Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)

1933-12-09 / 98. szám

1933, december 9. »KOMÁROMI LAPOK« 5. oldal. Komoly hideg van! üamemMmmmammmmmKmmmmmKMaamBmstUBmmmmasHaBaBaBuamMaBmaa 437 Óvja a lábát, melyet fagyásiéi legbiztosabban a féle hócipő és posztócipő véd meg. Kaphatók Kő 15 —, 39*— árban Komárno, NádOMicca 15. sz. Sárában, elfogták. Azonnal összeült a haditörvényszék és a szökevényt ha­lálra ítélték és az ítéletet végre is haj­tották. A nagymegyeri köztudatban még annyira benne élt a vesztőhely fogalma az Akasztófadombbal kapcso­latban, hogy bár a halálos Ítéletet máshol is végrehajthatták volna, az agyon] övetést az Akasztófadombnál vé­gezték el. Több század honvédség és egész Nagymegyer kivonult ehhez a szomorú aktushoz az Akasztófadomb­hoz. A kivégzett honvédet az országút keleti oldalába földelték el. Pár nap múlva újra szökés történik Nagy megy er bői. Megint egy nyitra­­megyei származású közhonvéd szökik meg. A haditörvényszék ezt is golyó általi halálra Ítéli. Ezt is kiviszik az Akasztófadombhoz. Letérdeitették és mái* bekötötték a szemét, amikor az utolsó pillanatban Kazinczy Lajos ez­redes előző érdemeiért megkegyelmez neki. A kegyelmet az ezredes adju­tánsa, Kerekes nevű kapitány hozta meg, aki Nagymegyerről lóháton se­bes iramodással kezében, fehér kendőt lobogtatva»Kegyelem!« kiáltással ép­pen az utolsó pillanatban érkezett meg. A több ezerre menő néző közönség­nek nagyon tetszett ez a kegyelmi ak­tus. Torkaszakadtából éljenezett. En­nél csak a halálraítélt örülhetett job­ban, akinek megmutatták a már előre, megásott sírgödröt is. Zeneszó mellett, éljenzés között kisérték vissza Nagy­­megyerre a kegyelmet kapott elítéltet, akit a tisztek megvendégellek. Nem volt ilyen vidám befejezesd a harmadik halálos ítélet, amelyet Nagymegyeren ugyanezen év június havában hoztak. Bőgi Zsigmond hon­véd, aki a nagymegyeri Torma Ká­roly helyett katonáskodott, Szapnál megszökött csapatától, elfogták és a halálos ítéletet rajta szintén a nagy­megyeri Akasztófadombnál hajtották végre golyó által. Ha visszamegyünk három-négyszáz évvel, még sokkal szomorúbb emléke­ket találunk ezzel a dombbal kapcso­latban. A nagymegyeriek már száza­dokkal ezelőtt azt hangoztatták, azt állították, hogy nekik Hollós Mátyás király, aki sokszor vadászott erre és nem egy nagymegyeri csinos menyecs­kére és leányra vetett szemet, hálából az ott eltöltött időre pallósjogot ado­mányozott. A királyi oklevél azonban erről az adományozásról valahogyan elégett, de azért a megyeriék a régi úzus alapján éltek a pallósjog hatal­mával és a saját törvényeik alapján elitéit bűnösöket kivégeztettek, sőt lx>­­szorkányokat is megégettettek. A ti­zennyolcadik század elején Komárom vármegye kétségbe vonta a nagyme­gyeriek e jogát. A vitát szerették vol­na a nagymegyeriek eldönteni és Szen­­dy András Nagymegyer város bírójá­nak folyamodására 1701-ben a dol­gok tisztázására tanúvallomások té­tettek Nagy Mihály szolgabíró és Beddi Pál esküdtek által. A nagymegyeriek nemcsak azt akarták bebizonyítani, hogy pallósjoggal bírtak, hanem azt is, hogy városi jogokat is élveztek. E tanúvallomásoknál három kérdést kei­kéit tisztázni: bírt-e Nagymegyer vá­rosi-, vásártartási- és pallósjoggal? Az Akasztófadomb itt kapcsolódik bele a mi témánkba. A pallós jog vitája körül ezt a kérdést tették föl a kihallga­tott tanuknak:»'Tudja-e,ihallotta-e, hogy Nagymegyer városiak a pallósjogalap­ján embert vagy asszonyt megszen­­tenciázván kivégeztek vagy megéget­tek? Három tanút hallgattak ki, akik eskü alatt vallottak. Az egyik tanú Szendi Balázs komáromi nemes sze­mély, körülbelül 74 esztendős, a másik tanú Both János 63 éves nagymegyeri nemes személy. Mind a kettő azt vall­ja, hogy saját szemeivel látta, hogy a nagymegyeriek elitéit embert föl­akasztottak és boszorkányasszonyt is megégettek. Legborzalmasabb a harmadik tanú, Pozsgay Pál 77 éves várbogyai nemes személy vallomása, aki ezeket mondta: »Tudom, hogy ezen Nagymegyer vá­ros boszorkányasszonyt égetett meg és én magam gyerek lévén, vizet is vit­tem italra a boszorleányasszonynak, hogy vallhasson a tűz között!« Ez a boszorkányégetés 1640—5.0 évek között lehetett. Borzalmas idők bor­zalmas emlékei. A szerencsétlen asz­­szonyt még a lángok között is vallat­ták, hogy' még másokat is belekever­jen a végzetes gyanúba. — Hát bizony — mondottam han­gosan — Kálmán király hiába kelt ki a boszorkányüldözés ellen, boszorká­nyokat még sokáig égetett a babonás a pandatő uccai lakosok. Azt írták egy diszkrét levélben: A szerkesztő úr necsak mindég a Kisérben és a Nagy­érben járjon sár után s ne csak a »ve­lencei« lakók panaszát tolmácsolja, hanem nézzen egyszer mifelénk is. jöjjön el a Pandató uccába, nézzen körül a Szekér uccában, járjon egyet a temető körül, szagoljon be a Roz­maring uccába, meg a Citrom uccába s meglátja, hogy ott sem rózsásab­­faak az uccai állapotok, mint másutt.« Ezt írták a Pandató uccából s mi kötelességünknek éreztük, hogy a vá­rosnak fél-periférikus helyeit is be­járjuk. Még a fagy beálta előtt jár­tunk olt először és bízvást állíthat­juk: a Pandaló ucca közei«1 s minden környéki ucca is, egyaránt, egyetlen hatalmas sártömb volt, éppen olyan, mintha az ember Megyercsre menne, vagy Martoson járna... Kétségbeesett szomszédok csak éppenhogy átkiabál­ni tudtak egymásnak az ucca túlsó feléről, átmenni nem leheteti. Mint a horgonyt-vesztetl hajósok, imbolyog­­tak reménytelen utasok a sártenger­ben, kikötniük seliolsem szabad, át­járók nincsenek, legfeljebb apró szá­raz szigetecskék bukkannak fel-le, aszerint, amilyen az időjárás. Mintha KOSSÁNYI JÓZSEF: Selmec. A Szil inja hallgatott, egy ember ballagott csöndesen. A Nap kacagott, a szívem aratott gyöngymesét. Állt a vár és így regélt: — rég őszön itt mendegélt sok diák. Kósza lelkek víg neszét könnyű szellő vitte szét messzire. Itt éltek furcsa emberek telkük, mini a tengerek olyan mély. Ástak ércet, aranyat mélylő, setét föld alatt hangtalan. Emellek nagy Kálváriát faragtak bús Máriát könnyeset... Peregnek évek, levelek meghalnak szívek, szerelmek örökre. Száll az idő és hull a pernye görbe uccákra, bús terekre s a szívemre. Belefúl minden ködbe, hóba, csak ez csilingel, ez a kis nóta, szerelmesen, Selmecen... néphit. Erre megszólal a bámészkodók kö­zül egy kesernyés ábrázatú ember: — Kár, hogy most már nem lehet boszorkányokat megégetni. Bolondság volt ezt az intézményt eltörölni, — fe­jezte be mondókáját. Nagyot köp, az­tán tovább megy. Bizonyosan nyel­­ves a felesége szegénynek és talán még anyósa is van. így aztán érthető kitörése a szegény embernek. A gépkocsi készen van és mi visz­­szainduthatunk talán nem is Nagy­megyerről, hanem a pár százados múlt szomorú emlékei közül... Dr. Baranyai) József, vulkanikus talajon járnánk: sárvul­kánból van az egész környék, cuppog és húz, beföd és ragaszt... Hahó-hahó... - kiabáltunk át egymásnak a túlsó partokra elhaló hangon és lobogtattuk a zsebkendőn­ket, mint aki nagy út előtt áll... För­telmes ez a sár. Aztán meglátogattuk lelkiismerete­sen ezeket az elhagyott részeket a fagy beállta után is. Mit mondjunk? Jéghe­gyeket jártunk, sziklákat másztunk s végül is a cipészműhely gazdagodott rajtunk, olyannyira elnyuzta cipőnk talpát a jég és sártömeg... Láttunk egy kocsist, az éppen azzal foglalko­zott, hogy csendes ütemben a lelkét rázogatta ki a hepehupákon. Mikor odaérkeztünk, már a fele lelkét ki­adta, éppen a másik felet készült el­hagy ogatni ... Hát ilyen szép uccák ezek a szélső uccák... S hogy milyen elhanyagol­lak is egyébként, milyen vigasztala­nok, elhagyottak, girbe-gurbák, falu­siasak, egészségtelenek, tűzveszélyesek, árvák, embertől alig látogatottak, ren­dezetlenek, — erről legfeljebb külön cikk szólhatna, egyben összefoglalni túlságosan komor lenne... — Természetes gyógymód és táp­lálkozás. E címen rendkívül fontos munka jelent meg a könyvpiacon Dr. Bucsányi Gyula egészségügyi tanácsos, főorvos tollából. A kiváló szerző, ki nevét korábbi műveivel már ismertté tette, e munkáját könnyen érthető stí­lusban írta mindnyájunk hasznára és okulására. Különös tehetségű kutatója és ismei'őjc az emberi természet tit­kainak és négy évtizedes tapasztala­tai alapján meggyőződéses hive a ter­mészetes gyógymódnak. Ezen értékes munkája Útmutatásul szolgál úgy öreg­nek mint fiatalnak, miképen gyógyít­hatók és kerülhetők el a betegségek a természetes életmód által. A leg­síkosabb betegségek is leküzdhetők a természetes gyógymód és táplálko­zás által. Dr. Bucsányi minden te bég­ről, így a reménytelen betegségről is beszél. Nem szükséges, hogy legszebb éveinkben öregne'k érezzük magunkat,, hiszen kiváló orvostudósok számtalan­szor hangsúlyozták már, hogy az em­ber, ha természetes módon élne, 100 110 évig is friss erőben elélhetne. Ezen kiváló munkáról niég csak annyit, hogy minél többször való olvasását és kitűnő tanácsainak követését ajánl­juk. A könyv úgy az egészséges, mint a beteg ember kezébe való. A szépen kiállított 232 oldalas hatalmas kötet ára 24 Kő. Kapható a Spitzer-féle könyvesboltban, Komárom, Nádor u. 29. szám. * — Hangverseny. A Komáromi Egyet­értés Munkásdalárda 1934. január 14-én, vasárnap este a Kultúrpalota hangver­seny-termében a 12. gy.-e. zenekara közreműködésével hangversenyt rendez. HÍREK — Benye Ferenc esperes távozása. Mint értesülünk, a nagyszombati apostoli adminisztrátor Benye Fe­renc komáromi kerületi tanügyi es­perest egy nagyobb garammenti plé­bánia vezetésével bízta meg és így elhagyja ekeli híveit. Benye Ferenc esperes távozása nagy veszteséget je­lent a komáromi kerület papságára és az abban működő katolikus isko­lákra nézve is, amelyeket a legna­gyobb szeretettel és ügybuzgósággal gondozott. A legnagyobb űrt azonban Ekel község katolikus egyházközsé­gére nézve jelenti Benye esperes tá­vozása, mert híveinek igazi édesapja volt, akiknek kulturális életéről is a legnagyobb készséggel gondoskodott. A SZMKE ekeli helyi csoportja tevé­keny elnökét veszíti el benne és az ekeli katolikus egyházi énekkar sze­retett megalapítóját és vezetőjét. — Szeretet-ünncp a ref. templom­ban. A komáromi református keresz­tyén egyház december 10-én, vasár­nap este 6 órakor a Jókai uccai tem­plomban könyörülő szeretet-ünnepet rendez. A szegények, elhagyottak, mun­kanélküliek, özvegyek és árvák segé­lyezésére vonatkozó egyházi munka javára szolgáló jótékonycélú estély műsora következő: 1. 74. dics. 1 verse. Közének. 2. LXXXIX. zsoltár 1. verse Alkalmi ének. 3. Imádkozik Tóth Kál­mán segédlelkész. 4. Az ünnepélyt megnyitja Fi'ilöp Zsigmond főgondnok. 5. Dürer: Vihar. Előadja az Egyházi Első Énekkar Teleki/ Miklós karnagy vezetésével. 6. A ref. egyház diakoná­­tusának 3 és fél éves munkájáról beszámol Czibor Géza diakónus. 7. Kádár: Oly sok fájdalom. Énekli: Tóth József diakónus, harmóniumon kíséri Kelemen Kálmán. 8. A Prot. Jótékony Nőegylet szeretetmunkája. Ismerteti Pap Kovách Elemérné el­nök. 9. XC. zsoltár. Goldmark: Air. Hegedűn előadja Rácz Elemér sóki ref. lelkész. 10. A diakonissza munká­ját ismerteti Ivanics Ilona diakonissza. 11. Szaval Bátyai Matikl fg. VIII. o. t. 12. Szűkölködünk. Régi magyar zsol­tár. Énekli az Egyházi Gazda Ének­kar Kelemen Kálmán vezetésével. 13. Bibliamagyarázat. Tartja Kalitza Lász­ló zsigárdi ref. lelkész. 14. Szeretet hatalmát áldom. Énekszóló. előadja Magyarics Mária. 15. A Ref. Leánykor szeretetmunkája. Ismerteti Bajcsy Lenke elnök. 16. Balzet: Szegény szi­vünk. Énekli a Ref. Egyházi Vegyes­kar, vezeti Kelemen Kálmán. 17. Az ünnepélyt bezárja Galambos Zoltán ref. lelkész. 18. XC. zsoltár 1. verse. Énekli a gyülekezet. — Az evangélikus leányegyesü­let karácsonyi vására nyitva: min­dennap délután 4 órától este 7 óráig, holnap: vasárnap délelőtt 11 — 1 és délután 4—7-ig; tea-felszolgálás, va­sárnap este 6 órakor a sok tombola­tárgy kiosztása. Minden bevétel a sze­gény gyermekek karácsonyi megaján­dékozására szolgál. — A gyalogos és a koesi karambol­ja. Sindclár Károly pénzügyőr egyik társával szolgálati körútját végezte, amikor Garamkövesd és Párkány kö­zött az országúton elrobogott mellet­tük egy hintó, amely a pénzügyőri olyan erővel ütötte el, hogy súlyos sérüléseket szenvedett, amikor a föld­re bukott. A balesetet okozók ellen megindult az eljárás. — Elgázolta az autó. Súlyos szeren­csétlenség történt a Párkány mel­letti Antal majornál. Egy arra szá­guldó személyautó elgázolta Hirsch Kornél nevű 7 éves kisfiút, akit az autó alól szedtek ki. A szerencsét­len gyerek koponyatörést és agyráz­kódást szenvedett. A gázoló autói Mekler József vezette, aki ellen meg­indult az eljárás. issmsmisömBws»6®aíwiíaim««Hasi®aMsa8ges88BamMHaHHBeBaMMeMBBaBaaB8M» Komárom másik arca. Meghívtak a Pandató uccába

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents