Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)
1934-03-03 / 18. szám
6. oldal »KOMÁROMI LAPOK« 1934. március 3, Újból betörtek Messinger Béla gabonaraktárába s újra ellopták azt a mákot, amit már egyszer elloptak. Az éjjeli őr arra vigyáz, hogy a tolvaj jól dolgozzon. Saját tudósítónktól. Nemrégen volt tárgyalása néhány komáromi tolvaj ügyének, a tolvajok Messinger Béla komáromi földbirtokos magtárát huzamos időn át fosztogatták s mintegy harminc métermázsa mákot vittek el többek között, azonkívül jelentékeny mennyiségű gabonát. A tolvajokat a csendőrség kinyomozta s a bíróság megbüntette. A mák nagy részét visszavették a kereskedőktől. akik azt jóhiszeműen vásárolták s visszaadták a tulajdonosnak, aki magtárába helyezte, új kulcsokat csináltatott s két éjjeli őrt fogadott fel, hogy a gabona és mákraktárát őrizzék. Az éjjeli őrök azonban csakhamar letértek a becsület útjáról: négy munkanélkülivel összebeszéltek, álkulcsokat csináltak az eredetiek után s nekiláttak a gabonaraktár további fosztogatásának, most már teljes biztonságban. A tulajdonos azt hitte, hogy gabonája és nagymennyiségű mákja a téglagyár melletti raktárban, — amely meglehetősen messze van Komáromtól, — biztonságban van, mivel éjjel-nappal őrök őrzik, de a feltevés téves volt. s Dunaszerdahelyen kezdték a »Kék lámpás«-sal. Ha az idei szezon mérlegét el akarjuk készíteni, akkor elmondhatjuk, hogy az idei játéksorozat jobb volt az előbbi évek játékánál, habár még most sem emelkedett arra a színvonalra, amelyen látni szereltük volna. Túlsók volt az Ígéret s kevés a betartott valóság... A színháznak nem voltak díszletei, amit megbocsáthatóvá tesz az, hogy a Legényegylet színpada nem a legalkalmasabb nagy színtársulatok foglalkoztatására és nem lehet ezen a színpadon nagy díszleteket elhelyezni. Mindezek dacára alig volt néhány jó kiállítású darab. A ruhatár azonban nagyon kopott, egyszerű, sokszor gyászosan tiszlittatlan, a színészek egyéni ruhái és a ruhatár darabjai között nagy volt az ellentét. A zenekar nagy általánosságban jó volt, ámbár néha nem volt meg az a simasága, finomsága, amit az ember megkívánt volna egy héttagú zenekartól. Külön-külön érvényesültek a hangok, olykor a hegedű sírt föl, máskor a trombita nevetett gyanúsan ... A jutalomjáték-rendszert pedig abban a formában, amelyben Komáromban űzték, száműzni kellene: valósággal ostromzár alá vették a színészek a közönséget, túlzott árban árusítva a jegyeket. Ez a körülmény sok téves magyarázatra adhatott alkalmat, e magyarázatokra valószínűleg az igazgatóságnak nincsen szüksége. A színészek közül kétségkívül a Mihályi-család s Földes igazgató vitték el a pálmát: minden tagja pompás színész. Csillag Húsnak a hangja jó, játéktudása már gyengébb. Nem részletezzük itt a színészek bírálatát, hiszen a kéthónapos szezon alatt mindenki személyesen győződhetett meg a színészek tudásáról. Kifogásoljuk azt, hogy kevés volt a jó, erős, prózai előadás, — ebből is több volt az ígéret, mint a valóság — és sok volt a könnyű darab. Rá lehetne szoktatni talán a komáromi közönséget is a nemesebb próza élvezésére. Mert közönségünk hovatovább elsekélyesedik a művészi igényeket illetőleg. Komárom, március 2. Mint minden sziniszezon végén, az idén is készítünk egy kis áttekintést az 1933 december 30-án kezdődő és 1934. febr. 26-án végződött komáromi Komárom, március 2. Hetekig hordták a tolvajok a gabonát iéts a mákot zsákokban, az éjjeli őrök csak arra vigyáztak, hogy senki a raktár közelébe ne jöhessen, amíg a tolvajok »dolgoznak«. A hat ember összesen harmincháromezer korona értékű gabonát, búzát, mákot vitt el már a raktárból, amikor a tolvajlást felfedezték. A tolvajok annyira értették a zsákolás módját, hogy egy »menetben« tizennyolc-húsz mázsát is elemeitek. A környéki csendőrség napokig nyomozta a tolvajokat, akiket végre sikerült elfogni. Meglepetést keltett, hogy, mint orgazdát és felbujtót Berger Hugó fakereskedőt is elfogták s a fogházba vitték. Berger ellen az a vád, hogy ő adta a zsákokat, ő biztatta fel a tolvajokat s ő közvetítette az eladást: minden mázsán húsz koronát keresett. A komáromi fogházban az az érdekes eset állott elő, hogy egyugyanazon termés miatt most már két csoport fogoly ül, az egyik csoport már elitélve, a másik, amelyik a termést újra ellopta, vizsgálati fogságban van. magyar sziniszezonról, amelynek a jövő krónikása sok hasznát veheti. Amost bezárult szezont a Kath. Legényegylet színháztermében tartották meg és csak két estén volt a Litovel szálloda színháztermében előadás, amikor a Legényegylet szokásos farsangi bálját tartotta. A sziniévadban színre kerültek a következő darabok: Forgószél, dráma, kétszer. Piros bugyelláris, népszínmű. A kék lámpás, operett, háromszor. A pénz nem minden, színmű, háromszor. Rotschildok, operett, háromszor. Egy csók és más semmi, operett, háromszor. Bűn és bűnhödés, dráma. Kontó X, énekes vígjáték, kétszer. Kadétszerelem, operett, hatszor. Timosa, énekes színmű, háromszor. Obsitos, operett, kétszer. Előre megfontolt szándékkal, dráma. Több, mint szerelem, színmű, kétszer. Zsákbamacska, operett, hatszor. Az öreg tekintetes, vígjáték, kétszer. Tessék beszállni, operett, ötször. Oroszország, dráma. Dubarry, operett, hatszor. Teddy és partnere, operett. Régi orfeum, operett, kétszer. Áprilisi vőlegény, operett, háromszor. Ember a híd alatt, dráma. Éjféli tangó, operett, háromszor. Csipetke, operett, négyszer. Füsti fecske, vígjáték. Kaméliás hölgy, dráma. Rendkívüli kiadás, vígjáték. Kabaré előadás. Süt a nap, vígjáték. Páros csillag, énekesjáték. Amint az egész világ szinpadjain a magyar szerzők alkotásai vezetnek, a most bezárult komáromi magyar sziniszezonban is a magyar szerzők darabjai voltak túlsúlyban. A szezonban bemutattak 30 darabot, ebből magyar szerző darabja 26, fordított darab pedig csak négy. A december 30-tól február 26-ig tartó 59 napos sziniévadban tartottak 59 esti és 17 délutáni előadást, összesen 76-ol. A délutáni előadások száma azért nőtt meg, mert ebben a szezonban újításképpen nemcsak vasárnap, de szombat d. u. is tartottak előadásokat. Az újítás nagyon is bevált. Bemutattak 24 új darabot, amelyek Komáromban még nem kerültek színre. Repriz volt hatszor. Természetesen a műsoron az operettek és az énekes darabok vezettek. Bemutattak 16 operettet, amelyeket mindig meg kellett ismételni, a nagy érdeklődés miatt. Ezenkívül bemutattak 6 vígjátékot, 7 drámát és egy népszínművet. Az iskoláknak is tartottak külön délutáni előadásokat. Ig3» az ifjúságnak is része voll a szezon örömeiben. Ezenkívül a társulat nem egy agilis tagja tartott bent az iskolákban szavaló előadásokat csekély belépődíj mellett A szegény gyerekek pedig ingyen hallgatták végig ezeket a szavaló délutánokat. így a kultúra áldásaiból kijutott mindenkinek. A szezonnal a nagyközönség meg volt elégedve és azt hisszük, hogy Földes Dezső igazgató is és az egész társulat is. Beszámoló a nagysikerű purimestről, A neolog izr. hitközség tanügyi és kulturbizottsága által rendezett purim est a legteljesebb siker jegyében zajlott le. Teljesen zsúfolt ház kacagta végig a műsort s a jótékony cél érdekében igazán kivette részét az adakozásból a megjelent közönség. A purim est megrendezésénei két nevet kell már is megjegyeznünk. Dr. Kluger László rendezett, konferált és a Hacsek—Sajót írta, Hacseket játszotta. Mindent könnyedén, a szellemesség könnyedségével. Konferánszéja időszerű, van benne sok humor és sok chaplini bánat is, Hacsek—Sajója falrengető nevetést váltott ki. Partnere kitűnő hanganyaggal és nagyszerű maszkkal Kell n e r László volt. Dr. Kluger, mint Hacsek: Pest. A másik név T el kés Mihály igazgató, aki éjt-nappalt, időt, fáradságot nem kímélve vezette az adminisztrációt, próbákat. A zsúfolt ház, az erkölcsi siker mellett igen fontos anyagi siker az ő érdeme. »Kutya legyek:. A rövid, frappáns tréfában Grósz Anci játszotta a feleséget igen jól, Weisz Zoltán a pityókás férj szerepében ötletes volt, a rutint és a biztos fellépést érezhettük. Jól szerepelt még dr. Vajda Andor kutyája is. »Szenzációs kiadás« tréfa szereplői a közönség köréből érkeztek i színpadra. A darabot, mint orvosból lett rikkancs: Schwartz Imre vezette, élethűen utánozva a körutak lármás kenyérkeresőit. Kitünően színezték a hangulatot Schillerné Schwartz Sári, Sümeg Miklós, Radó Béla, Fischer Imre és Bloch Imre. Nagyszerű volt a purimi újság, amit Hacsek szerkesztett és Schwartz Imre, mint rikkancs árusított. Az »önbetörő« c. bohózatban Weisz Magda teljesen elérte a színészi produkciót, egy komikus szerepet játszott, az amerikai misst. Szakszerűen: a legértékesebb alakítás. A közönség azt hitte, színésznő játsza a szerepet. Többször kapott nyiltszini tapsot. Dr. Waizner Endre Maláta kitűnő figurájában, mint önbetörő: ügyes karikatura-tipus, állandó nevetés. Dr. Goldfahn Miklós Rápoltija: rutin, a száraz humornak valami igen finom, mesteri csillogtatása. Waldhauser István egy kis szerepben az erőteljes humor hangját ütötte meg. »Minden pénzt megér«. A darab érdekessége Görög János, mint díjbirkózó. A közönséget percekig nevettette. Löwy László Blitz figurája groteszk, recsegő hangja a sok szóviccben és komikus szövegben szinte viharzó nevetést idézett elő. Kellner László és Bloch Imre játszottak még sikeresen. »A nemzet özvegye« három képben. Nehéz és bravúrosan abszolvált teljesítmény, különösen Schillerné Schwartz Sári, mint címszereplő, aki vitte végig a darabot sok finomsággal, szívéből buggyanó könnyekkel, kedves mosollyal, kedves beszédével. Schwartz Imre, Rauscher Ferenc, kisebb szerepekben Löwy László, Sümeg Miklós és Waldhauser István — mind régi, rutinos szereplők — kaptak sok megérdemelt elismerést. Élethű kabinetalakításokat adtak Weisz Magda, Schwartz Erzsi, Weil Ilus, Radó Béla. Rauscher arisztokratája elegáns, élethű, Schwartz riporterében benne volt a helyénvaló naturburs hangulat. ürültünk, mert láttuk: a jótékony cél érdekében az idősebb generáció is kiállt kabarézni. A komáromi életben szokatlan volt ez eddig. Ez a precedens legyen ezután bátorság mindenkinek, hogy színpadi rátermettségét bátran állítsa a jótékony cél szolgálatába. Sok-sok virág, nyiltszini taps, jó hangulat, lelkes, áldozatkész közönség, meleg, meghitt, családias purimi est. Ce.) Tatár-e, székely-e, besenyö-e, Zsére község? Mindig nagy örömmel forgatjuk a vidéki újságokat s érdeklődve nézzük, mit csinálnak Nyitrán, Losoncon, Rimaszombatban vagy Ungvárott a kollégák. Minden hétre akad egy-egy kedves följegyzés, amit ilyen címen lehetne eltenni noteszünkbe: »Szlovenszkói vidék élete az újságok tükrében.« A nyitraiakat például hetek óta egy súlyos kérdés izgatja. Megmozgattak miatta minden ólombetűt, tollat, a helyi lapok nagy szenvedély ess éggel merülnek bele az eszmei vitába s a tudományos érvek egész oszlopsorával támogatják alá véleményeiket: a kérdés az, hogy Zsére község, — egyike a nagyon érdekes, ősi településeknek, a Zobor-hegy alatt, — székely eredetű-e, avagy tatár maradék, esetleg besenyő. Boldog vidék, hogy szakíthat magának egy pillanatot, amikor ezzel is törődik. A vita a magas tudományosság eszközeivel folyik, színvonalasaié határozott irányban eldönteni a kérdést nem tudta senki s így a nyitraikat továbbra is izgatni fogja: milyen ősök telepedtek le Zsére községben s a kerek koponyák, szögletes arccsontok, hegyes bajuszok s ráncos csizmára szabott lábak milyen ükapákat feltételeznek? Hetek óta tart a csendes vita, mindenki hozzászólt ntá\r s a nyitrai újságok egyikében már a bökvers is megszületett, jeléül annak, hogy általános érdekűvé szélesedett a nyitravidéki probléma. Aszongya, hogy: Recseg a vén föld eresztéke Az élet buta s szomorú, Feldől a kardon álló béke? Készül a szörnyű háború? De egy kérdés galambként repked A ház fölött, mely lángban áll: Tudják-e valahára kendtek, Székely-e Zsére, vagy tatár?... E szó nyilait Nyitrán keresztül, Ez ami fáj, ez ami ég. Ébren kínoz, álmunkba rezdül. E korszakos — nagy semmiség. Lenni? Nem lenni? Árva Hamlet Megszégyenülve sírba száll, A bús titok tisztázva nem lett, Székely-e Zsére, vagy tatár?... — Helyreigazítás. Legutóbbi febr. 28-án megjelent számunkban „Tanácsülés a városnál“ c. közleményünkbe hiba csúszott be a nyugatszlovenszkói színtársulat részére kiutalt segély őszszegének megjelölésénél. A tanács ugyanis a színtársulatnak nem tízezer koronát, hanem az 1934. évi költségvetésben e cimen megállapított ezer korona (1000) segélyt utalványozott, amit e helyen igazítunk helyre. — Vitaest a K. M. A. E.-ben. Március 1-én a főiskolások szokásos csütörtöki vitaestjének tárgyát ezúttal ifj. Alapy Gyula vetette fel „Szociálpolitikai harcok a római-birodalom bukásáig“ c. felolvasásában. Az előadó jól felépített és történelmi dokumentumokkal alátámasztott felolvasását 4 részre osztva külön-külön ismertette a Palesztinái, a görög, a római és az ős-keresztény szociális megmozdulásokat. A biblia és a klasszikus irók, különösen Platón és Catilina felfogását ismertetve arra jutott, hogy a régi kornak épp oly megoldásra váró nagy problémája volt a szociális kérdés, mint ma nekünk és csupán az elszóródottság, az emberiség kisebb száma és a műveltség alacsonyabb foka miatt nem érte el a mai álltalánosságát s intenzitását. A felolvasás után megindult élénk vitát egy este nem lehetett befejezni és igy azt folytatni fogják. Elmentek a színészek
