Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)

1934-04-04 / 27. szám

1934. április 4.

»KOMÁROMI LAPOK:

5. oldal.

Elmélkedések.

I.

AZ UTOLSÓ KÍVÁNSÁG.

öreg anyókáról szól a történet. Betegről. Nekem az a kórházi orvos mesélte, aki ápolta.

Töpörödött vén asszony voll ez, görnyedt hátú és összcaszotl. összehuzódott öreg csontjai egy gyermek termetét tették már ki mindössze, s a csontokon alig volt több, mint a bőr. A vánnyadt kis testben azonban furcsa, vidám lélek lakott.

Igen fájdalmas gyomorbajjal került kórházba az anyóka. Embertelenül kellett szenvednie, de ö hősiesen viselte a fájdalmakat. Nők általában jobban győzik a testi megpróbáltatásokat. mint a férfiak, de ez a kis öregasszony túltett a legpéldásabb béketűrésen is. Ha kínlódott, összeharapta fogatlan száját és aszott, madárkaromszerű kezét ökölbe szorította. De nem panaszkodott.

— Majd elmúlik, nagyságos ur, kérem, — mondta szeliden és szerényen az orvosnak, aki kérdezte tőle: nagyon fáj-e.

A nyomorúság legaljáról került a kórházba. Napszámos volt az ura valaha, fiatalkorában napszámba járt ő is. Két fia volt, mind a kettő eleseti a háborúban. Élete második felén át koldulásból éldegélt. Soha egész életén át nem ismert egyebet, mint a legsiralmasabb nyomorúságot és nélkülözést. De mint ahogy tüskét ád a siindisznónak a'sors és kemény fedőszárnyat a szarvasbogárnak, ebbe a lélekbe valami elpusztíthatatlan kedélyt ültetett, A rémesen szenvedő vénasszony üdülése és mulatsága volt az egész kórházteremnek. A lábbadozók körülvették az ágyát és beszéltették az anyókát. Tudott beszélni akármeddig, hosszú történeteket, tarkaságokat, emlékeket. Még az orvosok is elhallgatták eredeti fecsegését néhány percig és mikor sietniük kellett tovább, sajnálták otthagyni,

Egy szép napon megvizsgálták megint. Csóválta a fejét a tanársegéd is, a fiatal doktor is. Igen szigorú diétái rendeltek neki. Az anyóka szemlátomást sorvadt és gyengült.

— Pár napja van még hátra, ;— mondta halkan a tanársegéd a másik doktornak.

Most már kevesebbet mesélt az ágya köré gyűlő többi betegnek, mert a beszéd már nehezére esett. De azért jókedvű volt most is.

Az utolsó napon a két orvos összenézett. Tekintetük azt közölte egymással, hogy az anyóka legfeljebb órákig bírja. Azt mondta a tanársegéd:

— Jó hírt mondok, nénike: maga sokkal jobban van. Annyira jobban van, hogy a szigorú diétái is felfüggesztjük. Ehetik, ihatik, amit akar. Mondja meg, mire volna legnagyobb gusztusa.

Az anyóka meghökkent a nagy örömhírre. Jobban van. És még hozzá ez a kedves tanársegéd, mint valami mesebeli tündér, teljesíti bármilyen kívánságát a koszt dolgában. Ugyan mit kérjen? Látszott az arcán, hogy igen nagyon tűnődik. Végre eszébe jutott valami. Még fénytelen szeme is megcsillant a sóvár kívánságtól.

— Nagyon szeretnék valamit, nagyságos uram, de nem tudom a nevét. Ételt nem kívánok, de volna egy ital, azt nagyon szeretném. Régesrégen egyszer jártam a ligetben a boldogult urammal, ott ittam olyat. Piros ital, osztán fehér lyukak vannak benne.

Többet ennél nem tudott mondani. Akárhogy erőltette hanyatló öntudatát, a vágyva vág3rott ital neve nem jutott eszébe. A két orvos hiába faggatta, nem mentek vele semmire. Otthagyták eredménytelenül. De mind a kettőnek fúrta az oldalát, mi lehet az a piros ital, amelyben »fehér lyukak vannak«. Nagyon szerették volna az anyó utolsó óráit valami nagy örömmel könynyíteni.

Aznap délután a fiatal doktor egyszer csak a homlokára ütött. Megvan. Amit az öreg haldokló akar, az nem lehet más, mint málnaszörp szódával. Piros és fehér lyukak vannak benne. A ligetben is árulják. Azonnal intézkedett, hogy adjanak az anyókának málnaszörpöt szódával. És maga is odasit tett a kórterembe, hogy az örömnek tanúja legyen.

Ez az! — mondta az anyóka reszketeg boldogsággal — a jó Isteu ezerszer megáldja a nagyságos urat, hogy ezt a kívánságomat teljesítette. Hetek óta erről álmodok, csak nem mertem szólni.

Megitta a málnaszörpöt, leírhatatlan megdicsőült arccal. Még este is ott ült a boldogság az arcán, mikor meghalt.

II.

SÍRKŐ

Egyik temetőben láttam ezt a sírkövet. A neveket megváltoztatom a szövegben, mert azok a családtagok, akik még élnek, rossz néven vehetnék tőlem. hogy megakadt valamin a szemem. •

A sírban ketten nyugasznák: férj és feleség. Előbb a férj hagyta itt az árnyékvilágot. Hitvese emeltette az emléket és a következő feliratot vésette rá:

»Itt nyugszik Kis János kereskedő, élt 42 évet. Siratja hűséges fele sége, szül. Nagy Borbála. 1901a

És a felirat alatt a szöveghez csatlakozó következő kis strófa:

Elmentél, itt hagytál.

Elnyelt a sírárok,

Sietek utánad,

Egy percei sem várok.

Ugyanebbe a sírba temették aztán a férje után vágyakozó árva hitvest. A vers alatt ezt tanúsítja a felírás is:

»/// nyugszik özv. Kis Jánosáé, születeti Nagy Borbála. 1932a

III.

A NAGYMAMA.

A nagymama nyolcvankétéves. Fizikai és szellemi képességeinek teljes birtokában van. Egészséges, okos, sőt bölcs és mindig jókedvű. A család imádja. A ve je — maga is idős ember már — különösen szereti.

Egy este elragadtatva mondja neki vacsoránál:

— Hát én igazán hátát adok a Gondviselésnek, hogy maga közöttünk van, drága mama. Maga a mi családunk napsugara. Tartsa meg a jó Isten mennél tovább mindnyájunk örömére.

A nagymama kedvesen bólint:

— Én is nagyon szeretek köztetek élni, édes fiam. Csak egy gondolat bánt: mi lesz velem, mikor ti már nem lesztek?

H. Zs.

A szerkesztésért a főszerkesztő a felelős.

Lapkiadó: Spitzer Béla. Nyomatott Spitzer Sándor könyvnyomdád jóban, Komárom.

• SPORT•

A húsvéti „műsort“ 400 főnyi közönség nézte végig.

Szombati számunkban részletesen megírtuk, miért nem kap Komárom lotballkedvelő közönsége, megfelelő sporteseményt. A vasárnapi hármas: edzőmérkőzés nagy közönsége intő példa kell, legyen a jövőre nézve, hogy nem szabad kicsinyes szempontok szerint intézni a város labdarugósportját. A futtballhívő nem csak a bajnoki küzd^Jmekct akarja végig szurkolni, hanem izgalommentesebb és lalán finomabb barátságos mérkőzéseket is szívesen néz, a megszokott ellenfelek után nagyobb, nevesebb csapatoknak játékát is kívánja. Egy szóval változatosságot, nem mindig ugyanazt!

A KFC-KFC 11. mérkő é; eldö.ie - lenül 1:1 arányban végződött. Mindkét csapat tartalékosán állt ki. így szép küzdelem nem fejlődött ki. Czirók III. is szerepelt, mint center, látszott azonban rajta, hogy az új környezetben még nagyon idegenül érezte magát. Kellemetlen baleset is történt a játék közben. Ványa egv magas labda után ugorva olyan szerencsétlenül esett, hogy kisebbfokú agyrázkódást szenvedett. Azonnal a kórházba szállították, ahol csak az esti órákban javult az állapota, de hétfőn reggel már egészségesen hazabocsájtották. Szereplése azonban egy-két hétig bizonytalan.

A KMTE—Rapid edzés is 1:1 arányú eredményt hozott. Mindkét csapatban játszottak a katonaságtól hazatért játékosok is.

Az I. kér.—KFC. kölyök meccs érdekes és helyenként szép volt. Eredmény: 1:1.

Dél-Nyugat.

Vasárnap a déli válogatott Pozsonyban játszik nyugat együttese ellen. A felállítást Mande kerületi kapitány a hétfői triál után így ejtette meg: Balogh 'GSE) — Csizmazia (KFC), Molnár (GSE) — Rajnai (ÉSE), Fülöp (ÉSE\ Martinovics (LTE), — Gúzik (SSK), Meliska (SSK), Szigethv (ÉSE). Honthi fDSE), Tacskó (ÉSE), tartalékok: Ványa, Gallé (KFC).

Az összeállítást nem tartjuk a legszerencsésebbnek s a feljavult pozsonyiak tói többgólos vereség várható.

INyilttér.

E rovatban közéltekért nem vállal felelősséget sem a szerkesztőség, sem a kiadóhivatal.

Rágalom a kórház és annak vezetősége ellen.

A »Magyar Újság 1931. évi március 30. számában A komáromi gimnazista lába címmel Földes Sándor tollából vezető helyen egy cikk jelent meg, amelynek éle, bár névszerini kiírva nincs, a kórház igazgatója, illetve sebésze ellen irányul.

A cikk azzal vádolja meg a kórházat, illetve engemet, hogy egy teljesen szegény gimnazistát, bár a műtétre feltétlenül és sürgősen szüksége volt, azért nem operáltam meg, mert nem volt pénze, illetve nem volt elegendő pénze, amiért is kénytelen lett volna a katonakórházhoz fordulni, hol díjtalanul megoperálták.

A cikk nemcsak azzal vádolja meg a kórház sebészét, vagyis engemet, hogy megszegtem hivatalbeli kötelességemet, hanem ami még súlyosabban esik a latba, a kapzsiság, az embertelenség és az orvosi lelkiismeretlenség vádjával is illek

Ezzel szemben a tényállás az, hogy amint az itteni orvos egyesület irattárában elfekvő szabályszerűen felvett jegyzőkönyvek is bizonyítják, — Abay Aladár VI. osztálybeli gimnáziumi tanuló, aki Riszdorfer M. úrnőnél van teljes ellátásban, sohasem járt a kórházban és lábbaja miatt sohasem kérte sem az én, sem más kórházi orvos tanácsát. Abay Aladár szállásadója kíséretében közvetlenül a kalonakőrházhoz fordult orvosi segítségért, ott lett megoperálva február hó 27-én és jelenleg is még gyógykezelés alatt áll. Világos, hogy ezen tényállás mellett, amelynek valódiságáról Riszdorfer úrnő vagy Abay Aladár utján bárki meggyőződhetik, nem lehet igaz az sem, hogy a műtét díjára vonatkozólag tárgyaltam volna a fiúval, vagy szállásadójával. Abay Aladárt a cikk megjelenéséig soha nem láttam és nem ismertem.

Nem felel meg a valóságnak az sem, hogy a katonakórházban díjtalanul lett kezelve, mert amint úgy Riszdorfer úrnő, mint Gödör tanár úr útján értesültem, a Röntgen vizsgálatért 80 Ké-t és a műtétért 300 Ké-t kellett fizetni. Tény azonban az, hogy ezen összegeket, mint a gyógykezelés kapcsán felmerült többrendbeli bérkocsi költségeket az ifjúsági Vörös Kereszt Egyesület pénztárából Gödör K. János tanár úr bocsátotta a fiú rendelkezésére.

Meg kell védenem a várost, illetve a város mentőállomását is a cikkben hangoztatott azon vád ellen, hogy a beteg fiúnak a helyőrségi kórházból való hazaszállítását megtagadta, amiért is a katonai betegszállító autót kellett igénybe vennie. Kiderült, hogy fenti ügyben senki még csak nem is fordult a városi mentőállomáshoz és hogy a műtétet követő napon nem is a katonai betegszállító autó, hanem bérkocsi szállította Abay Aladárt Eötvös uccai lakására.

A cikk, mely felette alkalmas arra, hogy a lakosságnak a kórházba és orvosainak humanizmusába vetett bizalmát megingassa és hogy engem a közmegvetésnek kitegyen, általános feltűnést keltett a városban, kínosan érintette felettes hatóságomat és mint biztos forrásból tudom, az államügyészség érdeklődését is kiváltotta és szlovák lapokban is megjelent. Földes nagypénteki reflexiókkal és nemzetiségi célzásokkal tarkított cikkével szemben csak az felel meg a valóságnak, hogy Abay Aladárt a helyőrségi kórházban megoperállák és hogy a felmerült költségeket Abay Aladár a gimnáziumi Vörös Kereszt sarjadéka pénztárától kapta, a többi állítás ténybeli alappal nem biró valótlanság.

Ezen igazolt tények késztettek arra, hogy a »Magyar Újság« cikkében foglalt valótlan állításokat minél szélesebb körben megcáfoljam, amihez a Komáromi Lapok szerkesztősége segítségét is tisztelettel kérem.

I)r. Lipschor,

a városi közkórház igazgatója és sebésze.

Árverési hirdetmény-1. Likvidacná komisia pre správu niektorych cirkevnych majetkov na Slovensku v Bratislave és a Vágbalparti Ármentesítő Társulat Nővé Zámkyban bérbeadják a halászati jogot

a Lándor melletti Vágduna és Lándortól folyó Nitra Nővé Zámky község határáig lévő vizeken.

2. A fent nevezett vizek a következő szakaszokra vannak beosztva:

I. A Lándor melletti Vágduna és Nitra a Vágduna torkolatától a Lándori gazdaság határáig.

II. A lándori gazdaság határától az Öreg Nitra torkolatáig és az öreg Nitra medencéje, Martos község határáig.

III. Az Öreg Nitra torkolatától a gyótvai hi dig.

IV. Gyótvai hídtól a nasvadi hídig.

V. Nasvadi hídtól az anyalai hídig.

Mindegyik szakasz külön lesz árverezve.

3. Vádium minden szakaszra külön 200‘— Ke.

4. Ajánlatok headandók és vádium fizetendő a bajcsi felügyelőség irodájában 1934. április hó 10-ig 10 óráig.

írásbeli ajánlatok a következő felirattal látandók el: „Ajánlat a Nitra folyó halászati jogára, szakasz . . . .“

10'30 órakor megkezdődik a szóbeli árverés. Ennek befejezése után az írásbeli ajánlatok fel lesznek bontva.

5. Likvidacná komisia-nak, mint a Vágbalparti Társulatnak jogában áll bármely ajánlatot elfogadni.

6. A bérszerződés 6V* évre lesz kiállítva.

7. A szerződési feltételek megtekinthetők a Vágbalparti Armentesítő társulatnál Nővé Zámkyban és a bajcsi felügyelőség irodájában Bajcson. 120