Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)
1934-05-19 / 40. szám
1934. májas 19. a&OMÄlAOMI LAPOK« 3. oldal. természetes meleg vasas fürdő és hegyi klimatikus gyógyhely, modern hidegvizgyógyintézettel és szénsavas fürdőkkel.Idegbántalmakban, női bajokban és vérszegénységben szenvedők részére. Teljes penzió: lakás, ellátás (négyszeri étlap szerinti étkezéssel), I. oszt. vasas fürdő gyógy-, zenedíj és világifással együtt elő- és utóidényben főidényben 34-37 k* 38-42 kí Felvilágosítást ad: is Fürdőigazsatóság Bratislava, Stefániková 23. Telefon 11—£6 gűrjog adományozásának terhes részéire is. 'Ma már észbékapott a város kormánya és védekezni akar az urbanizátódás ellen. Ebben nagy segítségére lehetne az ál lam rendőrség, amely a vagyon elleni vagy egyéb kihágások tetteseivel szemben alkalmazhatná a kellemetlen idegenekre vonatkozó rendelkezéseket is, ha ugyan az illetők nem Veszik elő a kábátzsebjükből a város illetőségi bizonyítványait. Ahogyan a mostani akciót nem bélyegezhetjük meg azzal, hogy munkásellenes intézkedés lenne, «úgy fejtegetésünk Is elméleti szempontokból mutat rá a kormányzó városházi pártoknak súlyos felelősségére. Azzal számolni kell, hogy a munkaalkalom Komáromban .inkább összezsugorodik, mint fejlődni Lfog. A határon iparvállalatokat nem létesítenék. Csak az állam az, amely ill munkát teremthet, ha ebhez a föltételek megvannak. A város -vezetői ezt mind igen jól tudják, de ítwdják azt Is. hogy egy improduktív, munkanélküli kollektívum rettenetes teher a városra. .Minden kortesbeszéd hiábavaló a városházán, mert ezt a helyzetet szépíteni nem lehet. A -polgárokból sem lehet több verhet kiszorítani, hanem talán kölcsönt lehelne ezekre a szociális kiadásokra felvenni ezeréves törlesztésre. A helyzet adva van. Az utolsó tíz év eredménye az urbanizálódás. Megoldását azonban a legfőbb hatalomtól, az államtól -várjuk. Qf^lfCTOPÍíűn átrevidiálom OLfl&d&Cl Uull Qzleti k ö n Y——"l——** veit és évi csekély pausál összegért felügyelek a könyvelésre. i5o Spielberger Béla Richter János 1872-1934. Komárom, májais 18. Mélységes .gyász borult a magyar nemzeti kisebbségre. Egyik legkiválóbb fia, a unagyar nemzeti kisebbségi közélet illusztris vezéralakja: Richter János nyug. plébános és szenátor ma, pénteken délelőtt 10 órakor a Mindenható szent akaratában való csendes imegnyugvással, türelmes megadással viselt, hosszas és súlyos betegség ulán elköltözött az élők sorából s visszaadta nemes lelkét teremtő Urának, Istenének, akit oly hűségesen szolgált itt a földön. Bár nem jött váratlanul halála, mert hiszen ősz óta volt ágyban fekvő beteg, mégis nagy fájdalmat okoz elhunyta, mert vele súlyos veszteség érte a magyarságot, melynek lelkes önfeláldozó vezére volt. Több, mint háromévtizedes közéleti múlt záródott le halálával, amelynek eseményei szoros kapcsolatban állottak a régi Magyarország háború előtti és háború alatti történelmi eseményeivel és a fordulat utáni magyar kisebbségi sorssal, melynek jobbraforéhilásáért küzdött mindama fórumokon, amelyek úgyis mint törvényhozónak, úgyis mint lelkipásztornak rendelkezésére állottak. A magyar nemzeti párt képviseletében választották meg két Ízben szenátornak, de törvényhozói -működésében nemcsak pártjának, hanem az itt élő egész magyarságnak érdekeiért harcot! és küzdött azzal a felemelő tudattal, hogy a magyar nemzetnek minden .tagját egyforma szeretettel és odaadással kell szolgálnia azoknak, akiket a bizalom népük védelmére elhívott és az élre állított. Richter János szenátor lelkipásztori .működését a krisztusi szeretet irányította s a fenkölt gondolkodásból eredő testvéri érzés vezérelte. Minden embertársával szemben szeretettel és megértéssel viseltetett, fel tudott emelkedni a magasabb eszményi világba s liberális felfogása igen sok hívet és tisztelőt szerzett neki felekezeti különbség nélkül. Nemcsak hirdette a szereletet, hanem gyakorolta is, egyedül az ember erkölcsi értékét tekintette mértékadónak. Mint politikus, mindenkor a liberalizmus híve volt. Műveltsége, képzettsége és tehetsége révén egyik elismert jeles tagjává lett a Tisza István által megszervezett magyar nemzeti munkapártnak, amely 1910-ben országgyűlési képviselőnek választotta meg egyik nemzetiségi vidéki kerületben. Nagy tudása és fényes szónoki képessége törvényhozói működése alatt hamarosan nagy népszerűséget és tekintélyt szerzett a fiatal politikusnak, aki egyike volt Tisza István legodaadóbb, leglelkesebb híveinek s aki a nagy magyar mártír mellett mindvégig rendületlenül kitartott. A fordulat után az itteni magyarság vezetőihez I csatlakozott és politikai széleskörű tapasztalataival nagy szolgálatára volt a magyarság megszervezés! mozgalmának. 1925-ben a magyar nemzeti parinak, megszervezésében Szent-Ivány József oldalán nagy tevékenységet fejlett ki, ugyanebben az évben a párt megválasztotta szenátorának. A szenátusban bátor harcosa volt a magyarság érdekeinek. Nagyszerű szónoki képessége fényesen érvényesült felszólalásaiban s különösen kulturális kérdésekben és külpolitikai vitákban aratott elismerést. Általános nagy feltűnést keltett pár évvel ezelőtt a külügyminiszterrel folytatott vitája, amelyben erős kritikával illette a köztársaság külügyi politikáját. De a magyar társadahni munkából is kivette részét. Nem volt olyan társadalmi megmozdulás, amejvnek támogatására ne a legnagyobb készséggel sietett volna, a kulturális és emberbaráti akciók benne mindenkor áldozatkész pártfogóra találtak. Nemes gondolkodása, szereidet árasztó jóságos szíve minden magyar ügyért lelkesedett, amelyért kész volt fáradozni minden alkalommal. Halála súlyos veszteséget jelent a magyar nemzeti pártra, amely egyik legtekintélyesebb vezető tagját gyászolja az elhunyt szenátorban, de felmérhetetlen csapás a magyarságra nézve, amely leghűbb harcosát, rendíthetetlen oszlopát és szinte pótolhatatlan erősségét veszítette el benne. Az őszinte fájdalom könnyes részvétével állja körül Richter János koporsóját tisztelőinek és jóbarátainak nagy serege, amely megilletődve búcsúzik a fenköltlelkű embertől és a minden körülmények között megbízható, melegszívű baráttól. Emlékét híven őrzi meg az itteni magyarság, amely sohasem fogja elfeledni, hogy milyen nagy szolgálatokat tett életében nemzetének Richter János. Legyen örökre áldott az igaz embernek, a nagy magyarnak drága emléke! - * F. Zs. Richter János 1872. február 8-án született Iglón. Középiskoláit szülővárosában végezte s a papi pályára lépett. Teológiai tanulmányait Szepeshelyen fejezte he és pappá szentelése után hat évig Liptó-, Árva- és Szepesmegyében káplánkodoll. 1899- ben Árvaujfalun lett plébános, majd utóbb Ipolyszakállason működött 1927. évig híveinek szeretetétő) és tiszteletétől övezve. Ekkor Komáromba költözöl I, majd néhány év múlva a csehszlovákiai püspöki kar ismeretes határozata folytán nyugalomba vonult. Nagy tevékenységet fejtett ki 1910- ben a koalíciót megbuktató magyar nemzeti munkapárt megszervezésében és mint a párt ifjú, agilis tagját, alsókubini kerületében Bulla György volt főispán, néppárti jelölttel szemben országgyűlési képviselővé megválasztották. A magyar parlamentben Tisza István közvetlen környezetéhez tartozóit. A világháború utáni fordulatkor visszavonult plébániájára és egyházának s híveinek élt. Az országos magyar kisgazdapárthoz tartozott, de néhány évig nem vett részt a pártéletben és csak 1924-ben, régi barátainak sürgetésére lépett aktivitásba és a magyar nemzeti pártnak 1925. év őszén történt megalakításában élénk résztvell s az ugyanazon évben tartott választás alkalmával a pártnak agilációs kőrútján ritka energiával működött közre és hatalmas szónoklataival igen nagy sikert aratott Szlovenszkószerte. Ugyanekkor megválasztották szenátornak, majd 1930. évi választáson újra szenátor lett, mely tisztét haláláig viselte. Régi vágya teljesült, amidőn Komáromba költözött, ahol a magyar társadalommal hamarosan összeforrott. A társadalmi és kulturális élet megnyilvánulásaiban szívesen vett részt és minden jótékonycélú mozgalom visszhangra talált nemes szívében. A Sz. M. K. E. vezetőségének és a Jókai Egyesület elnöki tanácsának tekintélyes tagja volt, amelyeknek ülésein és rendezésein mindig megjelent. 1932. február 7-én ünnepelte Komárom magyar társadalma születésének 60-ik évfordulóját, amikor szeretetteljes ovációban részesítették a köztiszteletben álló szenátort. Az őszinte melegséggel megnyilváhult ováció mélyen meghatotta az ünnepeltet, aki az Istennek véghetetlen kegyelméért mondott hálát, hogy hatvanadik évét megérhette. Néhány héttel ezután megbetegedett, hetekig magas lázban feküdt s bár orvosai mindent elkövettek, nem gyógyult meg teljesen. Ez a betegség életkedvét is csökkentette s bizonyos lelki depressziót idézett elő. Tavaly ősszel Prágában hirtelen roszszul lelt. agyszélhüdés érte s azóta úgy testileg, mint szellemileg rohamos gyöngülés állott be nála, amely nyolc hónapi szenvedés után, dacára az önfeláldozó ápolásnak, a megváltó halállal ért véget. Múlt hét csütörtökön újból magas láz lépett fel, a megboldogult teljes apáthiába esett s végre május 18-án délelőtt megszabadította a halál szenvedéseitől. Richter János szenátor temetése május 20-án, Pünkösd első ünnepén délután 4 órakor lesz a helybeli r. kath. temető ravatalozójából. A temetésen a magyar nemzeti párt tagjai testületileg vesznek részt, a halálesetről a párt külön gyászjelentést adott ki. ————maii ■mini iiiiip Aladár féltréfásan, félkomolyan közölte vele ezt az aggodalmát. — Miért félted Gittát éppen ettől az embertől? A te rögeszméd az egész! Aladár keserűen rázta a fejét: — Ez az egy ember tetszik neki. Ezt én érzem. Tudom, láttam. Makróczy látta, hogy Aladárral még most sem lehet okosan beszélni, hát megpróbálkozott Gittával, hogy a jövő érdekében öl bírja valami döntő elhatározásra. — Mi lesz, ha Feledj hazajön? — kérdezte tőle négyszemközt. — Elölről fogjátok miatta kezdeni a veszekedést Aladárral? Gitta a fejé trázla: Isten őrizz. Szóba se fogok vele állni. Soha többé... — Okosan, — bólintott Makróczy — ennyivel igazán tartozol az uradnak. — Hát persze! — hagyta rá Gitta. Majd hozzátette: Egy ilyen jellemtelen fráter miatt nem is fogom feldúlni a családi békességemet! Ez már kevésbé tetszett Makróczynak. Jellemtelen fráter? Miért? És nem is Feledyről van szó. Mellékes kellene, hogy legyen, Felédy milyen ember. Itt Aladár számít csak, még ha Feledy történetesen jellemes is ... De lerázta magáról ezeket a kényelmetlen gondolatokat és csak annyit közölt Aladárral, hogy Gittának eltökélt szándéka, hogy szóba se áll többé Fele övvel. Akkor Aladár mondott valamit, amiért majdnem összeveszett vele. Azt mondta: — Szóval, csak titokban fog vele találkozni... Makróczvt elöntötte a düh: — Te csakugyan beteg vagy! Hát mit tehet az a szegény asszony, ha már nem is beszél vele? A dolog ennyiben maradt és most íme: "Feledv itthon van. Megjött. Éppen rosszkor, mert Aladár nincs Pesten. Vájjon mii akar Gitta? — tűnődött Makróczy. Megtudta hamarosan, amint odaért Pannihoz. Gitta kéztördelve fogadta: — Jaj, Imre, képzeld! Az a jellemtelen csirkefogó megjött. Most tudtuk meg. Itt van a városban. Nem merek egyedül hazamenni, mert esetleg találkozom vele... De különben is, azt akarom, hogy Aladárban ne is támadhasson fel semmi gyanú... Hogy bizonyítani tudjak, ha rákerül a sor. Kisérj haza. kérlek. Te kísérj haza, mert benned Aladár is megbízik. Neked hisz, más mindenki gyanús neki... Makróczy bólintott: — Rendben van, nagyon helyes. De akkor gyerünk is, mert nekem dolgom van. Sietnem kell. Ili a kocsi... Gitta az órájára nézett. — Nem, nem kell kocsi... — mondta. —«• Menjünk gyalog. Neked is jó lesz egy kis séta. Hiszen annyit ülsz az asztal mellett. Makróczy belátta, hogy ez is igaz. A kocsit elküldte és sétálva vágtak neki az útnak. Végig a Kecskeméti utcán, Egyetem utcán, Petőfi Sándor utcán, majd az Erzsébet téren át a Bálvány utcára, ahol Aladárék laktak. A kapuban elbúcsúzott Gittától, kezetcsókolt, aztán, mért a séta csakugyan jólesett neki, megint csak gyalog hazaindult ő is. Útközben morfondírozott: — Hát ez okos dolog volt. Hogy Aladár utólagosan se lehessen féltékeny. Nagyon örülök, hogy Gittának megjött végre az esze. Közben, ahogy ment, mendegélt, eszébejutott, hogy mégis rövidít az útján s befordult az Ándrássv út felé egy keskeny mellékutcába. Már sölétes volt s az utca gyéren volt világítva. Mégis megakadt a szeme egy asszonyon, aki egy autóból ugrott ki, de nem ment "be a házba, amely előtt a kocsi megállt, hanem tovább sietett és befordult a legközelebbi sarkon. A járása, a ruhája, minden olyan ismerősnek tetszett rajta Makróczynak, hogy utánasietett. Óvatosan kémlelt a sarkon arrafelé, amerre az asszony befordult, de nem kellett soká kutatnia. Ott állt tőle alig pár lépésnyire — Gitta és hevesen tárgyalt Feledy vei. öt észre se vették. Tovább osonhatott szégyenkezve és halálos, ulálkozó rémülettel á szívében. Hát most mit mondjak majd Aladárnak? Mit mondjak? — öklözte a saját fejét. Mit mondjak neki?... ... Uraságtok mit lettek volna a helyében?
