Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)

1934-04-07 / 28. szám

6. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1934. április 7. Kotschild és Lord Melchet, Sir John Ellermann, Sir Phillip Sassoom,. Az első pillanatra megállapíthatjuk, hogy nyomatott képmásaik nem nevezhe­tők éppen mosolygósaknak. Olyanok ezek a fényképek, mintha mindegyi­kük ezt akarná mondani: én vagyok a világválság és az adóprés legszána­­lomraméltóbb áldozata. Ma még szu­permilliomos vagyok, holnap talán már csak egyszerű milliomos. És hol­napután talán már lesüllyedek a mil­liomosok legalsó rétegébe. Ezeket a szegény főmilliomosokat egy hatalmas szörnyeteg pusztítja: a Sommersei Houseban székelő adóhi­vatal. Valósággal sommerseti rémnek nevezhetnénk ezt az intézményt, ha meggondoljuk, hogy az örökösödési adó fegyverével hogyan öli halomra a szánalomraméltó szegény milliomo­sokat. Ha meghal a gazdag ember, és egymillió fontot hagy örököseire, ak­kor az állam nem kevesebb, mint tüü.000 font sterlinget tesz zsebre és csak 600.000 fontot juttat a zokogó örökösöknek; ha kétmillió fontot ta­karított meg a jobblétre szenderült, már csak az összeg fele jut örökösei­nek. Nem csoda tehát, ha Angliában egyre többen hagyják el a milliomosi pályát, sőt bizonyos ellenszenvvel vi­seltetnek iránta. Egv igen tiszteletre­méltó úriember — Sir Robert Pergs a neve, — akinek az arcképét az egyik angol lap > Egy a milliomosaink közül« címmel közölte, felháborodott hangú tiltakozó levelet intézett a lap szerkesztőségéhez, amely őt oly »gya­lázatosait megrágalmazta«. A levél a következő volt: »Uram, nem vagyok milliomos, sohasem voltam és egyál­talában nem is kívánok milliomos lenni. Kiváló tisztelettel R. Perks.« Budapesti Nemzetközi Vásár május 4—14. 50°/o-os utazási kedvezmény április 28-tól május 22-ig a vásár­igazolvány felmutatása ellenében. In 17 Vi' JtS, Hi MM A pénteki hegedűsök. Néha meg szoktunk róluk emlé­kezni, ezekről a pénteki kis művé­szekről, akik kora reggel nyolc óra­kor álnak indulnak a város üzleti ne­gyedében s learatják a húsz fillére­ket, amelyeket számukra készít elő a kereskedő egy kis tányérkán. A komáromi cigányifjúság zsenge növényei ezek a pénteki hegedűsök. Apró legénykék, alig, hogy meglátsza­nak az aszfalton, rongyosan, borza­sán ácsorognak, akkora hegedűvel a hónuk alatt, hogy rendszerint elta­karja a hegedű az embert. Nem is valami finom hegedű, a Péró selcjt­­je tanul rajta suszterkontrát, de ilyenkor, pénteken, nagyon beválik, előkelő és fonlos szerepe van: pénzt keres. A Péró felfogása szerint nem az ember keresi a pénzt pénteken, ha­nem a hegedű. Öt-liat kis cigánygyerek esik egy hegedűre. A legnagyobb hozza el egé­szen a Klapka térig s ő is megy be elsőnek a megfelelő üzletbe. Az üzlet­ben még meg sem látják jóformán a kis legényt s a hegedűjét, máris tolják kifelé szerszámostul, húsz fil­lért nyomva a markába, nehogy rá­zendítsen. Ahol rázendít, ott levonnak a fi­zetésből, csak tiz fillért kap, olyan fülhasogató a muzsika. Az uccán lesekszik, kapualjakban várakozik a derékhad. Most suttyom­ban átadják egymásnak a hegedűt s akkor a másik zenészke megy be a boltba. A cigánygyerek változik, a hegedű mindig ugyanaz marad. Gyanús, hogy pénteken mindig ennyi cigánygyerek szaladgál az uc­cán. Meg is kérdezem az egyiket: — Nem jársz te iskolába? — Dehonnem, — feleli bátran, — de a tanító úr pénteken el szók en­gedni, hogy kereshessek... Jószívű tanító úr lehet. Gondolja biztosan, minek ennek a kis cigány­­kölyöknek az a teméntelen tudo­mány, megél az kevesebből is... Mennek hát a csapatok a közös hegedűvel. Minden kapualjban ki­cserélik a pénzkereső zeneszerszá­­mot, kabát alá csúsztatják s öt perc múlva ugyanaz a hegedű állít be a boltba, más legénnyel. — Te, hiszen ez a hegedű már itt kétszer volt! — szólnak rá. — De nem ez a hegedű! — hazudik rendületlenül a kis kölyök s fenyege­tően ‘teszi fel a húrokra a vonót. Ám néhány kereskedő elhatározta, hogy visszatréfálja a cigányokat. Egy­szerre pattant ki három fejben is az eszme. Mert így lelt a hegedűknek most bizonytalan sorsuk: Kezihe velte az egyik boltos a he­gedűt, s legyőzve undorát, amely a piszkos hegedűnyak fogása közben okvetlenül felbotlik bennünk, megje­gyezte dicsérőleg: — Pompás ez a hegedű, hogy adod? — Nem eladó, — szeppen meg a gyerek. De mig ez a beszélgetés történik, egy finom kis jelet tett a leleményes ember a hegedűre. Azzal szélnek ereszti a gyereket. Jön a másik gyerek ugyanazzal a hegedűvel s rá akar zendíteni. — Mutasd csak azt a szerszámot... Mutatja a gyerek félve, mondja a gazda bátran: — Ez a bőgőszerszám itt már volt. — Süllyön ki a szemem, ha volt... — No, nézd a jelet... Bizony, a jel ott van, azt le nem le­hel tagadni. Ilyen titkos jelekkel lát­ták el a hegedűket a kereskedők, a most forgalomban levő két hegedű öt-hat titkos jelet visel magán. — De persze, ez nem számít, — legyint a kereskedő, amikor ezt elme­séli s ajánlja a többi kollégáinak, — mert a kölykök csak bejönnek így is, aztán mi is adunk ezeknek az ágrui­­szakadtaknak, úgyis egyformán sze­gények vagyunk. De erős a remé­nyünk, hogy nemsokára újabb trük­köt találnak ki a komáromi Péró pén­teken szabadjára eresztett kis ke­nyérkeresői ... — A r. kát. temető bizottság ülése. A katolikus temető bizottság dr. Majer Imre prelátus, apátplébános elnökletével ülést tartott, melyen Broczky István gondnok számolt be a múlt évi bevételekről és kiadásokról, amelyet a bizottság elfogadás céljából a közgyűlés elé terjeszt Több fontos indítvány felett is határozott a temető bizottság, igy javaslatot terjeszt a köz­gyűlés elé a családi sírbolt helyek árának mérséklése iránt. — Lelkészbeiktatás Felsőgelléren. A gelléri és bogyai református társ­egyházközség április 15-én d. e. 11 órakor a ref. templomban az istentisz­telet keretein belül iktatja be hivata­lába megválasztott új lelkészét, Erdélyi Pált. A beiktatási ünnepséget közebéd követi a ref. lelkészi lakban. — Adományok. A Népjóléti Köz­pont gyermekkonyhája javára özv. Vértessy Kálmánná és Dosztdl Jakab 20—20 Ké-t adományoztak. Hálás kö­szönettel nyugtatja a Népjóléti Központ Elnöksége. — A Földmives Kölcsönös Pénz­tár közgyűlése. A Földmives Köl­csönös Pénztár évi rendes közgyűlését április hó 29-én vasárnap délelőtt 10 órakor tartja, melyen az igazgatói je­lentést és az intézet zárószámadását tárgyalja, intézkedik a nyereség fel­osztása felől és a kilépő igazgatósági és felügyelő bizottsági helyeket tölti be. — Zsidó kulturakadémia vasár­nap fél ötkor. A komáromi zsidó hit­község kultur- és tanügyi bizottsága rendezésében lesz a Makdbi önálló akadémiája, mely szenzációsnak ígérke­zik. Az akadémia iránt nagy érdeklő­dés nyilvánul meg s pontos megjele­nést kér a rendezőség. Különösen a Kékherceg gyermekszindarab és a moz­gó szavalókórus művészi s eredeti ki­vitelével vált ki nagy érdeklődést Radö Annus régi, kipróbált előadó egy széles skálájú verset szaval. A lányok mozgásművészeti csoportját Stein Ili tanította be. Zongoránál Weil llus ül. A gyermektornát Waldhauser István készítette elő. Kincs Miklós beszél. Az akadémiát Schwatz Imre nyitja meg. A szavalókórus betétként magyar szö­vegű pár zsidó dalt énekel. — Lelkipásztor ünneplése. Igen szép ünneplésben részesítették a duna­­szerdahelyi ka'holikus hívek dr. Mark­wart Gábor lelkipásztorukat abból az alkalomból, hogy már tiz éve áll az ottani egyház élén általános szeretettől és tisztelettől övezve. — Partos-Újtelep katolikus is­tenitiszteleteket kér. A komáromi plébánia hivatalhoz beérkezett a partos­­újtelepi katolikus lakosok kérvénye mintegy kétszáz aláírással, akik azt kérik, hogy a katolikus istenitisztele­teket állandósítsák. Az egyházi veze­tőség megoldást keres, hogy a hivek kérelmét teljesíthesse a papság vasár­napi nagy elfoglaltsága mellett is. — A „Zsivena“ egyesület ma, szombaton, április 7-én, este 8 órai kezdettel a tiszti pavilion helyiségeiben estélyt rendez a következő műsorral: Szlovák népdalok: előadja Csajda Olga és Hovorka György. Jánosík halála: előadja Csuda M. Szlovák táncok: bemutatja négy pár. Katona jazz-zene. Az egyes számok között tánc. — Belépti dij tetszés szerint. A tiszta jövedelem a munkanélküliek javára ford itta tik. — Hibaigazítás. A Földmives Köl­csönök Pénztárnál történt tisztviselői változásokról közölt hírünk helyreiga­zításra szorul. A hírben felemlített Gaspierik Kornél az intézetnél műkö­dik és uj tisztviselőül Girman György kerül a földmives pénztárhoz, — Ügyvédi hir. Dr. Katona Sándor ny. táblabiró, ügyvédi irodáját Deák Ferenc u. 7. sz. alól Király püspök u. 39. a. alá helyezte át. — Zeneiskolai hír A városi zene­iskola növendékeinek nyilvános hang­versenye április 14-én szombaton este 8 órakor lesz a kultúrpalota nagy­termében. Zeneiskolánk folytonos fej­lődésének fényes bizonyítéka lesz ez a hangverseny, mert a növendékek szóló zongora, hegedű- és vonósnégyesén kivül zenekarral is bemutatják tudásuk legjavát. A kezdő növendékektől a haladókig mindannyiakon meglátszik a zenepedagógia céltudatos iránya és szelleme. A zeneiskola megadja az alapot és irányt minden egyes növen­dékének, a növendékek viszont tehet­ségük és rátermettségük szerint oldják meg a rájuk bízott feladatot. A fel­adat eléréséhez a tantestület mindent elkövet, hogy a növendékek produk­ciói derűt és napsugarat varázsolja­nak a közönség szivébe. Hogy a kon­certet necsak a szülők és hozzátarto­zók, hanem mindenki élvezhesse, a gazdasági helyzetre való tekintettel belépődíj nincs, csupán a műsor meg­váltása kötelező (3 Ké). Reméljük, hogy a nagyközönség a szivet és lel­ket nemesitő kulturális alkalomtól nem marad el és minél számosabban fog­ják a kultúrpalota nagytermét meg­tölteni. A hangverseny közreműködői: Prekopp László, Sült József, Vizváry István, Nagy Márta, Schwartzer Nóra, Soós Margit, Langsádl Edit, Basilides Zoltán, Somogyi István, Podhorny Matild, Mastnich Ella, Kacz Jenő, Petrogalli Klára, Nagy Alice, Szul­­csányi Rudolf, Kendi Marianne, Rotter Rózsi, Sárközi Béla, Döme Ferenc, Fekete Sándor. A zenekart Schmidt Viktor, a hegedűszak vezetője vezényli. A részletes műsort legközelebb közöl­jük. — Szivén lőtte magát egy asszony. Horváth Ernőné, Horváth Ernő tóvá­rosi tisztviselő felesége, szivén lőtte magát és szörnyethalt. Tettének okát nem tudják. — Amig a toronyban haran­goznak. A gyerekeknek szemében a boldogság netovábbja, ha fölmehetnek a toronyba és ott harangozhatnak. Már az is a boldogsághoz tartozik, ha mások harangoznak és csak a kötél végét foghatják. Irigység száll annak a gyereknek a szivébe, aki nem juthat ehhez a boldogsághoz. Nagylégen a a napokban halottra kellett harangozni és a harangozó azt mondta a gyere­keknek, hogy menjenek föl a toronyba harangozni. Sok gyermek tülekedett ezért a boldogságért, de nem mind­egyik jutott a harangkötélhez. A to­ronyból kiszorult gyermekek között volt Szalay János 12 éves fiú, akinek szivét rettenetes elkeseredés, meg irigység lepte meg és amikor a toronyból lejöttek a fiuk, zsebkést rántott és egyik pajtása, Kovács Jó­zsef szintén 12 éves fiú szivébe szúrta. A szúrás halálos lett volna, de a szív előtt a kés hegye kissé félre csúszott. A bicskázó fiú nagyon megijedt szörnyű tettétől és elbujdosott és csak most került elő, amikor megtudta, hogy pajtása nem halt meg. — Színház Magyar-Kontárom­ban. Az Esztergomban vendégszereplő Alapi Nándor színtársulat öt napos előadás sorozatát Magyar-Komárom­­ban hétfőn este megkezdi. Az elő­adások az Ipartestületi Székház nagy­termében lesznek megtartva, kezdetük pontosan fél 9 óra. Helyárak: zsöllye 1.50, támlásszék 1.10 P, zártszék 50, körszék 70 f. — Műsor: hétfőn Ma­­rus/a 4 felv., színmű. Kedden: Dolovai nabob leánya 5 felv. Színmű. Szerdán: Nagy fiuk 1 felv. színjáték, Bridge 3 felv. játék. Csütörtökön: Sárga liliom 3 felv. zenés tört. Pénteken: A cég arája 1 felv. bohózat, Három­szög 1 felv. vígjáték, Ami van, az se jó 1 felv. komédia, Édesanyám 1 felv. vígjáték. — Halálozás. Nagyon sokan ismer­ték Csallóközben Bogányi Róza nyu­galmazott ifjostaíisztviselőnét, dunaszer­­dahelyi lakost. Amint őszinte részvéttel értesülünk, a napokban hosszú szen­vedés után 67 éves korában elhunyt. Temetése igen nagy részvéttel ment végbe. — Jegyzői kinevezés. Az Országos Hivatal Kubinyi István dunaszerdahelyi jegyzőt a felsőbalogi jegyzői hivatal vezetőjének nevezte ki. — Műkedvelői előadások. A hús­véti ünnepek alatt a bősi műkedvelők a Vén bakancsos és fia a huszár cimű népszínművet, a bögöiypatonyiak pedig a Tolonc cimű darabot adták elő igen szép sikerrel. — Nekiment a vasúti sorompó­nak. A napokban Böhm Lajos bérautós a saját autóját vezette és Magyarkomá­­romnál, ahol az ucca keresztezi a vas­útvonalat, nem vette észre, hogy a so­rompót éppen eresztik lefelé. Amikorra észrevette, akkorra már olyan közel volt a sorompóhoz, hogy hiába fékezett. Különben is a fék éppen akkor mondta föl a szolgálatot és igy az autó neki­rohant a sorompónak. Az autó eleje alaposan összezuződott. — Aki ingyen húzta ki a fájós fogakat. Komáromtól egészen Pozso­­nyig, egész Csallóközben közismert alakja volt a heti- és országos vásá­roknak az a 30—35 év körüli férfi, aki vásárok alkalmával a hozzáfordu­lóknak a fogait ott a szabad ég alatt, minden fertőtlenítés nélkül és min­denki szemeláttára ingyen húzta ki. Magáért a foghúzásért nem fogadott el egy fillért se, ellenben minden pacien­sének a nyakába sózott egy kis üveg­csét különböző árakon, amely üvegben állítólag fájdalomcsillapító szer volt. A fájós fogú emberek igy mentek lépre az ingyen foghuzónak. A fogat ingyen húzta ki, de a fájdalomcsillapító szer­nek már persze borsos volt az ára. A fogfájós embereknek azonban egy kicsi­két várni kell a további ingyenes fog­húzásokkal, mert a dunaszerdahelyi csendőrség kuruzslás miatt letartóztatta a jószivü ingyen fogorvost. A fájdalom­csillapító csodaszerről máris kitűnt, hogy egy kis alkoholos viz az egész. Az eljárás megindult ellene és a tár­gyalások során mindenesetre érdekes lesz megtudni, hogy honnét tanulta ezt a mesterséget, mert valahol mégis csak kellett néki gyakorlatot szereznie;

Next

/
Thumbnails
Contents