Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)

1933-11-04 / 88. szám

2. oldal

»KOMÁROMI LAPOK«

gazdasági jellegű problémáinál sokkal nagyobb probléma a Duna-medence megszervezésének kérdése. Ennek a kérdésnek megoldása nélkül nem lehet Középeurópát konszolidálni. Törvényjavaslat a hátralékos adókkal terhelt ingátlanoknak az állam által való átvételéről.

A legutóbbi minisztertanács jóváhagyta azt a törvényjavaslatot, mely hátralékos adók ellenében ingatlanoknak az állam birtokába való átvételét teszi lehetővé. Az állam állami bankok, magánbankok és biztosítási intézetek megkeresésére is átvehet ingatlanokat, ezen intézmények javára szóló adósságok esetén. Ide tartoznak azok a terhek is, amelyek más követelésekkel szemben elsőbbséggel birnak, ame-Saját tudósítónktól.

A komáromi járási képviselőtestület kedden, október 31-én tartotta évi rendes ülését, melyen egyetlen tárgygyal: a járás 1931. évi költségvetésével foglalkozott.

Az elnöklő Novotny Richárd közigazgatási főtanácsos elsőnek a pénzügyi bizottság jelentését olvastatta fel, melyet a képviselőtestület vita nélkül vett tudomásul. Majd a járási választmány jelentése következén, melyben az 1932. évnek

három tevékenységéről számolt be. Ezek közül a saját vállalatairól nem történhetik említés, mert ilyenekkel nem rendelkezik. A második irányú ténykedése volt

az önkormányzati szervek ellenőrzése.

A választmány megállapítja, bog}7 úgy a saját jövedelmei, mint a községekéi is megcsappantak. így kevesebb segélyt utalhatott ki, mint a korábbi években, mivel a kivetett pótadónak (456000 K) csak 45»/0-ka (212000 K) folyt be. Az adóhivatalnál azonban 1932 vége felé nagyobb lendületet vett a fizetés és így a járás helyzete némileg javult. A járás gazdálkodása megnyugtató és zavaró jelenségek nem gátolták.

A járási választmány felügyeleti jogköre.

Ez főképen a községek, mint alsólyek a telekkönyvekben első vagy elől levő helyeken vannak bekebelezve. Az olyan adókövetelések, melyek hátrább eső helyen kebeleztettek be, a birtokoknak államtulajdonába való átvételénél csak azon esetben jönnek számításba, ha 1933. január 1-je előtt keletkeztek. A tervezett javaslat a 200 hektárnál nagyobb földbirtokokra és a városokban fekvő beépítetlen telkekre vonatkozik A vidéken átvett területet parcellázni fogják, a városi telkeket pedig építkezési célokra engedik át. A birtok átvételét megsemmisítik abban az esetben, ha a birtokos hátralékos adóit minden költséggel együtt kiegyenlíti. A rendelet az állam által átveendő földek értékének fölbecsülésére nézve külön előírásokat tartalmaz.

Komárom, november 3.

fokú önkormányzati testületek költségvetéseinek és zárószámadásainak ellenőrzésében nyilvánult meg. A községek jövedelmei is általában csökkenlek a gazdasági válság és a rossz termés következtében. Az országos hivatal kezelése alatt álló kiegyenlítési alapból Gúla, Kamocsa, Keszegíalva községek kértek segélyeket, de csak Kamocsa kapott jelentéktelenebb öszszegeket. így ezek a költségvetések hiánnyal zárultak. Nemesóesa költségvetése ellen felebbezést adtak be, amely még elintézve nincsen.

Komárom.

Komárom városnak a kórházbővíléssel kapcsolatban fedezetlen hiánya 700000 K, a Deák Ferenc ucca aszfaltozásából 700(X)0 K, a többi ucca asztaltburkolásából 3,070000 K, összesen 4,170.000 K esedékes és fedezetnélküli hiánya van.

A hitelező bankok lefoglallattak

1932. szeptember 30-tól kezdve: 171000 K póladót a Zemska Banka részére,

1933. junius 26-án pedig 526000 K pótádónak 30°/o-ka van lefoglalva és 700500 K pótadónak a 40°/o-ka a Városi Takarékpénztár javára.

A pénzügyminisztérium 450000 K előleget engedélyezett és ezt havi részletekben törleszti, 1934. év végén ment lesz a póladó a levonásoktól. A városnak havi 85000 K pótadó részesedése maradt ment a lefoglalástól.

Király József (kereszlényszocialista) felszólalásában kéri a képviselőtestület tagjait és a járási főnököt, hogy minden erővel legyen rajta, hogy a város

kétségbeejtő pénzügyi helyzetéből megszabaduljon.

Erre elérkezett az utolsó óra, amikor tenni kell. Mező (kommunista) a járási választmányt támadó felszólalását Király József erélyesen utasítja vissza, mert a választmány nagyon is alapos tárgyalás után mérlegelte azt a veszélyt, mely abból állott volna elő, hogy a pénzintézetek megindítandó pereikkel

óriási költségeket okozlak volna a városnak és ezt szerelte le a választmány ismeretes haiározalával,

melyet akkor el kellett fogadni a józan belátás után és a kisebbik roszszat, a redukált visszafizetés módozatát elfogadni.

Mező István (kommunista) azt indítványozza, hogy a járási pótadót 45-ről 50(,/o-ra emelje a képviselőtestület a munkanélküliek fokozott támogatása érdekében.

Az esztendők óta tartó huzavona a komáromi kegvuri terhek kifizetése tárgyában végre megoldás elé jutott. A képviselőtestület úgynevezett baloldali pártjai már 1930. óta következel esen törölték ezt a kiadási tételt a város költségvetéséből. Ezt a határozatot az országos hivatal döntése semmisítette meg, amelynek értelmében ezeket a kiadásokat a községi képviselőtestület költségvetésében előirányozni köteles.

1933-ban azonban ezek után a képviselőtestület olyan értelmű határozatot hozott, mely a kegyúri terhek kifizetését megtiltotta. Ezzel egy közigazgatási per kezdődött el, amelyben több tárgyalás volt az elsőfokú politikai hatóság előtt és ez most döntést hozott a vitás ügyben, teljes egészében helyt adva a kifizetést megtagadó határozatot megtámadó fclebbezésnek és kötelezte a várost, hogy a kegyúri terheket, amelyek kifizetését május óta szünetelteti a város,

1933. november 4.

Komárom, november 3.

haladéktalanul szolgáltassa ki az arra jogosultaknak.

Mint értesülünk, a képviselőtestület határozatának megokolása nem volt helytálló, mert olyan tényállításokat tartalmazott, amelyek bizonyíthatók nem voltak. Ellenben bizonyítást nyert az a körülmény, hogy a város a kegyúri terheket csaknem két évszázad óta fizeti és az ilyen módon szerzett jogot, mellyel szoros kapcsolatban állanak a város szabad királyi szabadalomlcvelében felsorolt kedvezmények és hasznot hajló jogok is, egyoldalúan felbontani a város képviselőtestülete nem jogosult. így tehát a város kénytelen lesz e jogos járandóságokat kifizetni tekintet nélkül a várható felebbezésekre, mert senkit sem lehet jogos járandóságától megfosztani. Hisszük, hogy ez a határozat sokaknak felnyitja a szemét, akiket ebben a kérdésben pártellogullság gátolt meg a tisztánlátásban.

A járási képviselőtestület elfogadta a félmilliós 1934. évi költségvetést és a járási pótadót 45Vban állapította meg.

Király József komoly mérlegelés tárgyává kéri tenni a kérdést, mert napról napra több adóalany pusztul el és napos vendég a végrehajtó a falvakban. A kisgazdák és a többi adóalanyok, a kisiparosok még a mai adókat sem bírják fizetni. Mindnyájan megértjük — úgymond — a munkásnép bajait, de nem szabad megfeledkezni a falusi gazdálkodó osztály bajairól sem, mely ezer nehézséggel küzd. Ez évben úgyis jobban folynak be az adók és az előirányzott 150000 K teljes összegében lesz. kifizethető, amelyből a múlt évben csak 67000 K volt a munkanélküliek támogatására fordítható.

Ez értelemben szólaltak fel Prazsák József, Vörös Ede (magyar nemzeti párti) képviselőtestületi tagok, mire Mező indítványát visszavonta.

így tehát a járási költségvetést a kiadási részben 496242 K, a bevételi részben 281952 K összeggel elfogadta és a hiány fedezésére 15% járási pótadót szavazott meg a képviselőtestület.

A gyűlésnek más tárgya nem volt és az dél felé ért véget.

A kegyúri terhek és a hitfelekezetek segélyei ügyében a járási hivatal meghozta döntését és megsemmisitve a képviselőtestület határozatát, utasította a várost a kegyúri járandóságok kifizetésére.

A határozat a felebbezésre való tekintet nélkül végrehajtandó, mert közalkalmazottak illetményeiről van szó.

Regény a nádasban.

Irta: Majthényi György.

Vasárnap délután apámmal a hegyek közé mentünk. Szívesebben maradta^ Volna ugyan otthon, hogy pajtásaimmal a labdát rúgjam, vagy valami más kedvemrevaló játékkal töltsem az időt, de apám kötelességének érezte, hogy vasárnaponkint megsétáltasson. Ez a kötelességérzet azóta élt benne, amióta szegény anyám meghalt, és én csak a vakációkban kerültem haza.

Nem szerettem ezeket a kirándulásokat, mert apám komor, szűkszavú ember volt, órákhosszat nem szólt egy szót sem és nem felelt kérdéseimre. A hosszú özvegység befelhőzte az életét. Nem igen barátkozott senkivel és tudtommal a hivatalán kívül csak a folyosón, mellettünk lakó Patt kisasszonyhoz szokott olykor benézni, hogy egyegv figyelmességét megköszönje.. Ezekre a figyelmességekre szüksége is lehetett, mert az öreg Dóri szakácsnő fürgesége már hírül se volt a régi, és minduntalan kisült, hogy valamiről, amire szükség lett volna, mégfeledkezett. Igv aztán én is sokszor kopogtattam be Pau kisasszonyhoz, és szívesen elüldögéltem nála, mert szerettem a sokféle színes selymeket, ruhaszöveteket, amelyek szanaszéjjel hevertek a bútorokon, szerettem a varrógép zakatolását, a két próbabábut és szerettem magát Klára kisasszonyt is a mosolygós beszédéért, szép szőke hajáért.

Rendesen el-elmondogatta nekem, hogy melyik ruha kinek készül, mikorra kell meglennie és milyen alkalomra csináltatták. Mulatságok, ünnepélyek, eljegyzések, esküvők, gyászesetek tanúi és szereplői öltöztek Pau kisasszony ruháiba. Némelyikükkel a folyosón, vagy a kisasszony lakásában találkoztam is. Sok asszonyt, lányt láttam és ismertem meg és gyerekeszem a legkülönösebb történeteket bogozhatta össze a róluk hallottakból, csak éppen Pau kisasszonyról nem tudtam mást azonkívül, hogy naphosszat varr, próbál és tűzdel, sőt akárhányszor éjfélig is megtoldja a nappalt. Pedig ő esett a legközelebb hozzám, ő érdekelt a legjobban.

Úgy emlékszem, hogy sohase panaszkodott, nem türelmetlenkedett. Fáradhatatlanul hajlongott és dolgozott mindig, s ha rám nézett, mosolygónak láttam az arcát. Vájjon, mire gondolhatott? De az ilyen természetű kérdésekhez még nagyon gyerek voltam- A szerelemről is határozatlan fogalmaim voltak és ezekkel megfért az, hogy Pau “kisasszonyt mindenki kisasszonynak szólílotta, noha arról is hallottam, hogy férjnél volt, de a férje Amerikába ment, vagy effélét. De ezl is csak úgy futtában hallottam, el is mosódott bennem és eszembe sem jutott, hogy kérdezősködésscl tisztázzam.

Beszélgetéseink közben a pajtásaimról, a játékainkról, az iskoláról folyt a szó. A vasárnapi sétáinkról is be kellett neki számolnom. -Őszintén elmondtam neki, hogy nagyon unom őket és sokszor kértem, hogy tartson ő is velünk. Meg. is igérle, hogy egyszer velünk jön. de mindig annyi volt a dolga, hogy hélről-hélre halasztotta és végül Se tartottá meg a szavát, szegény Pau kisasszony.

Mert valamelyik szombaton, a kora délutáni órákban, amikor apám a hivatalban volt. én meg

a fiúkkal fulkároztam, Dóri néni bement a kisasszonyhoz és ott lelte a pamlagon megfojtva. Persze, lármát csapott, de hiába, a kisasszonyt nem lehetett életre kelteni többé, a gyilkos pedig éjip olyan észrevétlenül menekült el, mint ahogy, jöü volt. Semmi nyom nem maradt utána, a szobában mindén a helyén volt, csujtán az olló hevert a pamlag előtt a földön és a hegye véres volt. Alkalmasint védekezett vele a kisasszony.

A gyilkosság utáni vasárnapon elmaradt a szokott kirándulásunk. De aztán az egész héten, a temetés napját kivéve, apám rendesen járt a hivatalába, és vasárnap megint megindultunk a hegyek közé.

Ez a kirándulás még a szokottnál is egyhangúbbnak ígérkezett. Apám szótlanul baktatott és valószínűleg maga se tudta, hogy merre megyünk. En cl-elmaradoztam. útszéli kavicsokkal liajigálóztamj, s amikor a hegyoldali fenyvesek közé'értünk, a lehullott tobozokkal futballoztam.

Jócskán elfáradtam, mert, úgy látszik, a .rendesnél nagyobb utat tettünk meg, de apám rendületlenül ment előre. Az ismerős falvak már rég elmaradtak s a távolban olyan vidék tárult elénk, amelyen még sose jártunk: mocsaras víziterület volt, nád s káka erdeje, amely fölött rajokban felhozott a sok vízimadár. Szólni akartam apámnak, de nem mertem, mert arra kellett gondolnom: hátha éppen ide akart jönni? De egyszerre néhány esőcsepp ért és mögöttünk megmorajlott az erdő.

Apa, — mondtam bátortalanul. — esik már... forduljunk vissza.

— Mi az? Mii mondasz?... Esik?,— Csodálkozott magához térve. — Teremtőin, hol va-