Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)

1933-10-28 / 86. szám

10 oldal. »KOMAROMI LAPOK« 1933 október 28. AGYERMEKEKNEK Hálátlanság a világ jutalma. Volt egyszer egy szegény péklegény, aki össze­tűzött a gazdájával, mert a legény a kifliket és zsemléket mindig nagyobbakra akarta csinálni, mint a gazdája szerette volna. A legény a leg­derekabb és legbecsületesebb ember volt a vilá­gon és vidámságával és szorgalmával sok vevőt szerzett gazdájának. De mindez nem használt semmit: a mester így szólott egyszer hozzá: — Jtn vagyok az úr a háznál, neked meg fel is út, le is út! A legény sóhajtva, némán vette hátára batyu­ját és eltávozott. Amint egy darabig ment a péklegény, egy ván­dort látott nehézkes léptekkel és meggörnyedve vele szemközt jönni, megkérdezte tőle, hogy ki­csoda és hová szándékozik. — Barátom — válaszolt a vándor — én egy vén szamár vagyok. Sokáig szolgáltam híven gazdám­nak, egy molnárnak, hurcoltam a nehéz zsákokat a malomból ki s a malomba be, mig végre meg­vénültem, elerőtlenedtem, ezért aztán elkergetett a molnár, mert: hálátlan a világ. — Nekem se jutott sokkal jobb sorsom, sze­gény barátom — mondá a péklegény. — Jer, vándoroljunk. Pék és molnár úgyis együvé tar­toznak és ketten könnyebben elbírjuk majd a szenvedést. Még nem ment a két vándor messze, midőn egy kutya csatlakozott hozzájuk, amely keserve­sen vonyított, mert éhezett és fázott. Az úton feküdt s alig bírt tovább vánszorogni, mégis hű­séges szemekkel tekintett a két vándorra. — Ugylátszik, neked se a legjobban folyik a dolgod, vén Szultán, vagy minek hívnak, úgy nézel ki, mint akiről lemondtak a doktorok, — szólott a kutyához a péklegény. — Igazad van, — sóhajtott a kutya. — Sok éven ál őriztem a gazdám házát és udvarát, éle­tem veszélyeztetésével mentettem meg az életét egy rablógyilkos kezéből, most pedig, midőn hangom gyenge és rekedt lett a sok ugatástól, fogaim eltompultak, gazdám kivert az udvarából, mert hálátlan a világ! — Szegény kutya! — sajnálkozott rajta a pék­legény és egy darab kenyeret adott neki. — Csat­lakozzál hozzánk, nagyon egymáshoz illünk. A kenyér némi erőt adott a kutyának és a két vándorhoz csatlakozott. Amint hárman odábbmentek, egy mellékúton különös párt láttak feléjük közeledni s áunulva állottak meg mind a hárman. Egy vén kakas és egy vén macska. A kakasnak már csak egy toll volt a farkában. Mindkettő nagyon ki volt merül­ve s nehezen cammogott. Midőn a három vándor és ez a kettő köszöntek egymásnak, elpanaszolta a macska, amely ször­nyen le volt soványodva, hogy nagy buzgalommal fogdosta úrnője házában az egereket, de most megvénült és az egerek után már nem bir sza­ladni, úrnője elhitette magával, hogy a macs­kák csupán egerekből élnek és nem adott, neki semmit enni. Az éhség arra vitte, hogy a tejes­fazékból nyalakodjék, de úrnője rajtakapta és dühében a vaslapáttal agyon akarta ütni s meg is teszi, ha ő be nem tör egy ablaktáblát s azon át el nem szalad, miközben az ablaküveg orrát, fülét, lábait összevagdosta. — Ah, — tette hozzá a macska nagyot sóhajtva hálátlan a világ! Ezután a kakas beszélte el, milyen éber, bátor őr volt ő az udvaron, minthogy azonban a tyú­kok restségből, az ő hibáján kívül nem igen akartak tojni, s midőn a rest cselédek elalud­tak, őt okozták érte, hogy nem költötte fel őket kukorékolással, egy fiatal kakast szerezlek, mely őt csipkedéseivel elűzte a szemétdombról, a sza­kácsnő pedig azt mondotta: — A vén kakast már most meg' lehet ölni; a húsa nagyon kemény lesz, de levesnek jó lesz. — Amint ezt meghallottam, — végezte be el­beszélését a kakas, — elhatároztam, hogy kiván­dorlók s a falu határában rátaláltam erre a macs­kára, akivel együtt sóhajtozunk azon, hogy mi­lyen hálátlan a világ! A jó péklegényt nagyon meghatotta a két állat szomorú sorsa, amely oly hasonló volt az övé­hez s elhatározta, hogy azokat is társaságukba veszi, hogy lássa, nem hálásabbak-e az állatok az embereknél. ' Minthogy azonbaii az apróbb állatok nagyon rossz lábon állottak, a kakas, mint sarkantyús lovag, sohasem gyalogolt sokat, a macskának pe­dig fájtak a lábai, amelyekben még benrte volt egy pár üvegszilánk, a kutyának pedig fájt min­den csontja, a péklegény rábeszélte a szamarat, hadd lovagolhasson hátán a kutya, mire a sza­már azt felelte: Nem bánom. A kutya úgyis sokkal köny­­nyebb három zsák rozsnál, sőt egynél is. A kutya föl is mászott a hátára és kényelme­sen elhelyezkedett rajta. De te meg már most a macskát fogod vinni a hátadon — szólott a péklegény a kutyához. Ez nem igen volt ínyére és a hátsó lábával meg­­yakarta a füle tövét, mert kutya és macska nem igen férnek meg egymással, de nem mertek el­lenszegülni. A macska nem sok időt hagyott neki a gon­dolkodásra, hanem felugrott előbb a szamár há­tára, onnan meg a kutyáéra. Most már a kakas is fel akart ülni, még pe­dig a macska hátára, ez azonban tiltakozott el­lene. — Tedd meg már az én kedvemért! — beszél­te rá a péklegény. — Jó, megteszem, de csak a következő három feltétel alatt. Először: tisztán kell magát tartania, mert én mindenekfölött szeretem a tisztaságot; másodszor: nem szabad a hátamon kaparnia, kü­lönben megkarmolom, mert azt tartja a köz­mondás: ha le úgy, én is úgy. Harmadszor: nem szabad kukorékolnia, mert az sérti az idegeimet. Mulatságos látvány volt, hogyan viszi a négy állat egymást a hátán. Ezalatt beállott az éjszaka; az éhség és szom­júság már korábban jelentkezett a négy vándor­társnál, de sehol sem volt egy barátságos kocsma látható. Útjuk egy rengeteg erdőn vezetett ke­resztül. Végül a macska hegyezni kezdte a fülét és felkiáltott: — Lármát hallok távolról, amely a dáridóéhoz hasonlít. Erre a kutya is szimatolni kezdett az orrával és így szólt: — Már érzem a pecsenye szagát. A szamár is közbeszólóit: — Nyelvemet már előre csiklandozza a jó va­csora és az éjjeli nyugalom édessége. — Barátaim, — szólott a péklegény — ez mind igen szép és jó, egy nézeten vagyok veletek, de a macska hallása, a kutya szaglása és a szamár rejtelmes Ízlése mind nem segít rajtunk, ha nem látjuk, merre kell fordulnunk. Amint ezt meghallotta a kakas, fölrepült a macska hátáról egy magas fa tetejére s örült, hogy újra szabad egyszer kukorékolnia és bol­dogan elkiáltá: — Kikiriki! Látok egy házat, amelynek min­den ablaka meg van világítva s benne alkalmasint lakmároznak. Kikiriki! — Rajta! — szólott a péklegény — arra tart­sunk! A kakas újra leszállóit magas helyéről s macs­ka hátára és a szamár serényen ügetett ama ház felé, amelyet a kakas látott, magas fák és sziklák közt. Ez a ház egy magányos erdei kocsma volt amelyben csak a kocsmáros lakott, aki pincér é> szakács is volt egy személyben. Éppen lakodalmat tartottak benne a rókák s nem volt hiány sem pecsenyében, sem egyéb jóban, de még jókedvben sem, micsoda ijedtség támadt azonban, midőn hirtelen belépett a ván­dortársaság. Uccu, vesd el magad! — menekültek ajtón, ablakon, ki merre tudott, maga a kocsmá­ros is elszaladt, mert azt hitte, maga az ördög jön valami csodaszörny alakjában, a péklegényt pe­dig valami vadásznak tartották a rókák. A rókák meghúzódtak a ház körül levő bokrok­ban, de a kocsmáros igazán nem tudta, niihez fogjon odakünn. Annál jobban tudta az öt hívat­lan vendég, hogy mihez fogjon odabenn, hogy tudniillik egyenek, igyanak, a mig jólesik s mi­dőn jóllaktak, mindenik vendég fölkereste a néki való nyugvóhelyet. A péklegény a kocsmáros ágyába feküdt, a macska pedig a kemence párká­nyát választotta, a kutya az ajtóküszöbre feküdt, a kakas felmászott a tyúkketrecbe, a szamár pe­dig kényelmesen besétált az istállóba. Most azonban óvatosan visszasompolygott a kocsmáros, aki látni akarta, mi történt a házá­ban. Amint azonban az udvarra lépett, kukoré­kolni kezdett a kakas; erre fölébredt a kutya s amint a kocsmáros át akarta lépni a küszö­böt, jól beleharapott a lábaszárába; a kocsmáros a szobába menekült, ahol ráugrott a macska és össze-vissza karmolta; gyorsan kifutott a kocs­máros a szobából és bemenekült az istállóba. Ott meg a szamár jól hasba rúgta, onnan is el­szaladt és belebújt a legközelebbi rókalyukba. Amint megvirradt, fölébredt a péklegény s az "állatok elbeszélték neki, mi történt köztük és a kocsmáros között. A péklegény megrótta ezt az ellenséges magatartást a becsületes kocsmáros irányában és elküldte a kutyát a kocsmáros föl­keresésére. Midőn az remegve megjelent, a pék­legény udvariasan bocsánatot kért a történtekért és biztosította őt, hogy állataival éppen nem el­lenséges szándékkal jött, senkinek se kellett vol­na előlük megszaladnia. S felszólította a kocs­­márost, hogy az ő számlájára lássa el őket; de a kakasra való tekintetből a rókákat tiltsa ki a házból, hogy a kakasnak teljes nyugalma le­gyen és kukorékolhasson, amennyi tetszik. A sza­már az istállóban szénát és zabot kapjon és alá­­ja szalmát, amin hentereghessen. A macska min­dennap kiflit és tejet kapjon. A kutya pedig le­­fekhessék a napon, ameddig neki tetszik és éjjel ugathasson a holdra. A péklegény pedig dolgozni akar valamennyiért, kenyeret sütni, kocsmáros­­nak a borkeresztelésben és borivásbán segítsé­gére lenni, a vendégeket kiszolgálni és a kertet művelni. Ezzel mindnyájan meg voltak elégedve és boldogan éllek együtt és elfelejtették a hálát­lan világot. 8panyol Világnyelvek nyelvtanok és szótárak a kiejtés megjelölésével Lingna kéziszótárak: Spanyol. Teljes. Magyar—Spanyol és Spanyol—Magyar. Mindkét rész egybekötve, 400 old. 28.000 szétárSor Ké 48.— Schenk zsebnyelvkönyvek: 16°. Spanyol zsebnyelvtan él társalgó Ké 16 80 Schidlol: Az >1000 szó« mód­szere. Spanyol nyelvtan, magán­tanulók részére. 10 füzetben teljes nyel*tan egész vászondobozban Ké 48'— Kaphatók: Spitzer S. könyvkereskedésében magiatanulás utján való elsajátításra alkalmas nyelvtanok: Schidlof dr. ,1000 810“ módszere 10 füzet gyüjtőmappában Angol nyelvtan Ké 36.— Francia nyelvtan Ké 36.— Német nyelvtan Ké 36.— Olasz nyelvtan Ké 18,­Spanyol nyelvtan Ké 18,­Kapható: Spitzer Sándor könyvkereskedésé­ben, Komárom, Nádor-utca 29. szám. FIZIKAI KÉZIKÖNYV KÉRDÉSEKBEN ÉS FELELETEKBEN. Középiskolai és tanítóképzői érettségizők, valamint polgári iskolai tanítói szakvizsgázók számára és magánhasználatra. Irta: MÉSZÁROS GYÖRGY DR. állami magyar reálgimnáziumi tanár. ÁRA: 25 Ke. Postai megküldéssel 26 Ké. 1 Kapható a SPITZER-íéle könyvesboltban Komárno—Komárom.

Next

/
Thumbnails
Contents