Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)

1934-02-14 / 13. szám

1934. február 14, »KGMÁltOMí LAPOK « 3, oldal. A járásbirő személyesen fogfa el a komá­romi kirakatok tolvaját a Nádor-uccán. — Kézrekerölf a „Nádor réme“. — —Saját tudósítónktól. Komárom, —febr. 13. Érdekes körülmények között jutott rendőrkézre a komáromi üzletek kira­katainak tolvaja. Huzamos idő óta dézsmálta a főuccák kirakatait egy ismeretlen tolvaj, akit sehogysem le­hetett megfogni. Éjnek idején felnyi­totta, vagy feltörte a kirakatablakok zárjait és jó zsákmánnyal tért haza. Különösen a cukrászdákat és a cse­megekereskedéseket kereste fel elő­szeretettel az ismeretlen és csokoládét, süteményt, cukrot, déligyümölcsöí lopott, főleg deli­­katesszeket. járt azonban szövöttáru üzletben és festékkereskedésben is. Dolgát olyan ügyesen csinálta, hogy nem tudtak nyomára jönni, akárhányszor már az esti.. órákban . felkereste a kiszemelt üzletet : és szinte a járókelők szemeláttára ?.:■ • zsákmányolt. A legutóbbi este Balcó Miklós járás­­biró nádoruccai lakásával szemben egy gyanús fiatalember a Meinl-cég redőnyén dolgozott A bírót cselédje figyelmessé tette a gyanús fiatal­emberre, amire a biró lakásából utána­rohant a betörőnek, aki ijedtében menekülni kezdett. Alig ért pár lépést, a járásbirő utol­érte s elfogta, majd átadta a rendőr­ségnek. Itt kiderült, hogy a legény B. J. tizenhatéves fiatalkorúval azonos és legutóbb tizenkét helyen követett el betörést. Filipek Mihály, Adler Dezső, Turek Géza, Picha Gyula, Heimler Herta, Szabó Mária, Laky Jenő, a Sima bolt, Kreschka József, Ratimorszky Jó­zsef üzletében stb. Éppen a tizenharma­diknál vesztett rajta. Átadták a fiatal­korúak bíróságának. A kéméndi mulatozás vége: háromévi fegyház. Itas fővel lőtte agyon a beborozott Sörös a jócimboráját. Saját tudósítónktól. Komárom, — febr. 14* A komáromi esküdtszék dr. Krizs tanácsos elnökletével Sörös János kéméndi gazdálkodó ügyét tárgyalta. Söröst az ügyészség szándékos emberölés bűnével vádolta. Sörös János Kéménd község­ben a vendéglőbe ment estefelé. Ké­sőbb megjelent a vendéglőben Kardos János nevű ismerőse, aki külön asz­talnál ült. A továbbiakban az esemé­nyeket úgy adja elő Sörös, hogy Kardos János este tizenegy óra tájban indokolatlanul felugrott s azt kiáltozta, hogy Sörös őt borral öntötte le. Ez ellen Sörös tilta­kozott, amire Kardos széket raga­dott, s a verekedést csak a ven­dégek akadályozták meg. Az összeveszés után Söröss eltávozott a. vendéglőből, otthonról elküldte az édesanyját az ottfelejtett kalapért a vendéglőbe, majd azt istállóba ment, ahol magához vette a Browningját, hogy bevigye a szobájába. A konyha­­ajtónál nagy dobogást és csörömpölést hallott. — A kapu felé indultam, — foly-A diákbál. Fényes erkölcsi és anyagi siker. — Saját tudósítónktól. — Komárom, február 13. ' A. mai agyongyötört, agyontépett és terörigyolódott, elkeseredett, szomorú világban valósággal a Mosoly országa tóit -a szombaton délután és este a Kultúrpalota emeleti helyiségeiben le­folyt végtelenül jól sikerült diákbál. Valóságos oázis volt az élet homok­sivatagában, -amelyben jólérezte ma­gát fiatal, :öreg egyaránt. Még nem is rózsaszínű, hanem tiszta, hófehér ál­mok ezeregyéjszakájára emlékeztető birodalma ütött tanyái a Kultúrpa­lota nagytermében, hogy sok-sok bol­dog-arcot lássunk egy csomóban mo­solyogni. A Kultúrpalota lépcsőjén valami láthatatlan vámszedő műkö­dött, aki elszedte tőlünk az átcsem­pészni akaró árut: a bánatot, a szo­morúságot, a gondot, a sok keserűsé­get és ennek a jólelkű vámszedőnek a kezelése után csak a jókedv, a ka­cagás maradt meg bennünk. Csak így érthető meg az a gyöngyöző jókedv, amely minden látogatót elfogott. Már hetekkel előbb csak a bálról beszélgettek azok a családok, ahol diáklányok és fiúk vannak. Minden házban nagyban folytak a készülődé­sek. A bizonyítványosztás ugyan meg­­ríkatott nem egy ifjú szívet, akinek — rossz bizonyítványt vivén haza, — a szülői szigor kimondta a drákói ítéletet, hogy: büntetésből nem viszlek el a diákbálra. A meleg könnyek zá­poresője agyán sok szülői szívet tá­lalta vallomását a vádlott, — de nem láttam senkit s a revol­verem véletlenül elsült, mert túl­ságosan ittas voltam. Nem tettem szándékossággal, mert az elhalttal mindig jóviszonyban voltam... Sörös agyonlőtte jóismerősét, Kardost, aki szintén ittas főve! Sörösék háza előtt jelent meg. A tanuk nagy számát hallgatta ki ezután az esküdtszéki bíró­ság. A tanuk részben mellette, részben ellene vallanak a vádlottnak, sőt akadt olyan tanú is, aki azt állította, hogy két lövést hallott s hogy az ablakve­rés csak a lövés után történt. Az esküdtek bűnösnek mondták ki a vádlottat szándékos emberölésben, amelyhez járult a jogtalan fegyver­­viselés vétsége is. A bíróság 3 évi fegyházra és 100 korona pénzbüntetésre Ítélte Söröst. A bíróság a terheltet tízezer korona óvadék ellenében szabadlábon hagyta. Az ügyész felebbezett. gyílott meg és így csak keveseknek fájt otthon a szívük a hál alatt. Soha báliruhákat még nagyobb gonddal nem készítettek elő. mint erre a végtelen kedves bálra. A szerelő, áldott jó anyai szemek őrködtek a munkán, hogy a báli ruha igazán szép legyen. A mamák még egy kis púdert is kiutalványoztak az üde arcocskák­ra, mert az állítólag jó szer az arc­­izzadás ellen. Ha a dolgozó szívek dinamikus ere­jét meglehetett volna mérni, akkor ez a gép nagyon sokat mutatott volna a bál előtti órákban, mert ugyan­csak nagy volt az izgalom és ugyan­csak doboglak a parányi kis szívek, mint a galambfiókáé, amikor először repülnek ki a fészekből. A jó muta­lásról szőtt álmok mind valóra vál­tak, mert mindenki pompásan mu­latott. Ezt a jó mulatóst pedig dr. Hajdú Lukács, népszerű főgimnáziumi tanár­nak, a végtelen kedves, előzékeny, kö­rültekintő, figyelmes és fáradhatatlan főrendezőnek tehet köszönni, aki nem­csak szóval biztatta a fiúkat a táncra, hanem maga vitte oda a táncosokat a kislányokhoz, akik érjenek bár meg matrónakort, ezt az első báljukat soha se fogják elfelejteni, mert soha az életben ennyit nem fognak táncolni. Több diákbált láttunk már, de Hajdú Lukács főrendezőnél agilisabb rende­zőt még soha. Hálásak is érte az anyák, akik kezdetben aggodalommal gondol­tak arra, hogy hátha sok lesz a tán­cosnő és éppen az ő kislányuk nem fog majd táncolni. Az aggodalom ha­mar eloszlott, mert a mindenki iránt figyelmes főrendező ugyancsak vitte a .kislányoknak a táncosokat. De nemcsak a kicsinyeknek volt fe­lejthetetlen ez az est. hanem a na­gyoknak is, akiknek a szívébe a sok derűs, mosolygós arc láttára vissza­szólít a boldog ifjúság rég nem látott hófehér galambja és a régi emlékezé­sek. mint hófehér álom borult a tel­kekre. A fiatalsággal együtt, mi öregek is hálás köszönetét mondunk azoknak, akik ezt a kedves örömet megszerez­ték nekünk. A gyönyörűen és ízlése­sen feldíszített termet igazán fájó szív­vel hagyta el mindenki, amikor a meg­­toldhatalan záróra bekövetkezett. A nagyközönség panaszkönyve. Hétvégi-jegyek zavara a vonaton. Kedves szerkesztő úr, mivel min­denki elpanaszolja a maga baját, hadd szóljak én is néhány szót arról a kel­lemetlenségről, amely a múltkor ért. Kislányommal utaztunk szombaton Komáromból s week-endjegyel vál­tottunk egy garamvölgyi állomásra. A két jegy ára így is elég tekintélyes volt. Hétfőn, —■ úgy szólt a menet­rend, — vagy hajnalban kellett in­dulnunk, vagy délben, visszafelé. Mi természetesen a későbbi időpontot vá­lasztottuk s tizenkettő után pár perc­cel induló vonatra fel is ültünk. Nagy volt azonban a meglepetésünk, ami­kor a kalauz elárulta a vasúti titkot: a visszafelé utazási meg kell kez­deni délelőtt. Mi szívesen ráfizettünk volna a jegyre, de azt sem lehetett, ellenijén érvényes jegyünk mellé egy másik érvényesei kelleti váltani s így azzal a krőzusi büszkeséggel dicse­kedhettünk, hogy kellen négy jeggyel utaztunk. Elismerem a vasútnak azt a jogát, hogy a hétvégi jegyek érvé­nyességének határidejét megszabja. De, ha valaki valamely hiba folytán néhány órával később kénytelen utaz­ni, annak miért kell újra megvenni :i teljes jegyet? Vagy az időt liosz­­szabbítsák meg, amíg a jegy érvé­nyes, vagy pedig tegyék lehetővé azt. hogy a hétvégi jegyre rá lehessen fizetni, de két jegy egy személynek, — ez mégis csak sok... Ugyanitt említek még valamit: nagy örömmel látjuk, hogy a vasút reklámfolyóira­tot függeszt ki kocsijaiban s c füze­tek az utazást népszerűsítik, Szlo­­venszkót ismertetik. Hasznoscélú fü­zei, újabban a tipográfiája ellen sincs kifogásunk. De. kérdezem kellő tisz­telettel: nem lehetne a szövegben magyarul, németül is szó a nevezetes­ségekről? Mennyi ember forgatja s közte mennyi magyar, aki szintén be­csületesen megvette a jegyet, s örül­ne, ha a füzet hozzá is szólna, hi­szen Szlovenszkó vonatain rengeteg magyar utazik... Csak egy-egy kis cikket, egy ismertetést magyarul! Kundschafíok vagyunk! Ezt annál könnyebb megtenni, mivel a füzete­ket mifelénk a pozsonyi vasutigazga­­tóság adja ki s így jólismeri az uta­zók anyanyelvét. Szeretném, ha az ilyen üzleti célokat szolgáló ügyes kis vállalkozások emelkedett szellem­ben, a megértés kívánságával vezet­nének nálunk s mibennünk is ered­ményre. Csak ennyit akartam mon­dani. Tisztelettel: egy utazó. — A komáromszentpéteriSzMKE-fiók február 11-én délután rendezte kabaréelőadását, a legteljesebb sikerrel, öt tréfás darab került színre Petrov­­szky Eleonóra, Kossányi Manci, Benkő Boris, Sárközi Lili, Németh Mária, Bá­lint Sándor, Flock Ferenc, Lengyel Gá­bor, Molnár Imre, Somogyi István, Németh András, Gerencséry György, Bálint Lajos, Gerencséry Sándor, Mol­nár Károly, Kaján János jóizli elő­adásában. — A harmónium a házi zene keretében cimmel a prágai Radio­journal f. év február 26-án a német leadás alatt egy előadást közvetít. Az előadás a harmónium jelentőségének, mint szóló- és kisérőhangszernek.Uesz szentelve. Bevezető szavakat mond Förster Manfréd, Georgswalde, mig a zenei részben Kade Emil (zongora) és Kade Alfonz (harmónium) szerepelnek. HÍREK — Házassági évfordulói emlék. Weisz Pál fiiszernagykereskedő a na­pokban ülte meg 25 éves házasságá­nak évfordulóját, melynek emlékére alapítványt tett a hősök emlékénél lé­tesített örök mécsesre. Ezt a pénteken este megtartott istenitisztelet alkalmá­val helyezték el a zsidótemplomban. A jubiláns házaspárt sok üdvözlettel halmozta el tisztelőik és barátaiknak nagy serege. — A komáromi keresztény szak­szervezet ismerkedési teadélutánja. Vasárnap délután tartotta első össze­jövetelét a komáromi keresztény munkások szakszervezete, hogy be­mutassa kulturális munkájának első gyümölcseit. A párlhclyiség zsúfolásig megtelt a munkás tagokkal és hozzá­tartozóikkal, amikor délután 4 óra­kor felhangzott a keresztény munkás­induló, melyet a keresztény munkás­­dalárda adott elő Jakab István ve­zetése alatt. Majd B a c h o r e c z Nán­dor megnyitó beszéde következett, aki szép gondolatokban vázolta fel a ke­resztény munkásság céljait: az önvé­delmet, az egyetértést és a kereszté­nyi szerctetct, mint amelyekben ben­­nevan az életenergiák forrása és len­dítő ereje is. A lelkes lapsokkal foga­dott beszéd után szavalatok követ­keztek: Bachorecz Nándor három szép verse, Temetőben, Megyek, Szí­vemhez és Nagyfalusi Istvánnak Vá­gyak és Magyar sors, melyeket mély átérzéssel adott elő Padi Gyula és U11 ó Antal, akikben erős műked­velő tehetség lakik. Egy kacagtató egyfelvonásos vígjátékban (Az eser­nyő) Richter Sándor, S z m i c s e k Lajos és I) o b i s Sándor szakszerve­zeti tagok viharos derültséget tudtak kelteni és hálás tapsokat arattak Vadnál László népszerű Hacsck és Sajó jelenetében Pa ál István, Uttó Antal és Gulyás József kacagtatták meg a közönséget hálás tapsok mel­lett. A műsor egyes számait Bacho­­recz Nándor konferálta a közönség­nek. A sikerült műsort a keresztény munkásinduló hangjai fejezték be. Az előadás után tea következett, me­lyet f> a c h o r e c z Nándorné, (lór­ii á t Vendel né, Szabó Tmrcnc és T o m a n Gyuláné háziasszonyok szol­gáltak fel ízletes uzsonna falatokkal, majd a pompás gépzenére megindult a tánc mindkét teremben és a Icg­­pompásabb hangulatban kilenc óra után ért véget. A táncban száznál többen vettek reszt. A rendezési a szakszervezet tagjai látták el nagy körültekintéssel. A mulatságot lobten meglátogatták társadalmunk kitűnő­ségei közül is.- A vendégek közölt több főiskolás is megjelent. Mindenki a legjobb benyomásokkal távozott a sikerült teadélutánról. — Halálozás. Mint őszinte rész­véttel értesülünk, Kelemen István föld­­birtokos, életének 67.-ik évében feb­ruár 13-án este 11 órakor szerettei végtelen fájdalmára, egyheti beteges­kedés után elköltözött e földi életből. A megboldogult kihűlt porrészelt csü­­tö. tökön délután fogják a helybeli re­formátus egyház temetőjének ravatalo­zójából örök nyugalomra helyezni. Az elhunytat mély fájdalommal gyászolják lesújtott hitvese szül. Kecskés Terézia és gyermekei, köztük Kelemen István városi tisztviselő, valamint a kiterjedt rokonság. Legyen csendes nyugovása! — A Szabaduló fcgycnccket támo­gató egyesület közgyűlése. A Szaba­duló fegyelmeket támogató és gon­dozó egyesület komáromi fiókja feb­ruár 10-én, szombaton délután tar­totta VI. évi rendes közgyűlését Stötezer Viktor prokurátor, az ál­lamügyészség vezetőjének elnöklete mellett. A közgyűlésen Nagy Géza dr. bírósági tanácsos, ügyvezető elnök teszámolt a választmány 1933. évi működéséről, amely szerint a választ­mány több ülést tartott, amelyeken 183 segély iránti kérvényt intézett el. Az 1933.' évben 93 esetben nyújtott pénzbeni segélyt, 2485 korona összeg­ben az arra rászorult fegyenceknek. Az egyesület tágjainak száma 119. A jelentest egyhangúan tudomásul vette a közgyűlés. Majd Fülöp Zsigmonrí igazgató, egyesületi pénztáros ter­jesztette elő a választmány által már

Next

/
Thumbnails
Contents