Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)
1933-12-23 / 102. szám
1933. december 23. »KOMAROMI LAPOK« 0. olctaL ü. Katolikus Akció seregszemléje Komáromban. Elindul az együttműködés munkája. sütőporral beadóit ajánlatokat a számvevőség számi ételi átvizsgálás után rendhenlevőknek találván, a tanács kisebb vita után a tűzbiztosítást a Moldávia, Adria, Merkur, Domov és Légié biztosító intézeteknek adta ki egyenlő arányban. Beterjesztették a tanács elé az Apály! sziget telekcserc-ügyében november hóban tartott helyszíni szemle és tárgyalásról felvett jegyzőkönyvei. Az Országos Hivatal illetékes szakosztályától kiküldött bizottság azt kívánta, hogy a telekcsere, mivel a í'olyammérnökség által átadandó lerilletet feltöltik és így az árterületből kiemelik, ami használhatóságát nagyban emeli, — 1:1 arányban ismertessék el a város részéről. A tanács hosszabb vita után egyhangúan kimondotta, hogy a város ragaszkodik az eredeti megállapodáshoz, vagyis a telekcserének 1:2 arányban leendő végrehajtásához. Minthogy a város szervezeti szabályrendelete olyan nagy terjedelmű, hogy Itet a tanács egyszeri előterjesztésre képtelen kellő gondossággal letárgyalni, a tanács kimondotta, hogy a szabályrendeletet sokszorosíttatja és kiosztja a tagok| s majd csak egy későbbi ülésen fogja tárgyalni. Több telekügy elintézése után a tanács ülése negyed kilenc órakor véget erű. Az Ármentesitő Társulat közgyűlése. Az Alsócsallóközi és Gsilizközi Ármentesítő Társulat nemrégiben élénken látogatott közgyűlést tartott, Nagy Nándor elnöklete mellett. Az elnök, jelentésében hangoztatta az. ármenlcsítés fontosságát és ismertette a társulat pénzügyi helyzetét. Tekintettel a felmerült nagy szivatási költségekre, — amelyek az előirányzott összegeknél némely évben többet teltek ki, kölcsönöket vett fel a társulat s az államtól is kapott előleget, úgy, hogy a csatornázási munkaiatok megindulhattak. A munkálatok nemcsak a terméshozamot emelik, liánom nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy a csallóközi falvak szegényebb népe munkaalkalomhoz juthasson. Az elnök nyomatékosan kéri a tagokat a társulati járulékok pontos fizetésére, - amely nélkül állandó munka nem lehetséges. Gyalókay Miklós igazgatófőmérnök tájékoztató jelentését olvasta fel a társulat területén folyó műszaki munkálatokról. Majdnem minden körzetben folyt csatornajavítási és csatornázási munka h a társulat sok száz munkásnak adott kenyeret, hathatósan munkálkodott a talajvizek levezetésén. Majd a közgyűlés jóváhagyta a körzeti választásokat, valamint az egyes körzetek határozatait. Ezután a szám és leltárvizsgáló jelentés következett. Majd több kisebb belső ügy elintézése után Nagy Nándor elnök, az elnökség megbízatása folyó év végén lejárván, — a megbízatást visszaadta. Ezután a tisztikar választása következeit, dr. Katona Mór elnökletével. A közgyűlés újra Nagy Nándort választotta meg egyhangúan az elnöki tiszt-Sajál tudósítónktól. EmilléIIük már lapunkban, hogy a Katolikus Akció féríi-nagybizottsága a napokban ülést tartott, amelyen elhatározta, hogy a komáromi katolikus családokról pontos nyilvántartást készít a Katolikus Akció kimélyítése céljából. Erre a munkára számosán jelentkeztek, hogy uccáról-uccára, házról-házra és íakásról-1 alvásra járva megállapítsák a katolikus családok kívánságait és óhajtásait, hogy azokat a Katolikus Akcióval figyelembe vehesse és őket ennek a nagy összefogó célnak megnyerjék, hogy a katolikusok ne éljék mint eddig az oldolt kéve életét. Hatvan tettrekész és apostoli lelkű férfi vállalta és végzi ezt a nagy monkát és iOOO családot látogat meg a napokban. A Katolikus Akció férfi bizottsága meg akarja találni ezzel a módot, hogy ezek a családok belekapcsolódjanak az egyházátrsadalom életébe és annak tevékeny részesei legyenek és ezenkívül vegyenek részt a katolikus megújhodás most induló munkájában is. A katolikus egyházközség vezetősége azzal a kérelemmel fordul a komáromi katolikus családokhoz: fogadják szívesen a látogatókat és úgy tekintsék őket, mint a Katolikus Akciónak áldozatkész pionírjait, munkájukban pedig támogassa őket. A Katolikus Akció gondoskodni fog olyan összekötő kapocsról, mely a komáromi katolikusok minden ügyét felkarolja, érdekeiket megvédi és az egyháztársadalmi életben felolvasztja a közöny jégpáncélját, amely eddig ennek az életnek szabad folyását akadályozta. A nagy kataszterba négyre, alelnökié Hartal Ivánt és Novotny Ttichúrdol választották meg. A gyűlés alkalmával szó került a társulati székház kibővítéséről, vagy egy újnak építéséről. tekintettel arra, hogy a most meglevő szűknek bizonyult. A társulat reméli, hogy az állammal a kikötőépítés kapcsán sikeres megállapodást létesíthet, hogy az anyagi aKipokal megteremtse. Az 1931. évi költségelőirányzat közel ötmillió koronával számol. Több kisebb társulati ügy elintézése után a közgyűlés végétért. Komárom, december 2. ezer katolikus család kerül, akik eddig nem tudtak egymásról. A jövőben ez megszűnik, mert a kapcsolat meglesz és a címek birtokában mindenkihez elér az Akció sugara. A Katolikus Akció bele fog kapcsolódni a nagy nyilvánosságba is sajtója révén, előadásaival, kurzusaival és fokozottabb lelki élet bevezetésével, ahol az Akció tagjai meggyőződést fognak szerezni arról, hogy a szervezettség Hogy ki volt Sándor bácsi? Ezelőtt száz esztendővel egy daliás termetű, javakorbeli, tehát pont hatvanegy éves, ámbár kopasz férfiú. No, de ez a kopaszsága nem sokat jelentett, amennyiben nem új szerzemény volt, hanem katona korában, egészen ifjan jutott hozzá, egy téli hadjáratban, amikor is saját bevallása szerint úgy ráfagyott a fej takaró átizzadt dús fürtjeire, hogy amikor lekapta a fejéről, félig megskalpolva maradt utána, amennyiben a fürtök lemállának , a fej pedig azóta kopaszon világba. No, de azért megmaradt a daliás termet, a forró vér, a költői fantáziától sarkallt formakészség, nemes hevület, pezsgő életöröm, mert Sándor bácsi sem volt mindig hatvanegy éves, hiszen egykor a nemes testőri kalpagjának kócsagtollaiból lelóggó ezüstvessző szálakat verdeste a szél le nem kicsinyelhető erejének a birtokában a fokozottabb kötelességteljesites nem megy áldozatszámba, hanem önként folyó következménye lesz egy magasabbrendű és célú akaratnak, mely összefogja a világ katolikusainak eddig szétfolyó akaratát. a fekete tollbokrétához és királyszínű, veres rókatorkos mentéjének az ujjam kétfelöl »krepinos« ezüstrojtok voltak, amikor végigfeszített az Erika uccán. Már nem az ezüstrojt, hanem Sándor bácsi arany sarkantyúi is örömtáncot járlak azon a híres szűreién, amikor akármilyen hangos volt is a táncos jókedv, szomorú szívvel távozott a daliás testőr, mert bizonytalanságban hagyta őt az a szőke, karcsú, büszke hajadon, s még hozzá meg is Sándorbácsizta. Haj, azóta sok víz folyt le a Tapolcán. A büszke hajadon is megszelídült, Sándor bácsi szívé-óhaja is beteljesedett már réges-rég. Ott állott ama hídon, mellette a szőkefürtű bájos leányka és szivéből dal buzgót t elő: L folyóba tekintenünk Es alattunk és felettünk És bennünk is a menny volt, Szívünkben szent tűz lángolt. Az emlékezés szárnyain. Sándor bácsi. — Egy számon nem tartott centennárium. — de a fiatalabb időnként egy-egy rajongó pillantást vetett oldalt az idősebbik felé. A kalauz odajött hozzájuk : — Jegy, ahol még nincs, kérem!... Az idősebbik fiú a zsebébe nyúlt, majd odafordult a fiatalabbhoz: —■ Te Sári! — szólót!, —- van nálad apró?... Mert nekem csak öt pengősöm van__ Akkor vettem észre, hogy a fiatalabbik úrfi nem úrfi, hanem kisasszony. De tovább nemigen figyeltem rá, mert mellettem egy idősebb hölgy azt mesélte a másiknak: — Mit csináljak vele, kérlek? Halálos szerelmes abba az emberbe, de hát annak annyija is alig van, bogy jő maga megéljen belőle. Százhúszat kap egy gyárban, mint német és francia levelező és gyorsíró. Mert abból él, nem a mérnöki diplomájából.., Erre vegye el Zsuzsit? A másik a fejét csóválta: — Rettenetes! Ezek a szegény mai fiatalok! Mi örömük van az életben? — Nem olyan borzasztó azért,. — felelte az első. — Ök ezt nem érzik úgy, ahogy mi látjuk! Pista íjiindennap eljön érte, elviszi sétálni, néha moziba,.vasárnap pedig mindig kirándulnak együtt... Egész napra! És Zsuzsi azt mondja, ő nagyon boldog így! Meg van elégedve, többre nem is vágyik!... A másik most már bólogatott: — Persze, persze!... Ha elgondolom, én is még lettem volna elégedve olyan koromban, ha elengedlek volna kettesben valamelyik kedvemre való fiúval... sétálni, meg moziba... vagy pláne kirándulni egész napra!... Az imént Sárinak nevezett síkosztümös ifjú meglökte könyökével a partnerét s szemével a beszélő öreg hölgy felé vágott:- Hallod? —- súgta. A fiú mosolyogva intett viszsza. Egymásra néztek és kuncogva összenevettek. Az első öreg hölgy azt mondta a másiknak: Mit tehetek kérlek? Még élttől a mulatságától is fosszam meg szegényt, mikor mást nincs módomban nyújtani neki? Hiszen igaz! Minket megpofozott volna az anyánk, ha úgy jöttünk-mentünk volna, mint a mai gyerekek, de... éti azért nem féltem Zsuzsit t Zsuzsi okos és főleg jó és becsületes gyerek! Tűzbe teszem a kezem érte! A másik rámondta kevés meggyőződéssel: Hát persze! — Majd kisvártatva hozzátette: — Te! Én nem is tudom, nem élnek-e ezek a mai fiatalok sokkal jobban, mint mi annak idején! Nem is lehet rossz, ma fiatalnak lenni. A másik sóhajtott: De milyen öregség vár majd rájuk? Most kellene el helyezkedniük! Fészket rakni! A jövőjüket megalapozni!... De hát hogyan? Hidd el, elszorul a szívem, ha arra gondolok! Azért nem is tudok Zsuzsival olyan szigorú lenni, mint szeretnék... Ebben a parcben jött az ellenőr. Átnézte a jegyeket és odaért Erzsihez, aki a feledékeny és ügyetlen szobaleánya helyett ment másikat keresni: Szabad a jegyet kérnem? Flrzsi kinyitotta a retiküljét és keresgélni kezdett. — Idetettem! — mondta. Mindjárt csak!.., — Egyszerre hirtelen felsikoltolt: — Jesszus! Kidobtam a többivel! De itt kell lenni! A kocsi padlója csakugyan tele volt jegyekkel. Kissé sáros volt valamennyi, mert azokra bizony már rátépkedtek közben egypáran. Erzsi felvett egyet, a legtisztábbat: — Ez lesz az! Az ellenőr megnézte: — Ez háromnapos! — Akkor talán ez? — szólt Erzsi, másikat ragadva fel a földről. Ez egy hetes! — mondta az ellenőr. Most már Mariska is lehajolt és segített a barátnőjének megkeresni a jegyet, azonban eredménytelenül. _ Már sorra tisztogatták valamennyi sáros jegyet, amit csak a lábuk alatt találtak, egyik se volt érvényes. — Hát kérem ... tessék akkor újat váltani! — szólt az ellenőr. — De mikor mondom, hogy megvolt!,.. — sopánkodott Erzsi őnagysága,- de közben már szedte elő a pénztárcáját, hogy szótfogadjon. Mikor azonban kinyitotta, diadallal kiáltott fel: — Itt van ni!.— és előhúzta belőle a jegyet sértetlenül. — Mondtam én, hogy megvan! Nejm vagyok én olyan ügyetlen, hogy eldobjam! — Odafordult Mariskához: — De látod! Ennek is az a leány az oka! Mert ő felejtette el a cédulát a táskámba tenni!...’ Egy úr szállt fel és köszöni a másiknak. — Szervusz! Hogy vagy? Autóbuszon? — ó már régóta! — felelte a másik kissé elpirulva, majd hozzátette: — Ki az ördög bírja ma az autótartást? Eladtad? Csak leállítottam. Nem adnak érte semmit, Nem érdemes eladni! Az enyém is megvan. Mindig azt gondolom, hátha még egyszer újra fellendülnek a viszonyok... A másik a fejét rázta: — Én is arra várok! De nem azért, hogy megint járjak rajta, hanem, bogy, akkor adjam el! Mert'közben rájöttem, hogy az autóbusz éppen úgy megteszi!... És hozzá, sokkal szórakoztatóbb!
