Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)
1934-03-17 / 22. szám
1934, március 17. »KOMÁROMI LAPOK« 3. oldat viselőt estidet, kuthtszbizoltság és lempkomgondnokság példásan mííködtek. A Zsidó Egyházi Énekkar a hitélet emelése terén a hitközség háláját érdemelte ki. A kulturbízottság több alkalommal rendezett kulturakadémiál rendkívüli érdeklődés mellett. A pénztári kimutatás szerint bevétele volt a hitközségnek 317.039 Kő 39 till., kiadása 320.201 lie 02 üli., maradvány tehát 20.835 Ké 27 fill, A vagyonmérleg 885.815 Ké, vagyon és teher kereteiben 11.420 Ké tiszta vagyont tüntet fel. A hitközség pénztárosa Király Károly, ellenőre Goldschmid Vilmos. A íelügyelőbizottság a kiadott számadásokat felülvizsgálta és példás rendben találta. Jövő szombaton tartja a Komáromi Dalegyesület egyetlen filharmonikus hangversenyét. A világ legkiválóbb zeneköltőinek klasszikus művei kerülnek előadásra. Komárom, március 10. Komárom kulturális éleiének nagy művészi élményeket ígérő művészi eseménye lesz az a nagyszabású filharmónikas hangverseny, amelyet legrégibb magyar kulturegyesüietünk, a fényes mul tu Komáromi Didegyesiilet fog jövő szombaton, március 2t-én es te 8 órakor a Kultúrpalota előadó nagytermében megtartani magas színvonalú műsorral. A Dalcgevsülel művészi hivatásának tudatában a legnagyobb áldozatok árán is kötelességének tartja, hogy a zene és a dal klasszikus mestereinek egy estét szenteljen és a zeneköltészet világhírű reprezentánsainak legértékesebb műveiből mulasson be néhány örökbecsű részletet. Kétségkívül nem mindennapi vállalkozás ez, amelyet magában véve is el kell ismerni, mert a, nagysikerű művek interpretálása úgy a zenekari, mint az énekkart kivételes és súlyos feladat elé állítja, ami felléleiezi azt, hogy csak kipróbált, kitünően összelanult és abszolút fegyelmezett karok vállalkozhatnak klasszikus mesterek nehéz müveinek előadására. A Dalegyesiilet művészi hivatásának kara és nagy előadókészséggel működő férfikara buzgalommal, kitartó lelkesedéssel és (licsérelreméltó odaadással készülődik a hangversenyre, amelyen I adásának és fel készül Iségének olyan bizonyságát akarja ismételten tanúsítani, amely a legszigorúbb kritikái is kiállja s amely a hetvenéves kulturegyesület elismert hírnevét csak gyarapítani fogja. A betanítás fárasztó munkáját a Dalegyesület nagy talentuméi, kitűnő karnagya Schmidt Viktor minden akadályt vasakarattal legyőző lelkesedéssel végzi, úgy hogy bízvást feltehető, hogy a Dalegyesületnek ez a művészi vállalkozása is a jS^Í süsse* Végre visszatér és éppen husvétkor érkezik, mikor jó kalácsunk van. Természetesen föltételezi, hogy „Vitello'-margarinnal készült. Hiszen írta is földkőrüli útjáról, hogy sehol sem látott margaringyárat, amely tisztábban és modernebbül lenne berendezve és melyben higiénikusabban dolgoznának, mint a „Vitello"-műben. Ez az oka annak, hogy valamennyi háziasszony a „Vitellot" részesíti előnyben, melynek keltezése szavaló! az állandóan friss bevásárlásért. Ezért elve a bevásárló háziasszonynak: csak N'X legnagyobb sikerrel jog végződni. De reméli is a Dalegyesiilet. hogy e filharmonikus hangversenyén úgy a testvér dallestülelek, a ku Illír egyesületek, valamint a zene- és dalkedvelő közönség teljes számban meg fog jelenni. hogy részese legyen a kivételes művészi élménynek, melyet a művészestély nyújt. Az egyesület vezetősége ezt lehetővé akarja tenni azáltal is. hogy dacára a rendezéssel járó óriási kiadásoknak. a helyárakat a lehető legmérsékeltebben állapította meg, úgy hogy 12 és 8 Kc-ás ülőhelyjegyeket és 5 Kc-ás állóhelyjegyeket bocsátott ki. Ezenfelül külön is felkéri a megjelenő közönséget, hogy a hangversenyen uccai ruhában jelenjék meg. A hangversenyen előadandó műsor a következő: 1. Erkel: Hunyadi László című opera nyitánya. Előadja a zenekar. 2. Wagner R.: Matrózok kara a Bolygó hollandi« című operából. Előadja az ének- és zenekar. 3. Smetana: Ajánlás. Előadja az énekkar. I. Verdi: Aida. II. felvonás fináléja. Előadja az ének- és zenekar. Szünet. 5, Mozart: Figaró lakodalma című opera nyitánya. Előadja a zenekar. 0. Gounod: Nagy keringő a »Faust« című operából. Előadja az ének- és zenekar. 7. Kudela Géza: Babylonnak vizei mellett. Előadja az énekkar. 8. Wagner: R.: Vendégek bevonulása a Tannhäuser c. operából. Előadja az ének- és zenekar. Jegye]: 12 és 8 koronás árban Spitzer Sándor könyvesboltjában válthuhatók előre. Állóhely 5 Ke. Pénztárnyitás a Kultúrpalotában este 7 órakor, kezdete 8 órakor. Felülfizetéseket az egyesület kulturalapjára köszönettel fogad a Dalegyesület. nálam. Lesz rá gondom, hogy ne engedjem a magam sorsára jutni. Ekkoriban már magam is felnőtt ember voltam és édesanyám könnyes szemmel közölte velem, hogy mit mondott szegény Juliska. És nagyon megneheztelt rám, amiért cinikusan azt találtam felelni: Szerencsére nem nagyoii veszem észre, hogy a nagy boldogtalanság vénítené Juliskát. Fiatalabb, mint valaha, mindenütt olt van... Jön-megy és cipeli szegény, fáradt urát egyik mulatságból a másikba. Én inkább azt a szegény .Marcit sajnálom. Szívtelenség így beszélni, szólt édesanyám. — Egyebe sincs szegény asszonynak, csak az a kis szórakozás. Azt is ei akarnád venni tőle’? Dehogy akartam! Egyáltalában nem akartam Juliskától semmit, annál kevésbé, meri nemsokára rá magain is megházasod lám és otthonülő ember lett belőlem. Juliskával most már alig találkoztam, legfeljebb az uccán láttam néha messziről és megcsodáltam, hogy az idő mennyire nem hagyott rajta semmi nyomot. Aztán leltek az évek és egyszerre csak rájöttem, hogy megöregedtem. Ezt abból tudtam meg, hogy egy szép napon azon kaptam rajta magam, hogy már nem az öregeket gyanusílom vele, hogy valami titkuk van előttem, liánom a fiatalokat. Ezt a mai fiatalságot, amelyikkel szemben határozottan az az érzésem, hogy valamit tud, amit nem akar megmondani. Minden gyerek maga a megtestesült titokzatos jövendő, ami előttem zárva van. Ha megnyilatkoznának, talán meg tudnánk egymást érteni, de a szívükben mintha semmi egyéb sem volna irántunk, csak idegenkedés és bizalmatlanság, amit teljességgel nem értek. Mert hiába kutatok az emlékezetemben, ép ilyesmit sohasem éreztem annakidején az öregekül szemben. Sőt! Sokkal jobban érdekeltek az öregek, akik többet tudlak sokkal, mint a fiatalok és akiket óraszámra el tudtam hallgatni, ha a régi világról beszéltek. Ezeket a mai gyerekeket nem érdekli a mi elmúlt életünk és semmi bölcsességünk. Hogy van ez? Akinek magának van gyereke, abban sokkal kevésbé támadhat fel az érzés, mint a magamfajta gyermektelenben, aki csak a vérségi köteléken kívül tijflálkozhatik az új nemzedékkel. De talán éppen éjiért elfogulatlanabbul láthatja; hogy a mi nemzedet^inkn.ek az utánunk következővel semmi lelki kapcsa la la sincs, sőt, bőgj’ valósággal input ellenségek állunk szemben egymással. Mi lehet ennek az oka? És ezen való töprengésem közben megint összeakadtam sok-sok esztendő után Juliskával. A bál líftn találkoztam vele és mikor ráismertem, a Vilmos bácsi mondása jutott eszeihbe, de egy kis módosítással. Ilyenformán: Milyen csodálatos az, hogy minden esztendőben vannak tizennyolcéves nagymamák! Mert Juliska immár nagy mám akorbau van, de még mindig olyan, mintha tizennyolcesztendős lenne. Azaz, sokkal szebb. Mert tizennyolceves korában sáppadt voll, vértelen, színtelen és fakóhajú. Ma pedig olyan az arca, mint a hamvas barack, a haja érdekesen bronzszínűre őszült, a fogsora hibátlan, az arcán egyetlen ránc sincs, a nyaka vékony, kerek és fiatalos. A hátára már nem jutott a ruhája anyagából, csak két keskeny csík és ez a hiány minden kétséget eloszlatva megmutatta, hogy a termete üde s hibátlan. Pedig tudom, egész határozottan tudom, hogy jóval öregebb, mini szegény Zsófi néni volt, mikor édesanyámmal arról beszéli, hogy Juliskát hozzáadja .Marcihoz. Zsófi néni fiatalabb volt akkor, de hússzal mutatott öregebbet, Juliska ma idősebb, de harminccal mutat fiatalabbat. Mi ez? A modern technika csodája! A kozmetika diadala, amely közvetve megifjílja a lelkei is. Meri Juliska nem csak külsőre fiatal, hanem kedélyre is. Ahogy láncol, ahogy beszél a hűsz-huszonötéves fiúK- kal, ahogy rájuk mosolyog, ahogy elkomolyodik egyegy szavukra, az mind világosan elárulja, hogy nem csak fiatalnak mutatja, de annak is érzi magát. Hol a leányod? — kérdeztem tőle. Körülnézett és egy pillanat múlva odainlell egy vékonyka kis fakóhajú leányt, akiben mintha csak a régi, leánykori Juliskát láttam volna viszont. Gyere, Mucikám, mutatkozz be a bácsinak. Muci közömbösen nyújtotta a kezét: Jóestét! — majd fáradtan fordult az anyjához: Mondd, Édi, nem akarsz még hazajönni? Vagy még nem táncoltál eleget? Juliska didibe jött: Én? Látod, folytatta felémfordulva, — a mai fiatalság! Unja, mindent un! Ahelyett, hogy megköszönné, hogy az ember szórakoztatni próbálja, mulatságba viszi. Csakazért se fogok most hazamenni. Tessék mulatni! Szervusz! Eltáncolt egy tejfelesszájú gyerek karján, mi pedig ketten maradtunk Mucival. Csakugyan szeretne hazamenni? kérdeztem. Unja ezt a mulatságot? Mulatság! legyintett. Hol vagyok én már ettől! Ez csak olyan fiataloknak való, mint Édi! — lette hozzá mosolyogva. Valami mégrezdült bennem. Az öröm, mert egy pillanatra az volt az érzésem, hogy végre egy olyan fiatallal állok szemben, akiiül meg fogom tudni az igazat. Vannak ilyen megmagyarázhatatlan, hirtelentámadó rokonszenvek, antik talárt abból fakadnak, hogy két ember ugyanazt gondolja egyszerre. Milyen szép fiatalságtik lehetett maguknak! szólott. .Miből gondolja? kérdeztem, mert már tudtam, hogy mit akar mondani. De az utolsó pillanatban visszatorpan! és csak annyit mondott: — Semmiből! Csak úgy mondomI Éreztem, hogy mielőtt még kinyithatott volna, elzárul a lelke előttem egészen. Talán gyöngédségből, szcretetből az édesanyja iránt, mert hiszen világos, hogy mikor a mi szép fiatalságunkról beszélt, az járhatott eszében, hogy bizonyosan azért is ragaszkodik a mi nemzedékünk egy része olyan görcsösen hozzá még ma is. A büféében ni égi voll egy szódás viskit. Ha unja a bálozásl, kérdeztem, mért nem megy férjhez? Maga szerint csak ez a két dolog van a világon? A bál és a házasság? kérdezte és úgy nézett rám, hogy egv kicsit elszégyellem magam. Szerencsére folytatta: Különben szeretném tudni, kihez mehetnék hozzá, ha akarnék is? Józan ésszel! Mert hol van ma olyan ember, aki egyáltalában megházasodhatik? És. hol van olyan leány, aki éppen abba szerelmes, aki el is veheti? Egy-két kivételes szerencsés... De általánosságban... A maguk nemzedéke elárasztotta a világot gépekkel és feleslegessé tette a mi nemzedékünket. Világrahozott bennünket, de elpocsékolta a jövőnket. Elköltötte a vagyont és megteremtette a munkanélküliséget. Ami hely pedig még kínálkoznék számunkra, azt elfoglalta előlünk. Azonkívül pedig... De jobb erről nem is beszélni. Elhallgatott, felállt. Megyek táncolni, — mondta. Ha már itt vagyok! Elgondolkozva néztem utána. Azonkívül pedig... Vájjon mit akart mondani? Azt, hogy a modern technika vívmányainak segítségével meghosszabbított ifjúságú mamák elfoglalták előlük még a fiatalságukat is? Ijedten néztem körül: hát csakugyan? Ezek a mai mamák mind ilyenek? De ekkor szerencsére megpillantottam a fal mellett egypár öregasszonyt. Igazi, hamisítatlan mamát. Valóságost. Akik úgy üldögéltek olt, mint hajdanában Zsófi néni. Nem a maguk, hanem a leányuk kedvéért. Nem, nem! Nem kell egészen kétségbeesni! Az egész világ nem romolhalik el egyszerre. De akinek pechje volt, hogy a Juliska leányának, vagy fiának született, annak joga van haragodni és egy cseppet Sem csodálom, ha nem érdekli a mi múltúnk, amely után ö csak romokat talál. Jön majd új nemzedék megint! Mert csodálatos az, de minden évben vannak tizennyolcéves leányok csakugyan. De azokat már a Juliskák leányai fogják nevelni, okulva a maguk keserves tapasztalatain és eszükágában sem lesz. hogy elláncolják a leányaik fiatalságát. Legfeljebb ezeknek a Zsófi néniknek a lyányai veszedelmesek. Mert ezeknek ma is szép a fiatalságuk, lévén ' ők igazi marnák leányai és félő, hogy nem is akarják majd a fiatalságukat abbahagyni .. Akárcsak Juliska... ötvenöt éves korában! ..
