Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)

1934-05-05 / 36. szám

I 934. május 5 »KOMAROMI LAPOK« 5 oldal. Pénzügyi bizottsági ülés a városnál. Komárom, május 4. A város pénzügyi bizottsága május 3-án délután a városháza nagytermé­ben F ü 1 ö p Zsigmond h. városbíró, biz. elnök vezetésével ülést tartott. A törvényes formaságok elintézé­se után Sándor Ernő főszámvevő ismertette a Légió bank megkeresését a Poznánszky és Strélitz cég követe­lésével kapcsolatban a város részé­re folyósítandó 1,800.000 Kc-ás rövid lejáratú kölcsönre nézve. A bank hajlandó a nevezett cég által reá en­gedélyezett összegre két évre szóló lejárattal kölcsönt folyósítani Komá­rom városának bekebelezés és a tör­lesztési részletek előzetes biztosítása mellett. Kollányi Miklós a kölcsön folyósításának közelebbi feltételei és a kamatláb iránt érdeklődött, melyre a főszámvevő és Csizmazia György városbiró adott felvilágosítást. A vál­lalkozó cég, melynek a város a fenti összeggel tartozik, május 31-ig köte­lezte magát arra, hogy az Iskola uo­­cát kiaszfaltozza, a vállalkozó cég munkabérének kifizetésével most ak­tuálissá válik ezen kötelesség telje­sítése is. A pénzügyi bizottság a ta­nács javaslatát magáévá tette és azo­nos véleményt terjeszt a képviselő­­testület elé. A pénzügyi bizottság özv. Kriszli­­nus Emilné kegydíjának megállapí­tására hozott tanácsi javaslatot egy­hangúan elfogadta és hasonló javas­latot fog a képviselőtestület elé ter­jeszteni. A városi vágóhíd részére a kincstár által átengedendő telekre vo­natkozó feltételeket Igó Aladár dr. rendőrkapitány ismertette. A kincs­tár hajlandó a város által kért tel­ket átengedni a városnak vágóhíd ré­szére, szerződésileg megállapítandó vételárért. De kiköti feltételként, hogy a város saját költségén építtesse meg a vágóhíd számára az iparvágányt és építtessen egy közutat a vágóhíd­­tól a városba. A tanács a teleknek a város vezetősége által felajánlott 4 Ke egységárért való megvételét ja­vasolta és egyben az iparvágány meg­építését is indítványozta, azonban a A komáromi diákfürdöbizottság, mely most már néhány éve sok buz­galommal fárad a fiatalság fürdőzé­sének biztosításában, a napokban tar­totta értekezletét Bíró Lucián szent Benedek-rendi főgimn. tanár elnöklé­sével. A bizottságnak Uhereczky Ottó tanító, a bizottság pénztárosa számolt be az elmúlt fürdőévad eseményeiről. A tavalyi gyenge szezon mellett is, a fürdőpénzlár néhány száz korona ma­radvánnyal zárult, ami lehetővé teszi, hogy az idei szezon megnyitása alkal­mával s a fürdő berendezéséhez szük­séges berendezésekkel felmerülő kia­dások fedezetet nyerjenek. A bizottság elhatározta, hogy a fürdőt a kánikulai melegre való tekintettel minden hala­dék nélkül megnyitja. Amint ismere­tes ,a diákfürdő kabinberendezését a város adta eddig is, ezért a bizottság ezúttal is a városbírót kérte meg, hogy a fürdőberendezés kiszállításáról gon­doskodjék. Hogy a közönség és a fia­talság több kényelmet találjon a für­dőterületen, terbe vette a bizottság megfelelő árnyas s asztalokkal, pa­dokkal felszerelt lombsátor felállítá­sát ,s különösen kedvelt hálólabdajá­tékokhoz sportszerűen szabályos pá­lyáról is gondoskodik. A bizottság nagy súlyt kíván helyezni a fiatalság úszás­­tanítására is, melyet a már évek óta megbízható eredménnyel működő Né­meth Sándor úszómesterre fog bízni. A diákfürdővel, a rendelkezésre álló igazán szerény anyagi lehetőségei mel­lett is, az a célja a bizottságnak, hogy az valóban a fiatalság vizisport neve­lésére legyen alkalmas, a nagyközön­ség pedig kedvenc és sűrűn látogatott városba vezető külön útnak megépít­­tetését szükségtelennek tartja. A pénzügyi bizottság Kollányi Mik­lós és Horváth István felszólalása és Fülöp Zsigmond biz. elnök felvilá­gosítása után elfogadta a tanács ja­vaslatát és a teleknek 4 Ke egységj­ár mellett leendő megvételét vélemé­nyezi. Az adóhivatal képviseletében Vö­rös Béla adófőkönyvvezető-helyettes ismertette a helyőrség vízdíj ügyét, amely már évek óta vita tárgyát ké­pezte. A helyőrség parancsnoka nem ismerte el a város által a katonai kincstár birtokában levő házak és helyiségek terhére kirótt vízdíjat, mert a házak és helyiségek között vannak olyanok is, amelyek a vonat­kozó törvények értelmében mentesek a fizetés alól. A város vezetősége egy ideig védte saját álláspontját, de vég­re is a törvény rendelkezése előtt kénytelen meghajolni és így szüksé­gessé vált a kirótt vízdijak egyré­­szének: 190.064 Ke 85 f.-nek a leírása. Az előadó az összeg leírását javasol­ta, amelyet a pénzügyi bizottság az­zal a feltétellel véleményez a kép­viselőtestületnek, hogy a tanács is já­ruljon hozzá a törléshez. Kudela József állami főjegyző előadásában több telekügyben foglalt még állást a tanács javaslata szerint a pénzügyi bizottság, mely végül Ko­csis Ernő biz. tag kérelmére egy­hangúan kimondotta, hogy a cseh­szlovák anyanyelvű biz. tagok leér­tére a napirend egyes tárgyait a fő­jegyző esetről-esetre államnyelven is ismertetni fogja, amint ez eddig is minden alkalommal megtörtént. En­nél a kérdésnél Csizmazia György városbíró kijelentette, hogy a kép­viselőtestület egyik határozata szerint a városi képviselőtestület, a tanács és bizottságok hivatalos nyelve ma­gyar, de az ügyeket a nem magyar aj­kú tagok kívánságára államnyelven ismerteti az állami főjegyző. Ez, ha valaki kívánta, eddig is így történt, a jövőben is így fog történni. A tárgysorozat kimerülvén, a bi­zottság ülése negyed hétkor végétért. fürdőző-szórakozó helyévé váljék. Nem gondol a fürdőbizottság semmiféle mondain strandéletre, mert a diák für­dő a fiatalságé, amelynek szeme előtt úgyis túlsókat láttat és mutogattál az erkölcsi illemtől messze elrugaszko­dott szabadosság. A fiatalságnak levegőre, napra, víz­re, életvidám és testet üdítő, erősítő, edző sportolásra van szüksége, arra a testkultúrára, amely sem nem kez­dődik, sem nem fejeződik be azzal a viselkedéssel, amelyet a rosszul felvilágosodott nagyok vezetlek be az úgynevezett strandéletbe. A fürdőbizottság nem hord vaskalapot, s nem akarja bokáig érő tunikába öl­töztetni a fürdőzőket, csak — miután tagjainak jórésze pedagógus, és jól tudják mi kell, mi szabad, mi szüksé­ges a fiatalságnak, — erkölcsileg is tiszta levegőt, hangot és viselkedést kí­ván meghonosítani a diákfürdő terüle­tén. Nem mintha ez eddig is nem lett volna, de idén is hangsúlyozni akarja ezt a számára kötelességszámba menő szándékát. A f ürdőbizottság meg van győződve arról, hogy ezirányú inten­cióit elsősorban azok a szülők értik meg és méltányolják, akiknek serdülő gyermekeit majd nap-nap után kül­dik ki a fürdőbe. De megértheti ezt mindenki, aki szereti a lélekben és testben tiszta fiatalságot. A lelki tiszta­ság érdekében a legszigorúbb intézke­dés sem lehet ma túlzás. Amennyiben a látogatottság meg­adja az anyagi módját annak, hogy még kényelmesebb berendezésekkel szolgáljon a fürdőző közönségnek a bizottság, tervbe van véve egy máso­dik tutaj felállítása is. .1 vizis portok minden ágát kulti­­válhatja majd az ifjúság, úszást, ver­senyeket, vizipólót (már amennyire folyóvíznél ez lehetségesj. A külö­nösen kedvelt labda-hálójátékhoz a lányok részére külön hálót szereltet fel Mivel a terület fátlan, s rekkenő me­legben egyetlen árnyékos hely sincs rajta, ugyancsak tervbe vette a bizott­ság, hogy felállít egy nagyobb befo­gadóképességű lombsátort is. A fürdőjegyek árai maradnak, mint eddig voltak: diák szezonjegy 10 korona, felnőtteknek személycn­­kint (s nem családonkint) 20 ko­rona. Egyszeri fürdőjegy diákoknak 50 fillér, felnőtteknek 2 korona. (A szezónjegyek a pénztárnál kap­hatók.) Szükségét látja a bizottság a jegy­­ellenőrzésnek is, s reméli, hogy eb­ben a látogató közönség megértő támogatására számíthat s kéri is a közönséget, hogy az egyébként ud­varias formában végzendő ellenőr­zést ne vegye molesztálásnak. Megfelelő gondoskodás történt ál­landó csónakosról is, aki a bizton­sági szolgálatot látja el. A fürdőbizottság tagjai közül minden napra van ellenőr kijelölve, akihez minden kívánsággal, panasszal fordul­hat a fürdőző közönség. A bizottság minden önzetlen fá­radozása azonban hiábavaló, ha a városi hatóság, mint amelynek a nép- s legelsősorban a fiatalság egészségügyéről való gondoskodás is feladatai közé tartozik, nem nyújt az eddiginél több és megértőbb tá­mogatást. Mert azzal, hogy az öreg fürdőkabino­kat rendelkezésre adja, s egy alkalma­zott fizetését vállalja, még nem elég. Pedig éppen Komáromban, ahol a környező vizek a legegészségesebb test edzésre annyi alkalmat adnak — in­gyen — adekvát anyagi áldozatot is kellene adni ahhoz, hogy a fürdőzésre kijelölt helyek megközelítése is meg­­könnyíttessék. Különösen siralmasan festett eddig az út a diákfürdőbe. Amint lekerültünk a kis Vághíd­­ról, szemét-lerakó telepen vitt át az út. ezt a szeméttelepet állandóan turkálták, s a bűz, a piszok, a sze­mét egyáltalán nem biztató annak, aki a fürdőbe készült. A bizottság tehát azzal a kéréssel fordult a városhoz, szüntesse be a Vág-szigetre a szemét kihordását. Úgy értesülünk, hogy a városbiró úr már intézkedett, hogy a szemetet ezentúl a város ellenkező oldalára hordják. így tehát a Diákuszodába tiszta út fog ve­zetni: az eddig odahordott szemetet ugyanis elföldelik s tetejére füvet vet­nek. Az út rendezése maga után vonja azt is, hogy esetleg rendszeres autó­­járatokat tart fenn a vállalkozó, mert most már a járat is kifizetődő a vál­lalkozónak, ha biztosan számíthat kö­zönségre, amely meg a kellemes úton szívesen vág neki akár a város végé­ről is a hosszú útnak. Reméljük ,hogy a diákfürdő bizott­ság fáradozását, — hogy a fürdőt kelle­messé, kedveltté tegye a városi hatóság és az egészségügyi intézményeink tá­mogatásával, — siker koronázza. Tudós doktoraink nem egy előadást tartottak már nálunk a tuberkulózis­ról ,s egyéb betegségekről. Ez igen tanulságos, igen szakszerű előadások azonban semmi gyakorlati értékkel nem bírnak, ha az előadások után csak az illusztris előadónak gratulál­nak. Az egészség visszaszerzéséhez a lázcsillapító, az operáló kés és a kór­ház igen hosszú és igen szomorú út, könnyebb, alkalmasabb és túlontúl sokkal olcsóbb akkor s úgy gondolni és gondoskodni a megőrzéséről, ami­kor még megvan. Levegő, napsugár, víz bőven van, pénzünkbe nem kerül, ingyen kapjuk, s ha mi pénzbeli áldozatot követelünk, hogy ezeket az istenadta javakat ki­használhassuk, se város, se más ille­tékesek, de maga a közönség, s a szü­lők ne fukarkodjanak. A diákfürdő megnyitásáról a fürdő­bizottság még értesíteni fogja a nagy­­közönséget. (— i —j A vízszolgáltatás kérdése. Komárom, május 4. A visszatérő vízmizériákkal —meg kell állapítanunk, — a város vezető­sége nem foglalkozik. A városi ta­nács ezt a rendkívül fontos, köz­egészségügyi kérdést nem vette tár­gyalás alá, az pedig nem elég, hogy egyes városi urak privát szorgalom­mal utánanéznek és megállapítsák, hogy a bajokon nem lehet segíteni. Nemcsak hogy lehet segítem, de egye­nesen kell segíteni. A városi gazdál­kodást ellenőrző felügyeleti hatóság sem hajlandó kilépni flegmatikus nyu­galmából, tehát a polgárságnak kell a döntést kicsikarni a víz-ügyben. Tudott dolog, hogy a vízmű telje­sítő képessége erős konjunkturá­lis viszonyban áll a mindenkori du­nai vízállással és a szivattyúk csak akkor végezhetnek munkát, ha van mit szívni a kutakból. Ha szárazság van, ez a lehetőség csökkenik. Az azonban nem lehet megoldás, hogy a vízmű hol ad vizet, hol nem ad, mert azért elég súlyos pénzt kell fi­zetni. Ezért tehát a legelső dolog az a mi véleményünk szerint, hogy a vízszolgáltatás súlyos közérdek, tehát azt tessék nyilvánosság előtt, összehí­vandó műszaki emberek, orvosok és más szakértők bevonásával megtár­gyalni és a közönséget megnyugtat­ni. Csak ki a nyilvánosság elé, ez az érdeke a városnak is, amely ma súlyosan felelős a vízmizériákért. A vízmizériákon azonban valaho­gyan mégis lehet segíteni és pedig olyan formában, hogy a vizet, illetve annak kiszolgáltatását bizonyos órák­ra szabályozni kellene. Tehát minden vitán felül áll az, hogy éjjel feltétle­nül szükséges, ami annyival köny­­nyebben megoldható, mert az éjjeli órákban a vízfogyasztás is csökkenik. Feltétlenül szükséges a kora reggeli órákban is, amikor a gyermekek is­kolába indulnak, egészen nyolc óráig. Ellenben sem nem szükséges, sem nem kívánatos, hogy a közegészségi célokra szolgáló vízzel kora reggel és kora este öntözzenek. Ez kimeríti a vízpazarlás tényálladékát, ezt rendőri utón kellene ellenőrizni és ahol ezt megállapították, a vízcsapot el kellene zárni. A kitermelt vízmennyiségnek egyharmadrésze öntözésre megy el. Délelőttre egy óráig lehetne főzési célokra vizet szolgáltatni, azután a déli órákban három óráig egyhuzam­ban vizet szolgáltatni, de az esti órák­ban azután a vízszolgáltatásnak sza­kadatlanul kell reggelig tartani. így a vízmű mintegy nyolc órán át szü­netelne, illetve a vízmennyiség a víz­toronyban lenne összegyűjthető. Ugyanezt természetesen Magyar Ko­máromban is a legnagyobb szigorral kellene betartani, amig a viszonyok lehetővé nem teszik, hogy a vízszol­gáltatás akadály nélkül történjék. Ezek nem népszerű dolgok, azt igen jól tudjuk, de mégis csak jobb, mint­ha egész napon keresztül szünetel a vízszolgáltatás. Ezért kell a fogyasz­­tókat feltétlenül belevonni abba az értekezletbe, amely a vízszolgáltatás irányelveit megállapítani hivatott len­ne, mindenesetre a hatóságok bevo­násával. Még csak májust írunk és szeptember végéig, amig a melegek tartanak, nagyon is szükséges olyan modus vivendi, amely a város lakos­ságának a vízzel szemben táplált igé­nyeit kielégíthetné. A vízmű terve­zésénél egy lélekre egy köbméter vi­zet számítottak. Ma boldogok len­nénk, ha száz vagy ötven litert kap­hatnánk részletekben. Rövidesen megnyílik a díákfürdo* A fiatalság rendszeres vizisport-neveléséről, s a felnőttek nagyobb kényelméről is gondoskodik a fürdőbizottság. - Uszástanitás, uszóver­­senyek, vizipóló, s más szabadtéri testedző szórakozás a fiatalság egészségügyének szolgálatában.

Next

/
Thumbnails
Contents