Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)

1934-01-13 / 4. szám

;’v£ óidul/ »KOMAROMI LAPOK« 1934 Az 1933. év története Irta: Memor. Komárom város, Szegény Komárom váró« hajója ár­boc és vitorlák nélkül hányódik a krízis tengerén. Hiába a kormányos a hajólegénység, a hullámok sodrával kell haladnia. Ezek pedig néha ke­gyetlenül keresztülcsapnak az elár­vul! fedélzeten. A költségvetés csak elkészül, a pót­adó 180 o/p, ami elég magas számje­gyei jelent, de hogy mennyi folyik be belőle és mennyit költhet a város 15 millió adósságára, annak csak a Gondviselés a tudója. Az elmúlt esz­tendő krónikájához tartozik, hogy a város pénztára nem volt képes már rendesen fizetni alkalmazottait és nyugdíjasait. A .szállítókról nem is be­szélve. Az év elején az alkalmazot­tak fizetései! lecsökkentette a képvi­selőtestület az állami alkalmazottaké arányában. A kórházbővítés megtörtént, a tü­­beteg-pavillon elkészült, de már a berendezése a folyó évre marad. És ilyen viszonyok között arról ábrán­dozott a vezetőség, hogy újabb 12 mil­lió kölcsönt vesz fel további beru­házásokra. Kölcsönt azonban csak Ígértek, de persze nem adtak a vá­rosi közteherviselők megkönnyebbü-Öt bizottság tárgyalja a gazdasági kisantant kérdéseit. A kisantant gazdasági tanácsa szer­dán tartott második ülésén megállapo­dás történt az értekezlet további mun­kálatainak formájáról. A tárgyalások folytatására öt szakbizottságot küldtek ki. Az első bizottság a dunai hajózás kérdéseivel, a második a postai forga­lommal, a harmadik a vasutforgalom­­mal, a negyedik a jegybankok együtt­működésével, az ötödik pedig keres­kedelempolitikai kérdésekkel fog fog­lalkozni. Elhatározták továbbá, hogy egy szövegezési bizottságot is kikül­­denek, amely a kisantant gazdasági tanácsának értekezletén tartott előter­jesztéseket és meghozott határozatokat fogja megszerkeszteni. lésére, hiszen a városi pótadókal. le­foglalták a bank-tartozások kamatai­ra. Az újból szervezett városi mérnö­ki állás választását megsemmisítette az országos hivatal. A pénztári tiszt­viselői állásokat helyettesítés utján töltőt le be a város képviselőtestülete. Herczeg István számvevőt helyettes főszámvevővé léptette elő a képvise­­testület. A város állatni jegyzőjét, Kadleöóvics Béla dr.-t az országos hivatal elhelyezte és helyét K u d e 1- k a Józseffel töltötte be. Az esztendőnek egyik tengeri kí­gyója lett a kegyúri terhek törlése a költségvetésből. Kel-három éven át egyszerűen törölte a kommunista-szo­­ciáldcmokrata-cseh szocialista több­ség a költségvetésből, mire az orszá­gos hivatal elrendelte, hogy azt a költségvetésbe felvenni köteles a kép­viselőtestület. Erre a kegyúri kiadá­sok kifizetését tagadták meg. Az eb­ben az ügyben megindított felebbezési tárgyalások eredményéül az elsőfokú felügyeleti hatóság meghozta határo­zatát. amelyen megállapította a vá­ros kötelezettségét a kegyúri terhek kifizetésére. A városi tanács ennek el­lenére tüntetésből újból meg­tagadta a kiadások kifizetését. (A vá­rosi helyettes ügyésznek meg kel­lett volna magyarázni, hogy ez fe­gyelmi okot képez, meri a felügyeleti hatóság határozatát respektálni szo­kás a demokratikus törvények sze­rint. A szerk.) Az év végéig még nem nyert be­fejezést a szabálytalanul nyugdíjazott városi alkalmazottak ügye a másod­fokú országos hatóság előtt. Ha ez az ügy a városra kedvezőtlenül dőlne cl. ami egészen valószínű, mert a nyugdíjazás teljesen szabálytalanul ment végbe, - akkor nem tudjuk, betakarja-e a város kötelezettségét százezer korona, amit ismét a szo­cialista gazdálkodás számlájára kelt írnunk. Egyebekben a városnak ren­geteg kinnlevősége van. a városi mun­kásházak bérlői egyszerűen nem fi­zetnek és házbér címén 193.484 ko­­roan követelése volt. amelyet peresí­teni volt kénytelen. A járási hivatal 10 o/o pótadóval emelte a városi pót­lékot, mert a kölcsönök késedelmi ka­matai 72.226 korona összegre rúgtak és erre fedezet nem volt előirányozva. Sokat foglalkoztatta a várost a mun­kanélküliség nehéz kérdése. Ámde a város az ide belódult 2 3000 munkás­nak foglalkoztatást adni nem tud, de ez nem is az anyagiakban kimerült város feladata, hanem az államé. Ál­lami közmunka is alig volt, a benei Feltöltési munkát és az Apáti átvágást leszámítva. Itt azonban csckélyszámu munkást foglalkoztattak. így azután állandóan növekednek a város szo­ciális terhei. Az 1931 évi költségve­tés tárgyalásánál a szociáldemokrata és a kommunista valamint a cseh szocialista pártok magatartása lehe­tetlenné telte a polgári pártok mű­ködését, akik a többség gazdálkodá­sáért felelősséget tovább vállalni haj­landók nem voltak és a költségvetés tárgyalásában részt nem vettek, ha­nem az ellen felebbezést adtak be. Ennek elintézéséig bevonultak a kép­viselőtestületbe azzal a feltétellel, hogy a járási hatóság a költségvetés ellen beadott felebbezéssel érdem le­gesen foglalkozik, eltérve az eddig kö­vetett gyakorlattól. A járási választ­mány ebből a célból bizottságot kül­dőit ki és igy megvan a remény, hogy a költségvetésből a felesleges elő­irányzatok törölve és az elhagyott ki­adások előirányozva lesznek. Az év folyamán váratlanul elhunyt Ghvczv János'dr. a város szerződéses ki á Itépv. testület. \ kiírást a járási hi­vatal megsemmisítette az állami jegy­ző vétója alapján. Az ügyészi teendők végzésével ideiglenesen Kendi Zoltán dr. ügyvédet bízták meg. Társadalom. Komárom társadalmi élete a ma­ga megszokott medrében folydogált. Ebbe élénkséget csak azok az egye­sületek vittek, amelyek maguk köré csoportosítják a társadalom egyes ré­tegeit. A farsang elég élénkké tette Komáromot, azonban azon is meg­látszott a krízis fagya. Fényesen sike­rültek a Jótékony Nöegyíct teaestéje, az Iparoskor bálja, szenzációs ered­ményt mutatott fel a Katholikus Le­gényegylet ötletesen rendezett Perzsa vásár nevű bálja, a Református If­júsági egyesület hagyományos sikerű táncestéivé. A Munkásdalárda, a vas­es fémmunkások szakszervezete, a Jó­barát kerékpáros kör, az autóvezetők, a tűzoltók mind sikerült mulatságok­kal szerepeltek és a farsangot a KFC hatalmas sikerű bálja zárta be. Évközben a Protestáns Nőegyelt Kóstolója aratott mint minden év­iién - nagy sikert. Az elmúlt év folyamán a társada­lom több tekintélyes tagja felé for­dult a közfigyelem és érdemeihez ké­pest meleg üdvözlettel kísérte Stern Bernét képviselőtestületi tagol cs párt­elnököt 80 éves, Éried Jenő nagy­kereskedő grémiunú elnököt, a zsidó jótékonysági egylet kiváló elnökét, és Spitze r Béla könyvnyomdatulajdo­­nost, a Komáromi Kereskedők Testü­leté elnökét (50 éves évfordulójukon. Ez évben töltötte be Gidró Bonifác főgimnáziumi igazgató 40 éves tanári működését, akii a Komáromi Kaszi­nó ünnepelt fényesen sikerült társas­­vacsora Imreiében, 10. éves szolgálatát ünnepelte Lelsz Nándor, az Első Hitelintézet illusztris pénztárosa is. Komáromi földicink sorából so­kan emelkedtek magas közéleti tiszt­iekre; így Térti Dezső dr. kúriai tanácselnök lelt. Já mossa Károly magyar-komáromi pénzügyigazgató miniszteri tanácsos, Ghyczy Jenő dr. II. oszt. kövelségi tanácsos és charge des affaires lett: a prágai ma­gyar követségen. Z s i n d o 1 y Endre külügyminiszteri titkárrá lépett, elő, Igó Elek dr. miniszteri osztálytaná­csossá és Ghyczy Kálmán posta számvevőségi igazgatóvá neveztettek ki. Szí j j János dr. a csurgói fő­gimnáziumnál rendes tanárrá lett. Uj ügyésze, akinek helyére .pályázatot írt Ma és minden este a hírneves Dallos jazz hangversenyez az Otthon kávéházban Halál a kocsiban. Irta: Surányi Miklós. •Na .csakhogy idáig jutottunk dörmög- 4e a soffőr és megállót! a Szent Miklós-uccn végén, fenn a hegytetőn, a rácskerííés előtt, amelynek hatalmas' bárok kapuján megpillan­totta a 34-es számol. Ocsmány egy idő. Azt hiszem. 34-est mon­dott. Egy jó Minervával persze gyerekjáték volna ide felszaladni, de én szívesebben felhoztam vol­na ölben az utast, mint ezen a rozoga talicskán. Az istenfáját, egész nap zuhogott az eső. csoda, hogy bele nem veszekedtünk az árokba, úgy csú­szik a kocsi. Azt hiszem, 34-est mondott. Hátranézett és beszólt a kocsiba: Harminenégycst tetszett mondani?? kér­dezte az utast. Nem felelt senki. A soffőr leugrott és kinyitotta a kocsit. Tessék parancsolni. Semmi válasz. A soffőr bedugta a fejét az ajtón, aztán hir­telen vissza lániorodotl. Tyüli, itt valami baj van! Nagyságos úr, nagyságos űr. kiabálta izgatottan, majd benyúlt és megrázta az utas karját. Az utas nem mozdult. í gy látszik, nem tudott megmozdulni. Teste léiig lelógott az ülés­ről. feje előrebukva a térdén lógott s ahogy a soffőr rázni kezdte, mint egy zsák kibukott az ajtón. 'Tyüb. az islenfáját! Zuhogott az eső. Sötét volt. A Szent Miklós ucca fenn volt a hegy tetején, ahol nagyon gaz­dag és előkelő urak villái és kertjei terülnek el, nagv távolságban egymástól, cifra kerítések mö­gött*. mélyen benn a parkban. Ejfél már elmúlt. A soffőr körülnézett, nem látott sehol emberi lelket. Távolról kutyaugatás hallatszott ide; itt hatalmas komondorok őrizték a villákat, fenn a város felett s a kutyaugatás most kísértetie­sen hangzott a Sötét éjszakában. A soffőr lelkét ijedtség és borzalom ragadta meg és hamarjában nem tudta, hogy mitévő legyen. — Nagyságos úr, nagyságos úr! ismétel­gette nyugtalanul, mert remélte, hogy utasa csak elvesztette az eszméletét. Rázogatni kezdte. Az utas nem mozdult. Szép egy história lihegte a soffőr. ki­fáradva az erőlködésben és verejtékezve a féle­lemtől. Úgy látszik, ez meghall. Aztán benézett a kocsiba s a tekintete hir­telen ráesett egy jókora darab bőrtárcára. Nem mert hozzányúlni. A tárca mellett nagy csomó alvadt vér. Ettől megborzadt. Újra nekilátott az élesztgetésnek. Az utas arcára borulva feküdt a földön. Megfordította. Akkor látta, hogy homlo­kából szivárog a vér. Véres volt-a gallér ja, nyak­kendője. kabátja s a kezei is véresek voltak, úgy látszik, hogy a halállal való tusakodás közben a homlokához kapott. Szép egy história. Te ugyan jól jártál, nagyságos uracskám. Csak az a kér­dés, hogy most mit kelt cselekedni? Az ördögbe is, azt sem tudom bizonyosan, hogy 34-et mon­dott-e, vagy 36-ot. Az este kicsit bebbroztam. az ördög vigye el. hogy éppen ilyenkor történik az emberrel valami. Ha most a rendőrségre megyek, megérzik rajtam az ital szaga és megbüntetnek. 34-et mondott? Annyit, ha jól emlékszem, de le­het, hogy 43-at mondott a boldogtalan. A soffőr egészen elvesztette lélekjelenlétét. Újra lehajolt a halotthoz' s érezte, hogy a hom­loka egész hideg már, visszakapta kezét és elhatá­rozta, hogy mégis becsönget a 34-be. Aztán visz­­szahökkent és újra benézett a kocsiba. Önkénte­lenül felemelte a tárcát és széfnyitotta. Megdob­bant a szíve. Nagy csomó bankjegyet látott a tár­cában. Na, ennek már semmi hasznát sem veszeti, uracskám, gondolta magában és ujjúval bele­markolt a bankjegyekbe. Tyűh, az isteni é iát. egész vagyon. Magunkfajta embernek egy egtsz életre elég. Eszébe jutott a saját nyomorúsága. Beteg asszony, négy gyerek, ez a rozoga gépkocsi nem tart már soká, tegnap megfenyegette a há­ziúr, hogy kidobja a lakásból, az egész élete csu­pa vergődés, gyalázat és most itt van ni. ennék a halottnak annyi pénze van, mint a szemét Halott ember, késő éjszaka, zuhog az eső, egy lélek sincs ezen a dombtetőn, a kutyák is el­hallgattuk. Nem is tudja, miért, egyszer csak felnvalábolta a halottat és keserves erőfeszítéssel visszaemelte a kocsiba. Legjobb lesz. ha a rendőrség úgy találja a halottat, mint ahogy én. amikor az ajtót kinyi­tottam. Még utóbb rám gyanakodhatnának. Na, éppen az kellene csak, verje meg az Isten. Szép egy história. így ni. így ültél, órácskám, a bal­­sarokban, a fejed ide lógott a gyufatartóhoz, — mi a fenének is szerelnek ilyesmit a kocsi belse­jébe? lira, ez a szegény ördög is beleűtötte a homlokát, ahogy előrebukotl. No, de csak marad­jon így, a rendőrség legalább látja, hogy mi okoz­ta a bajt. így. Es a tárca? Hol az a vértócsa? Abban feküdt a tárca, azt szépen visszateszem, aztán az ajtót becsukom, vagy inkább nyitva hagyjam? Vájjon mennyi pénz lehet a tár­cában? Ha nem volna ilyen sötét, már csak kí­váncsiságból is megolvasnám. És máris olvasgatni kezdte. Tyűh. .az isten­­l'ájál. itt ezresek is vannak. Ez aztán az úr. Pénzzel bélelt ember. De mi az ördögnek hortí magával ennyi tömérdek pénzt? Vájjon ki le­het? Akárki volt, most már senki, most már egy­szerűen csak halott ember, nincs szüksége pénzre* bizony, neki egyetlen fillérre sincs szüksége és jókat röhögnek az örökösei. Ott állt a zuhogó esőben, egyedül, sötét éj­szakában, felnézett az égre, karjai lelógtak és jobbkezében görcsösen szorongatta a pénztárcá­ját. Szinte megmerevedett. Ajkai reszkettek és ön­kívületi állapotban suttogta az ég felé: Ez itt hatolt., a pénztárcája, tele van szá­zasokkal és ezresekkel! Percek teltek így el, halálos némaságban, csak az esőcseppek kopogtak a kocsi tetején. A soffőr aztán hirtelen megrázkódott, mintha vil­­lamosűram szaladt volna végig a testén. Néhány percnyi borzasztó küzdelem után elhatározta, hogy ráteszi kezét a pénzre. Ki gyűlt az arca és majdnem felkiáltott. Eszébe jutott valami. Zsebrcvágta a tárcát, beugrott a volán mellé és meg akarta indítani a kocsit. Az önindító azon­ban nem működött. Káromkodás. Kurblizni kez­dett. Verje meg az Isten, ez is éppen most. Végre sikerült begyújtani. Csoda lesz. ha nyakamat nenv .töröm ezen a becstelen úton gondolta ma­gnóim. ahogy lefelé száguldott. •- Mindegy, siet-

Next

/
Thumbnails
Contents