Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)

1934-03-07 / 19. szám

2 oldal • KOMÁROMI LAPOK« 1934. március 7. dési körét, mely szervei, a . megalakult 5 szakosztály. A katolikus akció taná­csának vezetősége áll az egyházi és világi elnökökből s a tisztikarból. Nemesik Valter bencés tanár, a Ka­tolikus Legényegylet ügyv. elnöke be­jelentette. hogy a kát. intézmények céljaira egy igen alkalmas telek volna eladó s ezzel az egyesület épületét is a mai igényeknek megfelelően ki le­hetne építeni s a katolikus intézmé­nyeket is egyhelyen lehetne összpon­tosítani. Majer Imre dr. apátplébá­nos is rámutatott a telekmegvétel igen­­nagy fontosságára és szükségességére, de az anyagiak hiányában elsősorban eca '45.000 koronáról kéne sürgősen gondoskodni, amit gyűjtés útján le­hetne előteremteni. Az apátplébános bejelentése után szólásra emelkedett Milmlik Lajos fakereskedö s bejelentette, hogy a tel­ket megveszi a katolikus egyházközség céljaira. Mihalik keresetlen szavakkal kijelentette, hogy nem gazdag ember, mindenki tudja, hogy két keze mun­kájával mily nehezen keresi meg ke­nyerét. de á katolikus megmozdulás csak akkor tud eredményeket is fel­mutatni, ha más felekezelek példá­jára — a cél érdekében — a pénz­ügyi áldozatoktól sem riadunk vissza. A bejeletés mindenkire bombasze­­rüleg hatott s igen hosszan megélje­nezték a nemes gondolkozásé kereske­dőt. Az egyházközség nevében Majer Imre dr. apálplébános mondott köszö­netét ezért a nagy áldozatkészségért és adományért. Több egyházközségi ügy elintézése után a mindvégig lelkes hangulatú és méltóságteljes közgyűlés véget ért. Katolikus kulturest a Komáromi Legényegyesületben. A katolikus akció tervbe vette mű­soros estek és szinielőadásoknak ren­dezéséi. Az előadásoknak kettős cél­ja lesz. egyrészt erkölcsileg a böjti szentidő vallásos lelkületét erősíteni, másrészt a katolikus akció költségeire fedezetet teremteni. Az első műsoros est vasárnap volt megtartva a Legényegylet dísztermé­ben. A hatalmas termet, valamint a karzatot zsúfolásig megtöltötte a lel­kes közönség, s hely hiányában na­gyon sokan — sajnálattal - kényte­lenek voltak eltávozni. A műsoros estet a katolikus ének­karnak precízül betanított Remény­hez és Áldáshoz című énekszámai ve­zették be, majd a főgimnáziumnak VI. és VII oszt. növendékeiből ala­kult szavalókórus igen nagy hatást keltőén előadta Rozmán S. J.: Uram, mérlegre ne tedd című gyönyörű köl­teményét. Kovács Mihály káplán . Akciós gon­dolatok címmel mindenkit lenyűgö­ző, mély gondolatokkal telített, nagy tudással felépített ünnepi beszédét mondotta el. Percekig tartó tapsvi­harral fogadták a mély tudású szó­noknak ezen igazán nagy értékű elő­adását. Utána a főgimnázium IV és V. oszt. növendékeiből alakult szavaló kórus előadta Mindszenty G.: Diadalének c. nagy hatást keltő, mélységes szépségű versét. Majd egy végtelenül bájos és ked­ves tánc és élőkép jelenet követke­zett: Tündérek tánca. A kis szereplő leánykák oly szép és tökéletes for­mában mutatták be ezen darabot, hogy a közönségnek szűnni nem aka­ró lapsorkána egyes jelenetek meg­ismétlésére kényszerítette a bájos sze­replőket. Szereplők voltak: lündérki­­rálynő Sipos Magda, tündérek: Auxner Olga, Ackerman Vera, Csiba Ilonka, Finta Mariska, Huber Dodóka, Hor­váth Ica, Harsányi Böske, Lovász Etelka, Meissner Hilda, Sindler Idike. Zárószám volt a főgimnázium ének­karának teljes tökéletességgel elő­adott énekszáma. Győzhetetlen én kó­szálom és Liszt Ferencnek örökbecsű ö üdvösséges áldozat című énekszá­mok sokáig tartó nagy tapsot arat­tak. A katolikus akciónak ezen első elő­adásáról mindenki szép emlékekkel és teljes megelégedéssel távozott. Nagysikerű tornaakadémia a Kultúrpalotában. Komárom, március 6. Vasárnap este rendezte a Munkás Testedző Egyesület ezévi tornaakadé­miáját, mely hosszú és nívós pro­­grammjával az összes eddigi előadá­sokat felülmúlta. Talán egy sportegyesület sem küzd Komáromban oly nehéz körülmények­kel, mint a MTE és hogy mégis ilyen példáját adta a testnevelésnek, az Roznyánszky József páratlan hozzáér­tésének és a tagok önfeláldozó mun­kájának az eredménye. Az előadást a több mint 100 tagú tornászcsapat felvonulása után Grün­­wald László nyitotta meg rövid, de tar­talmas beszéddel, majd a különböző Évi közgyűlés a komáromi evang. egyházközségben. A komáromi evangélikus egyház­­község március 1-én, vasárnap tar­totta meg rendes évi számadó közgyű­lését az egyház tagjainak nagy érdek­lődése mellett. Meghallgatta és egész terjedelmében jegyzőkönyvébe iktatta Jánossy Lajos esperes-lelkésznek az egyházi élet minden mozzanatára ki­­terjeszkedő évi jelentését. Kegyelet­tel örökítette meg az élete javakorá­ban elhunyt dr. Szuchy Boldizsárnak, az egyháztanács buzgó tagjának em­lékezetét. Hálával jegyezte fel mind­azoknak a nevét, akik példaadásukkal, szellemi és anyagi munkájukkal és ál­dozatukkal segítették az egyházat ma­gasztos hivatása teljesítésében. Majd Czéh István polgári iskolai igazgató, egyházközségi pénztáros terjesztette elő a számvizsgáló bizottságtól és az egyháztanácstól megvizsgált számadá­sokat, amelyeket a közgyűlés — az elmúlt évben különösen nagy munkát végzett pénztáros iránt való teljes el­ismerésével és igaz köszönettel — el­fogadott. A tisztikar, az egyháztanács és a bizottságok hatéves megbízatása lejárván, az esperes megköszönte oda­adó működésüket, a közgyűlés pedig egyhangúlag újra megválasztotta őket, élükön Vaskó István egyházközségi felügyelővel, aki immár 50 esztendeje szolgálja az egyházat teljes odaadással. Az egyháztanácsnak időközben meg­üresedett tagsági helyeire Bartos Fri­gyest, Brenner Vilmost és Ruttkay Endrét választotta meg ugyancsak egy­hangúlag az egyházközség. Az evangé­lium szellemétől, a hűséges szolgálat leikétől áthatott közgyűlés tanácsko­zását Jánossy Lajos esperes imádsága nyitotta meg és fejezte be. Sigvard herceg filmrendező lesz. Sigvard herceg, a svéd király uno­kája a napokban megjelent menyasz­­szonyával, Erika Patzekkel, a caxton­­halli anyakönyvi hivatalban és március S-ra kitűzte polgári es­küvőjét. Ezzel nyilvánosságra is hozta eljegy­zését. Eddig csak egy szcrencsekívá­­natot kapott. Unokatestvére, Lennart herceg, a svéd király má­sik unokája gratulált neki, mint követőjének. Lennart ugyanis, mint emlékezetes, két évvel ezelőtt szintén hasonló módon házasodott, le­mondva rangjáról. Sigvard herceg és Erika Patzek el­jegyzésük alkalmából fogadták az egyik angol lap munkatársát, akihez régi barátság fűzi őket. Patzek kisasszony alacsony, vékony, nagyon fehér bőrű. szőke hajú fiatal lány. Mozdulatai könnyedek, szinte légiesek. — Rémes dolog ez, hogy az emberek mindent megtudnak — mondja Erika Patzek. — Nyugod­tan jöttünk Londonba, abban a re­ményben, hogy itt békében élhetünk két hétig. Ezzel szemben állandóan a szálloda hátsó ajtaján kell kiosonnunk, hogy elkerüljük a kiváncsi fotóriportereket. Szobánkban állandóan csenget a telefon, úgy, hogy ki kellett kapcsolni. Nem értem, mit akarnak tőlünk az emberek. lornamutalványok hosszú sora követ­kezett. Különösen tetszetlek a kisgyerme­kek szabadgyakorlatai, a serdülők macskaügycsséggel végzett ablakugrá­sai, utána pedig a súlyemelők ejtették bámulatba a közönséget. Szünet után az akrobaták végeztek tökéletes, szép mutatványokat, melyck­­lyekkel egy fővárosi varietében is meg­állnák helyüket. Jók voltak a leányok és férfiak szabadgyakorlatai, valamint a szavalókórus is sok élvezetet nyúj­tott a közönségnek. Az akadémia egyedüli hibájául csak a rendezés rossz technikai kivitelét lóba tjük fel. (r.) A herceg közbeszól: — Az emberek nyilván azt hiszik, hogy öv összevesztem apámmal és nagyapámmal. Ez nem igaz. Ha le­mondok is rangomról, azért továbbra is szerető és hűséges fiú, illetve unoka maradok. Dolgozni fogok a filmszak­mában. Esküvőnk után rögtön Németországba utazom s elkezdek rendezni. Te, kedvesem, — fordult menyasszo­nyához, — már készülhetsz is a sztári pályára, mert téged is felakarlak lép­tetni. Németül mondta ezt, mert a meny­asszony nem tud más nyelven. — Tudod jól, hogy nem akarok sztár lenni, drágám, — válaszolta a fiatal lány. — Már csak azért sem, mert te, mint rendező diktálni és pa­rancsolni fogsz az összes színésznők­nek. Én viszont... — Te viszont nekem fogsz diktálni és parancsolni — fejezte be nevetve a mondatot a herceg és kezetcsókolt menyasszonyának. Ezzel vége is volt az interjúnak. Ajárási hivatal szigorú eljárást fog inditani az árdrágítók, és a lánckereskedók ellen. Arra a hírre, hogy a csehszlovák koronát külföldi viszonylatban tizen­hat százalékkal csökkentették értéké­ben. — noha belső értékét megtartotta a korona, — máris lassú, kezdetben alig észrevehető drágulási folyamatot akartak indítani egyesek, különösen az ipari és kereskedelmi központok­ban. A kormány és szervei azonban erélyes kézzel igyekeznek elfojtani minden törekvést, amely árdrágítás­hoz vezetne. A napokban Csehország száz járásfőnöke kapott meghívást Prágába, hogy az árdrágítás megaka­dályozására utasításokat kapjanak, hír szerint a szlovenszkói járásfőnökök is felmennek Pozsonyba, hogy megbe­széljék az árdrágítás megakadályozá­sára szolgáló szükséges módozatokat. A komáromi járási hivatal nagy­arányú akciót indít a lánckeres­kedők és az árdrágítók letörésére az illetékes tényezők bevonásával. Ebijen a tárgyban a napokban érte­kezlet lesz. Bármiféle árdrágítást a legsúlyosabb pénz, vagy börtönbün­tetéssel fognak sújtani. Majdnem agyonütötte a leszakadt ház. Gúta, március 6 Gúta községben, egy kis, ócska ház­ban lakott özvegy Czina Lászlóné. A sok esőzés folytán a különben is gyön­ge épületanyag megrongálódott s a ház lassan roskadozni kezdett. Czina Lászlóné nem vette észre, hogy a háza milyen rossz állapotban van, lefeküdt s éjjel arra ébredt, hogy a falak gyanúsan pattogni kezdtek. Ijedten szállt ki ágyából s kimenekült az ud­varra. A következő percben házának az a fele. amely az ágya fölött volt, összeroskadt hatalmas robajjal s a törmelékek összezúzták Czináné ágyát is. Ha Czináné egy félpercig késik, holtan marad ő is az ágyban. Kivasaljuk, kitisztítjuk 59 WM 1 i''**’* I rúnáját rendszeresen havonta vagy hetente. — Kívánatra a ház­hoz is elmegyünk érte. Ruhatisztitás és vasalás . . . Ké 10’— Öltönyvasalás. . . „ 6‘— Nadrágvasalás . . „ 2 — Ruha mérték után is csupán...........Kő 140"— Használja fel ruhaszolgálatunkat! Mehe&a ruhaszolgálat Komárno, Bafa szolgálatkészség házában. Az anya lelketlensége folytán éhenhalt Gútán egy csecsemő. Gúla, március 6. özvegy Mayer Istvánná ,szül. Vajda Rozália negyvenkétésztendős gütai asz­­szonynak három hete egészséges gyer­meke születeti. A szomszédok értesül­lek ugyan a nevezetes eseményről, de gyanúsnak tűnt előttük, hogy hogy soha nem hallanak gyermek sírást s az asszonyt sem látják az újszülöttel. Kérdőre vonták Meyernét többször is, aki azonban mindig kitérő választ adott s azt mondta, hogy a gyermek még gyönge, a hideg időt nem ‘bírja ki s ezért benn tartja a szobában, melegen. A válaszok azonban nem elégítették ki a szomszédokat, a gyaliu terjedt, végre is jelentették gyanú­sokat a csendőröknek s vallatni kezd­ték az asszonyt. Meyerné sokáig taga­dott, kerülgette a választ, végre hosszas, kimerítő vallatás után felvezette a csendőröket a padlásra, ahol egy kis ládában megtalálták a csecsemőt, éhen­­halva. Az özvegyasszony szégyene elől így akart megmenekülni. Átadták a bíró­ságnak. A nagyközönség panaszkönyve. Víz, víz, víz . . . Igen tisztelt szerkesztő úr, — kérem, legyen szíves helyet adni néhány pa­naszos soromnak. Rövid leszek, de velős: a komáromi vízszolgáltatásról szeretnék írni már hetek óta. Az volt a reményem, hogy nem kerül sorra ez az írás, de türelmem éppenúgy elfo­gyott, mint a víz a csapból, amely mellett reménykedve állok, mint a háborús kupié énekese, aki szintén elnézte hajnalig... Én és egész csa­ládom néha hetekig nézzük el, hogy második emeleti lakásomba mikor ér­kezik meg a víz, de egyre kevesebb a reménységünk. Mi lesz itt nyáron, szerkesztő úr, ha már a tavaszias lenge fuvalmak is eltérítették útjából a vi­zünkét s a csap a második emeleten nem ad vizet. Nem mondom, uincsen tömérdek másodikemeleti lakás, isko­lahelység a városban, talán kár is a víztorony fáradságáért, dehát miért fizetünk akkor vízdíjat? Ezzel kap­csolatban az is eszembejut, hogy a vízdíjfizetésnél nemcsak én vagyok ilyen furcsa helyzetben, hanem amaz ismerőseim is, akik olyan uccájáhan laknak a városnak, ahol csatornázás nincsen s akik mégis fizetik a csa­tornázási illetéket... Ezt sem tudom hihetően megmagyarázni magamnak, ez is egyike bonyolult városi szoká­sainknak. Hogy aztán ne is beszéljek arról, hogy a vízben rendszerint üde ázalagok, finom szálacskák és szürke uszonyok repdesnek, úszkálnak az ét­vágy és a tiszta, friss víz nagyobb di­csőségére ... Honnan ez a sok ázalag és uszony? Talán csak nem a loch­­nessi szörny elől menekültek? — Ké­rem soraim szives közzétételét, ma­radtam teljes tisztelettel: egy emeleti lakó.

Next

/
Thumbnails
Contents