt, de abban annyi élethűség, komikai erő, rutin, hogy ezt az alakítását is odasorozhat­juk azok közé, amellyel nagy színpa­dot van hivatva hódítani. Kupléja a darab egyik legnagyobb sikere volt, meg is kellett ismételnie, ő és Mihályi Ernő olyan otthonosak a színpadon, mint egy házigazda a szobájában. Bánnak vele, elfogulatlanok, hibátla­nok. Nagy Gábornak mindenekelőtt szolidságát írjuk fel erényül, nyugodt, ökonómikus, nem túloz, néha azonban kedvetlen. Ezúttal nem volt az. Honti Sándort sokkal jobb alakításban lát­tuk, ezt a szerepkört nem tartjuk neki­­valónak s nem is bíráljuk érdemben. Nem keltette teljesen a Tizenötödik illúzióját. Látszott, küszködik, hová helyezze magát, ez a kettősség gyötör­te. Kabina Margit jó színésznő lesz, sok önképzéssel; hassanak rá ösztön­zőleg a kifogások — Luxembourg ma­­réchallné személyét több pátosszal kell érzékeltetnie, fölényesnek, na­gyon nagyviláginak kell lennie. Ross Józsefnek is vannak kedvenc s ke­­vésbbé kedvenc szerepei. Szeretnénk, ha most nem az egyes szavaknak tu­lajdonítana fontosságot, hanem a mon­datokat s a mondatösszefűzéseket haj­lítaná. Maár János egy márki figurá­jában nagyon jól, szeretetreméltóaa játszott. Hosszú Irénnek is vannak jó napjai. Ez jó volt, mostan. Reményi többrehivatott. Többeket arra kérünk, tanuljanak meg jól, jól magyarul. Itt van Kelembéri, Kabina Kálmán, annyi igyekezet van néha bennük, hogy öröm nézni, viszont a rutin, az hiány­zik ... Gábor György helyett a szinlap sze­rint mást vártunk. Gábor György eb­ben a szerepkörben mindig nagyon jófélénk, kedves, lendületes. Nagyon jó táncai vannak. Valamit szívleljenek meg mindnyá­jan: a felség, az királyt illet. A fen­ség csak trónörököst. Ezt a kettőt mindig összetévesztik, ami alapvető hiba. Nemcsak most, hanem az Orosz­országban is. Hogy7 lehet ezt össze­cserélni, színésznek? Kiállítás? A női toalettek nagyoh jók, a férfiaké néhány jó, de erősen változatlan minden felvonásban. A ro­kokó színe, pompája, ragyogása tel jesen elveszett, a zsúfolt és lelkes szinház kopár színpadot kapott, csu­paszát s vicceset: a kerti jelenet dísz­letén az útmutató tábla, — Franciaor­szágban vagyunk, a XVIII. század­ban — »Nagykőrös oda és vissza« feliratot viselt. Az előadás együttese azonban mé­gis jó, friss, kerek volt, mint elő­adás, — önmagában — pergett. Kár. hogy a színpad képe inkább a forra­dalom utáni idők pusztaságát mutat ta. — Csütörtökön általános indisz­­pozicióval küzdött az együttes, (szv.) (Teddy és partnere) Vaszarv, Sze­nes és Fehér hármas szerzőknek e kedves operettje kerül szilire ma, szombaton este a Litovel színházter­mében és pedig mozi helyárakkal (2—7 Ké). A darab főszereplői: Gergely Ir­ma, a bájos szubrett, Mihályi Vilcsi és Ernő, Gábor, Reményi, Ross. (Az öreg tekintetes), Gárdonyi Géza ily című bájos, megkapó regénye után írt vígjátékot mutatják be ma, szom­baton délután 1—5 koronás helyárak­kal a Litovel színháztermében. A vég­telen kedves darab és az igazán hal­latlan olcsó helyárak bizonyára nagy­közönséget vonzanak. (Holnap, vasárnap, már újra a Le génycgyletben játszik a társulat.) A Legényegylet ma, szombat esti bálja és az előkészületek miatt ma, szom­baton a Litovel szálloda színházter­mében játszik a társulat, de már hol­nap, vasárnap délutántól kezdve az előadásokat újra a Legényegyletben tartják meg. (Dubarry) ez a hatalmas sikerű da­rab szerdán és csütörtökön Komárom­ban is megkezdte diadalátját Csillag Ilus, ragyogóan szép hangú koloratúr énekesnővel a fő női szerepben. A szellemes, sziporkázó és fülbemászó zenéjű darabot, amelyben Gergely Ir­mának, a bájos szubrettnek is nagy­­szerepe van. holnap, vasárnap és hét­főn meg fogják ismételni az operettre türelmetlenül váró közönség nagy örö­mére. (Tessék beszállni), nagy operettrevü holnap, vasárnap délután újra színre kerül. A darab érdekességét emeli, hogy a karmesteri tisztet a népszerű, bájos primadonna, Csillag Ilus tölti be, aki pár csodálatosan szép betétet is fog énekelni a második felvonásban. (Több, mint szerelem) Mihályi Lici, a népszerű primadonna felléptével kedden közkívánatra megismétlik ezt a felette érdekes drámai életképet, amelyben nagy szerep jut még Kabina Margitnak, a jeles naivának és a drámai együttesnek. Mihályi Lici a darab komáromi premierjén fényes sikert aratott. Rheumás fájdalmak és fáj­dalmas női bajok gyógyke­zelése rövid hullámokkal SZANATÓRIUM Dr. SELYE KOMÁRNO, DEÁK-UTCA 3. 458 Telefon sz. 68. HÍREK Madách-előadás a Burgszinházban. ... Bécs... Este félhét, az előadást a szinlap félnyolcra hirdeti, de a pénz­tárnál csak az kap jegyet, aki egy héttel hamarább megrendelte már s az állóhelyért epedezők tömött sorok­ban állanak a jegypénztár szögben törő korlátjai között. Madách Imre s vele együtt ismétel­ten a magyar géniusz, helyet kapott Bécsben. Jártak is már, voltak is már... hányán kopogtattak, követelőztek, só­hajtoztak a bécsi kapuson, a Burgban, magyarok, ököllel és a szellem erejé­vel. Néha Bécs kegyes volt s magá­hoz bocsátotta a keleti magyart, más­kor eltaszitotta rutul, vagy csalárdul magábaolvasztotta a jelentkezőt. De most, de most: bátran, — bár meg­késve, — lépdelt be a bécsi kapukon Madách és foglalta el a nekivaló emelvényt a többi nagyok között. Nézz végig a bécsi szinlapokon s minden harmadik nevet magyarnak találsz. Büszke azonban most csupán egyre vagy: Madáchra, mert egynek érzed magad vele, mert úgy véled, hogy elég­tételt adott Bécs sok jajért és sok mellőzésért. A hatalmas, fényes Burgszinház fél­nyolckor zsibongó vásár. Félnyolc után öt perccel egyetlen feszült figyelem. Zsúfoltig a karzat is. Egyetlen sutto­gás, pisszenés nincs, — a komáromi színházlátogató közönség, magunkkal együtt, nevelődni járhatna ide, csendet s fegyelmet tanulni, — a sötét néző­téren csak három biztonsági lámpa sárgállik s valami kis kék fényecske, irdatlan messziségben, magasan. Különös csodája a szinpadtechntká­­nak : a vasfüggöny emelkedése után több függönyhuzás a szinek változásá­val nincs, valami lágy, nesztelen tfill­­függöny hull alá, tüll választja el a nézőteret a színpadtól s mikor egy szin változik, a tüllre vetítenek kusza felhőket valahonnan. Micsoda tobzódása a ténynek, szín­nek, ruhának, embertömegnek, hangnak és szavaknak... Fény hull a beszélő arcára s a félhomályban alakok mo­zognak, mintha Piloty-képek elevened­nének meg... A Világűr napragyo­gása, a fáraók sejtelmes piramisa, a görög áldozati oltár kékes füstje, Lon­don vidám vására, a francia forrada­lom döbbenetes tömegjelenete, a fa­lanszter mozgó, nesztelen gépei, a jégkorszak zseniális képe a vörös napkoronggal, megannyi lélekzetállitó újdonság, pazar bőkezűsége színpadi örömnyujtásnak, kép, kép, látvány s micsoda magasztos érzés, ebben a környezetben németül hallani az isme­rős igéket, hallani Ádámot, kacagva látni Lucifert, rimánkodni Évát, — csöngenek, szállanak, lobognak a sza­vak, amelyeket iskolában tanultunk magyarul... Millionen für Ein ... Gäbe, dass es mehr Robbe sei, als Mensch hier... Ich sage dir, Mensch, kämpfe und strebe... Mégsem furcsa ezeket idegen Ízzel forgatni meg aj­kunkon, mégsem különös Madáchot igy hallani, mert a zseni nyelve min­dig ugyanaz marad s mi büszkeség­gel eltelve ülünk a hatalmas nézőtéren: Anch io sono... bizony én is magyar vagyok... ^ 5 — Az Oltáregyesület közgyűlése. A komáromi róm. kát. Oltáregyesülel február k-én, vasárnap tartja rendes évi közgyűlését a Majláth iskola nagy­termében d. u. 4 órakor. Reggel 9 óvakor a szt. András templomban dr. Majer Imre prelátus pontifikális nagy­misét végez, mely alatt az oltáregyesü­leti tagok testületileg járulnak közös sz. áldozáshoz. — Farkas Márta hangversenye Léván Kimagasló estélye lesz holnap, vasárnap a lévai kaszinónak, ahol neves föidink Farkas Márta, hegedűművésznő hangversenyezik. Farkas Márta hang­versenyét igen nagy érdeklődés előzi meg. A zongora kíséretet Weisz Emma, a komáromi zeneiskola igazgatója látja el, aki önálló zongoraszámokkal is sze­repel a művész műsoron.

Next

/
Thumbnails
Contents