Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)

1934-05-19 / 40. szám

1934. május 19. 5 oldal. »KOMAROMI LAPOK« Vasárnapi csónaksétaaVágdunán Kis ut, kis kalandokkal. - Komáromi polgár vasárnapi SlÓr’pfeoTáu». Mit csináljon a derék komáromi ember vasárnap? Vad erővel tűz a nap, senyved, szikkad minden, el­mondhatjuk Arannyal; nincs egy ár­va fűszál a tors közt kelőben s ár­nyas parkjaink sem igen vannak. Az árnyas parkokat ilyenkor elfoglalja a hadsereg többféle fegyverneme, meg­felelő női hölgyek kíséretében. A szi­getre csak a legelszántabb sétálók mennek ki, néhányan még megpróbál­koznak borral-kártyával, de ez sem segit. Marad a Duna. Nagy és kedves folyam, a vágdu­­nai részekre még azt is szeretik rá­fogni, hogy pöstyéni iszapot hoz, rá­diummal. Az autoszuggesztiv elemek reuma ellen használják... Kevés az uszály, kicsiny a forgalom, — egé­szen elárvult az idén ez a mi Du­nánk, — ellenben annál több a csó­nakos, a kiránduló, a parton week­­endező elem. A komáromi viziélet néhány éve igen fellendült, a csó­nak népszerű s szélesebb körökben kedvelt sporteszköz lett, a »magas sport« emelvényéről lejebb került, demokratizálódott s ezt csak dicsérni lehet. Egyre többen akadnak Komá­romban, akik egy-egy jobb, vagy ro­zogább csónakra felcsomagolják a na­pi elemózsiát és útnak indulnak a Du­nán. Kirándulások, csavargások: ez a dunai élet, viszont a regatta egyre elhanyagol tabb sportág, a regattaver­senyek nálunk csak az álomképekben vannak, holott a viziadottság igazán meg volna hozzá... Csak át kell pil­lantani Győrbe, megnézni, mi megy ott... * * # Nálunk az evezés, mint »nagy sport«, — igen elhanyagolt állapot­ban van. Ellenben annál inkább fel­kapott a kis csónak, a csatangolásra való eszköz, az összehajtható gum­­micsónak, a kajak, a szandolin s a hasonló csónakok mindenféle fajtája. Még vitorlás is akad. És néhány jó motoroscsónak. * * H: Vígan szeli a kis motorosunk a ha­bokat. Az Apályi felé megyünk: még talán néhány évig meg lehet kerülni a szigetet, de már uj medret vág a Gép s lassan majd belepi az iszap a Vág mostani medrét az Apályi körül. A csárdák vidámak. Lemosolyognak a viziutasra és mindegyik annak a fel­adatnak a megoldását nyújtja felénk: miből él meg ez a sok csárda, itt, messze a várostól, por, viz, szántó­föld, legelő és proletárfalu közelében? Fejünket le kell kapnunk a komp drótkötele alatt, egy-egy eldobott ág belesodródik a motoroscsónak csa­varjába, ilyenkor derék házigazdánk szidja az egész Vágót, virágok ne­vetnek a parton s füzek bólogatnak. Egy-egy kirándulócsónak úszik el mellettünk s dobáltatja magát a hul­lámban. * * Hí A hagyományos csárda az Apályi szigeten lejebb költözött. Környékén igen sokan vannak. A sörkedvelő dok­tor úr már a tizedik pohárnál tart, kártyakompániák verődnek össze, a poétikus lelkek virágot szednek, kéz a kézben andalog egy fiatal pár, szú­nyogok raja rohan s harisnyás lábát meresztgeti az égnek egy boldog csa­ládapa. Még nyaraló-házikó is van a par­ton. Milyen kellemes nyaralás eshetik itt, ha valami vállalkozó week-end-te­­lepet létesítene, bérbevehető házikók­kal. Egész sorát lehetne felállítani a parton s az ellátást ügyesen meg le­hetne szervezni... A fél Komárom itt nyaralhatna.______________ Egy fövenyparton kötünk ki. A viz meleg, a homok forró és mi menthe­tetlenül napszurást kapunk. Bőrünk vörös és holnap hámlani fog... A gramofon szót s a sör melegszik. Be­tesszük a Vágba. Két sörösüveg van még a csóna­­nakunk tövében. Már előre örven­dünk a söröknek, amikor a csónak mellett közvetlen lábal el két fiatalem­ber a vízben, akik a sekély vízben tolják a csónakot. Az egyik meglátja a söröket s ügyesen bedobja a csó­nakjába. Nini, a vizi kalóz! — Nem teszi vissza azt a sört ?— kiáltjuk, — nem szégyeli magát? Méltatlankodva néz ránk, kellemet­lenül teszi vissza a sört a vízbe. Mi tovább pattogunk: — Ilyen rendes csónakkal az em­ber azt hinné, rendes emberek is járnak. Nekik is muszáj valamit monda­ni. Szégyellik, hogy rajtakaptuk őket, de méltatlankodniok kell: — A vízben találtuk. Amit a víz­ben találunk, az a mienk. — Jó filozófia. Mert motorcsóna­kok tövében, egy nagy társaság szom­szédságában minden ok nélkül »ta­lálhatók« a söröspalackok! Székel­hetné magát. Morog és dünnyög. Dühös, hogy rajtakaptuk. Ilyen a vizierkölcs a Dunán ... Óvakodjunk a sörkedvelőktől s azok­tól, akik közeljárnak a csónakodhoz! * * Hs Megnézzük a baggert is, amelyik eszi a földet. A bagger pihen. Még igy is nagyon érdekes. Elővesszük a fotografáló masinát s nekiszegezzük a sáros, évek óta használt és meg­kopott gépnek. Ekkor, mint a nyíl, Komárom, május 18. Ismét fellendült Délszlovenszkón a hamispénzekkel manipuláló szélhá­mosok »üzlete« s a napokban egy­szerre több különböző vidék csend­őrsége is vezetett le nyomozást. A pénzhamisítók a könnyebb végét fog­iák meg a dolognak, mert nem is ér­keznek a hamisításig, mégis sikerült rászedniök hiszékeny s anyagilag meg­szorult embereket. Tóth Lajos, büntetett előéletű egyén a vidéki vásárokat járja s megkeresi azokat a személyeket, akiknél sok pénz van. A sok pénzért még többet igér. Horváth Péter, zsemberi lakost fel­hizlalta, hogy Horváth adja át 13000 koronáját neki, ezért ő százezer koronát ad, csupa kitünően hamisított ezre­sekben. A 13.000 koronát a hamisító gép költ­ségeire kérte. A hiszékeny Horváth át is adta a pénzt s várta a száz­ezer. koronát. Ugyanígy tett Tóth L. Varga László nagyludányi emberrel, akitől ugyanilyen címen szerzett több­ezer koronát. Majd felkereste a lé­vai s a zselízi járás több községét és számos helyen sikerült neki ez a »csereüzlet«, a hiszékeny emberek mindenütt örömmel várták a ropogós ezreseket. Tóth Lajos huzamos időn keresztül űzte játékait, de feljelenteni senki sem merte, mert féltek a rászedeltek, hogy pattan elő egy munkásember a bag­ger hüse alól. — Itt nem szabad fényképezni! — Nono, — csillapítjuk, — ez itt se nem országhatár, sem katonai ti­tok, sem állatkert, sem kincsesház. Ez az Apályi sziget s itt még nem til­totta meg a város, hogy fényképez, zünk. Minden folyószabályzó munkát szabad fényképezni. — Ezt nem. Megtiltotta a gyár. Na­gyon kérem, ne tessék. Olyan szépen kért, eltettük a gé­pet. Nem fontos ez ez a sáros bag­ger. De ott ülünk még a tövében s nézzük a tájat. Most ismét előkerül az ember, nagy titokzatosan, moso­lyogva s óvatosan húz ki zsebéből egy fényképet: — De én lefényképeztem — súgja a hatalmas mezőn, — nekem meg­van a fényképe. Akarnak az urak egyet? * * * Cserkészek táboroznak a viz part­ján. Ok már megtalálták a vizet, a füvet, a fát. Harcászati játékot s nyomkövetést játszanak. Zöld ingjük s búrkalapjuk színe jóleső. Úgy oda­tartozik a cserkész a tájhoz, akár­csak az öreg nyárfa. A cserkészsátor teszi teljessé a tájat. * * Hí Nem messze »trampok« ülnek. Lár­másak és komiszak. Papiros, üveg, bádogdoboz, összevisszaság körülöt­tük. Az egyik citerázik. * * H: A csárdák legkellemesebb muzsiká­ja a Lamburazene. A régi hajósok em­léke éled fel, őket hallván. Igen ér­tik a módját a zenészek, jólesik őket hallani. H: * Hí Hazafelé, a vasúti hídról gyerekek majdnem agyonvertek bennünket a ledobált kövekkel. Aztán csufolódva elrohantak. A csónakázás epilógja: véres fej. Rendőr!... * * * De a kis csónak pompásan műkö­dött. (sz. v.) a hatóság ellenük is eljár, bün­­segédség miatt. A türelmetlen hitelezők végre is egy vásár alkalmával meglátták Tóth La­jost, amint éppen uj »csereüzleten« al­kudozott s csendőrkézre adták. Je­lenleg a járásbíróság foglya. Sok tíz­ezer koronával károsította meg ál­dozatait. — Hasonló furfanggal dol­goztak Komáromszentpéteren is. Ku­bista Ferenc és Petres József azt a módját találták ki a könnyű pénz­szerzésnek, hogy egy eredeti, jó ötkoronást kissé meggalvanizáltak, majd bemutat­ták Juhász István inadari lakos­nak azzal, hogy a pénz egy pom­pás hamisítvány, mindenki szíve­sen elfogadja. Mivel pénzük nincs még anyagbeszerzésre, Juhászt akarták felbiztatni, hogy adjon 60# koronát. A 600 korona ellenében tömérdek öté! tizkoronást hamisítanak neki. Juhász szinleg bele is ment a dologba, az­tán feljelentette Kubistát és Petrest a csendőrségen. A két »hamisító« az ógyallai járásbíróságon ül, az eljárást szédelgés címén megindítják ellenük. — Rablás az országúton. A Kis­­ujfalu felé vezető úton egy ismeretlen férfi megtámadta Molnár József és Bartos Jolán sárkányfalvi lakosokat és elvette tőlük 70 korona készpénzüket és a náluk levő batyujukat. A csend­őrség hamarosan elcsípte a támadót egy cigány személyében, aki részben már beismerő vallomást tett. A szőlőmunkások biztosítási kötele­zettsége. Egyes napilapok a közelmúltban cikket közöltek a szőlőmunkások biz­tosításáról, amelyben figyelmeztették a munkaadókat, hogy csak azon szőlő­munkások esnek biztosítási kötelezett­ség alá, akik hivatásszerűen űzik a szőlőmunkát és ez a főfoglalkozásuk, de semmiesetre sem azok, akik mint kisgazdák vagy földművesek, önálló foglalkozást űznek. Ezen közleményekből a munkaadók azt a következtetést vonták le, hogy a szőlőmunkások egyáltalában nem biztosításra kötelezettek, amit egy na­pilap cikkének a címe »A szőlőkben dolgozó alkalmi napszámosok nem es­nek biztosítási kötelezettség alá« is alátámasztott. A betegsegélyző intézet figyelmez­teti az érdekelt munkaadókat, hogy sohasem követelte azoknak a kisgaz­dáknak vagy földműveseknek bejelen­tését, akiknek megélhetési létalapját saját birtokukból eredő jövedelem ké­pezte és csak mellékes keresetként foglalkoztak szőlőmunkával, azonban biztosításra kötelezetteknek és beje­­lentendöknek tartja azokat a szőlő­­munkásokat, akiknek napszámos vagy bérmunka képezi megélhetésük főfor­rását, tekintet nélkül arra, hogy az év különböző szakaiban a szőlőkben tHlgg egyebütt végeztek bérmunkát. A betegsegélyző intézet kénytelen lenne azon munkaadókat, akik az utóbbjelzett munkásokat biztosítás vé­gett be nem jelentik, kihágás miatt feljelenteni, a járulékot visszamenő­leg kiróni és azt bírósági utón be­hajtani. Zíiolt pengSírí - TRckttttfölI vegyen a pesti Dunapartnál, Po­zsonyi ut és Katona József u. sar­kán legmodernebb kivitelben épülő bérpalotában 1—2—3—4 szobás öröklakást. önálló telekkönyvi tulajdon. A la­kást garantáltan fizetőképes bérlő­nek kiadjuk. - Rendkívül kedvező feltételek. - Ginczler Hermann épitész, Budapest Vili., Népszin­­ház-utc 19. Telefon: 366—35. s — A városi magyar közkönyvtár olvasói figyelmébe! A városi könyv­tár vezetősége értesíti olvasóit, hogy a legújabb gyarapodást magában foglaló ötödik számú könyvtári címjegyzék, katalógus most hagyta el a sajtót és május hó 16-ától, szerdától kezdve már kapható a könyvtár helyiségében (Kultúrpalota, földszint). Az uj kataló­gust, mint az előző hármat, dr. Bara­­nyay József városi könyvtáros az olva­sók kényelmére állította össze és ren­dezte sajtó alá. Az uj címjegyzék 1500 művet foglal magában közel kétezer kötetben és a gazdag szépirodalmi ré­szen kívül felöleli a tudományos iro­dalom majdnem minden ágát. Az uj katalógus ára 5 Ké. A könyvtár veze­tősége ezúton is kéri olvasóit, hogy az uj katalógust és a már esedékes évi 5 Ké nyomtatványdijat is fizessék be. A nyomtatvány dijak beszedésével eddig azért várt a könyvtár, hogy az uj katalógus árával együtt szedhesse be. A könyvtárvezetőség arra is kéri az olvasókat, hogyha 16-ika után jön­nek be a könyvtárba, a szükséges pénzt hozzák magukkal, mert a könyvtárnak a nagy forgalom miatt nincs módjában a katalógus árát hitelezni és a kölcsön­be vett katalógusokról jegyzékeket ve­zetni. — Mielőtt gyermekkocsit vásárol, tekintse meg ELBERT „Hiko“ gyári raktárát. Sport 70 K2-tóJ, Szekrény 219 K2-tól. Újból működnek a pénzhamisítók, ezúttal azonban hamis pénz nélkül szedik rá az áldozataikat. Ön kényelmére «kshh május 10-től uj helyiségünkben, Nádor u. 27 . sz. alatt, a Bat’a-palotával szemben árusítjuk legújabb divat szerint készült ruháinkat az eddiginél is bővebb választékban. Látonassonmegbennftnket! Komárom’ Nádor ucca 27-ruhaszolgálat

Next

/
Thumbnails
Contents