Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)

1933-08-05 / 62. szám

1938. augusztus 5.

»KOMÁROMI LAPOK«

9 oldat.

S«P*0«R*T

Utlevélnehézségek miatt elmarad az ETO vendégjátéka

Edzést tast a KFC

Megírtuk, hogy a KFC vasárnap a Győri ETO-val tárgyalt egy itteni vendégszereplésre vonatkozólag. Az ETO hajlandónak mutatkozott Komáromba jönni, csupán azt kötötte ki, hogy a közös útlevelet a KFC szerezze meg. A KFC az idő rövidsége miatt már nem tudott érintkezésbe lépni az illetékes

hatósággal s igy az ETO fogadásától

elállóit.

A KFC vezetősége már más mérkőzést nem tudott nyélbe ütni, ezért vasárnap kétteapus edzést tart a ráckerti pályán az összes játékosok részvételével, hogy a közelgő bajnokságra már teljes felkészültséggel álljon ki a csapat.

Uj indítvány a bajnoki rendszer m eg változtatására

Komoly sportkörökben mind nagyobb és nagyobb hullámokat ver fel az a törekvés, hogy a mai lehetetlen bajnoki beosztást megváltoztassák. A kezdeményező komáromi, majd lévai hangok után most egy kiváló pozsonyi sportférfiú nyújtott be a Szövetséghez i nditványt a bajnoki rendszer megváltoztatására. Az indítvány lényege abban áll, hogy az összes kerületek (2—4) élcsapatai a földrajzi fekvésnek megfelelően két ligacsoportba osztassanak be. Mégpedig lenne egy nyugati liga, amelybe a nyugati és a déli kerület vezető egyletei tartoznának és lenne egy keleti liga, amelybe közép, észak és kelet élcsapatai nyernének beosztást.

Egy-egy ligába 8—9 csapat tartozna, melyek kétfordulós körmérkőzéseket játszanának egymással. Az MLSz. bajnoki címéért pedig a két liga győztese játszik egymással.

Az egyes kerületek I osztályának létszáma a helyezések sorrendjében az alsó osztályból volna kiegészítve és az ekként kiegészített osztályok, úgy mint eddig, tovább játszanának a kerület bajnokságáért. A ligacsapat két utolsó helyezettje az év végén helyet cserélne

saját kerületeik bajnokcsapatával.

Az újabb indítványt sportkörökben általános tetszéssel fogadták s nincs kizárva, hogy a sok javaslat közül egy mégis csak megvalósul, mert a helyzet megköveteli a gyökeres reformot.

—o—

Ä2 országos bajnokságok naptára.

Magyar:

augusztus 6-án: Donaustadt—UMTE

augusztus 13-án: UMTE—Donaustadt’

Szlovák:

augusztus 6-án: S. K. Rusj—Bratislava (Ungvárott),

augusztus 13-án: S. K Zilina—Bratislava (Zsolnán);

augusztus 27-én és szeptember 3-án: a magyar és szlovák bajnok közötti döntők;

szeptember 17-én és 24-én: az országos bajnokság elődöntői 8 csapat részvételével;

október 8 án és 15-én: az országos bajnokság középdöntői 4 csapat között;

október 29-én és november 5-én: az országos bajnokság döntője.

—o—

Játékoshirek. Róth, a KFC centere vezeti a Nagymegyeri S. C. edzéseit. — Paulik János és Révész Ferenc az Egyetértés-Rapidből a Dunaváros A. C.-ba léptek. — Gyurdsz (1FC) a KFC színeiben szeretett volna játszani, — csak egy jó állás kellett volna...

LTK Pőstyén—KFG 4:2 (félbeszakítva)

A KFC tenniszgárdája vasárnap Pőstyénben adott revánsot az ottani LTK- nak, a versenyt azonban a beállott esőzés miatt nem lehetett végigjátszani. Réízeredmények a következők: Herczog —Wetzler 8 10, 6:1, 6:2, Urbán—Riszdorfer 6 3, 6.8 (félbeszakítva). Ernst— Basilides 6:4, 6:0, Haas Block 6:2, 4.6, 6:2, Droppa—Kellner 6:5 (félbeszakítva), Schindler—Kertész 6:1, 5:7, 7;5, Haas k. a.—Petróczy k. a. 1:6, 3:6, Herzog—Urbán — Riszdorfer — Wetzler 6:8, 6:4.

Megindultak a jelentkezések az evezős Európabajnokságra. Pontosan négy hét választ el bennünket attól az időtől, amikor a Margitsziget melletti pesti Dunaágban vízre szállnak a nemzetek evezős bajnokai azért, hogy ki lesz az 1933. év Európabajnoka hét versenyszámlian. Nem lesz érdektelen tehát annak a közlése, kik jelentkeztek eddig a nagy tornára. — Nemrégiben közöltük, hogy a testvér olasz nemzet mind a hét versenyszámban elindítja csapatait és 26—30 főnyi legénységével, valamint 3 delegátusával érkezik meg a bajnokságra. Svájcból kapjuk most azt az értesítést, hogy er. F. Krähenbült, dr. Hans Walther és W. F. Krebser vezetésével részt vesznek a svájci evezősbajnokok is, akik úgyszintén minden számban elindulnak. Már közvetlen a Duna partján levő szállodák egyikében le is foglalták maguknak a szobákat. Barcelonából is jelentették, hogy M. Martinez ésL Omedes

szövetségi elnökségi tagok vezetésével jönnek meg a spanyol evezősök, akik a nyolcasban, a kormányos négyesben és kormányos kétevezősben, valamint a szkiffben állanak az Európabajnokság startjához. A belgáktól is érkezett értesítés. E. Duchateau a belga szövetség elnöke azt közölte, hogy szintén minden versenyszámban óhajtanának indulni, csakhogy lehetőleg ne pengőben fizessék ki nekik az utazási és szállítási visszatérítést. A FISA adta meg erre a választ a belgáknak, még pedig azt közölte velük, hogy a magyar kormány rendelkezéséhez kell tartani magukat. Azonban minden bizonnyal a belgák is szintén részt vesznek az Európa evezősbajnokságokon.

Törvénykezés

zm

(§) Hatósági közeg elleni erőszak

bűnével és könyü testisértés vétségével vádolták Himpán Kálmán és Baroskovics Ferenc bátorkeszi lakosokat, akik a Búcs község melletti országúton csendőrökkel találkoztak s a csendőrök felszólítására nem akartak megállni. A csendőrök ugyanis a két vándor csomagjának tartalma iránt érdeklődtek, amire Himpán a csendőrt mellbelökte, majd, amikor a csendőr meg akarta vasalni, meg is harapta a csendőrt. Baroskovics pedig biztatta a társát: „Ne félj, adj neki!“ A bíróság Himpánt egyhónapi, Baroskovicsot kétheti fogházra Ítélte. — Hasonló bűnnel vádolták Rosenfeld Benő ipolysági asztalossegédet is, aki meg a városi rende őrrel veszett össze, amikor az csendrintette. Egyheti fogházat kapott a lökdösődésért.

(§) Sikkasztással vádolta az

ügyészség Kovács Jenő lévai lakost, aki az üzletében lefoglalt árut eladta s a pénzt saját céljaira fordította. Jogerősen 14 napi fogházat kapott.

A szerkesztésért a főszerkesztő a felelőst Lapkiadó: Spitzer Béla. Nyomatút! .Npil/.er Sándor könyvnyomdád iában Komárom.

4 GYERMEKEKNEK

Tücsöknóta, madárnóta

Heverek a réten,

A szép eget nézem, lleverészek egyedül,

A tücsök meg hegedül.

A nótámat nyúzza,

Vonó nélkül huzza:

Szép az ősz és szép a tél,

De a nyár csak többet ér! Heverek a dombon,

Nincsen semmi gondom.

A nótámat nyúzza,

Vonó nélkül huzza:

Hever és zek egyedül,

A tücsök meg hegedül.

Állj meg, állj meg kedves nyár, Odébb akár sohse állj!

Heverek a földön,

A kedvemet töltöm.

Heverek a fa alatt,

Hallgatom a madarat.

A nótámat fújja,

Kezdi újra, újra:

Szép a tavasz, ősz és tél,

De a nyár legtöbbet ér!

Miért nefelejcs,

a nefelejcs.

A virágok a teremtés harmadik napján bújtak elő a földből. Akkor aztán még eltartott néhány napig, amig mindegyik megkapta a ruháját. Volt, aki bársonyos ruhát kapott, volt aki selymeset, az egyik fehéret, a másik kéket, a harmadik pirosat és a negyedik sárgát. Akkorra már készen voltak, mikor megjelent közöttük Éva, a világ első asszonya.

— Jaj de szépek vagytok, jaj de kedvesek vagytok! — Ujjongott Éva és csengő kacagása betöltötte az erdőket és mezőket.

— Adj nevet a virágaidnak! — mondta a jó Isten Évának.

Éva egyenként 'Odalépett a virágokhoz.

— A te neved liliom, a tiéd pipacs, a tiéd meg harangvirág, a tiéd meg rezeda, a tiéd meg margaréta, a tiéd meg ibolya, a tiéd meg orgonavirág — és igy még egy csomó nevet szétosztott a virágok között. Valamilyen szép név jutott mindegyiknek. — Megértettétek? — kérdezte aztán szigorúan.

— Megértettük, — felelték karban a virágok.

— No, jól van, holnap megint eljövök, de addigra mindenki tudja a nevét!

Másnap alig várta már a reggelt Éva. Fázott is a lába, amint végig ment a harmatos réten, mert nem volt még cipője, mert suszter még nem volt akkor a világon. De azért mégsem tudta kivárni, amig a déli nap felszántja a harmatot. A virágok csillogtak. ragyogtak a friss reggeli harmatban.

— Most mondja meg mindegyik egyenként a nevét! — parancsolta Éva, mikor hozzájuk ért. — Téged hogy hívnak? — kérdezte mingyárt az elsőtől és tapsolt a kezével és minden tapsra kilépett egy virág a sorból.

— Én vagyok a liliom — mondta az első virág és büszkén nézeti végig a társain, amiért ma is, tegnap is őt vette észre, először Éva.

— Én vagyok a pipacs — mondta a második és illendően meghajtotta magát, sőt még él is pirült zavarában.

— Én meg a margaréta — mondta harmadik és csak úgy nevetett örömében, mert tiszta fehér vászonruha volt rajta.

— Én vagyok a harangvirág — csilingelte a harangvirág.

— Én meg a rezeda, én meg az orgonavirág — mondták egymásután a

többiek.

Az ibolya még csak ki sem lépett a sorból, éppen csak félénken felemelte a kis fejét a zöld párnák közül, és halkan, szerényen suttogta:

— Én vagyok az ibolya.

Éva azért meghallotta és letérdelt melléje a fűbe, hogy játszadozzék vele, mert nagyon megszerette a szerény kis ibolyát. Akkor vette csak észre, hogy az egyik virág aki még nem mondta meg a nevét, éppen egy nagy pirosfejű óriásgomba mögé akar bújni.

— Hohó, barátocskám, — kiáltott Éva a virágra — nem szöksz meg igy szó nélkül. Mi a neved, hadd halljam!

A szegény kis virág csak úgy kékült-zöldült ijedtében:

— Nekem ... izé... engem ... én... —dadogta váltig mivelhogy a nevét elfelejtette.

— ó, te kis csacsi, te! — korholta Éva. — Fiát most mit csináljak veled? A virágneveket már mind szétosztottam. neked most milyen nevet adjak? Máskor ne légy ilyen rövideszű és ne felejtsd el. amit mondanak. Mi lesz, ha majd a virágiskolába kerülsz és elfelejted, amit mond a tanítónéni? Ne felejts, barátocskám, ez az első, amit meg kell tanulni.

— Ne felejts, ne felejts! — fedhették karban a virágok is feledékeny kis testvérüket. S minthogy a virágneveket már csakugyan mind szétosztotta akkor Éva, ez éppen kapóra jött. A kis kék virágon rajta maradt, hogy »ne felejts«, és ezért aztán mai napig mi is nefelejtsnek hívjuk.

A csap ráütött okosság.

Kelekóciába, az ostobák országába egy napon beállított egy üres hordót guritó ember, sátrat ütött a piacon s kidoboltatta, hogy nála olcsó pénzért

soha nem ismert ital kapható.

Nyomban csapraütötte az üres hordót s várta a jószerencsét.

— Aztán mi van abban a hordóban? — kíváncsiskodtak a köréje sereglő ostobák.

— Okosság, emberek, színtiszta okosság.

— Okosság? Milyen az? Jó volna megkóstolni.

— Uccu, szaladjon haza palackért, öt garasért telemérem.

Rohantak haza az ostobák, hoztak a palackot, az idegen pedig szakadatlanul mérte nekik a cjsapból a — nagy semmit.

— Jól dugja be, bácsikám, — szólt rá mindegyikre — s ki se bontsa addig, amig haza nem ér vele.

Volt akit meg azzal biztatott:

— Fogja gyorsan s igya ki otthon egy hajtásra!

Hej, örültek az ostobák, hogy végre ők is okosak lesznek, vették hát nagyban a hordó tartalmát. Volt, aki félakós hordóra valót vásárolt egyszerre belőle.

Fianem iszen ihatták azt!

— Hallja-e, tisztelt ur, — jöttek ám vissza a vásárlók — nem volt az; én üvegemben semmi. Hiába ittam ki fenékig most is csak ostoba vagyok, amilyen voltam.

Az idegen erre kacagva csörgettp meg sok-sok pénzét, amelyet mind az üres hordóval keresett s szemébe nevetett a sok ostobának:

— Ide nézzetek, mennyit kerestem az ostobaságotokon! Ha még ezt látva, sem lesztek okosak, akkor sohasem.

S azzal jót nevetett és iáké: :iéi hagyta az árul ó az o,lob.lkat