Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)

1933-07-22 / 58. szám

10 oldal.

»KOMAROMI LAPOK«

3 933 július 22.

wg ___ A CYEKIMiKEKSEK. _

Uj kenyerünk.

Megérett a búza magja,

Sok szorgos kéz learatta.

Szériis kerten nóta csendül,

A sok kalász magja perdül.

Áldd meg Isten e sok magot,

Áldd meg, aki rád hallgatott S hittel vetett és aratott.

Űrök ura fűnek, fának,

Légy vendége ünnepünknek, Aratási ünnepünknek,

S áldd meg szép, uj hengerünket!

Móra László.

Zsuzsó és a fogkefe.

Morzsácska egy nagy karéj kenyérnek volt a pici parányi része. A kenyeret Zsuzsó fogyasztotta el jóétvágygyal vacsorához, azután megköszönte illedelmesen és szaladt a barátaihoz játszani.

Morzsácska mögött pedig mikor bezáródott a nagy kapu: Zsuzsó szája, igen sötétben találta magát.

— Hova kerültem? — sóhajtott fel. Milyen nagy hegyek között vagyok, ezek összezúznak engem!

Ti már tudjátok, hogy a hegyek Zsuzsó fogái voltak, Morzsácska azonban kényelmetlenül feszengett jobbra, balra topogott, míg végre az egyik hegy oldalába megkapaszkodott, mint a vizbefuló egy szál deszkába.

Közben Zsuzsó aludni tért s bizony-bizony elmulasztotta amire Anyuka többször is figyelmeztette:

— Mosd meg kislányom a fogaidat, mielőtt lefekszel!

Mialatt Zsuzsó alaudt. Morzsácska magához tért ijedtéből és körültekintett a barlangban.

— Nem is olyan rossz hely ez, — állapította meg s addig fészkelődön a nagy fogon, mig mit gondoltok^ mit talált? Egy ici-pici rést! Egy olyan kis lyukat, amit szabad szemmel észre sem vennénk, hanem csak a fogorvos látja meg.

Morzsácska nagyon megörült a felfedezésnek.

Másnap Zsuzsó felkelt reggel, imádkozott, megmosakodott, de oh jaj! szégyellem leírni, valamit ismét elhagyott. Nem volt a háta mögött Anyuka és Zsuzsó elment iskolába anélkül, hogy a fogkefének a színét is látta volna.

Morzsácska ezalatt vígan furakodott mindig beljebb a foglakásba.

— Ni itt egy folyosó is van! fedezte föl örömmel és zsuppsz! lecsúszott a repedésen mélyebbre, hol még nagyobb sötétség fogadta.

Nap-nap után telt el. Egyszer azután csokoládét kapott Zsuzsó és azt majszolgatta élvezettel, mikor jaj! rettenetes fájdalom hasított a fogába. Úgy érezte, mintha éles tűk szurkálnák az arcát. Pedig nem történt más, minthogy Morzsácska megkapaszkodott valamibe és azon hintázott. Az a valami pedig egy hajszál vékony kis ideg volt a Zsuzsó fogában, amihez ha hozzáérnek, irtózatosan fáj. Minél többet szórakozott Morzsácska, annál jobban szenvedett Zsuzsó. Az arcocskája sápadt lett, a szeme könynyes. Nem bírt sem játszani, sem aludni, sem enni, csak rakta a fogára a hidegborogatást, meleg kötést, de mindhiába, mert Morzsácska odabent szakadatlanul húzta az idegszálat, mint a harangon a kötelet.

Mikor aztán már Anyuka is megsokalta leánya szenvedését, elindult vele a fogorvoshoz- Csak úgy remegett Zsuzsó lába, amint meglátta a nagy fogorvosi széket, hatalmas fogókat. A doktor bácsi kedvesen megsímogatta arcát:

— No, mingyárt vége lesz a szenvedésednek, kis lányom! — szólt szelíden.

— Brü ... hü ... hü... — szipogott. Zsuzsó.

— Hoppá! — érezte Morzsácska és nagy lendülettel búcsút mondott eddigi otthonának.

Zsuzsó pedig ha hiszitek, ha nem, ezentúl étkezés után nem a babákhoz sielell először, hanem a fogkeféhez.

Mese

a kis sánta csókáról.

csókamadár. Eltörött az egyik lába, bicegve bukdácsolt a fű között.

Ez a kettő: Juliska meg csókamadár egyszer aztán találkozott. A nagy réten, a tölgyerdő tisztásán. Juliska melengető tenyerébe fogta a madarat, kendermagot adott neki, friss forrásvízzel itatta, igen jól bánt a kis nyomorék madárral és az bizalommal pihegett a tenyerében.

Azután többször találkoztak, mert erre vezetett az útja Juliskának az iskolába, tölgyerdőn keresztül, tisztáson keresztül.

Egy szép napon aztán nem mehetett, mert nem tellett tandíjra, szépen bekötött tankönyvekre. De azért mégis járt erdőn keresztül, tisztáson keresztül. Patikába ment, orvosságért, mert nagyon beteg lelt a mamája. '

A kis sánta csókamadárnak, egyetlen barátjának sírta el Juliska a bánatát :

— A doktor bácsi azt mondta, hogy meg lehetne menteni a mamát, ha be tudnánk vinni a városba. Ott van egy nagy fehér ház, ott vannak fehérkabátos orvosok, ápolónők. Gondos ápolásra volna szüksége szegény jó mamának... de hiába. Szegények vagyunk, szegények vagyunk.

A csóka megértő hunyorgással pislogott kél apró sörét szemével, de már mint az ilyen együgyü kis csóka madártól természetes, nem válaszolt egy szót sem, csak bánatosan csipogott egyet-kettőt.

Történt pedig, hogy nagy bánat uralkodott a királyleány udvarában. A királykisass;ony legszeblik bulliánsa, a híres Birmai könnycsepp« eltűnt. Hiába keresték, kutatták, hiába dobolták ki az országban, hogy fejedelmi jutalomban részesül az, aki megtalálja, nem tudott senki a nyomára akadni. Nagy volt a királykisasszony bánata, mert azt tartotta erről a drágakőről egy régi mese, hogy ha ez eltűnik, akkor véle együtt eittinik a házból a boldogság és a nyugalom.

Egyik éjjel ott virrasztóit Juliska a nagybeteg mamája ágyánál. Egy-Hát — mit álmodott? Megjelent az ablakban a kis sánta csókamadár és hívta, hívogatta. Csakhogy most nem volt szürke, szomorú, ázott-tollú kis madár, fénylett a két szeme és aranyból volt a tolla. Addig csalogatta Juliskát, amig az megindult utána. Mentek-mendegéltek, azután röpültek, tölgyerdő fölött, nagy virágos mezők fölött, egyszerre csak megálltak egy hatalmas cserfánál. A cserfa tetejében egy fészek. A fészekből fehér fényesség sugárzott a vak sötétben.

Másnap, amikor Juliska fölébredt, kábultan dörzsölgette a szemét. Olyan élénken álmodott, hogy maga sem tudta, álmot álmodott-e, vagy valóságot élt át? Pontosan emlékezett az álmai útjára, hát elindult a nyomán. Áthaladt az erdőn, három virágos rétségen és ráakadt a terebélyes cserfára. A fa tetején ott volt a fészek.

Juliska nem sokat teketóriázott. Erdők-mezők lánya volt ő, úgy kúszott a fára, akár a földön járt volna. Hamarosan ott volt a fa tetején és belepillantott a fészek szívébe, akárhogy csipogtak, tiltakoztak, berzenkedtek is a madártulajdonosok. A fészekben fényesség és ragyogás... ott volt a hires koronaékszer, a »Birmai könnycsepp«. Semmi kétség, valamelyik tolvaj szarka rejtette ide, a madárfészekbe.

Azt el sem lehet mesélni, hogy megörült a királyleány, mikor meglátta a brilliánskövet. Mintha a boldogság a nyugalom tért volna vele vissza a királyi udvarba. Juliska mamáját azonnal szanatóriumba vitték, ahol a gondos ápolás csakhamar viszszaadta az egészségét. Juliska pedig az udvarhoz került... első szobalánya lett a királykisasszonynak. Azt talán mondani se kell, hogy a csókamadarat is magával vitte, ez volt az első sánta csóka, aki udvarképes lett. Volt neki egy szép nagy arany kalitkája^ de sohasem tanyázott benne, szeretett szabadon járni-kelni. Mindenkivel baráti viszonyban volt az udvarnál. Csak

Egész jó nyári lakás, — gondolta s rögtön behurcolkodott uj otthonába.

Volt egyszer egy szegény kis leány. Úgy hívták, hogy Juliska.

Azután volt egy szegény kis sánta

LYKA KÁROLY:

A művészetek története

a legfontosabb emlékek és mesterek ismertetése. Az európai építészet, szobrászat, festőművészet könnyen érthető ismertetése stb. stb.

2 kötetben kapható

a Spitzer-féle könyvesboltban Komárno Komárom

A két kötet ára díszes egészvászonkötésben 150"— Ké.

Részletfizetési kedvezmény!

szer csak őt is elnyomta az álom... lehanyatlott fejecskéje a szék támlájára, clszenderült.

a miniszterekre haragudott.

Megjelent

tra

20

Kő.

Községi elöljáróságok figyelmébe!

,ÍMHynek Dávid-Miroslav Horky szerkesztésében

Zakón o dopravé motorovymi vozidly

i)Az új autóforgalmi törtfény1'

(szlovák nyelven, magyarázatokkal)

Kapható és megrendelhető a Spitzer-féle könyvesboltban Komárom, Nádor-utca 29. sz.

A türelmes beteg.

Sokan szidják az orvosokat, felettébb igaztalanul. Csodát várnak tőlük, de nem követik utasításaikat. Tudomásul veszik az orvos tanácsait, de ha néhány napon belül nem áll be javulás az állapotukban, felhagynak az előírt életmóddal s az orvosi hibáztatják, hogy nem tudott segíteni a bajukon. Pedig ők a hibásak, mert nem hallgatnak az orvosra.

Van egy ismerősöm, aki elzsírosodásban szenvedett és sehogy sem tudott lefogyni. Felkeresett, hogy ajánljak neki orvost, mivel tudta rólam, hogy ismerem a szaktekintélyeket. Megneveztem a legjobb specialistát, akit barátom fel is keresett. Ez az orvos azt az utasítást adta a betegnek, hogy gyalogoljon naponta négy órát.} Kettőt délelőtt, kettőt délután. A barátom megfogadta a szavát s hat héten !) •!ül tizenöt kilót fogyott.

A kezelésnek egyetlen hátránya volt csa’;. Barátom lábcsontjai nehezen bírták testének súlyát s így nagyon megviselte a gyaloglás. Lábai megdagadtak. Most emiall keresett fel s én megadtam neki egy szakorvos címét, aki iszapfürdővel gyógyítja a lábdaganatokat. Barátom három hónapig iszapfürdőket vett s lábdaganatával teljesen rendbejött. Sugárzó arccal keresett fel a kezelés után.

— Remek ember az orvosod! Valósággal újjászülettem, hogy a daganataim elmúltak! Csak a torkom ne fájna folyton!

Tudniillik meghűlt az iszapfürdőben s gégebántalmai támadtak. De a gégebántalmakon könnyű segíteni. Megadtam a legjobb szakorvos címét, aki megállapította, hogy a gégebántalmakat vérkeringési zavarok okozzák. Villamos kezelésbe vette a barátomat. Ennek eredményeként a gégebántalmak rövidesen megszűntek.

Elfelejtettem megmondani, hogy barátom kissé ideges s ezt az idegességét elviselhetetlenné fokozta a villamos kezelés, úgy annyira, hogy naponta löbbízben rohamokat kapott.

— Ezt a betegséget ki kell kezelned, öregem, — mondtam neki. — Menj el X. doktorhoz, hivatkozzál rám s meglátod, néhány napon belül rendbejössz.

X. doktor brómmal kezelte barátomat. A bróm a legjobb idegcsillapító. Barátom türelmesen szedte s féléven belül állapota a legnagyobb mértékben l.e.yrejött. Csak éppen io szkedvű lett, mint a gyomorbetegek általában. Persze a bróm... A bróm nem tesz jót a gyomornak. Gyomorbajjal viszont nem lehet okoskodni. Az ember menjen mingyárt orvoshoz. így tett barátom is. Az orvos növényi táplálékot írt elő, a hüvelyeseket javalta. Barátom rövidesen jobban érezte magát. Egészsége 'semmi kívánnivalót nem hág} olt hátra, csak éppen elhízott. Hogyne, az a sok főzelék! Ott tartott megint, ahol kezdte. Százöt kilót nyomott.

— Vigyáznod kell magadra, barátom, —• figyelmeztettem komoran. — Neked nem tesz jót a hízás. Eredj orvoshoz.

— Majd bolond leszek, —felelte a

barátom. — Elölről kezdjem az egészet? Az orvos gyaloglást ír elő, a gyaloglástól megdagadnak a lábaim, az iszapfürdőtől gégebajt kapok, a gégebajtól idegrohamokat és így tovább.

— Hát ne gyalogolj! — mondtam neki. — Elvégre mástól is lefogyhatsz. Eljösz velem egy kitűnő orvoshoz,, hátha tud valami okosat.

Doktor Y, akihez barátomat felvittem, azt ajánlotta, próbálkozzék mega lovaglással. Barátom megfogadta tanácsát s naponta négy órát lovagolt. Mi volt az eredmény? Három napon belül harmincöt kilót fogyott.

Tudniillik az történt, hogy a ló mingyárt az első alkalommal ledobta a hátáról, barátom kitörte a jobblábát, amit tőből le kellett metszeni. Jobblába pontosan harmincöt kilót nyomott. Barátom lelkiismereten megfogadta az orvos tanácsát s ennek következtében elérte, amit akart.

T.B^