Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)
1934-02-17 / 14. szám
»KOMÁROMI LÁPOK 1934« február 17. 1 Original Melíchar Unikum vetőgépek, Bächer ekék, Libella tejszepa~ rátörök Premier, Es-Ka és elsőrangú pfi- kerékpárakat már K5 480-tól szállítok 1 évi jótállással Hoftmann Simon SSL mi magunk behatolnánk Ausztriába. Nem hallgathatnánk azonban, tiltakoznánk az illetékes tényezőknél, hogy az ilyen beavatkozásnak vessenek végei. Sőt ez tőrén ne még akkor is .ha az osztrák kormány maga hívna valakit segítségül. Teljesen lehetetlen, hóim Ausztria ügyeibe valamely állam beavatkozzék. Olaszországról is elterjedlek ilyen hírek. Amennyire tudjuk, ezekből egy szó sem igaz. Érthető, hogy a szomszédos államok, látva az osztrák zavargásokat, fölkészülnek határaik védelmére, hogy a. nyugtalanságok a határokon ne hatoljanak át. Ennyi az egész. Semmi egyebet nem lehetne megtűrni. De ha azt mondom, hogy az osztrák viszonyokba nem szabad beavatkoznunk, nem jelenti azt, hogy a. szomszédokat nem figyelnek. Ellenkezőleg magunknak is föl kell készülnünk minden eshetőségre. Már most is mondhatok annyit, hogy Ausztriában a hivatalos külföldi tényezők beavatkozása nélkül a viszonyok aligha fognak lecsillapodni.« Az agrárpárti sajtó az emigránsok ellen. Az agrárpárti »Vecer legutóbbi számában foglalkozik az osztrák forradalmi eseményekkel kapcsolatban azzal a kérdéssel, hogy Ausztriából számos emigráns érkezik Csehszlovákiába, amely hátrányos az államra nézve. A Yecer szerint már a németországi államfordulat után sok baloldali emigráns szociáldemokrata, kommunista és nemárja árasztotta el a köztársaságok Kzek nemcsak hogy szaimrították a nemzetközi orientációjú elemekei. írja a lap. — hanem csaknem valamennyien megrohanták a lie (földi nninkapiacot a mi hazai munkanélkülijeink rovására. Külpolitikai helyzetünk nem könnyű s nem súlyosbíthatjuk helyzetünket azzal is, hogy államunk szívében ínég biztassuk az emigránsokat, hogy ‘— ha papíroson is, támadásokat folytassanak a szomszédos államok ellen. Nem nézhetjük tétlenül, mini készítik ill az emigránsnyomtalványokat, amiket azután álcsempésznek a szomszédba és olt ellenszenvei ébresztenek vele. a köztársaság ellen.« Kiterjesztik az adóhivatalok hatáskörét. A pénzügyminiszter törvényjavaslatot készít az alsófokú adóhiva2. oldal. talok hatáskörének kiterjesztéséről. A törvény értelmében az első- és másodfokú adóhivatalok eddig csupán olyan adóelengedési kérelmekben dönthettek. amelyek 10.000 koronái meg nem haladó adóhátralékra vonatkoztak. E kérvények elbírálásánál az adóhivatal legfeljebb 1000 koronáig terjedő engedmény kérdésében határozhatott. A készülő törvényjavaslat szerint az elsőfokú adóhivatal a jövőben olyan kérvényeket is elbírálhat, melyeknek tárgya 50.000 koronáig terjedő adóengedmény kérdésében liatározhal. A másodfokú adóhivatalok hatáskörét hasonló értelemben terjeszti Ki a készülő törvényjavaslat. Amerika négy köztársasága. Állandóan hallhatjuk Amerikáról, Amerika alatt ill majdnem kizárólag az Uniót kell értenünk . hogy a korlátlan lehetőségek hazája. Ha az Cgyesüll Államok történelmét figyelemmel kisérjük, ez a mondás is beigazolódik. Az Egyesült Államok első kormánytormája arisztokratikus köztársaság voll. Washington ugyan nem nevezte magái királyi úrnak, de tagadhatatlan. hogy minden ízében mágnás volt. Ez az arisztokratikus köztársaság körülbelül ncgyveneszfendön keresztül tartotta magát. Csak gentleman -nek leheteU joga hozzá, hogy beleszólhasson az állam ügyeibe. A Virginia dinasztia tagjainak előkelőén kedves viselkedése még ma is emlékezetében él az államok polgárainak, hogy uralkodások idejét Amerika aranykorának nevezik. A világtörténelem azl múlatja, hogy miiiden uralkodó osztálynak el kell pusztulnia, ha egy másik osztály kerül a felszín fölé. Andrew Jackson 1828- bán eltüntette a politika színteréről Amerika első köztársaságát. Ekkor kezdődött a második, a demokratikus köztársaság kora. amely kilencven esztendeig lartolt. Jackson lármás és demogógikus ideje alatt a demokraták még Washington emlékét is a maguk részére sajátították ki. Harminc évvel később Lincoln hadseregei formálisan elsöpörték az amerikai törvényekből azokat a rendelkezéseket. amelyek még ellentétben álltak a demokrácia elvével. További ölvén évvel későbben a nagy háború idején ez a második demokratikus köztársaság is összeomlott. Nem lehet tagadni, hogy a második amerikai köztársaság bizonyos erkölcsi és szellemi nagysággal járt s a hibái is gigantikusak voltak. Mégis őszinte csodálattal kell megállítunk törekvései és sikerei elölt. A második köztársaság egy Lincolnt is tudott adni. akinek lelki nagysága nem maradi Washingtoné mögött, ha gondolkozásának előkelősége nem is érte el a nagy Washingtont. A második köztársaságot egy olyan ember tette tönkre, aki úgy látszik csalódott, vagyis inkább tévedett politikai ideáljaiban, de akiről semmiesetre sem mondhatjuk, hogy kiskaliberű ember volt. Woodrov Wilson volt ez az ember, úgy hullott le Amerika egéről, mintha villám sújtotta volna agyon. így múlott el a második köztársaság, melynek helyére a harmadik, a plulokratikus köztársaság jött. Éppúgy, mint az első köztársaság elnöke csak gentleman, a másodiké csak a népnek egy fia lehetett, úgy a harmadik köztársaság elnöke a plutokrácia egyik tekintélyes tagja lehet. Ha a plutokrácia előnyeit és hátrányait fel akarjuk sorolni, akkor arra köleíek kellenek és nem egy hasáb. De egyik legszebb erénye, hogy az ilyen kormányforma a legóvatosabban kerüli mindig a háborús veszedelmet. A plutokraták tudják a legjobban, hogy egy nagy háborúban mindenki veszít, a győztesek is. sőt még á háborút finanszírozó bankárok is. Ha a plutokrata kormány mégis a háború mellett dönt, akkor csak az a meggondolás vezetheti, hogy a háború haszonnal fog járni az állam és a polgárok részére. Ezek a háborúk rendszerint gazdasági előnyökért és sokkal gyengébb országok ellen folynak. De a plutokrácia uralma nem tarthatott soká. mert minden jótulajdonsága mellett is egy veszélyes hibája voll: annyira józan volt, hogy a lakosság feltámadt ellene s puszta unalomból elpusztította. Hiába, az ember nemcsak kenyérből él! A kenyér mellé cirkusz is kell, cirkuszt pedig a plulokrala kormány nem tiídotl rendezni. A plutokrata köztársaságot Roosevelt diktatórikus köztársasága váltotta fel. Az amerikai népnek ugyanis olyan kormányra volt szüksége, amely nem azt a modus vivendil keresi, amelynek alapján ellentétes érdekű emberek is egymás mellett élhetnek, hanem amelyik csak a saját, illetve egyes pártok, vagy egyes emberek felfogása szerint rendezi be az életét s ennek az ólel felfogásnak érvényességéi meg is tudja védeni. És Roosevelt kemény embernek bizonyult. Most csak a jövő titka az. hogy a diktatórikus köztársaság meddig tudja magát fönntartani Amerika földjén. , (d. e.) Szállnak a madarak. Irta: Sásdi Sándor. Egy két zörgősre száradt levél himbálódzotl az akácfán. Az elpusztult s szomorúfa vedlett kertekben egyedül a csalán zöldje színesedett, merthogy ez a méregcsípésű gaz csak az első kemény zúzmarában törik meg. Anibrusnap előtti éccaka vonított, ugatott a lisza kutya és hajnalban, hogy az istálló felé indult az ember, nem nyílott a konyha külső deszkaajtaja, arasznyi magasan meglelt a gang hóval. Délután az asszony beállította a szobába a szövőszéket. fölfeszítette a rámán a fonalat és nekikezdett a szövésnek. Az ember hosszasan ásított. Péntökön. ha árulót viszöl a piacra, naptári is vögyél... Estefelé ugatni kezdett a kutya, a gang-grádicson csizmás lépések Roppantak és valaki lenyomta az ajtó vaskilincsét. Az asszony ledobta a fonáltól vastagodó vetélőt. — Aligha apánk nem gyűlt meg... A kél gyerek kezéből csobbanva eseti a kukoricacső a szapuba. az ember káromkodás félét eregetett a pipa komisz füstjével egy üli a le végűbe, valamit még mondani készüli, de nyílt az ajtó és a betóduló fehéres párában ott állt az öklömnyi kis öregember és, merthogy a Tisza furakodott be a lába között, nevetősen dobálta lúlhangos szavát. — No, én meg kutyahátou gyüvök be, mini a garabonciás... A kél gyerek elébe futott nyakába akaszkodolt, úgy, hogy az asszony éppen, hogy csak kezet foghatón vele. Üljön le. édösapám... Nem fáradtam el lányom ... Észrevette a vőjét ráveri a vállára és azzal kezdte a beszédet, amire tizennégy esztendeje egyformán rájárl a nyelve. Hát le meg szívod azt a büdös boti dohányt 1 Klnm a zacskóm, tömd meg a pipádat... Az ember elfogadta a cifráit szélű acskót és görbe mutatóujjával tömte pipájába a vastagon vágott dohányt. Amikor az új füst összekeveredett a régivel, kimondta a maga két szavát, ahogyan tizennégy év óta szokta. Meggyüti keed? Merhogy nagyon üzengette értem ... Az asszony sietve vágott közbe. — Nem éhös, édösapám? Vasárnapi kalácsmaradék került elő, a pinlesüvcg fenekén is kotyogott még valamelyes rizling. Az öreg elővette már a vasnyelű kést. meglörölte kétoldalt a réklije ujjába, de ahogyan rátévedt szeme a kél gyerekre, letette a kalács mellé. Megálljunk csak, előbb megkérdöm cltű a Marciié, tudod-e má, hogy hány nap a világ? A kisebbik, a Misiké törleszkedetl hozzá. — Én l adom, öregapám ... Azt a nemjóját nekije, Iiászen le még csak palatáblára írsz, le még azt se tudod, minek töszik az í bötííre a pontot... — Nem tudom... aztat nem... csak amit eccör fölkerdözölt öregapám ... — Mi is vót az? — Hogy mit mond a harangszó. — No, osztán mit? — Azt. hogy: Ginyállá, Szent Autó Gingalló, Szent Anió ... Röttíí szerint így mondi... I)e megállj csak, ezért jár is uéköd valami... • Ostort vett elő a tarisznyájából. Rövidnyelű, hoszszú madzaga pászlorostort. Megtakarítsd aszondom, mert magam faragtam a nyelil. Rajta van az Urjézus körösztjé, meg az angyalok kürtje is ... Tovább kotorászott a tarisznyában. Há le meg hová bújtá? Gyere, gyere buksza, mert a Marci unokám igen csengi a látásodat, kivállkép, ha kitapogathatja, hogy ezüstpénz vastagodik a bögyödben. Szép erszény volt. Urak zsebébe való. Az ember két lépéssel közelebb jött. — Aszondom. lopottat ne aggyon az én gyerököm közibe. Az öreg már a kalácsdarabokal dogdosta szájába. Ne fédd Márton, azér, hogy a Kormos mellett huj tárkod tam, azér. hogy a bandájába tanútam a nótákat, azér még engöm soha se kergetött zsandár... Lepucolta tiszta fekete réklijérői a morzsákat, fölhajtóba a pinlosüvegel, fölemelte a mutatóujját és hangosat kiáltott. — Te Márton, azt a nótát tudod-e. hogy: Ed ősanyám is vót né köm, Sokszor megsiratott énijöm. Könnytől vót sós a kenyere, Simogat ős a tenyere... Reszketős, remegős volt a hangja, de belécsorgoll öreg nyugtalan szívének forrósága és a korán hervadó asszony szeme megbánnálosodoli. A gyereksége jutott az eszébe. A pásztorház füstös kis konyhája, ahol éccaka sokszor nagy dáridókat csaptak feketeszemü, nagybajuszéi emberek, lóháton jöttek, ezüstgomb fénylett a dolmányukon és úgy tudlak
