Komáromi Lapok, 1934. január-június (55. évfolyam, 1-52. szám)
1934-02-10 / 12. szám
1934 február lü KOMÁROMI LAPOK« 5. oldal. 1934 február hó 10-én délután 6 tói 12 óráig Komáromban, a Kultúrpalota összes termeiben. DALLOS-jazz zenekara és cigányzene! Belépőjegy 6 K5. zsónál ez könnyen megy, mert csak akkor gyújtják meg, amikor a később jövők ételét meg kell melegíteni, 7. amikor gyorsan kell kávét, teát főzni, mondjuk reggel, milyen áldás a háznál egy gázrezsó. Nincsenek viharos jelenetek, hogy a férj a hivatalból, a gyermekek az iskolából elkéstek, mert a nehezen gyuló fa és szén miatt későn készült a reggeli, ez a gázrezsónál egy pillanat alatt elkészül, 8. ahol gáz-főzés van bevezetve, nincs lusta háziasszony és háztartási alkalmazott, mert nincs hosszadalmas tűzrakás, 9. gáztüzelésnél kíméli magát és alkalmazottját a háziaszszony, 10. kevesebb a per és zsémbelődés a gázfűtéssel ellátott háztartásban a már említett gyors reggeli készítésen kívül, mert itt nem fordulhat elő, hogy a cseléd étkezés után nem tud elmosogatni, mert elhült a mosogató vize, újra tüzet rakni pedig hosszadalmas és költséges. Gáztüzelésnél pár perc alatt forr a víz és el lehet mosogatni. Tehát tisztasági előnye még ezen a ponton is szembetűnő, 11. a műhelyből, üzletből hazamenő férfi első gondja, hogy kezet mosson és ez követelendő a hazajött gyerekektől is és étkezés előtt a kézmosás elkerülhetetlen, de mit ér a kézmosás, különösen a gyerekeknél, hideg vízben? Semmit! De lehet-e kívánni, hogy mindig kéznél legyen a meleg víz az olyan háznál, ahol nincs gázrezsó? Tehát még egészségi szempontból is előnyös a gáztüzelés. Az itt felsoroltakon kívül legfőbb előnye a gáztüzelésnek, hogy sokkal olcsóbb, mint a fával, szénnel, vagy koksszal való tüzelés. A városi gázgyár szívesen szolgál bővebb felvilágosítással, ahol kisebb, nagyobb rezsók, forralok, tűzhelyek, sütők, vasalók és kályhák, fürdőszoba berendezések kaphatók, vagy megrendelhetők. A mai nehéz viszonyok között keressük, ami olcsóbb és kényelmesebb és így a gáztüzelés elől nem térhetünk ki. Siessünk tehát bevezetni háztartásunkba a gázfűtést! Dubarry asszony utolsó éjszakája Út a hőhérszekéren a vesztőhely felé. Labille mama divatszalonja előtt. „Kedves hóhér, csak még egy percet ebből a szép, gyönyörű életből!“ Komárom, február 9. Abból az alkalomból, hogy a nagysikerű Dubarry operett immár ötödször került színre a komáromi színházban és így már több ezer néző látta Dubarry asszony tüneményes pályafutásának elindulását, bizonyára nem lesz érdektelen ennek a történelmet csináló szép asszony életének a végére is futó pillantást vetnünk. A vége nagyon szomorú volt. Azt a csodálatosan szép szőke fejet, amelyet olyan sokszor hajtott a király vállára, a nyaktiló alá kellett hajtania. A párizsi forradalmi törvényszék halálra ítéli a kékszemű, szőke aszszonyt. A vád, hogy pazarolta az államvagyont és az emigráns előkelőségeket támogatta. A borzalmas kivégzés 1793 december 6-án délután fél ötkor játszódott le a Forradalmi téren. A műsoron levő Dubarry operett elég élethűen szemlélteti az 1741-ben született Marie Jeanne életét. Természetes leánya volt Vaubernier adóhivatalnoknak. Korán árvaságra jutott. 15 éves koráig kolostorban nevelték és utána Labille mama divatszalonjába kerül, majd egy hirhedt házba sodorja a végzet. XVI. Lajos elfogatja elődjének kedvesét, Dubarry asszonyt, aki tobzódott a pazarlásban, kolostorba záratja. Onnét később kiengedik. A forradalom a Marly melletti Luciénes kastélyában egy ideig békében hagyja XV. Lajos volt kedvesét, de amikor az emigránsokkal tartott, Robespiere elfogatta és kivégeztetle. A kivégzés előtti nap reggelén még olyan biztos volt az életében, hogy az őt kihallgató bírónak kedves kacérsággal azt mondja, hogy 42 éves, holott éppen 10 évvel volt idősebb. A hiúság különben a legborzalmasabb pillanatokban sem hagyja el a nőket. Mária Antonetteről tudjuk, hogy perének a tárgyalásakor és a siralomházban átélt izgalmak egészen megőszítették és a halálfélelem borzalmaiban is volt annyi hiúsága, hogy titokban parókát rendelt, hogy a kivégzést végig néző nagy tömeg ne lássa ősz haját. Éjjel féltizenegykor hirdették ki a szerencsétlen Dubarry előtt a halálos ítéletet. Érthetetlen fanatikus hittel az utolsó pillanatig bízott a fölmentésébefl és így az ítélet rettenetesen hatott rá. Nagyot sikolytott és elájult. A király egykori szeretőjének jól ápolt, omlatag testét durva kezek ragadták meg és az ájult asszonyt a tárgyalóteremből leviszik a börtönbe. A borzalmak perceiben még egyszer fölcsillan előtte a megmenekülés csalóka reménye. Az elítélt halálfélelmét kihasználja Denisot bíró és megcsillogtatja előtte a menekülés reményét, hogy megszabadul, ha elárulja, hogy hova rejtette el a kincseit? A szerencsétlen asszony lépre megy, az élet reménysége új erőt ad néki és csodálatos emlékező tehetséggel 3 órán át diktálja le, hogy hova rejtette el a kincseit. A gyémántjait, brilliánsait, ékszereit a kertjében ásta el. Nehéz ezüstneműit, a tálakat és a sokágú gyertyatartóit a pincében falaztatta be. Ezüst és aranypénzét a szemétdomb sarkában rejtette el. Aztán megint egy kegyetlen aktus következik. Amikor elárul minden rejtekhelyét, gúnyos kacaj közt adják tudtára, hogy immár semmi ok sincs ||| Miért vesz mindenki 506 Mindennemű m varrógépet? Mert tökéletes szerkezete 50 évnél tovább is kitünően működik. Főlerakat: Mindennemű mezőgazda- jp sági gépek % állandó nagy MS raktára! fH. Állandó ingyen hímző- és szabászat! tanfolyami Hoftmann Simon íSSüü. arra, hogy kivégzését elhalasszák. A szerencsétlen nő látja, hogy rútul becsapták, rémesen sikongatni kezd, mint a gyermek, aki a veréstől fél. Görcsösen belekapaszkodik, mint a polip karja a bútorokba és a hóhérsegédek csak nehezen tudják lefogni. De lefogják és lenyírják szép szőke haját és ráhúzzák a halálraítéltek durva, fehér ingét. A királyi négyüléses hintóhoz szokott dámát lent már várja a hóhér szekere, amelyben már ott ül a szintén halálraítélt három Vandenyver és Noel. Lassan nyikorogva megindul a hóhérszekér. Dubarryra ezrek tekintete szegeződik, de rettenetes félelmében nem hal, nem lát, csak sír és jajgat. Hiába vigasztalja bankárja a túlvilág! élet vigaszával. A vigasztalás nem használ. A sors iróniája, hogy a hóhér kordája véletlenül éppen a Labille mama divatszalonja előtt nyikorog el, ahonnét elindult a végzetes vég felé. A decemberi hideg dacára a divatszalon összes leányai az erkélyre tódultak, hogy lássák egykori kolléganőjüket a borzalmas halál előtt. A megtört asszony itt, a divatáruház előtt fölemeli a fejét. Látja a sok leányt. Úgy érzi, hogy az erkélyről rokonérzések szállnak feléje. Ebbe a szimpátiába veti minden reményét és sikoltozó hangon kiáltja az erkély felé: — Barátaim! Mentsetek meg! Soha senkit se bántottam! Az Isten szerelmére, mentsetek meg! Én élni akarok! Minden vagyonom legyen a nemzeté! — Ami vagyonod volt, az már a nemzeté! — kiáltja oda egy gúnyos hang a nézők közül. A tömegben mégis megmozdul az irgalom. Egy hatalmas szál munkásember öklével vág a gúnyolódó szájára. Meglepődve látja a szomorú menetet vezető tiszt a nép hangulatváltozását. Idegesen szól a kocsisnak: — Vágj a lovak közé! Fél ötöt kongat a toronyóra, amikor a szomorú menet a Forradalmi térre ér, ahol már várta az újabb áldozatokat a guillotin. Amikor az emelvényre vezetik Dubarryt és látja az ismerős palotákat, a Louvre szürke homlokzatát, a lombja vesztett fákat, a kövezetét, amelyen anynyiszor végig szaladt kalapokat hordva, újra föllép benne a kétségbeesett élni akarás vágya és szivetfacsaró szavakkal esdekel a hóhérnak: — Még csak egy percet, egyetlen percet ebből a gyönyörű, szép életből! Nincs irgalom! A nyaktiló deszkájához szijjazzák, de amig a bárd le nem csap a szőke fej hófehér nyakára ,folyton hangzik a velőtrázó sikoly: — Segítség! Segítség! Ezek jutottak eszembe egy csendes este, amikor a Dubarry előadásáról hazaballagtam. Krónikás. Móra Ferenc Álljunk meg egy pillanatra Móra Ferenc emlékénél s hajtsuk meg fejünket a magyar irodalom és kultúra nagy halottjának koporsójánál. Mi, itt, a messzi Duna partján aggódva lestük a halállal küszködő Móra Ferenc szívének minden dobbanását, amely a Tisza partján vergődött életéért és bánattal töltött el nemcsak egy családot, hanem egy egész országot, de minden magyart is. • Móra Ferenc a magyarság halottja, lelkében minden magyar ember lelke élt, különösképen a szegény magyarok, a munkás magyarok, az élet mindennapi bajával kínlódó magyarok lelke, — de hiszen nem is gondolkozhatott másképen, az egyszeri szücsmester és a kenyérsütő asszony fia. Móra írásait mindenki ismeri. Ezeket az írásokat nem kell méltatnunk, mert azok közé tartoznak, amelyek önmagukért szólanak, méltatóra, közvetítőre nincsen szükség, közvetítője csak a szív. Amennyi melegség emberbe, magyarba, családfőbe, tanáremberbe belefért, az mind fűtötte írását, — öt ország magyarsága gyönyörködött méla humorában, könynyezett prózai elégiáin, szerette a Vadembert, akit oly híressé tett, érzett együtt kétkezi munkásaival, lett kiváncsi a népvándorláskorabeli ásatásokra, amelyeknek Móra oly nagy mestere volt az alföldi tanyákon. Ki ne ismerné az unokáját, a Vadembert, Panna lányát, Kotormány Jánost és százait alakjainak. A szegedi Kultúrpalota és a Somogyi könyvtár igazgatója volt ő. Különösképen hívta fel az egyszerű magyarok figyelmét a múzeumi gyűjteményekre s a leletek megbecsülésére: aki látta a szegedi múzeumot, magyarázó felirataival, — a feliratok szinte történelmi széljegyzetek voltak a tudatlan ember számára is, — látta az üveg alá helyezett népvándorláskori gyűjteményeket a kedvesen naivnak tetsző magyarázatokkal, aki járt a szegedi Kultúrpalota pincehelyiségeiben elhelyezett gazdag néprajzi gyűjtemény között, aki látta Mórát dolgozni a Somogyi könyvtár hatalmas termeiben, — az nem ment el Szegedről anélkül, hogy ne gondoljon szeretettel és lelkesedéssel Móra Ferencre, a magyar alföldi ember kulturális inkarnációjára. Talán szófecsérlés, ha azt mondjuk: tipikusan magyar volt, a Deák Ferencek s az Arany Jánosok bölcs fajtájából, ama ritka alföldiek közé tartozik, akiket feljegyez a kultúrtörténet, hiszen való igazság, hogy viszonylagosan és tisztán is, az Alföld kevesebb nagy embert adott a magyarságnak, mint a széli vidék. Móra e kevesek közül való volt. S mi, akik gyermekkorunktól kezdve Móra meséin, versein, Csalavéri- Csalavérjain nőttünk föl, akiknek kiskorától felfedezés és eleven valóság Móra Ferenc, mi még a gyermekmesélőt is siratjuk Mórában, mert hozzáfogható nemes, szívvel érző, finomtollú író a gyermekek számára alig akad manapság, e sietős világban. A méla Duna partjáról a kanyargós Tisza partjára mi is elküldjük a részvét virágát, minden magyarok kedves halottjának, a mi Móra Ferencünknek sírjára. (sz. v.) Egy földink fényes sikere. Mindig jóleső, örömérzés tölti el telkünket, valahányszor egy földink sikeréről, babérairól írhatunk. Most is ilyen örömet érzünk, amikor ezeket a sorokat leírjuk, mert egy neves földink igazán szép sikerét közölhetjük lapunk olvasóival. Basilides Sándor, a jeles festőművész földink egy igazán fényes sikert könyvelhet el, a budapesti Szépművészeti Muzeum megvette egyik pompás tájképét. Ezzel bejutott a halhatatlanok közé, mert a budapesti Szépművészeti Múzeumban csak nagy alkotások, remekművek foglalhatnak helyet és hue, most a mi kedves Basilides Sándorunk képe is ott lesz látható a halhatatlan mesterek alkotásai között. Igazán őszinte szívből gratulálunk.
