Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)
1933-12-02 / 96. szám
■4 oíd&i. »KOMÁROMI LAPOK« 1933. december 2. 1 _» . B cipőflzletét, ahol Ingyen kezelést és tanácsot kap a világhírű Wizard ortho» pédia intézet egyik szakemberétől. rififyelem! Látogassa meg a 431 ni* a Fáj a lába? A AgJ" <UP JJ Komárom, Nádor ucca 15. Ilyenkor a szarkasztikus mosolyú öregúr ellenállhatalan humorral, de mély komolysággal mondotta: »Az ideál gyakran az, ami a jövőben valósággá válik... A történelem oly sokszor okosabb az elméletnél, sőt — s ne feledjék, jogász beszél önökhöz — a jogi elméleteknél is.» Scialojának nem voltak felesleges illúziói, ő a maradék nélküli józan politikus volt otthon is és Genfben is. Tudta, hogy a politikában nincsenek abszolűtumok: csak lehetőségek vannak és a körülmények összejátszása dönt. Feltárulhat szemeink előtt már holnap az is, amit ma még vaskapu zári el előlünk. Mussolini egyik legkiválóbb tulajdonsága és politikai újítása, hogy a legalkalmasabb embert igyekszik a megfelelő helyre tenni. Ez a legtöbb európai államban eddig — sajnos — általában ismeretlen fogás valószínűleg magyarázatát adja Olaszország számos sikerének. így kerüli Scialoja alakja a genfi arénába, így harcolta végig és ki sok győzelmes küzdelemben országának eminens érdekeit. És így vonult be a történelem és politika nagy halhatatlanjai közé a jogtudós, reális öregúr. (d. e.) Gondolatok a JESZO kiállításán. A/, első gondolatok. Szeretettel lépünk be a díszes terembe, ahol oly sok felemelő dolgot láttunk és hallottunk már; a kultúrpalota nagytermébe. Szeretettel és egyben kíváncsian, meri úgy olvastuk a lapokban, hogy szigorú volt a zsűri, a beküldött müveknek mintegy ötven százalékát vetette vissza; várakozásunk mértéke tehát bizonyára jogos, azt is olvastuk, hogy' országszerte való érdeklődést váltott ki ez a kiállítás a művészek körében, következésképpen remélhetjük, hogy városunk eme újabb kulturténykcdése reprezentatív, fővárosi nívójú lesz. Ami éppen eszembe jutott« Ugyanez a címe az egyik Harmosképnek is. Mint ahogyan az sem kimondottan előre megtervezett kompozíció, szintúgy ez se legyen úgynevezett »kritika«. Csak éppen, ami eszembe jut a sok látnivaló közül. Kiragadva egynéhányat, csak úgy, impresszionisztikusan. Nézzük hál: Jól vibrál Csepy Sándor egyik alkonyi égboltozata. Tiszta színek. H o - 1 esch Dénes két fejtanulmánya akadémikus, az egyik (a leányfej) kissé »gipszes«. Megszerkesztésük elég biztos kézre vall. Staudt Mihálynak Kényszermunka« című figurálisa nagyon karakterisztikus, jól elgondolt mű. Schubert Gyula négy képe nem sokat mond, bár látszik, hogy kereste a finom hatásokat. Ozorai Imre őszi hangulata nem teljesen tiszta. Nem mutat elég erői Fesz tv Edith kél tanulmányfeje, ezeknél erősebb és őszintébb képe: »Jól érzem magam . Broczky Béla építészeti műtervei erővel foglalják magukban mondanivalóit és azokat karakterizálni is tudja. Míg síremlékei egyszerű, kubisztikus vonalakkal merengő húrokat pendítgetnek, addig lakóházai, munkásfürdője vidám derűt sugároznak. Polónyi Károly impresszionista modorban csendíti meg a havasfejű hegyek zordon, érces hangját. Színei letompultak, finomak, mindazonáltal tiszták és hidegek. Karakterizálni jól tud; a »Mátra egyszersmind a kiállítás legnagyobb méretű képe. Nagy Antal képei neoimpresszionizmust lehelnek; érdekesek, pesszimisztikusak, spontánok. Krizsán Lajos hegyi lájai expreszszionista felfogásban lartoltak, határozottan karakterizálók; lágyan, de biztos kézzel vezetett vonalak képezik azokat az idomokat, amelyekbe színfoltjait zárja, bár a megoldás sok helyütt inkább rajzos, mint festői. Két kisebb képe közül a »Hegyvidéki templom« kissé teátrális; ennél sokkalta jobb a »Falusi házak című képe, mely tiszta és nyugodt. Kár, hogy csak kevés művel szerepel, örömmel vártuk és fogadtuk Berecz Gyula plasztikáit is. Nála két, lálszólag ellétes irányt láttunk: portréiban a naturalizmussal vegyült impresszionizmust, míg »Hajléktalan című kompozíciójában az expresszionizmust. Előbbi művein az objektivitás, utóbbin a szubjektivitás a kifejező eszköz. Ezért utóbbi munkája őszintébb, spontánabb, bár azon is észrevehettünk némi neoimpresszionizmust. A sok »izmus«-tól függetlenül egyébként úgy vesszük észre, hogy Berecz sokszor keresi még önmagát, bár igazi koncepciói már határozott, gerinces irányt mutatnak. Angyal Gézáról a legnagyobb elismerés hangján kell nyilatkoznunk. A Csallóközben szokatlan méretű metszetei egy kiforrott művész lelki problémáit adják. Alakjai erőteljesek, jól karakterizáltak. Elgondolásai egyszerűségben kikristályosodottak, Érdekes, hogy grafikái, bár egyszínűek, mégis színesen hatnak. Műveiben őszintén gyönyörködtünk, s csak azt sajnáljuk, hogy színesen ható grafikái mellett nem érkezett festeti képekkel. A kiállításon a legtöbb képpel szerepel Harm os Károly. Az ő művei közül is csak néhányat ragadunk ki. A »Fény és árnyékának jól kiemelt a centruma, egészen monumentálisán hal. A Baíett«, hogy úgy mondjuk, egészen négyes-hangzat. A Végzet ben kissé sok hatást találtunk. A »Gondok« elgondolásában elsőrendű, erő- és karakterteljes kép, mely formailag és színbelileg egyaránt maradék nélkül megállja helyét. Az »Áldás« szilárdan nyugvó munka, jó a kompozíciója, jellemábrázolása nem oly erős, mint vonalvezetése. A »Hangyaszorgalom -nál csodálkozva álltunk: ez is Itarmos-kép? Egészen elüt a művész egyéni sajátosságától, bár tagadhatatlanul érdekes. A »Norvég lánc« alakjai meglepően világítanak, szinte gyöngyház-szerűen csillognak elő a tompa háttérből. Kubisztikus szintézist, vágj' jobban mondva: geometriai miliőt találunk »Üveghangok , »Barcarolla« és Yeslaszüzek című kísérletein. Ezek közül különösen az »Üveghangok« vonja magára a figyelmet. Ami éppen eszembe jutott« egészen őszinte, kedves rendezetlenségű, igazi bohém-humoru egyveleg, amely nem törődik paragrafusokkal, csupán öntudatlanul feltörő kedélyszikrákat csillogtál. Legszimpatikusabb képe talán mégis az Ünnepély . A tónusfokozatok letompítása, majd a végsőkig menő, tobzódó izzítása elegánsan sikerült. »Önarckép című jellemrajza igen érdekes. ez az egyetlen képe, ahol már szimultánizmust is láthatunk. Méltán sorozhatjuk Harmost Szlovenszkó legértékesebb képzőművészei sorába. A kiállítás többi darabjait is szeretettel és örömmel szemléltük és igaz, még sok gyönyörködtető és értékes darabot sorolhattunk volna fel. Gondolatok a kulisszák mögött. Legyen szabad végül még egy gondolatot felemlítenünk, amelyet tárgyilagosságánál fogva nem hallgathatunk el. Feltűnő volt ugyanis, hogy a zsűri körülbelül 50%-át vetette vissza a beküldött műveknek. Ez, amennyiben a nívó emelésére irányult, nagyon helyes eljárás volt, de vájjon elérte-e a célt ez a tendencia? Úgy halljuk, hogy voltak művészek, akiknek a befogadottaknál erősebb képeit is visszautasították, sőt illetékes helyről nyert információk szerint az öl- vagy hattagú zsűriben kiállító művészek is resztvettek, tehát olyanok, akik szintén küldtek be műveket elbírálás, majd befogadás esetén kiállítás céljából. Bár eleve feltételezzük és hisszük, hogy e művészek maguk nem döntöttek saját munkáik sorsa fölöli, megállapítjuk, hogy kiállításnak ilymódon való adminisztrálása kissé szokatlan. Hisszük azonban azt is, hogy ez a tény legföllebb csupán minimális A Komáromi Hírlap kovácsműhelyében huzamos pőrölylíadonászás után összetákolódott a zsurnalisztikái ötkerekű taliga. Rakományát ponyvával takarta le a baloldali bajkeverések írásművésze, akit egyszerűen Anonimusz elvtársnak is nevezhetünk: a podgyász takarójára nagybelükkel pingálta rá a címet: az Utó hangok rakományai. A türelmes papirosra azután kinyomtatták a tartalmát, elolvastam az írásművet, melyben Anonimusz uram felült a hősi pózok nyergébe és megsarkantyuzta Rozináidéi. Azután elpuffant egy nagy rakétát és kivágja a rezet: a MI türelmünk soha nem fog elfogyni. így előlegezvén maga részére az ideiglenes halhatatlanságot, olcsó szellemességekkel kerülgeti a kérdésnek érdemleges részét, könnyebb végén fogva meg a dolgot, kiragad egyes mondatokat és a sanda mészáros módszerével a Katolikus Akción próbálkozik ülni. Azonban elfeledi azt, hogy minél jobban ütik az acélt, az annál keményebb lesz. Az udvariasság azt követelné, hogy az ember bemutatkozzék annak, akivel szóba áll, de Anonimusz atyánkfia óvatosan elbújik a sorok közé és azok fedezékéből pazarolja puskaporát. így azután az ismeretség lebonyolítására nem marad más mód. mint a technika legújabb vívmányai segítségével megoldani, mert hát a mi hírszolgálatunk nem olyan tökéletes. mint a túloldali, baloldali frontharcosoké. Ha vannak éterikus szerelmek, mért ne lehetnének éterikus ismeretségek is? A világűr elég nagy tér ahhoz, hogy Anonimusszal a legdifferenciáltabb hullámhosszon találkozzunk és kicseréljük véleményünket. Tehát fel a sisakrostéllyal, én bemutatkozom: nevem ...hecckáplán! Anonimusz demokratánk magára terítvén királyi palástját, egyszerre többes számban kezd beszélni trónusáról és a kritika sarával dobálja meg a katolikus akciói, eldobálva a gyanúsítások bűzbombáit is közénk. Nem jó helyen tetszik kereskedni ezekkel. A katolikus akciónak nem árt a támadások sara es annak tömegeit a bűzbombákkal sem lehet szélriasztani. Még a harangokat is felesleges félreverni és a horogkereszt rémét a falrafesteni. Nekünk van már Keresztünk, semmiféle horogkeresztre nincs tehál szükségünk. De hát a félénk Anonimuszok a sötétben is fütyörésznek, hogy ne legyenek egyedül. Félt bennünket a fasizmus mételyétől is, holott ehhez a baloldali diktátumok veszedelmesen hasonlító kópiák, ahol lelkiismereti szabadságot hirdetnek, ellenben a vallásos egyesületekbe való belépést tiltják. Aki pedig érti a baloldal nőin enelaturáj át, az tudja, hogy vallásos jelzőn csak katolikust lehet érteni ... Ne fárassza magát a vélt veszedelmek elősorolásával és ne hívja a kultuszminiszter és a hatóságok segítségét. Mi azoknak nem adunk dolgot, mert mi is tudjuk, mi az a demokrácia és főleg, hogy mi a katolikus demokrácia. Az ön demokráciája egészen más síkon mozog, ez aféle párt demokrácia, amely egyeseknek elég jól gyümölcsözik. És hiába himértékben befolyásolta a JESZO kiállításának az adott körülményekhez képest való tökéletességét, az előkészítés és a rendezés nehéz és nagy körültekintést és fáradságot igénylő munkáját, melyért a rendezőbizottságnak és elsősorban a JESZO agilis elnökének, Harmos Károlynak őszinte köszönetét mondunk. Nemes-Halasy Jenő. vatkozik azokra a jobb belátású munkástömegekre, melyek a vallást azzal intézik el, hogy az tiszteletreméltó magánügy és azzal a faképnél hagyják. Ezek a tömegek nem katolikusok. Hanem egyszer fáradjon el a Katolikus Akadémia egyik előadására, ha katolikus munkástömegeket akar látni. Ezek ott vannak az előadáson szakszervezeti nyomások nélkül is és örömmel hallgatják a felvilágosítás munkáját. Ez is a katolikus Akció feladata. Egy-két gyászkatolikust leszámítva — hiszen ilyenek nemcsak a mi vallásunkban akadnak — a komáromi katolikus társadalom tisztában van a Komáromi Hírlap vészszirénáinak jelentőségével, a bomlasztó tendenciákkal és a destruálás művészetével, melynek Anonimusz elvtárs — elismerjük — nagymestere. Ezek után pedig felmentve érzem magamát, hogy a baloldalnak unosnntig felemlíteti argumentumaira, a bikacsökök és herélőkés« című közismert hangulatkeltő példálózásaira reflektáljak. A mi raktárunkon ilyesmit nem találhat. Ezeket hagyja pihenni Moszkvában, ahol azok katolikus mártírokon koptak el. Ha már erről van szó, ezt is vegye tudomásul az éles világnézetű Anonimusz úr. Ezek után pedig joggal fordulok a Komáromi Hírlap igen l. főszerkesztőjéhez, akit, mint gondolkodó embert, ha más élelsíkokon mozgunk is, becsülök és azt kérdezem meg tőle: hogyan engedhette a szerkesztőség házi rostáján azt a kritikátlan és fésületlen cilíket keresztül, melyet aligha a lap rendes munkatársa, hanem egy tehetségtelen kezdő izzadt ki az írótollából? Bikacsök és herélőkés, ez már csakugyan nem illik a főszerkesztő úrnak általánosan ismert művelt felfogásához, hiszen ez a népgyűlések terroristáinak a hangja, felelőtlen izgatóké és mindezt a katolikus akcióval szemben elmondani felette ízléstelenségre vall, hogy enyhén fejezzem ki magamat. Engem az igaz felháborodás ösztönzött a tiltakozás hangjának megütésére, mert valótlannak és szándékosan elferdítetlnek láttam a Katolikus Akcióval szemben közzétett híradásait. Még mellékgondolatnak sem ébredt fel bennem a támadási szándék. De a tömegek mozgalmának szándékos diszkredilálása adta a tollal kezembe. Azl is tudomásul veheti, hogy minden politikai párton kívülálló katolikus keresztény magyar ember vagyok. Nem viselem sem kívül, sem belül a horogkereszt jelvényét es azt hiszem, egyetlen katolikus paptársam sem. De a vörös trikóban sem tetszelgek senki előtt, hanem minden embert érdeme szerint szeretni akarok, ez az én politikai hitvallásom. És csak ezért ütköztem meg a cikkíró igaztalan és célzalos beállításain, aki politikai machinációk habarcskészítésévcl vádol. A keresztény gondolat magasra emelésének nagyszerű munkájában parányi szerkezetkerék vagyok és nem érdemelném meg a mindennapi kenyeret, ha nem végezném becsülettel a fönséges óraműben a nekem kiosztott szerepet és ne érezném magamban annak roppant hivatását. Ezt habozás nélkül megtettem Az Utóhangnak utóhangja. Irta: Kovács Mihály (a „hecckáplán“).
