Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)

1933-08-02 / 61. szám

2. oldal. »KOMÁROMI LAPOK< 19d3. augusztus 2. tekben törleszthetik adósságukat a la­kók, akik azonban augusztus 1-től kezd­ve az esedékes házbért előre nem fizetik meg, azok ellen megindítják a kilakoltatást eljárást. A tanács elment a türelem legvégső határáig, helyesebb lett volna, ha már előbb elhatározza magát erre a lépés­re. mert végre is tisztába kell lenni azzal, hogy a város vagyona nem Csáky szalmája, amelyből mindenki hará­csolhat ellenszolgáltatás nélkül. Több mint egy milliói invesztált a város ezekbe az épületekbe és még a ka­matja sem térül meg a beruházási összegnek, holott az amortizációt a befolyó bérjövedelemre bazírozta a város akkor, amikor a munkásháza­kat. a szükséglakást és az árúcsarno­kokat megépíttette. A város olyan sú­lyos helyzetbe került, hogy nem tér­het ki az elől, hogy adósait, a sok ha­lasztásadás után a törvény erejével kényszerítse kötelességének teljesíté­sére. boree. csönös bizalom ki fog fejlődni. És mindennemű érdekellentét esetén egy­mást jobban megbecsülő emberek fog­nak szembenállni és nem hisszük, hogy ez ne válna hasznára a nemze­tek érintkezésének, azt ne tegye osi­­szollabbá, fairebbé, igazságosabbá s így békésebbé. De még egy kell hozzá, az, hogy egymást ismerjük, egymásnak nem­zeti karakterét, jellemvonásait, mert csak akkor tudjuk megérteni egymás cselekvésének, gondolkodásának indí­tékait. Az emberek közt — úgy az egyének, mint a nemzetek közt — a félreértések leggyakrabban abból jönnek, hogy saját magunk lelki be­állítása, szokásai, felfogása szerint Pár nap múlva a Cserkész Világ­táborozáson. Gödöllőn és Budapesten lesznek a világ körülbelül 40 nem­zetének fiai. A cserkészet ezen nagy összejöveteleinek, amelyek négy éven­ként tartatnak meg s amelyek közül a gödöllői a negyedik lesz, az a cél­ja, hogy a világ különböző nemzetei­nek a cserkészgondolatban nevelt ifjú­ságát összetartsa és egymáshoz köze­lebb hozza, hogy baráti kapcsolatok fűződjenek köztük és hogy ezáltal las­sanként hozzásegítse a világot ahhoz, hogy a nemzetek maguk is egymáshoz közelebb jussanak, egymást jobban, könnyebben megértsék. A cserkészet jól tudja, hogy annak ellenére, hogy rendkívül rövid idő — 25 év — alatt hatalmas mozgalommá fejlődött, a cserkészek száma két és félmillió, akik közt 600.000 a felnőtt férfi, mégis ez az erő a világ népes­ségéhez még csekély és a mozgalom szándékainak és valódi lényegének is­merete még távolról sem olyan elter­jedt, hogy a világ mai rendjének reparálására valami vérmes reményt táplálhatna. De a cserkész abban a mértékben, melyben képes rá, igyek­szik ebbeli kötelességét teljesíteni és ezek a világösszejövetelek, jambo­­reek a fiúk összejövetele mellett ezt a propagandacélt is szolgálják: meg­ismertetni a cserkészetet, irányelveit és céljait a világ előtt. Megismertetni különösen a cserké­szet módszerét, azt az utat, amelyet a természet rendjéhez alkalmazkodva, maga előtt lát és járni akar és amely sokban eltér attól, amit általában kép­zelnek akár a cserkészetről, akár a világ békéjének megteremtéséről és megerősítéséről, amelyet a cserkészet szolgálni kíván. A cserkészet nem teoretikus! A cserkészetről sokan azt hiszik, hogy nemzetközi pacifista mozgalom. Ez bizonyos értelemben igaz, mert minden világmozgalom nemzetközi is. hiszen minden nemzet résztvesz, vagy résztvehet benne. És pacifista is, mert hiszen a megalkuvást, a békét mun­kálja emberek, nemzetek, vallások, osztályok között. De a cserkészet nem mindenáron nemzetközi és pacifista mozgalom, azaz nem az e két szó gyakran használt értelmében, hanem nemzeti mozgalom és ezeket a közös célokat is minden egyes cserkészet nemzeten keresztül szolgálja. Aki majd megnézi a gödöllői világtábort, látni fogja azt, hogy minden nemzet cserkészetének megvan a maga erősen nemzeti jellemvonása, sajátossága és ami fő, nemzeti tartalommal van te­lítve. A világbékét a nemzeti érzés ki­irtásával, »világpolgári« neveléssel nem lehet elérni. Minden gyermek tudja a történelemből, hogy a leg­több háborút nem is nemzeti ellen­tétek, hanem dinasztikus, gazdasági, vallási ellentétek és érdekek miatt vívták gyakran saját véreikkel szem­benálló oondottierik. Ha egyik ellen­tét-rendszer elmúlik, jön a másik. A problémának súlypontja nem itt van. Nem abban, hogy milyen rendű a jelszó, amelyet zászlóikra írnak s egymás ellen visznek az emberek, ha­nem abban, hogy a jelszavak ne le­gyenek üresek ,hanem legyen tar­talmuk; azok, akik hangoztatják, ne üresen, mások után értelmetlenül is­mételjék, hanem önmaguk értsék és megbecsüljék azt, amit zászlóikra ír­nak és hogy egymásban ezeket a meggyőződéseket tiszteljék. Egymás meggyőződését pedig akkor lehet tisz­telni, ha egymás becsületességéről, őszinteségéről meg vagyunk győződ­ve. A lényeges tehát egyrészt az, hogy a nemzeti érzés ne váljék frázissá, azzal ne éljünk vissza, illetve ne hasz­náljuk más célok leplezésére, hogy igazságosak legyünk, tiszteljük más­ban azt, amit magunk is gyakorlunk. Ebből a nemzetközi érintkezésben egy nagyobbfokú tisztességnek, fair-ségnek kell kifejlődnie és ez mindenesetre szolgálni fogja a világbékét. De ehhez az szükséges, hogy az ifjúságot úgy neveljük, hogy a fair­­séget és tisztességet a legfőbb egyéni, honfiúi és emberi kötelességnek és önmagára nézve a legfőbb dísznek is tekintse. Ha sikerül ifjakat ilyen ér­telemben nevelni és különböző nem­zetbeli, hasonlóan nevelt ifjakat egy­mással összehozni, ezek közt a köl-Ma már nincs olyan komáromi uc­­ca, amelyből nem érkeztek volna be panaszok hozzánk, hogy azt az uccát nem öntözik és leírhatatlan a por, a piszok, amelyet az örökös komáromi szél állandóan főikavar és bevisz szembe, szájba, orrba, tüdőbe, mell­be és szellőztetni se lehet a lakásokat, mert nincs a földnek olyan háziasszo­nya, szobalánya, aki győzné a por­­törölgetést, mert a nyitott ablak ál­landóan önti be a port, a szemetet. A múlt napokban föllépett káni­kulában a város minden igyeke­zete is kárba veszett volna az öntözés terén, mert amig végére ért az öntöző kocsi mondjuk a Nádor uccánalc, az elején már megszáradt az úttest és kezdhet­ték újra elölről az egészet. Hogy állandóan vizesek legyenek a komáromi uccák, ahhoz még húsz öntöző autó kellene. Ezt a luxust még gazdag város se bírná el, nem hogy olyan szegény város, minő Ko­márom, amely fizetési kötelezettségei­nek is nehezen tud eleget tenni és a tisztviselőit is csak késéssel tudja fi­zetni. Tegyük fel, hogy volna a városnak még húsz öntöző autója, akkor se sikerülne a mai rendszer mellett a komáromi uccákat rendszeresen ön­tözni, mert a vízművek nem tudnának annyi vizet termelni, hiszen a múlt heti kánikulában is nem egyszer csak csöppent és nem is csűr rant a víz­vezetéki csap még a földszinti laká­sokban is. Hát mit szóljanak a sze­gény emeleti lakók? A mostani uccai öntözés is nagyon megdézsmálja a vízmű szolgáltatta vizet. Itt csak az segítene a bajon, ha az öntöző kocsik a vizet a Duná­ból, vagy a Vágból vennék föl. Ez esetben bármennyit őntö-z nénelc is, a vízmű ezt nem venné észre. Amint már előbb mondottuk, az asz­faltozott Nádor uccán magán is foly­ton járhatna az öntöző kocsi, hogy az ucca pormentes legyen, de tessék ítélünk. A cserkészet a nemzetek közti béke célját azzal igyekszik szolgálni, hogy egyrészt a fiúkat jó állampolgárokká, jó hazafiakká, becsületes, tisztességes, emberbarát és minden életkörülmé­nyek közt fair emberekké igyekszik nevelni, másrészt — és éppen ezért világszervezet —, hogy a különböző nemzetek ifjait összehozza, hogy köl­csönösen megismerjék egymás gondol­kodásmódját és azokat az öröklött, tradicionális, környezetbeli és egyéb adottságokból következő okokat, ame­lyek a másiknak gondolkodásmódját kiformálták és irányítják. A békét nem egyesek, nem jelszavak, hanem csak mi magunk, mindnyájan meg­­javulásunk által szerezhetjük meg. venni olyan mellékuccát, ahol rossz vagy egyáltalában nincs kövezet. Az ilyen uccáknak lakói hiába panasz­kodnak, mert lehetetlenség az igénye­ket kielégíteni, mert némelyik ucca a Niagarát is elnyelné, nem hogy au öntöző kocsi vizét. Szóvá kell tennünk azt a meggon­dolatlan eljárást, amelyet nem egy­szer látunk a kövezetlen uccákon. Az ilyen óceánban ha házat javíta­nak, a faltörmeléket, a vakolatot nem fuvarozzák ki a szeméttérre, hanem egyszerűen kihordják az uccára és ott elteregetik. És mi lesz ebből a faltörmelékből? Sár? Hiszen, ha csak sár lenne, de ennél sokkal rosszabb lesz. A kőműves ha­barcs. malter miből áll? Homokból. Ila ilyen maltertörmeléket az uccára visznek, ott a napsugarak szétpor­­lasztják és lesz belőle, ami volt, ho­mok és azon a helyen kis Szahara, homoksivatag lesz és a folytonos, örökké tartó szélnek van mit szét­hordani a szárnyain. Klasszikus példája ennek az uj Szahara sivatag képződés a Szent András uccában, a templom háta mö­gött. A múlt hetekben a bencés szék­ház udvarának falát javították és a régi maltert lekaparták. Ezt a fal­­törmeléket nem hordták el, hanem régi komáromi szokás szerint szét­hányták az uccatesten. A napsugár már elvégezte bomlasztó munkáját, a darabos törmelék homokká vált és ott pompázik a város közepén a leg­újabb homoksivatag, amely bokáig érő homokjával nehezíti meg az arra já­rást és a szél állandóan kavarja és a templom háta mögötti sivatag ho­mokjából jut bőven a Nádor uccá­­nak is, pedig ott esetleg eleget ön­töznek. A Szent András ucca lakói aztán hiába panaszkodnak, hogy ke­veset öntöznek, mert azt a homoksi­vatagot kár is öntözni. Az ucca lakói­nak akkor kellett volna tiltakoznia, amikor azt a nagy mennyiségű fal­törmeléket nem hordatta ki a város, hanem az uccán teregettette szét. Hi­szen azelőtt ott eléggé letaposott agya-Miért kell nekünk, komáromiaknak annyi port és piszkot nyelnünk?? Komáromban mesterségesen készítik a homoksivatagokat. — A kövezetlen uccákra hordják a faltörmeléket, amiből homok és por lesz. — A kimeríthetetlen kavicsbányát, a Dunamedrét nem ismeri a komáromi uccarendészet. — Homok a kavics he­lyett. — Az uccabéliek tiltakozzanak ezentúl a törmelék uccára való hordása ellen. — Panaszok az öntözés ellen, pedig nem ott van a hiba. — Ma már az összes uccák fölemelték pana­szaikat. — A vizmű nem fogja sokáig birni. Saját tudósítónktól. Komárom, augusztus 1. gos föld volt és annak most vége. Azt a komáromi rossz szokást, hogy a faltörmeléket az uccára szórják ki, meg kell szüntetni, mert hiába van­nak aszfaltos és esetleg jól öntözött uccáink. ha azok közelében a mellék­­uccákat faltörmelékkel javítják. Ászéi csodálatos messzire elviszi a homo­kot és a közönség nem is sejti, hogy miért nyel annyi port. Az uccák lakói tiltakozzanak minden ilyen törmelék kihordása éllen az uccára. Ha már ezt régebben beszüntették volna Ko­máromban és rendes kaviccsal töl­tötték volna föl a kövezet nélküli uccákat, ma kevesebb port kellene nyelnünk és nem kellene azt a pa­naszt hallanunk, hogy nem öntöznek eleget az uccákon. Augusztus elseje volt, tehát hónap eleje, amikor csurog még az árokban is a pénz és röp­ködnek a holdban a nagybankok, egy­szóval augusztus elseje volt tegnap. Elseje: varázs-szó, az embernek be­vásárló-képzetei és pénzdobáló em­lékei vannak, elseje: azt hinnéd, a boltokban hegyin-hátán az ember és mindenki bevásárolt, adósságot fizet. Ilyenkor adnak az emberek pénzt olyasmiért, ami nem múlhatatlanul szükséges, kis semmiségek és régen vágyott álmok válnak valóra ... Else­je ... Mentél volna végig a Nádor uc­cán: egyetlen egy boltban nem volt ember, a kávéházban a pincérek a zi­vataros felhőket nézegették, az üzle­tek ajtajában még csak nem is álldo­gáltak a kereskedők, hanem benn hü­­söltek a pult mellett, lehetőleg más­sal foglalkoztak: szép kézimunkák ké­szültek, regényeket lapoztak mások, valaki unalmában barackmagot tört, többen beszélgettek boltok homályá­ban, csupa kongás, megannyi üres­ség, szél és kánikula ... bágyadt szel­lő lopakodik az uccaközökön, az em­berek nem is mutatkoznak, elbúj­tak, olvasgatják azt a pár garast, amit még meghagyott a krízis ... Tegnap elseje volt... A rendőrség elfogta az éjjel működő uccai festőművészeket. — Rendzavarás nélkül folyt le a kommunista nap. — A komáromi rendőrség huzamos idő óta kereste azokat a titokzatos mázoló­művészeket, akik az éj leple alatt kü­lönböző színekben festik tele a komá­romi aszfaltot, házak oldalát s a kerí­téseket. Ezek éjjel titokzatosan mű­ködni kezdtek, csöbrökkel, ecsetekkel jelentek meg a csendes uccákon s kommunista feliratokkal lepték meg reggelre a várost. Olyan ügyesen csinálták, hogy a rend­őrség nem tudta eleddig őket kézrekeri­­teni. Keddre virradó éjjelen a rendőr­ség fokozottabb figyelemmel volt és sikerült egyszerre három festőművészt elfogni, akik a szódagyárnál, tör­vényszéknél s egyéb alkalmas helyeken festették jelszavakkal tele az aszfaltot épen. Bekerítették őket, azok csöbrökkel menekültek, de a biciklis rendőrök gyorsabbak vol­tak s kézrekeritették Fehérváryt, Schlaart és Székelyt. A harc hevében Schlaar mésszel öntötte le az egyik rendőrt. Erre átadták az ügyészségnek. — Az augusztus elsejei kommunista nap kü­lönben minden rendzavarás nélkül a leg­teljesebb nyugalomban folyt le, a rendőrség, a katonaság és a csend­őrség egész nap riadókészüitségben volt, de kivonulnia sehová sem kellett. tivaua *» tériéi»« • legjobb nagy» * Komáromi Lapokat

Next

/
Thumbnails
Contents