Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)
1933-11-15 / 91. szám
1933. november lö. »KOMÁROMI LAPOK« 5 old»!. A kutya szimatja. Elemei Babkiunek, a kereskedőnek elemelték a medvebundáját. A kereskedő úgy ordított, ahogy kifért a torkán. Az olvasók nyilván sejtik, hogy a medve bundáját fájlalta. — Gyönyörű egy bunda volt emberek, — mondotta.— Micsoda kár. Hál én nem sajnálom a pénzt, törik-szakad megkerestetem a tolvajt. Szóval Elemei Babkin rendőrség után kiabált, rendőrkutya után. Máris jön egy furcsa szerzet, zergetollas kalapban, lábszárvédővel, meg egy személyéhez tartozó kutyával. A kutya barnás s a pofája — első pillantásra is — gonosz, kegyetlen. A titkosrendőr az ajtófélfához nyomja a kutya orrát, hogy »szagot kapjon«, pisszeg neki, aztán félreáll. A kutya szimatol a levegőben, forgatja szemét, nézegeti a tömeget — mert természetesen csődület támadt — s egyszerre odamegy Teklához, a nagymamához, aki az ötösből való s szagoltatja a szoknyája peremét. A nagymama hátrahőköl a tömegbe. De a kutya egyre ráncigálja a szoknyáját. A nagymama oldalog. de a kutya utána. Keményen tartja a nagymama szoknyáját s az istennek se enged. Egyszerre csak térd re rogy a nagymama a fogdmeg előtt. — Bevallom — motyogja. — Nem tagadom. Öt csöbör kisüstön főtt pálinkám van. Ez az igazság. Kisüstöm is. Otthon, a fürdőszobában. Vigyetek a rendőrségre. A nép ámul-bámul. — És mi van a bundával? kérdezgetik. — Arról nem tudok, — nyafog. — Semmit a világon nem tudok róla. De a többi, amit vallottam, igaz. Vigyetek, büntessetek meg. Viszik a nagymamát. A fogdmeg ismét hívja a kutyáját, orrát odaigazítja a szagra, pisszeg és félreáll. A kutya forgatja szemét, ide-oda szaglász s hirtelen odarohan egy szakállas, barna emberhez. A szakállas fehér lesz, mint a fal és megtántorodik. — Kötözzelek meg, — kiált — derék, becsületes emberek. Nekem kellett beszednem a vízdíjak'at, de a pénzt elsikkasztottam, magamra költöttem. No, máris ráesnek a szakállasra s megkötözik. De közben a kutya egy másik emberhez sompolyog, aki a hetesből való. Piszkálgatni kezdi a nadrágszárát. Az áldozat elsápad s mindenki szemeláttára össze rogy. — Bűnös vagyok, — szól. — Olyan igaz, mint ahogy a nap süt. Meghamisítottam a munkakönyvem, kivakarlam a születési évszámot. Nekem, mint marhaerős embernek, a hadseregben kellene szolgálnom s itt éldegélek a hetesben, ingyen használom a villamos áramot s a többi közüzemet. Vezessetek el. Mindenki döbbenten csodálkozik. — Ejnye, — gondolják — fene egy kutya ez. Eelmei Babkin, a kereskedő pislog, körülnéz, pénzt kotor elő s átadja a fogdmegnek. — Vidd a kutyádat, — mondja. — Vidd innen ezt az undok dögöt. Inkább vesszen a bunda. Kell a kutyának. De a kutya résen van. Áll a kereskedő elölt, csóválja farkát. Elemei Babkin, a kereskedő kijön a sodrából, visszalorpan, sunyog, de a kutya utána. Rátámad és szagolgatja cipőjét. A kereskedő elfakul, megzöldül. — Isten mindent lát, — rebegi — én is bevallom, közönséges csaló vagyok. Az a bunda nem is az enyém. Én loptam cl a bátyámtól. Szánom és bánom. De ekkor már mindenki kereket old. fut, amerre lát. A kutyának ideje se marad, hogy szimatoljon, csakúgy találomra kap le két-három embert s nem ereszti el őket. Azok is mind bevallják. Az egyik eljátszotta a hivatalos pénzt, a másik vasrúddal verte el élete párját, a harmadik pedig olyasmit vall be, amit leírni se lehet. * Mindenki eliszkol. Az udvar üresen marad. Csak a kutya marad ott s a fogdmeg. Hát a kutya egyszerre csak a fogclmeghez közeledik és csóválja a farkál. A fogdmeg elfehéredik, lérdrerogy a kutya előtt. — Na, én megjártam, emberek, — szól a detektív. — Minden hónapban busz rubel táppénzt kapok a kutyának s ebből tizenötöt magamra költők. Hogy mi történt ezután, senki se tudja. Én magam is szaladni kezdtem, — illa berek, nádak erek — mert ennyi romlottságot már nézni se bírtam. I Veszek 2—3 lámpásos szelektiv hálózati készüléket. Címem a kiadóhivatalban. „Hopp Kató ne vágj olyan buta pofát“ Barangolás a jazz lira clzsungeljében. A jazz-korszak szerelmi lírája végképpen szakít a múlt költészetének elavult hagyományaival. A ma poézisét új szempontok, eredeti gondolatok, s a kifejezésnek megkapóan szokatlan formái jellemzik. Míg a néhány vaskalapos, maradi irodalmár felfogásában lángelmének minősített egykori költők többízben meg akartak halni ideáljukért, addig a ma költője nem engedi, hogy eszményképe őt gyászolja. Ellenkezőleg. Mérhetelen önfeláldozásában kész öl túlélni, amennyiben arról biztosija hölgyét, hogy Maga már rég nem lesz a világon, Mikor én még mindig imádom. Maga már régen el lesz temetve Es csal: általam lesz szeretve. A fenti lömörszépségű versszaknak különösen az utolsó sorából emelkedik ki a benne rejlő törzsgyökér és a nyelvi finomságok andalító csengése. Ugyanilyen önfeláldozás nyilatkozik meg a Soroksár című dalban: Ott, ahol a Buna vize gyönyörű szép. Megkóstolom kegyeddel a Duna vizét A budai vagy a pesti oldalon Mondja meg, hol, hol kapom meg szivét. Minthogy a kémia megállapítása szerint a Duna vizében élvezhetetlen elemek is vannak, amelyek a víz megkóstolását akár budai, akár a pesti oldalon veszélyessé teszik, az önfeláldozás kétségtelen. Ugyané dalban a költő odahívja az aposztrofált lényt Ahol a futballista meccseken, a csuda hecceken verik a fejt.«. Misztikus sorok, amelyekből nem derül ki, hogy a költő saját fejét óhajtja-e beveretni, vagy az imádott hölgyét? A misztikumot mintegy hangsúlyozza a tárgyrag szokatlan formájú alkalmazása a fejen, ez a forma könyörtelen és bármin keresztülgázolni kész belső erőt fejez ki. Hasonlóan erőteljes a következő sor is: »Lesz maga juszt is az enyém.« ösmagyar akarás, vad és marcona dac van ebben a megállapításban. A kor lírájának egyik gyöngyszeme a Lecsó. Első sora úgy hat, mintha a költő szilaj bánatában a lecsónak nevezett — hagymából, zöld paprikából és paradicsomból készült — közkedvelt ételbe akarná fojtani fájdalmát. De a költeményt szinte lélegzetelállítóan megdöbbentő fordulattal így folytatja: Lecsó-lecsó, lecsó-lecsó. Lecsókolom a púdert rólad.« Vagyis ajkának segítségével megszabadítja az aposztrofált lény arcát ama reárakodoll idegen anyagtól, amelyet köznyelven rizspornak is neveznek. Ennek a gondolatnak a költői mélységét csak érezni lehet, szóval elemezni nem. Épp úgy, mint ama másik költeményt, amely egy izgalmas lélektani problémát vet fel: »Maga rossz ember, maga rossz ember, maga tetszik étinókéin.« A fátyolosán rejtelmes sorok kétségben hagynak aziránt, vájjon ez a költemény a női önfeláldozás apotheozisa, vagy egy pszichológiai eltévelyedés költői kifejezése-e? A modern költészet széles témaköre azonban nemcsak lélektani problémákat vet fel, hanem a tudománynak úgyszólván minden ágát érinti. így például biológiai érdekességű a következő kijelentés: En önt nagysám szeretem, mini egy ház, Ha látom, hideg ráz. A hidegrázás az elavult orvostudomány szerint rendesen az influenza előjelének tekintendő. Ehhez a nézethez a közvélemény is csatlakozott. A régebbi költők és írók ezenkívül néha hirtelen ijedtségnek is tulajdonították. Az új költészet megdönti ezt a tévhitet, s a frappánsan találó hasonlat után (hiszen nyilvánvaló, csak eddig senkisem vette észre, hogy a legnagyobb szerelemre a házak képesek) a hidegrázást mint szerelmese megpillantásának közvetlen következményét említi. Ugyancsak biológiai sajátosságról ad számot a »Fényes a sárga rézkilincs« Elment az eszem, mióta megláttalak én, Nappal feketét, éjjel hupikék szint látok a csalfa szemén. Ám az új költészet nemcsak a természet-, hanem a társadalom-tudományok köréből is merít tárgyat. így például egyetlen könnyed gesztussal, szerelmi alapon oldja meg a munkanélküliség problémáját, mellesleg climinálva a lakáskérdést is: Tengeremen hordom, lehozom a csillagokat én, Csak a szeme rám nevessen és szeressen belém. Leszek a cselédje, úgy lesem a parancsszavát, Felviszem a kék egekbe, két kezembe magút. A jazz-korszak lírai költői a képzelet szárnyalásában is felülmúlják a régieket. Mily bénán sántikálnak az egykori metaforák, amelyek égitestek, tenger, virág és egyéb ilyen unalmas témakörből vették tárgyaikat. A ma költője kitágítja a hasonlatok határait a zoologia irányában is, amikor így dalol: Légy a pávi, a páivi, a pávi, a páviánná, Légy a majom, akit most a túlidra tanítok én... Ugyanilyen új és eredeti felfogásról tanúskodik az alábbi két sor is: Hopp Kató ne vágj oly buta pofát, Mert Kató egy pofont utalok át. belső lendület van ebben az imádott lény arckifejezésének megváltoztatására irányuló felszólításban és abban a boldogító ígéretben, melyre a költőt íenkölt szerelme ragadja. 0. P. — Berger F. Vilmos csemegeüzletében Komárom, állandóan friss zsámbokréti teavaj. Sajtkülönlegességek. Dessert bonbonok. Torta- és ostyalapok. Rák, kaviár, olajos és pácolt halak, fajalmák, római maróni, valamint a legfinomabb francia Oliva olaj, Hornimans angol és orosz teák, Bel- és külföldi rum, likőrkülönlegességek. Asztali fajborok, Mumm és Pommery francia pezsgők. Graham kenyér és Karlsbad» kétszersült. A legfinomabb fajkávék naponta frissen pörkölve, valamint Hág coffeinmentes kávé kapható._________________________ A szerkesztésért a főszerkesztő i felelős. Lapkiadó: Spitzer Béla. Nyomatott Spitzer Sándor könyvnyomdád jában Komárom. ISTyilttér. E rovatban közöltekért nem vállal felelősséget sem a szerkesztőség, sem akiadóhivatal. Óvás, Ezúton figyelmeztetem az érdekelteket, hogy feleségem szül, Komáromi Krisztina semmiféle tartozásáért felelősséget nem vállalok. Komárom, 1933 november 14. Varga János 422 Tó-u. 29. Meghivó. a kW Ki. Lnrtt 1933. november 19-én, határozatképtelenség esetén november 26-án, vasárnap délelőtt 11 órakor «HÜ Siissilsst tart. Tárgy: Kölcsön felvétele. A közgyűlésre az Egyesület védő, pártoló és rendes tagjait tisztelettel meghívja Minő bajos, üde kozvetlenseg, minő 423 az Elnökség. Karácsonyi Ara 6’ 3 felv.-ban énekkel, felnőttek és gyermekek részére. II. kiadás. Irta: VÖRÖSS FERENC tanító Ke. Kapható és megrendelhető: Spitzer Sándor könyvkereskedésében Komárom, Nádor-ucca 29. Csalódás nem érheti Ont, ha őszi és téli női kosztüm* és kabátszükségleteit Csonkánál szerzi be, mert 100°/o*os ellenértéket kap pénzéért. Komárom, Jókai~u. 15. 369
