Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)

1934-04-18 / 31. szám

2. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1934. április 18 millió 398.000 korona tartozás teljes rendezésére szükséges kölcsönről gon­doskodni. A mai nehéz viszonyok kö­zött előre nem lehet megállapítani, hogy a hétmilliós hátralékból meny­nyi fog az év végéig befolyni s ezért számolni kell. a város anj-agi helyze­tének esetleges rosszabbodásával is. Indokolt tehát, hogy a város úgy szanálja magát, hogy összes tartozá­sai egy hitelező által teljes összegben rendezést nyerjenek. Kocsis Ernő szintén nem hisz a behajtás ered­ményességében. Véleménye szerint a legsürgősebb tartozások kifizetésére kellene kölcsönt szerezni 2—3 milliót, rövid lejáratra, ezért javasolja, hogy küldjön ki a pénzügyi bizottság egy bizottságot annak megállapítására, hogy mely tartozások volnának a ki­fizetésre a legsürgősebbek ésv ennek az összegnek erejéig kellene legelső sorban egy kisebb kölcsönt szerezni. Sándor Ernő főszámvevő reflek­tált a felszólalásokra. Véleménye sze­rint a kintlevőségekből nem lehet re­mélni nagyobb eredményt. A községi pótadónak 50<>/o-át már letiltották a bankok kamataira, csakis a hatósá­gok jóindulata folytán lehetne remél­ni a helyzet javulását. A városi ille­tékekből sem lehet remélni, hogy tel­jes összegükben befolynak, ezek egy­­része havi részletekben folyik be. Kb. egymillió korona hátralék már be­­kebeleztelett a hátralékosok ingatla­naira, ezeket a város megkísérli majd elárvereztetni, de hogy lesz-e ered­ménye ennek, nem bizonyos. Hogy mi a legsürgősebb tartozása a város­nak? Első sorban is a tisztviselők, alkalmazottak és munkások elmaradt fizetése s azután a régóta kiegyenlí­tésre váró kisebb-nagyobb tartozá­sok, amelyeknek sürgősségét külön­ben csak relative lehet megállapítani. Reméli, ha a város 2—3 millió ko­rona kölcsönt kaphatna, a legége­tőbb tartozásokat ki lehetne egyenlí­teni. Csizmazia György városbíró elő­adja, hogy a hátralékok behajtását állandóan szorgalmazza a város és pedig a legnagyobb szigorúsággal. 55 kilakoltatás van folyamatban és 165 házra tűzik ki az árverést. Azonban a hátralékokból sokat le kell írni és számolni kell azzal is, hogy az ár­árverések megtartása ez idő szerint sok akadállyal jár épen a törvény­ben biztosított moratóriumok követ­keztében. Horváth István és K üde lka József főjegyző felszólalásai után a pénzügyi bizottság az 1932. évi zár­számadásokra vonatkozó vizsgáló bizottsági jelentést egyhangúan tudo­másul vette és elrendelte a zárszám­adásoknak 14 napra való nyilvános kifüggesztését a városházán. Utasí­totta a számvevőséget, hogy a csü­törtöki ankétre állítsa össze a város legsürgősebben kifizetendő tartozása­it, hogy annak ismeretében folytat­hassanak megbeszélést a kölcsön föl­vétele tárgyában. A pénzügyi bizottság ezenkívül még néhány jelentéktelenebb ügyet tár­gyalt. Földarabolt hullarészeket találtak egy udvardi szénakazalban A megtalálók meg akarták enni és talán meg is ették a ka­zalban talált bullarészeket. — Kannibalizmus, vagy csak az Ínyencség túlíengése? —Saját tudósítónktól. — Komárom, április 17. Manapság a földarabolt hullák olyan köznapiak, mint a középkorban a bo­szorkányégetések. A legnagyobb köny­­nyelműségnek tartjuk, ha valaki meg­veszi előre, még életében a temető­ben a sírhelyét .Ki mondhatja el ma­gáról, hogy én majd itt fogok pi­henni, mert sose lehet előre tudni, hogy valaki nem üti-e le az embert orozva és nem darabolja-e föl a hul­lánkat és kofferban, gyerekkocsiban nem viszik-e el a földarabolt hullán­kat különböző helyekre? Ma már annyira eldurvult az em­berek idegrendszere, hogy a reggeli kávé mellé szervírozott kiflit és na­pilapot, illetve csak az utóbbit unot­tan teszik félre az emberek, ha nincs a lapban egy-két borzalmas család­­irtás, vagy földarabolt holttest, ame­lyek valóságos invencfalatai már az eldurvult idegzetű olvasók lelkének. Manapság csak egy napig beszélnek egy borzalmas gyilkosságról, mert hi­szen másnapra már új falatot tálal­nak a megzaklatott olvasók lelki asz­talára, sőt nem is kell másnapig vár­ni, a reggeli lapok csemegéit, már előbb is fölváltják a déli, délutáni és esti lapok újabb, borzalmas esetek­ről szóló hírei. Régente, a több, mint kétszázéves Komáromi Kalendárium idejében, egy gyilkosságról esztendőkig elbeszélget­tek és valamelyik falusi ismeretlen és névtelen nótaszerző alexandrímek­­be szedte és nótát szerzett a bjorzal­­mas esethez és azt a fonókban, kötő­dőkben, kukorica- és tollfosztás köz­ben bánatos szívű legények és asszo­nyok, leányok szinte könnyes szem­mel énekelgették még sok év múl­tán is. Lehetett, mert a bűn króni­kája újabb szenzációval nem lepte meg a világot. Manapság ugyan ki si­ránkoznék egyik-másik áldozat fölött, hiszen akkor az emberiség állandóan pityereghetne. Nagy bűnös az emberek lelki el­­fásultságában maga a szenzációra dol­gozó napi sajtó, amely kiszínezve, fölfújva, al-, oldal- és főcímekkel tar­kítva tálalja föl a borzalmakat. Vi­szont a bulevardlapok azzal védekez­nek, hogy a mákonv által már eltom­pított telkeknek nem kell a mákos­rétes és a mákosmetélt, mert attól már nem szenderednek el. A koldus­tarisznyát akaszthatja az a lap anya­kába, amelyik nem a közönség ízlése szerint dolgozik és nem tálalja föl a lelki kannibalizmusban szenvedő ol­vasóknak megfelelő izgató mártások­kal, szószokkal, garnirungokkal és sa­látákkal a kannibál ételt: a földara­bolt holttesteket, a megfőzött, meg­sütött hullákat és a borzalmas csa­ládirtásokat. Csak a napokban szórta világgá az egyik nyitrai lap azt a borzalmas esetei, hogy egy lelketlen anya újszü­lött csecsemőjét belesütötte a kenyér­be. Egészen új dolog, bizonyára lett volna az esetnek ebben a perverz vi­lágban követője is, de később kisült, hogy a megsütött gyerek csak kacsa volt, már t. i. nem megsült, hanem csak hírlapi kacsa. Mi, a Komáromi Lapok szerkesztő­sége, se akarunk elmaradni a töb­bi nagy világlapoktól és mi is szol­gálunk egy borzalmas, hátborzongató hírrel. Bizonyára meghűlt kedves olvasó­ink erében a vér, amikor a jelen cikkünk fenti címét elolvasták. Tényleg, megtörtént az eset Ud­­vard községben, ahol az égjük, a ha­tárban künnlevő szénakazalhan egy íöldaraboll hullának maradványaira akadtak. Szinte röstelkedve írjuk le azt is, hogjr a talált hullarészeket meg is ették az emberek. Ezt az utób­bit, a borzalmas kannibalizmust ta­gadják ugj’an, de minden jel arra mutat, hogy csupán a falu eddigi jó­­hírnevének a további megőrzése ér­dekében történt ennek a kannibaliz­musnak a letagadása. A szomorú va­lóság az, hogy az udvardi kazalban talált hullarészeket igen is megették. De nem akarjuk olvasóinknak már a cikkünk címétől amúgy is túlonnan fölcsigázott érdeklődését tovább is a lelkek kínpadjára húzni, leadjuk ri­degen, letompítva az udvardi esetet száraz egyszerűségében. íme: Az udvardi határban, a szőlők kö­zelében állott künn az egész télen egy szénakazal és ígj’ a hullarészek elrej­tése a tetteseknek elég könnj'en ment valamelyik rideg, zimankós téli éj­szakán, amikor nemcsak a lest fázik, hanem a lélek is didereg. A napok­ban aztán a szénakazal gazdája kezd­te hazahordani a szénát. Amikor a kazal aljára értek, akkor bukkantak a hullarészekre, amelyek nem voltak mások, mint szép pirosra füstölt disznó sonkák. A jól kitelelt sonkák mellett egy kisebb zsákban liszt is volt. A megtalált hullarészeket ter­mészetesen jó étvággyal megfalatoz­ták azok, akik az elárverezett son­kát megvették. Mivel Udvardon sen­kitől se loptak el sonkákat, egészen bizonyos, hogy a lopás másutt, va­lamelyik szomszédos községben tör­tént és a tolvaj az udvardi kazalban rejtette el. Később valószínűleg visz - sza akart jönni a holmikért, de eb­ben valami megakadályozta. Talán időközben agyon is ütötték szegényt és földarabolt testtel különböző he­geken szövi az álmait az udvardi kazalban elrejtett — hullarészekről. Ne haragudjál rám kedves, illetve most már kedvetlen olvasóm, hogy az inyencfalatnak Ígérkező lelkideli­­kateszod idesüllyedt le, de hát el­olvastad volna-e ezt a híremet, ha csak azt írtam volna címnek: Sonkát találtak! Fogadj szó és ne kapkodj a szenzációk után és ha gyűlölöd az afrikai, ausztráliai, polinéziai kanni­bálokat, ne essél te is bele a lelki kannibalizmusba és ne kívánd az új­ságoktól, hogy reggelidhez a császár­zsemlyéd mellé egy-egv földarabolt hullát is szervírozzanak, mert az meg­fekszi a lelked gyomrát! (bj) Ötvenezer korona értékű holmit lopott össze egy munkanélküli két hónap alatt. Aki tizenegy lopásból éppen csak egyet tagad le. Komárom, április 17. Nagyarányú lopások tettesei felett Ítélkezett a komáromi kerületi bíróság. Grnács János, lakhely és foglalkozás­nélküli munkást azzal vádolta az ügyészség, hogy Léván hét hónapig terjedő időben tizenegyrendbeli betöréses lopást Lövetett el. hatalmas zsákmány­­nyal, amelynek értéke ötvenezer koronára rúg. Ruhaneműt, ékszert, készpénzt, min­dent lopott, ami érték volt. Grnács már rovolím ultű s alighogy kiszabadul a börtönből, azonnal betöréshez lát megint. A mostani lopások közül tizet beismert, éppen csak a tizenegyediket tagadta. Azzal mentegetőzött, hogy a fogházból való kiszabadulása után nem volt munkája s kénjüelen volt valami pénzkereseti lehetőség után nézni, mivel éhezett. A bíróság két és fél évi börtönre Ítélte, ezúttal azzal, hogy a bünte­tés kitöltése után dologházbn kell mennie. A vádlott a dologházat megfelebbezle. Ugyancsak lopások miatt került a bíróság elé Meliskó József kovácsse­géd is, aki Nagyludányban szövetke­zett Csömör Zsigmonddal, lopásokra. Csömör most tölti ki tízévi fegyház­büntetését. Meliskó és Csömör a község taní­tójától ellopták az Írógépet s a borii hitelszövetkezetet többezer korona erejéig károsították meg. Meliskó is munkanélküliségével véde­kezett, kéthónapi börtönt kapott. Utolsó pillanatban gondolta meg az öngyilkosságot egy leány, de igy is négy ujjába került az ugrás. Komárom, április 17. Varga Jolán, húszesztendős mun­káslány az utóbbi időben kissé exal­­táltan viselkedett, aineljr viselkedés a szomszédainak is feltűnt! A kór­házban is többször volt kezelés alatt, onnan azonban elbocsátották. 16-án délután kiment a komáromi határ­ba és a sinek mentén a legközelebbi őrházig sétált. Ili megvárta a leg­első arralialadó vonatot, — amely történetesen a pozsonyi tehervonat volt, —< s a mozdony elé dobta magát. Április22-én este „Süt a nap“ az Ipartársulat szinházhely s ég ében. A helybeli ipariskola tanulói mint minden évben, úgy ezidén is szinelő­­adásl rendeznek. Most Zilahv Lajos­nak akadémiai pályadíjjal kitüntetett vígjátékát, illetve népszínművét adják elő. A darab tiszta irodalom és nép­művészet. Meleg, könnyekkel és szét­áradó vidámsággal mutatja be a föld, a falu és azok embereinek életét. Sok szerep, szívig érő tartalom, leleménye­se ti perdülő jelenetek tartják felszínen az érdeklődést. Az ipariskola igazgató­ságának kulturmunkája évről-évre fo­kozottabb jelentőséggel bír. Minden évben új műkedvelői együttesi képez ki fáradságos, hosszantartó munkával, igazán nagy idealizmussal a magyar kultúrának és barátainak. Az ipartár­sulat is méltányolja a kultunnunkát s örömmel közölhetjük, az előadás ün­nepi jellegét adja az, hogy az ipartár­sulat vezetősége ünnepélyesen adja át az új színíiázheJységét a Tanoncotthon Vezetőségének. Ezentúl az ipariskola és ipartársulat kulturmegnyilatkozásai az új helyiségben zajlanak le. A beta-Ugy látszik, az utolsó pillanatban ■meggondolta a dolgot, mert a vonat csak a nég\r ujját vágta el a jobb­kezén, azonkívül a fején is megsé­rült Varga Jolán. Hívták a mentőket s bevitték a körházba. A jegyzőkönyv­be azt diktálta be, hogjT azért köve­tett volna el öngyilkosságot, mert az orvosok nem ismerik el betegnek s nem tud bejutni a kórházba. Isme­rősei szerint tettének oka az volt, hogy házasságon kívíil született gyer­mekét nem akarja a természetes apa eltartani. nítás és megrendezés élén mint min­den évben, most is a fáradhatatlan Telkes Mihály igazgató áll, Vázsonyi Istvánnal, munkatársával. Az első elő­adás április 22-én, vasárnap este lesz, fél nyolcórai kezdettel. Az előadás iránt szokatlanul nagy érdeklődés njúl­­vánul meg. Közgyűlési meghívó. A komárnoi Makábí zsidó sport- és kulturegyesület f. hó 21-én, este 8 órai kezdettel tartja rendes évi közgyűlését a neol. izr. hitközség nagytermé­ben, melyre ezúton hivja meg t. tagjait s minden érdeklődőt. TÁRGYSOROZAT: 1. Elnöki megnyitó. 2. Titkári beszámoló. 3. Pénztári beszámoló. 4. A régi tisztikar felmentése, uj tiszti­kar választása. 5. A központi kiküldött előadása. 140 Dr. Singer Dezső elnök*

Next

/
Thumbnails
Contents