Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)

1933-12-13 / 99. szám

2. oldal, »KOMÁROMI LAPOK* 1933. december 13. Karácsonyi vásár az Ipartársulatban. A komáromi Járási Ipartársulat ipa­rosai által rendezett karácsonyi ki­állítás és vásár folyó hó 10-cn dél­előtt nyilt meg az ipartársulat nagy­termében. A kiállított tárgyak telje­sen megtöltik az ipartársulat nagyter­mét. Látunk konyhaberendezési tár­gyakat, háztartási cikkeket, csinos ajándék tárgyakat és különféle gyer­mekjátékszereket. A vásár általában nagyon jő benyomást kelt és megér­demli, hogy mindenki felkeresse. A komáromi iparosság kezdemé­nyezését, amint az első napon tapasz­talni lehetett, a vevő közönség is szí­vesen fogadja, mert hiszen ezáltal minden vételkényszer nélkül körül­nézhet, tájékozódhatik, hogy mit és milyen áron lehet kapni. A közönség köréből több oldalról hallottuk azt a véleményt, mely nagyon helyénva­lónak találja az ilyen kiállítások, vá­sárok rendezését, mert szerintük a közönség ma már nincs kellően tá­jékozva arról, hogy mit készít a kis­iparos és az ilyen vásárokon megle­petéssel állapítja meg, hogy sok olyan dolgot is megkaphat kisiparos­nál, amire nem is gondolt. örömmel üdvözöljük a komáromi iparosságot ezen lépése alkalmával és hisszük, hogy e kezdő lépésből erőt, bátorságot és hitet merít magának további hasonló rendezésekre és kel­lő kitartással, az iparosság mindig több tagjának bevonásával olyan ka­rácsonyi vásárt épít ki, melyre min­denki érdeklődéssel vár, hogy ott ka­rácsonyi szükségletét beszerezhesse s amely amellett, hogy példaadásul szolgál más helyeknek is, egyaránt szolgálni fogja úgy a közönség, mint az iparosság érdekét. Rövid időn belöl 330000 koronát Somorján és Dunaszerdahelyen. — december 11. Hossz idők járnak a csallóközi ban­kokra. Titokzatos, nagy szakértelem­mel ellátott betörőbanda járkál Dél­­szlovenszkón s most különösen Csal­lóközt szerencsélteti. Néhány éve nagyon elszaporod­tak a betörök Délszlovenszkón: majd minden hónapban hírt kell adnunk egy-egy újabb betörésről. Néha hivatalokat, postát, jegyzőséget, vasúti pénztárt látogatnak a bandák, máskor bankokat keresnek föl, leg­többször dús eredménnyel s rendsze­rint anélkül, hogy ki lehetne őket nyo­mozni. Azt sem tudjuk biztosan, egyetlen­egy banda tagjai követik-e el a betöréseket, avagy több hasonló akad Délszlovenszkón. zsákmányoltak. — Meglepetések közi Központi Népbank hatalmas páncélszekrényét fúrt k m 'g n gy hozzáértéssel a titokzatos betörők, alik alighanem azonosak a so­­morjaiakkal. Innen 165.000 koro­nát vittek el, vállalkozásukat tehát siker koronázta. Az illető bankban most folynak a zár­lati munkálatok, fontos igazgatósági ülést készítettek elő a tisztviselők, mi­vel a bank egyesülni akart a Szlovák Általános Hitelbankkal. A tisztviselők éjfél után távoztak el a bankból, min­dent gondosan bezártak. Nagy volt a meglepetésük, amikor másnap reggel megpillantották a betörést. Munkájuk­ban a betörők alighanem valaki meg­zavarta, mert a betöröszerszámokat, kesz­tyűket, vésőket nagy rendetlenség­ben otthagyták. Gyorsan előhívták a pénztárost és az igazgatót, akik megállapították a kár összegét. A csendőrség erélyes nyo­mozást indított s remélhető hogy el is fogja a régóta garázdálkodó betörőket. Legelőször is annak a megállapítása szükséges: csallóköziek-e a betörők, avagy minden munkájukra idegenből jönnek Ajánlatos egész Csallóközben a fokozottabb éberség, rablók a látó­határon!!! egy zseniális sakkhúzással lehull a lepel. A mindvégig lüktető tempóban megírt, lenyűgözően izgalmas regény a Palladis Pengős Regényei között látott napvilágot. Kapható a Spitzer­­íéle könyvesboltban, Komárno-Ko­­márom. Gyufa a cukorrépában-Az egyik rajnavidéki városkában, Emmerickben sokat bosszankodott egy kisgazda. Hiába csinált akármit, hiába húzott sövényeket földje körül, isme­retlen tettesek rendszeresen fosztogat­ták szépen megmunkált és bő termést ígérő cukorrépai'öldjét. S hiába volt minden panasz, vádaskodás, bizonyí­tani roppant nehéz volt, hogy a szom­szédoknál talált répák az ő földjéről valók. Egyik cukorrépa olyan, mint a másik, bajos dolog itt kézzelfogható bizonyítékokat produkálni. A kárvallott gazda azonban mégis túljárt a tolvajok eszén. Még pedig a következőképpen. Egy szép napon rendőr kíséretében betoppant a már régóta gyanús szomszédhoz, aki azon­ban felháborodva visszautas! otta a vá­dat. Hogy ő cukorrépát lopott volna?! Nevetséges! Ez az egész pincére való répa bizony az ő saját földjén termett! Mire ravasz gazdánk szó nélkül le­hajolt, felvett egy répát s kettévágta. A répában pedig egy gyufaszál volt. Elképedt arccal nézte a szomszéd a dolgot, a detektivhajlamü gazda azon­ban sorra egymásután szeletelte a ré­pákat s kiderüli, bőgj- 400 répában ott volt az áruló gyufaszál, amelyeket a répaföld szélén termő répafejekbe dugdosott bele a furfangos Sherlock Holmes-kővető, akinek is végre sike­rült konkrét bizonyítékkal szolgálnia. — Meglopták a soff őrt. A somorjai autóbuszjárat egyik soffőrje befejez­vén útját, egy pillanatra bement az egyik házba. Mire visszajött, megle­pődve látta, hogy az idő alatt valaki kifosztolta az autóbuszt. Elvitte az aznapi bevételt és a jegyfüzeteket. Ez utóbbit azonban nem tudja a tolvaj értékesíteni. A tettest keresi a csendőrség. Amit mi nem tudnánk megcsinálni. Egy műkedvelői előadás tanulságai. - Miben rejlik a fényes siker titka? Saját tudósítónktól. Hiába minden újságcikk, hogy a kö­zönség a komoly tárgyú darabot is nézze meg, a közönségnek vidám, ka­­cagós operettek kellenek é> talán iga a is van. Az élet maga is egy komoly dráma, szomorújátékot kap az ember legtöbbször otthon is, vagy a rokoni, baráti körben, ha már pénzt ad ki a a szórakozásra, hát akkor nevesse is ki magát és felejtse el ezt a búval bélelt életet. • «, « Igv aztán csak azt a műkedvelő elő­adást lehet megismételni, ahol nóta, dal, muzsikaszó és tánc tarkítja a da­rabot, vagyis csak az operettek von­zanak. De itt van aztán a bökkenő. Legtöbb egyesület nem talál annyi énekest a tagjai között, amennyi elég egy operetthez. így aztán legtöbb csak gyenge kísérletezés és csak udvarias­ságból tapsolnák a szegény szerep­lőnek, aki maga izzad legjobban, mert érzi, hogy nincs hangja, de mégis éne­kelnie kell. Komárom társadalma szét van ta­golva egyesületek szerint. Az énekes tehetségek száz és százféle egyesület­ben oszlanak meg, pedig ha összeszed­nék őket, igazán lehetne egy nagyon jó énekes gárdát összehozni, amellyel sok, sok operettet elő lehetne adni és a közönség zsebei megnyílnának ezen a réven a jótékonyság javára. íme, odaát Magyar Komáromban másként van a dolog. A nálunk sokkal kisebb létszámú város össze tudott hozni olyan elsőrangú gárdát, amely­nél jobb műkedvelőket még nem lát­tunk. A jótékonycél, a tél nyomorá­nak az enyhítése parancsoló kötelessé­gévé tette az intelligenciának, hogy időt, fáradságot nem kímélvén, elő­adják a Tatárjárás című operettet olyan kerekded, pompás előadásban, hogy mi irigykedve néztük és boldo­gok lennénk, ha a pár hét múlva kez­dődő színi szezonban hivatásos szí­nészektől ilyen jó előadást látnánk. De hál lehetne-e a mi intelligenci­ánkat megmozdítani? Már azon össze­vesznének, hogy ki kapja a főszere­pet? És az egyszerű rövid szerepekre nem vállalkoznék senki. Odaát nem­csak a leányok, de még az asszonyok is szívesen kivették részüket a kultu­rális munkából. A két fő zereplőt. Riza bárónői és Treszkát is asszonyok, B. Szirmay Mária és Heine Albertné ad­ták és olyan elragadó bájossággal, hogy nehéz volt elhinni, hogy már asszonyok. A háztartás gondjaival bí­belődő asszonyok közül kapnánk-e mi itten szereplőket, akik a sok, sok próba fáradalmait mosolyogva fogad­ják? Találnánk-e az itteni asszonj'aink Komárom, december 12. közül olyan lelkes erőt, aki a rende­zést is elvállalná, mert odaát a min­den izében pompásan sikerült ren­dezést is asszony végezte, réthei Prik­­kel Mihályné. Itt az asszonyaink a leányokra tolnák a munkát. És mi­csoda pompás, üde, tiszta énekek. A bájos B. Szirmay Mariska és az enni­való Baughó Vily (Mogyoróssy ön­kéntes) éneke behízelgő, selymesen lágy és bársonyos. És mit szóljunk a férfi énekesekhez? Egyed Balázs fess, daliás Lőrentey főhadnagya ugyan­csak megdobogtatta a női sziveket. Énekével nem tudott betelni a közön­ség. Keszegh Zoltán Wallensteinje egyike volt a legjobb alakításoknak. Szellemes kupiéit sokszor megujráz­­ták. A házas emberek se fáztak a nehéz munkától és nem egy verseny­zett a sikerben. Kapnánk itt mi sze­replői a férjek között? Ha előhozzuk, legtöbb azt mondja, hogy elég szín­ház az é.'i családi életem. Van, aki még meg is toldja azzal, hogy nem­csak színházban van nekem otthon részem, hanem cirkuszban is. Hajagos Pál Gerő intézője, Heine Albert öreg Bencéje, Péchv Pál sza­kaszvezetője pompás alakítás volt ép­pen úgy, mint a többi szereplőké is. Gruber Lőrinc tábornoka olyan ki­tűnő volt, hogy jobbat már hivatásos színész se nyújthat. Nem rég alakult meg odaát a Zene­barátok Társasága Bischoff Géza jeles karnagy vezetésével. Ez a pom­pás zenekar látta el a zenekíséretet a legnagyobb sikerrel. Hol vagyunk mi attól, hogy nekünk is ilyen pompás zenekarunk legyen? Ez a kiválóan sikerült műkedvelő­­előadás váltotta ki belőlünk ezeket a hangokat, amelyeket azzal fejezünk be, hogy igyekezzünk a társadalmi ré­tegek között kapcsolatot keresni és si­essünk mi is olyan pompás, jó hangú tagokból álló műkedvelő gárdát és zenekart összetoborozni. — Berger F. Vilmos csemegeüzle­tében Komárom, állandóan friss zsám­­bokréti teavaj. Sajtkülönlegességek. Dessert bonbonok. Torta- és ostyalapok. Rák, kaviár, olajos és pácolt halak, fajalmák, római maróni, valamint a leg­finomabb francia Oliva olaj, Hornimans ^ngol és orosz teák, Bel- és külföldi rum, likőrkülönlegességek. Asztali faj­borok, Mumm és Pommery francia pezsgők. Graham kenyér és Karls­bad! kétszersült. A legfinomabb faj­kávék naponta frissen pörkölve, vala­mint Hág coffeinmentes kávé kap­ható. Nyomatékosan hívjuk fel az illetéke­sek figyelmét a vagyonbiztonsági ál­lapotokra s a lakosság érdekében szó­lunk, amikor azt kívánjuk, hogy gyö kérésén irtsa ki a hatóság ezeket a föl­­alá járkáló pénztárrablókat, akik im­már folytatólagos cselekedetekké te­szik a körmönfont betöréseket. Nem­régiben történt, hogy Somorján betörtek egy bankba s 170.000 koronát zsákmányoltak. E héten Dunaszerdahelyen a Csalló-Szabadoktatásl előadás vasárnap a Kultúrpalotában A JESZO kiállítása után újból meg­kezdődnek a Jókai Egyesület népszerű és látogatott szabadoktatási előadásai. A téli szezon vasárnapjainak legjobb unaloműzője a vasárnap délutáni sza­badoktatási előadás a Kultúrpalotá­ban. A Jókai Egyesület mindenkit szí­vesen hív és vár. r .1 iKisúrnap, aeccmber 17-én ren­dezendő előadás este 6 órakor kezdődik a következő műsorral: Bach Frigyes: A tavasz ébredése, — zeneszám, Kri­­zsán József vezetésével, »Esik eső, nép dalkórus«, liajmássy Ágost vezénylé­sével, »A gladiátorok búcsúja« zene­kar. Dr. Borka Géza pedagógiai elő­adása. »A nevelés célja az idők tük­rében.« A kitűnő, retrospektív előadás­ra úgy a nevelők, mint a szülők fi­gyelmét felhívjuk. — A fizető vendég. Irta: John Goodwin. Fordította: Fekete Oszkár dr. Kicsoda ez az Elaine Corbyn és mi célból jött át Amerikából a stam­­ways-i grófságba, hogy fizető vendég­ként éljen ebben az előkelő, de im­már roskadozó, főúri kastélyban? Az ősi címerről már rég lekopott az arany s a teljesen eladósodott Trent of Denham lord nem is titkolja fia, Kent előtt, hogy a fiatal milliomos­nőt szívesen vállalná menyének. Nem csoda, ha az önérzetes Kent már ele­ve is tiltakozik apja házassági terve ellen s a parancsoló fellépésű Elaine helyett inkább a szelíd, szőke ko­­mornán, JennyH akad meg a szeme. Egyelőre azonban kénytelen mindket­tőjük mellett lovagi szerepet vállalni s a titokzatos Elaine a leghajmeresz­tőbb kalandokba sodorja magával... Titokzatos képek folytonosan, kalei­­doszkopszerűen váltakozva peregnek előttünk. Mintha valami láthatatlan kéz sodorná a tarka szálakat, néha­­néha fellebbentve a fátylat egy-egy titok előtt, de csak hogy utána még inkább összezavarja a dolgok szöve­vényét s minden eddigi nyom újra meg újra a semmibe vesszen. Végül Kasszafurök járnak a Csallóközben.

Next

/
Thumbnails
Contents