Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)
1934-02-24 / 16. szám
1934. február 24. KOMÁROMI LAPOK« 7. oldal — Zsidó kulturakadémia vasárnap délután. A negyedik kulturakadémián résztvesz, mint ezt a meghívókon tudatja a rendező bizottság, Dallos Miklós zeneszerző-komponista zenekarával. A tiszta művészetet reprezentáló Kadisch énekét adja elő Dallos a tőle ismert művészi interpretálással s őt zenekara kiséri. Ebben a zenei produkcióban résztvesz Dusenesz Aladár a budapesti rádió volt szakofon•szólistája, aki a Sanetokef örökszépségü zsidó melódiát játsza saxofonon. És még Chopin: Nocturne-jét. A negyedik kulturakadémián a Makábi tornászcsoportja élőképmutatványokat mutat be, újszerű figurákkal. A szavalókórus elmarad. Weisz Magda Bialiknak, a világhírű zsidó költőnek egy érzelmekben dúslakodó finom versét szavalja, Telkes Mihály igazgató megnyitót mond és Földes Dezső, a Nyugatszlovenszkói magyar színház igazgatója, mint előadó mutatkozik be, amikor is Shakespeare Shylockjáróí tart előadást s belőle szemelvényeket ad elő. — Falhoz csapkodta gyermekét egy állatias apa. Tőnye, csallóközi községben tegnap borzalmas gyermekgyilkosság történt. Hódossy Benő tőnyei gazda néhány évvel ezelőtt egy falubeli leánynak udvarolt. Az udvarlásnak egy gyermek lett a következménye. Hódossy Benő nem akart gondoskodni a gyermektartásról, amire a bíróság gyermektartásra ítélte. Hogy ezt ne kelljen fizetni, néhány héttel ezelőtt megesküdött a leánnyal. A perpatvar azonban napirenden volt a családtagok között. Legutóbb oly heves volt a szóváltás, hogy a dühös férj négy és féléves leánykáját felkapta és addig csapkodta a falhoz, amig a szerencsétlen leányka szétvert koponyával maradt a keze között. Az állatinak sem mondható apa önként jelentkezett a csendőrségen. — Tasnády Fekete Mária öt hónapos kisleánya mint filmsztár a Színházi Életben. Remekül illusztrált cikkben számol be a Színházi Élet uj száma arról a filmről, amelynek Tasnády Fekete Mária, az egykori Miss Magyarország öthónapos kisleánya a főszereplője. Egyed Zoltán Góth Sándorral csinált interjút, Hatvány Lili, Móricz Zsigmond és Zsolt Béla darabjairól irt beszámolót. Megható az a cikk, amelyet a vasárnap elhunyt Hevesi Sándorné szombaton délután irt a Színházi Életnek „Virágok a menüben“ címen. Szomory Dezső a hét zenei eseményeiről referál, Guthy Böske pedig sok képben illusztrált cikkben számol be a Nemzeti Lovarda karusseljéről. Ernőd Tamás Olaszországból ir arról, hogy a Magyar Szivárvány egyik hölgytagjának a kezét megkérte egy olasz herceg. Erdős René kis regénye kezdődik ebben a számban. Háromfelvonásos darabmellékletül az Ember tragédiáját, kottamellékletén pedig Ne.n léha kalandot keresek én című slágert közli. 32 oldalas Gyermekujság, 64 oldalasRádióvilághiradó és kézimunka melléklet egészíti ki a Színházi Élet uj számát, amelynek ára 5 Ke. Kiadóhivatal: Bupest Vll., Erzsébet-körut 7. Kapható a Spitzer-féle könyvesboltban, Komárno- Komárom, Nádor-u. 29. Hangos Mozi F. P. 1 nem válaszol A legnagyobb repülő és tengerészfilm! Hans Albers, Sybille Schmilz, Paul Hartmann és Pétét Lorre Igazán kár, hogy szombaton a mozi nem játszhat. Vasárnap, azonban annál inkább fel kell figyelni erre a kivételes filmre, mely nemcsak technikailag tökéletes, hanem lebilincselő szerelmi regényt ad. A pilóta és tengerésztiszt rivalizálása a repülőgyáros leányáért a történet magja, melyből szenzációs szerelmi kaland bontakozik ki. A film milliós költséget emésztett fel, mert acélszigetet építettek a tengeren, ahol a repülők kiköthetnek. A német tengerész iskola bravúros mutatványai csodálatot keltenek. Hans Albers a vakmerő pilóta szerepében beleszeret a ragyogó Sybille .Schmitzbe. Ezt a nevet érdemes megjegyezni. Nagy színésznő és tüneményes szépség. A lány a tengerésztiszt felé hajlik, akinek férfias, vonzó figuráját Paul Hartmann eleveníti meg. Paul Hartmann a német színpad büszkesége filmen is arrivált. Péter Lorre riportert játszik igen ügyesen. A film zeneileg is tökéletes. Közismert a pilótadal: Repülő köszöntsd a napot! F. P. 1 vasárnap minden előadáson táblás házat érdemel. Pótfilm Fox hangos híradó. Az ideális férfi Anny Ondra és Karel Lamacs Kántor Ideál A tanárt kántornak hívják. Komoly professzor, mégse zárja ki, hogy beleszeressen hetedikes növendékébe, aki a házasságért felhagy a tanulással. Anny Ondra a hetedikes gimnázista lány és Karel Lamacs a professzor zajos sikert biztosítanak a hangulatos operettnek, melyet hétfőn és kedden mutat be a Modern mozi. A pótfilm zenés és énekes kabarészám. A szellemek völgye Hangos cowboydráma Tom Keene és Villám, a csodaló Szerdán csak egy napig a hangos cowboydráma a Modern mozi szenzációja, mely hangos börleszkekkel együtt gazdag műsort jelent. váltják ki belőlünk: nem lehelne-e a címeket a színlapon megközelítőleg egyforma nagyságú betűvel nyomni, mert a plakátokon megnyilvánuló egyenetlenség esetleg arra a következtetésre vezeti a nézőt, hogy a szinház maga is osztályoz, rangokat emel és süllyeszt, egyeseket nagyon emel, másokat elrejt: célzatosságot sejtünk, provinciális ízt, fővárosi üvegbe csomagolva ... Ettől eltekintve, láttunk néhány hibátlan. tip-top előadást. Az értékében hullámzó, hol jobb, hol rosszabb színházi esték között megnyugtató, hogy bizonyos esetekben teljes mértékben kielégítő előadásokat láthatunk úgy a játék, mint a kiállítás, egyöntetűség szempontjából. Felvetődik tehát a kérdés, miért nem lehet a színvonalat minden este hasontóképen megtartani, mért ugrál ugv a játék szépségének, jóságának grafikonja? Itt van például a Csipetke. Háromszor ment. Harmadszor már olyan jól, olyan lendületesen, kedvesen, hogy bátran számíthatjuk a legjobb előadások közé. Miért? Mert gondosan ügyeltek rá, rendezésnél, kiállításnál, szerepmondásnál, törődtek vele, szívüggyé tették. így kellene mindegyiket játszani. A címszerepben Csipetke: Mihályi Lici volt, a szerep minden burját tehetséggel, művészi hozzáértéssel, kedvesen kezelő művésznő. Kél fázisa volt szerepének: az uccagverek és a nagy nő, mindegyikbe életet, színt, hangulatot vitt. Kitünően sikerült, bőven érdemelte meg a tapsokat. És mindenki, aki ebben a darabban játszott. A julalomjátékos R. Mihályi Vilcsinek egyik legfinomabb alakítása volt ebben a darabban. Halk szívjóság, emelkedettség sugárzott róla, komoly szerep volt s mindenki leikéhez hozzáférkőzött. Ifj. Mihályi Ernő mindig megmarad azok között a határok között, amelyek az igazi művészt jellemzik, sosem túloz, mindig tudja, mit kell tennie. Gábor György teljes biztossággal mozog a színpadon, értékes alakítás volt az övé. Gergely Irma friss, tüzrőlpattant játékos, most van azon a válaszúton, amikor könynven modorossá lehet, vigyáznia kell, néha nem árL az önkritika. Kabina Margit kis szerepe sikerült volt. Nagy derültséget hozott magával Földes Dezső, a harmadik felvonást szinte ő jelentette, vitte a darabot, jelenéseire lehetett építeni: ha kedve van, mindig abszolút színész. Honti Sándor azonban nem találta el a rendőrkapitányt, ez nem az a kapitány, akit ebbe az operettbe képzeltünk, .lancer Nusi ügyesen mozgott, jól fog fejlődni, bátor. Reményinek nehéz volna adni zsánerszerepeket, amelyekben ne volna jó. Néhány rendes, jól elrendezett táncot láttunk, egyikét ama kevés tömegtáncoknak«, amelyeket alkalmunk volt látni e színpadon. A görlök megfogyatkozott együttesébe azonban olykor bátorságot s közös spárgán mozgó lábakat! Külön ki kell emelnünk a komáromi »vendég«, Korai Juci biztos, lendületes, kerek láncál, kedves sanzonját, műkedvelőkön felülálló rutinját, — egy függöny előtti jelenet sok tapsot hozott neki. A darab kiállítása, mint azonos esetekben szokás, jó volt, kedvező benyomást tett. A rendőrkapitányi uniformisok azonban... ! Borzalmas, mit kell viselniük néha színészeinknek. A hasonló ruhákat sósavval kellene elpusztítani. Lerontják az egész hatást s visszanyomják a színpadot. Écrasez Tintámé ... Láttuk a K a m é 1 i á s hölgyet is, Dumas örökszép darabját. Megváltjuk, előadás kezdetekor azt kérdeztük magunktól, miért volt szükség ezt a vieux jeu-t kiásni az elfeledettségből, lesz-e ennek közönsége a mai jazzos tülekedésben s bizonyos averzióval ültünk le sokadmagunkkal a színházban, várván, hogy a Kaméliás hölgy szinrehozatala is egyike lesz a hétköznapi ballépéseknek: összetákolt színpadon tákolt előadás. Ritkán csalódtunk azonban kellemesebben. Eltekintve attól, hogy a komáromi közönség, önmagát megszégyenítve, lelkesen figyelt, szeretettel nézte ezt a komoly színművet, — már-már csoda lesz, ha közönségünk a !j az znál egyébre is kapható. Komáromi Színház Felvonásközti beszélgetés a jubiláló Mihályi bácsival. Amíg a primadonnák átöltöznek, a színpadot átalakítják és a közönség elszí egy cigarettát és megeszi a szokott cukorkáit. Előző számunkban már jeleztük, hogy a társulat jeles és népszerű karnagya, id. Mihályi Ernő, a kitűnő színész vasárnap jubilál, színészi pályafutásának negyvenedik évfordulóját. Eddig Mihályi bácsinak karmesteri sikereit méltattuk, most azonban a kiváló színészről írunk, aki nemrég országosan ismeri tenoristája volt a magyar színészetnek. Tegnap este, az Éjféli tangó harmadik előadása alatt, az első felvonásközben, amig a primadonnák, sok-sok komáromi szív bálványa, a bonviván, a komáromi kislányok litkos ideálja, átöltöztek és a színpadot átalakították, amíg a zenekar tagjai pihentek, meginterjúvoltam a mi kedves Mihályi bácsinkat, ott a zongora billentyűi előtt és megkérdeztem: — Hol kezdte színészi pályafutását, kik voltak a partnerei, a szinészkollégái, melyek voltak a kedvenc szerepei? — Kedves szerkesztő úr, én mindjárt az utolsó kérdésére felelek. Nekem nem voltak kiválasztott kedvenc szerepeim, mert nekem, mint igazi színésznek, minden szerepem a legkedvesebb volt és minden szerep a szívemhez nőtt és a szívemből, a lelkem legmélyéből játszottam. — Hál ez nagyon szép, kedves Mihályi bácsi, hát akkor mondja el színészi pályafutását rövid dióhéjban. Erre aztán megeredi a szó Mihályi bácsi ajkán, elég volt jegyeznem és a következőket mondotta: — 1893 október havában lettem a Népszínház növendéke, Evva Lajos igazgatósága alatt. A Népszínház abban az időben Európa legelső operett- és népszínháza volt. Blaha Lujza, Hegyi Aranka, Küry Klára, Kopicsy Juliska, Margó Célia, Bárdi Gabi, a tüneményes, szép hangú Komáromi Mariska, ez voll az énekes női művész gárda, Karsay, Németh, Solymossy, Tollagi, Ujváry komikusok, Dárday, Vidor, Szabó Anti, Horváth Mihály — egetverő művészek mindnyájan! Az ő szárnyuk alatt nevelkedtem, nem csoda, hogy hamarosan elsőranggú taggá varázsoltak. Már az első hónapok után jelentékeny énekes és prózai szerepeket kaptam. Dárday hosszas betegsége alatt, majd halála után az ország első tenoristája lettem. Porzsolt Kálmán igazgatósága alatt Vidorral, a színház művészeti vezetőjével, aki egy napon engedélyt adott szabadkai vendégszereplésre, másnap, mikor már a sürgöny választ megkaptam, az engedélyt visszavonta, összekülönböztem. Ott hagytam az ország első színpadát, tisztán a becsület és önérzetemből kifolyólag. Hiába adott Porzsolt igazgató gondolkodási időt, kértem a szerződésem azonnali felbontását. Az összes női és férfi tagok, Konti, Bokor, Márkus karmesterek, a legsúlyosabban elítélték Vidor tapintatlan eljárását. Szabadkán — Gergely jónevű tenorista öngyilkos lett, — mint égi mannát vitt magával már másnap a szabadkai direktor. Porzsolt igazgató úr pár hónap után leutazott Szabadkára, vissza akart vinni, de én kitérő választ adtam. Nem szerettek: bálványoztak, nem tenorista voltam, de: primadonna! A társadalomban nem csak mint művész, de mint városi előkelőség szerepeltem! Egy év után már Budapesten, a fővárosi nyáriszinházban folytatódott sikereim sorozata, Maki igazgató alatt. Az operaház rögtön akart szerződtetni, de igazgatóm nem engedett. A másik évben már Krecsányi ragadt magával Temesvárra 7 és Budapestre 5 hónapos sziniévadra, miniszteri fizetéssel! Perotti, Takáts Mihály, Ney Dávid operaházi tagok után, mint vidéki opera- és operetttenorista, nekem volt a legnagyobb gázsim. Mig a vidék legjobb primadonnáinak 5—600, férfitagoknak 3 — Ö00, nekem havonta 1000 korona volt a gázsim. Hat évi temesvári sikerem után a Király színház tagja lettem egy évig, ismét nagyobb gázsival viszszavilt Krecsányi Temesvárra. Két év után Nagyváradra, majd 3 évig Pozsonyba kerültem. Inter anna silent musae! Mint szigorló orvost nem mentettek fel, 5 évig general pauza. AzuLán az Operaház tagja lettem, rövidesen jött a reakció, gázsi redukálás. Dacára, mint később hallottam, személyemet ez nem érintette volna, otthagytam az Operát is. Igen fárasztó, nagy művészi teljesítményt követelő feladatot teljesítettem — az éneklő opera filmmel. Diadalmasan jártam be másfél évig három operaénekesnővel az .ország mozgóképszínházait. Azután jött szlovenszkói szereplésem, immár 7 éve. Amikor ezeket elmondta a jó öreg Mihályi bácsi, szemében fölgyult a régi dicsőségek fénye, a sok-sok, itt elnemmondott édes-bús életepizódok reminiszcenciái. Hangján az önérzet hullámzott végig és méltán is. mert ilyen fényes pályafutásra kevés színész tekinthet vissza. Csak ilyen művész apa nevelhet föl három olyan művészgyermekei, aminő a Lici, a Vilcsi és az, Ernő, akik méltó utódai a művész apának és akik kölcsönösen büszkék lehetnek egymásra. Amikor a »család valamelyik tagja játszik a színpadon, érthető, hogy a karmesteri széken ülő Mihályi bácsinak örömtől sugárzik az arca, hiszen az ő fiatal művészéveit látja fölelevenedni a színpadon és boldogan látja, hogy amil ő megkezdett, méltó utódok kezében van, nemcsak agyér mekeire vonatkozólag, hanem a kis unokáját is tekintve, akire a legbüszkébb és akiben nagy művésznőt jósol az ő nagyapai szíve. Jutalom játékok özöne hirdeti, hogy évad vége van, lassankint búcsúznak színészeink. A komáromi közönség szeretettel ment cl a színházba, hogy tapssal adózzon kedvenceinek s a gazdasági helyzeten múlik, hogy a jutalom játékok nem zsúfolt ház előtt folynak le. A szinlap eleganciájának követelménye s a kartársi érzés megalapozásának óhaja azonban azt a szerény megjegyzést
