Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)
1933-07-29 / 60. szám
6. olaai. »KOMÁROMI LAPOK« i yij B. július 29 HÍREK Színpadi jelenet Vannak az életben is színpadi jelenetek, melyek oly tömörek, gyorsak, drámaiak, hogy első pillanatban hihetetlennek tetszenek. Én egyetlen ilyent láttam, évekkel ezelőtt Bécsben. Egy előkelő szállóban laktam. Az előcsarnokban éppen átvettem szobám kulcsát a portástól, amikor nem messze tőlem, a pálmák alatt, magyar párbeszédet hallottam. — Lenne kegyes megmondani, hogy kihez van szerencsém? — kérdezte egy köpcös, borostás férfi az előtte álló fiatalembertől, aki kifogástalanul vasalt, galambszürke ruhát viselt, vékony nádbotot, monoklit. — XA Y. gróf vagyok — vetette oda a fiatalember raccsolva és szórakozottan. A köpcös ur erre — se szó, se beszéd — pofonütötte. Oly hatalmasan, hogy a fiatalember monoklija lehullott az ingmellére s kalapja fejéről a földre röppent. — Ne hazudj, fiam, — figyelmeztette s közben már megragadta karját — ne hazudj, Lajos — intette még egyszer, már majdnem jóindulatúan és atyaian. Dulakodást vártam, névjegycserét, izgatott szóváltást. Nem ez történt. Vollakép egyikük se haragudott. A gróf-poíozó úr kedélyesen mosolygott Maga a (gróf pedig az igazi neve hallatára összetört s így szólt: — Kezét csókolom, főfelügyelő úr — és hangtalanul, mozdulatokkal könyörgött. hogy csak semmi botrány. A detektív-főfelügyelő elengedte a rovottmultú, körözött szélhámos karját, eléje állt bikadöntő termetével, azzal tuszkolta egy “biztos sarokba, melyet előre kiszemelhetett magának erre a célra. Olt a fiatalember leült. Megtörölte a homlokát zsebkendőjével, melyen kilencágú grófi korona ékeskedett. Aztán keresztbetette lábait, még a régi, hanyag »grófi« mozdulattal, kissé fölhúzta nadrágját, hogy ne gyürődjék ülés közben s jobban lehessen látni remek selyemharisnyáját, ragyogó lakkcipőjét. Most már szinte barátian beszélgettek egymással, szakszerűen, hogyan viszik majd el őt innen, hogyan szállítják »haza«, a budapesti rendőrségre. Ez a színpadi jelenet — a meglepő hirtelenségével, a váratlan kifejletével és a józan tárgyilagosságával — felejthetetlen emlékem maradt. Ha a színpadon látom, talán észre se veszem. K. D. — A Prot. Jótékony Nőegylet „Kóstolója“. Aug. 6-án, jövő vasárnap rendezi a Komáromi Protestáns Jótékony Nőegylet messze földön hires nyári mulatságát, a „Kóstoló“-t, amely ebben az évben is a Komáromi Dalegyesület nádor-uccai kies kerti helyiségeiben fog lezajlani. A humánus célokat szolgáló, több mint félszázados érdemes múltra visszatekintő népszerű egyesület elaggott szegényeinek és az árva iskolás gyermekeknek segélyezésére rendezendő ezen mulatságát nagy körültekintéssel és figyelemmel készíti elő az egyesület vezetősége, amely mindent elkövet, hogy a Kóstoló régi szép hírnevéhez méltóan a legfényesebb sikerrel záruljon az idén is, hogy a nemes cél, amelyet szolgál, minden tekintetben kielégittessék. A egyesület tagjainak áldozatkészsége az idén is lehetővé teszi, hogy a Nőegylet rendezősége a megjelenő közönség minden igényét kielégítse és az Ízletes ételek nagy választékát, valamint a frissítő italok legjavát bocsássa a vendégsereg rendelkezésére. Persze, az ifjúság kívánsága is teljesülni fog, mert a kóstolgatást vidám tánc fejezi be, amely világos reggel g tart. A mulatság délu án 6 órakor kezdődik, sikerét biztosítja a nemes cél és az érdemes jótékony nőegylet jó hírneve s kiváló vezetősége. Halló! Sógor! Fölakasztom magamat! Nem bírom tovább a családi viszálykodást! Ki kopog, mi kopog? — A bejelentett öngyilkosság. — Aki nem bírja tovább a családi veszekedést. Keresés az éjszakában. Saját tudósítónktól. Komárom, — julius 28. A családi viszáiykodás de sok életet megkeserített, de sok életet kioltott már. A családi veszekedés következményei nagyon sokfélék és az a típus, amelyet Petőfi olyan kedvesen fejez ki az Ambur gazda cimü költeményében, amikor a férj az asszony kereplő nyelve élőt a kocsmába megy és borban keresi a feledést, csak szelidebb formája a családi veszekedéseknek. De hányszor kergette a házasfeleket az öngyilkosságba az a körülmény, hogy a házasság egyenlő a pokollal. És hányszor követle már a családi perpatvart a borzalmas családirtás is. Szomorú történetet mond el az alábbi tudósításunk is Mocsi Vince 2 > éves jómódú kéméndi gazda családjában is állandóan dúlt a családi egyenetlenkedés, viszálykodás, perpatvar. Sógora, Hevér Géza próbálta elsimítani az ellentéteket, de az csak ideig-óráig sikerült és a családi béke galambja nem tudott állandó fészket rakni Mocsi Vince családjában. A napokban egyik este vendégfiu volt Mocsi Vince sógoránál, Hevér Gézáéknál, aki Arany János balladáiból olvasott föl a család szórakoztatására. Arany János örökszép balladáit olyan nagy élvezettel hallgatta a csa'ád, hogy nem is vették észre, hogy már éjfél jócskán elmúlt. A vendég fiir éppen „Mátyás anyja“ cimü versét olvasta föl Aranynak és amikor ahhoz a részhez ért, hogy Ki kopog? Mi kopog? Saját tudósítónktól. Lörincz Dániellel, ezzel a fiatal szélhámossal többször foglalkoztunk már, különféle szélhámosságok regisztrálása alkalmával. Lörincz Dániel a szlovenszkói szellemiség szélhámosa s elismerésreméltó módon igyekszik a délszlovenszkói magyarságot rászedni. Fegyvere a szellem. Egyizben verseskötetet irt, amelynek azonban java darabjait Darvas Jánosnak, az ismer költőnek „kikölcsönzött“ versei alkották. Úgy mutatkozott be, mint egy uj költő. Sokan hittek is neki s csendes káromkodás közben fizették ki a verskötetet. A szlovenszkói szellemiség kufára később nemcsak a maga nevét használta, hanem idegen neveken is bemutatkozott. Rendszerint szerencséje volt, mert a nevek eredeti viselőjét személyesen a vásárlók nem ismerték. így visszaélt Dar- Vűsjános, dr. Borka Géza, HerczegGXoor, Szombathy V.,nevével is s az ö nevükben adott el könyveket. A megtévesztett vidékiek úgy fogadták Lörincz Dánielt, mint a nevek valódi viselőit s valaki erősen megzörgette az ablakok Szinte megrettent az egész család a nem várt, de a versben felemlített kopogásra. A kopogásra aztán kívülről megszólalt egy hang. A sógor, Mocsi Vince hangja volt. — Búcsúzni jöttem sógor, de be már nem megyek magukhoz. Az életben már nem találkozunk. A halálba kerget engem a folytonos családi veszekedés. A halálba keresek menekülést, enyhülést. Csak azért jelentem be, hogy ne keressenek az élők sorában, mert mire maguk fölcihelődnek, én már nem élek. Aztán elcsendesedett Mocsi Vince és lehetett hallani, hogy gyors, futó lépésben szaladt el az ablaktól, hogy szomorú Ígéretét, az öngyilkosságot valahol végrehajtsa. Hevér Gáza, aki már jóformán le volt vetkőzve, magára kapott valamit és kirohant az uccára, szerencsétlen sógorát megkeresni. Egy órája kereste már, de eredménytelenül. Akkor reményét veszítve, benyitott Mocsi Vincéék kamrájába és elrémülve látta, hogy Mocsi Vince a gerendára felakasztotta magát. Abban a pillanatban levágta a kötelet és elkezdte a még meleg testet élesztgetni. Hosszú munkába került, mire az élesztési kísérlet sikerült és az életunt gazda magához tért. Talán ez a tragikus eset mementó lesz a családban és a béke helyre áll. Komárom, július 28 rendszerint nem is jöttek rá a turpisságra. Nemcsak könyveket, hanem silány képeket is ad el Lörincz Dániel. Most újabb szélhámosságáról értesültünk. Losoncon megjelent, felkereste a diákokat s a szlovenszkói diákság előtt mindenütt kitünően ismert dr. Borka Géza nevével élt vissza, mint aki Komáromból „egyenesen a losonci diákok meglátogatására jött.u A diákok megtisztelve érezték magukat s közben boldogan vásároltak könyvet Lörincz Dánieltől, aki borsos áron adott túl holmijain Lörincz Dánielnek néhányszor már meggyűlt a baja a hatóságokkal, Herczeg Gábor pozsonyi szerkesztő fel is jelentette őt s kétheti fogházra Ítélték hamis név használata miatt. Mindez nem zavarja Lörincz Dánielt, tovább folytatja kisded mesterkedéseit s ha egy vidéket „learatott“, továbbvonul. Bizonytalan, hogy hol bukkan fel. Nemrég még a Kisalföldön működött, hir szerint most Nógrádban jár s nemsokára Gömör és Abauj vidékét fogja boldogítani. — A kegyúri kiadások folyósításának ügye. A város képviselőtestületének májusban tartott közgyűlése, mint ismeretes, foglalkozott az országos hivatalnak a város kegyúri kiadásainak és egyházi segélyeinek tárgyában megküldött leiratával, amelyben elrendelte, hogy az 1932. évi költségvetésbe be kell állítani úgy a kegyúri kiadásokat, mint az ezekkel összefüggő egyházi segélyeket, hogy arra az esetre, ha a felsőbb hatóság a városnak erre vonatkozó kötelezettségét végérvényesen ki fogja mondani, akkor legyen megfelelő fedezet a kiadásokra. Érdekes megállapítani, hogy az 1932. évre a város már kifizette a vonatkozó költségvetési tételek terhére az összegeket, mivel a járási hivatal a beadott fellebbezéseknek helyt adva, a városnak ezirányu kötelezettségét kimondotta. Az országos hivatal azonban nem döntötte el azt a kérdést, hogy a város köteles-e a terheket viselni, pedig ha ebben határozatot hozott volna, akkor nem állhatott volna elő az az abszurd rendelkezése a város képviselőtestülete többségének, hogy máról holnapra egyszerűen beszüntette a kegyúri kiadások és az egyházi segélyek folyósítását. Ezzel az egyházakat, de elsősorban a róm. kath. egyházat súlyos helyzetbe hozta, mert nemcsakhogy a fölmerülő dologi kiadások folyósítását tiltotta el a közgyűlés, hanem a személyi járandóságokat is beszüntette, aminek következtében úgy a lelkészi karnak, mint az egyház alkalmazottainak és azok családjainak megélhetését is kockára tette. A másfélévszázados jog alapján megfellebbezték az egyházak a közgyTés határozatát, ezenkívül a róm kath. egyház lekészi kara és alkalmazottai kérvényt nyújtottak be a városi tanácshoz, hogy addig is, amig a fellebbezések elintézést nyernek, — amelyeknek sorsa minden helyes jogérzékkel rendelkező ember előtt kétségtelen, — utaljon ki a város előleget a megállapítandó kötelezettségek terhére. Az ügyben a járási hivatalban előzetes tanácskozás folyt, majd a tanács is foglalkozott a kérvénnyel, amelyet a közgyűlés elé utalt a tanács. Leghelyesebb volna, ha a járási hivatal minél előbb döntene a kérdésben és mielőbb meghozná határozatát az ominózus közgyűlési határozatra nézve, amely úgysem lehet más, mint megsemmisítő, — Építészeti bizottsági ülés. Komárom város képviselő testületének építészeti bizottsága julius 31-én, hétfőn délután 5 órakor a városháza nagytermében ülést tart, amelyen különböző építési ügyekben fog a bizottság tanácskozni. — Fagylaltest. A Deborah Leányegyesület a télen rendezett teadélutánjainak s kerein felbuzdulva elhatározta, hogy Fagylaltestek keretében nyújt kis nyári szórakozást kedves vendégeinek. Az első Fagylaltestet aug. 3-án (csütörtökön) este 9 órai kezdettel rendezi a sétatéri kioszkban. Hogy az Egyesület jótékony tevékenységét a nyáron át is gyakorolhassa, a nagyérdemű közönség szives pártfogását kéri a Rendezőség, — Dr. Kalvariszky Jenő gyermek szakorvos szabadságáról vissza érkezett és rendeléseit megkezdte Király-püspök utca 16 szám alatt. Telefon 82. 291 —- A diákfürdő felügyeletét folyó hó 29-én szombaton Uhereczky Géza ig.-tanitó, 30-án vasárnap Sohár Ottó gimn. tornatanár, 31 - én hétfőn, valamint aug. 1 és 2-án Koval’ Béla gimn. tanár látják el. — A 12. gy e. zenekara hangversenye. 1933 julius 30-án, d. e. 11 órakor a sétatéri Kioszk előtt. Műsor: 1. Fuck: Florentini, induló. 2 Adam: Ha király volnék, nyitány. 3 Oberthor: Az ifjúság álmai, keringő 4. R. Herion: Lovas induló. 5. Donizetto: Lammermoori Lucia, fantastika. 6. Kalinov: „Praktikus“ induló. — 14 napos szenzációs olcsó idényleárusitás ELBERT-nél. — Nyári cikkek, férfi ingek, ritikülök. — Áthelyezések Lukan Miroszláv (Frigyes) gutái jegyzőt Stomfára, Gdspárik Gyula jegyzőt Feketebalogról Gútára helyezte a felettes hatósága. Aki a szellem mindenható erejében bízik s igy szélhámoskodik Visszaélések szlovenszkói magyar tanárok, festők, Írók nevével
