Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)
1933-10-28 / 86. szám
10 oldal. »KOMAROMI LAPOK« 1933 október 28. AGYERMEKEKNEK Hálátlanság a világ jutalma. Volt egyszer egy szegény péklegény, aki összetűzött a gazdájával, mert a legény a kifliket és zsemléket mindig nagyobbakra akarta csinálni, mint a gazdája szerette volna. A legény a legderekabb és legbecsületesebb ember volt a világon és vidámságával és szorgalmával sok vevőt szerzett gazdájának. De mindez nem használt semmit: a mester így szólott egyszer hozzá: — Jtn vagyok az úr a háznál, neked meg fel is út, le is út! A legény sóhajtva, némán vette hátára batyuját és eltávozott. Amint egy darabig ment a péklegény, egy vándort látott nehézkes léptekkel és meggörnyedve vele szemközt jönni, megkérdezte tőle, hogy kicsoda és hová szándékozik. — Barátom — válaszolt a vándor — én egy vén szamár vagyok. Sokáig szolgáltam híven gazdámnak, egy molnárnak, hurcoltam a nehéz zsákokat a malomból ki s a malomba be, mig végre megvénültem, elerőtlenedtem, ezért aztán elkergetett a molnár, mert: hálátlan a világ. — Nekem se jutott sokkal jobb sorsom, szegény barátom — mondá a péklegény. — Jer, vándoroljunk. Pék és molnár úgyis együvé tartoznak és ketten könnyebben elbírjuk majd a szenvedést. Még nem ment a két vándor messze, midőn egy kutya csatlakozott hozzájuk, amely keservesen vonyított, mert éhezett és fázott. Az úton feküdt s alig bírt tovább vánszorogni, mégis hűséges szemekkel tekintett a két vándorra. — Ugylátszik, neked se a legjobban folyik a dolgod, vén Szultán, vagy minek hívnak, úgy nézel ki, mint akiről lemondtak a doktorok, — szólott a kutyához a péklegény. — Igazad van, — sóhajtott a kutya. — Sok éven ál őriztem a gazdám házát és udvarát, életem veszélyeztetésével mentettem meg az életét egy rablógyilkos kezéből, most pedig, midőn hangom gyenge és rekedt lett a sok ugatástól, fogaim eltompultak, gazdám kivert az udvarából, mert hálátlan a világ! — Szegény kutya! — sajnálkozott rajta a péklegény és egy darab kenyeret adott neki. — Csatlakozzál hozzánk, nagyon egymáshoz illünk. A kenyér némi erőt adott a kutyának és a két vándorhoz csatlakozott. Amint hárman odábbmentek, egy mellékúton különös párt láttak feléjük közeledni s áunulva állottak meg mind a hárman. Egy vén kakas és egy vén macska. A kakasnak már csak egy toll volt a farkában. Mindkettő nagyon ki volt merülve s nehezen cammogott. Midőn a három vándor és ez a kettő köszöntek egymásnak, elpanaszolta a macska, amely szörnyen le volt soványodva, hogy nagy buzgalommal fogdosta úrnője házában az egereket, de most megvénült és az egerek után már nem bir szaladni, úrnője elhitette magával, hogy a macskák csupán egerekből élnek és nem adott, neki semmit enni. Az éhség arra vitte, hogy a tejesfazékból nyalakodjék, de úrnője rajtakapta és dühében a vaslapáttal agyon akarta ütni s meg is teszi, ha ő be nem tör egy ablaktáblát s azon át el nem szalad, miközben az ablaküveg orrát, fülét, lábait összevagdosta. — Ah, — tette hozzá a macska nagyot sóhajtva hálátlan a világ! Ezután a kakas beszélte el, milyen éber, bátor őr volt ő az udvaron, minthogy azonban a tyúkok restségből, az ő hibáján kívül nem igen akartak tojni, s midőn a rest cselédek elaludtak, őt okozták érte, hogy nem költötte fel őket kukorékolással, egy fiatal kakast szerezlek, mely őt csipkedéseivel elűzte a szemétdombról, a szakácsnő pedig azt mondotta: — A vén kakast már most meg' lehet ölni; a húsa nagyon kemény lesz, de levesnek jó lesz. — Amint ezt meghallottam, — végezte be elbeszélését a kakas, — elhatároztam, hogy kivándorlók s a falu határában rátaláltam erre a macskára, akivel együtt sóhajtozunk azon, hogy milyen hálátlan a világ! A jó péklegényt nagyon meghatotta a két állat szomorú sorsa, amely oly hasonló volt az övéhez s elhatározta, hogy azokat is társaságukba veszi, hogy lássa, nem hálásabbak-e az állatok az embereknél. ' Minthogy azonbaii az apróbb állatok nagyon rossz lábon állottak, a kakas, mint sarkantyús lovag, sohasem gyalogolt sokat, a macskának pedig fájtak a lábai, amelyekben még benrte volt egy pár üvegszilánk, a kutyának pedig fájt minden csontja, a péklegény rábeszélte a szamarat, hadd lovagolhasson hátán a kutya, mire a szamár azt felelte: Nem bánom. A kutya úgyis sokkal könynyebb három zsák rozsnál, sőt egynél is. A kutya föl is mászott a hátára és kényelmesen elhelyezkedett rajta. De te meg már most a macskát fogod vinni a hátadon — szólott a péklegény a kutyához. Ez nem igen volt ínyére és a hátsó lábával megyakarta a füle tövét, mert kutya és macska nem igen férnek meg egymással, de nem mertek ellenszegülni. A macska nem sok időt hagyott neki a gondolkodásra, hanem felugrott előbb a szamár hátára, onnan meg a kutyáéra. Most már a kakas is fel akart ülni, még pedig a macska hátára, ez azonban tiltakozott ellene. — Tedd meg már az én kedvemért! — beszélte rá a péklegény. — Jó, megteszem, de csak a következő három feltétel alatt. Először: tisztán kell magát tartania, mert én mindenekfölött szeretem a tisztaságot; másodszor: nem szabad a hátamon kaparnia, különben megkarmolom, mert azt tartja a közmondás: ha le úgy, én is úgy. Harmadszor: nem szabad kukorékolnia, mert az sérti az idegeimet. Mulatságos látvány volt, hogyan viszi a négy állat egymást a hátán. Ezalatt beállott az éjszaka; az éhség és szomjúság már korábban jelentkezett a négy vándortársnál, de sehol sem volt egy barátságos kocsma látható. Útjuk egy rengeteg erdőn vezetett keresztül. Végül a macska hegyezni kezdte a fülét és felkiáltott: — Lármát hallok távolról, amely a dáridóéhoz hasonlít. Erre a kutya is szimatolni kezdett az orrával és így szólt: — Már érzem a pecsenye szagát. A szamár is közbeszólóit: — Nyelvemet már előre csiklandozza a jó vacsora és az éjjeli nyugalom édessége. — Barátaim, — szólott a péklegény — ez mind igen szép és jó, egy nézeten vagyok veletek, de a macska hallása, a kutya szaglása és a szamár rejtelmes Ízlése mind nem segít rajtunk, ha nem látjuk, merre kell fordulnunk. Amint ezt meghallotta a kakas, fölrepült a macska hátáról egy magas fa tetejére s örült, hogy újra szabad egyszer kukorékolnia és boldogan elkiáltá: — Kikiriki! Látok egy házat, amelynek minden ablaka meg van világítva s benne alkalmasint lakmároznak. Kikiriki! — Rajta! — szólott a péklegény — arra tartsunk! A kakas újra leszállóit magas helyéről s macska hátára és a szamár serényen ügetett ama ház felé, amelyet a kakas látott, magas fák és sziklák közt. Ez a ház egy magányos erdei kocsma volt amelyben csak a kocsmáros lakott, aki pincér é> szakács is volt egy személyben. Éppen lakodalmat tartottak benne a rókák s nem volt hiány sem pecsenyében, sem egyéb jóban, de még jókedvben sem, micsoda ijedtség támadt azonban, midőn hirtelen belépett a vándortársaság. Uccu, vesd el magad! — menekültek ajtón, ablakon, ki merre tudott, maga a kocsmáros is elszaladt, mert azt hitte, maga az ördög jön valami csodaszörny alakjában, a péklegényt pedig valami vadásznak tartották a rókák. A rókák meghúzódtak a ház körül levő bokrokban, de a kocsmáros igazán nem tudta, niihez fogjon odakünn. Annál jobban tudta az öt hívatlan vendég, hogy mihez fogjon odabenn, hogy tudniillik egyenek, igyanak, a mig jólesik s midőn jóllaktak, mindenik vendég fölkereste a néki való nyugvóhelyet. A péklegény a kocsmáros ágyába feküdt, a macska pedig a kemence párkányát választotta, a kutya az ajtóküszöbre feküdt, a kakas felmászott a tyúkketrecbe, a szamár pedig kényelmesen besétált az istállóba. Most azonban óvatosan visszasompolygott a kocsmáros, aki látni akarta, mi történt a házában. Amint azonban az udvarra lépett, kukorékolni kezdett a kakas; erre fölébredt a kutya s amint a kocsmáros át akarta lépni a küszöböt, jól beleharapott a lábaszárába; a kocsmáros a szobába menekült, ahol ráugrott a macska és össze-vissza karmolta; gyorsan kifutott a kocsmáros a szobából és bemenekült az istállóba. Ott meg a szamár jól hasba rúgta, onnan is elszaladt és belebújt a legközelebbi rókalyukba. Amint megvirradt, fölébredt a péklegény s az "állatok elbeszélték neki, mi történt köztük és a kocsmáros között. A péklegény megrótta ezt az ellenséges magatartást a becsületes kocsmáros irányában és elküldte a kutyát a kocsmáros fölkeresésére. Midőn az remegve megjelent, a péklegény udvariasan bocsánatot kért a történtekért és biztosította őt, hogy állataival éppen nem ellenséges szándékkal jött, senkinek se kellett volna előlük megszaladnia. S felszólította a kocsmárost, hogy az ő számlájára lássa el őket; de a kakasra való tekintetből a rókákat tiltsa ki a házból, hogy a kakasnak teljes nyugalma legyen és kukorékolhasson, amennyi tetszik. A szamár az istállóban szénát és zabot kapjon és alája szalmát, amin hentereghessen. A macska mindennap kiflit és tejet kapjon. A kutya pedig lefekhessék a napon, ameddig neki tetszik és éjjel ugathasson a holdra. A péklegény pedig dolgozni akar valamennyiért, kenyeret sütni, kocsmárosnak a borkeresztelésben és borivásbán segítségére lenni, a vendégeket kiszolgálni és a kertet művelni. Ezzel mindnyájan meg voltak elégedve és boldogan éllek együtt és elfelejtették a hálátlan világot. 8panyol Világnyelvek nyelvtanok és szótárak a kiejtés megjelölésével Lingna kéziszótárak: Spanyol. Teljes. Magyar—Spanyol és Spanyol—Magyar. Mindkét rész egybekötve, 400 old. 28.000 szétárSor Ké 48.— Schenk zsebnyelvkönyvek: 16°. Spanyol zsebnyelvtan él társalgó Ké 16 80 Schidlol: Az >1000 szó« módszere. Spanyol nyelvtan, magántanulók részére. 10 füzetben teljes nyel*tan egész vászondobozban Ké 48'— Kaphatók: Spitzer S. könyvkereskedésében magiatanulás utján való elsajátításra alkalmas nyelvtanok: Schidlof dr. ,1000 810“ módszere 10 füzet gyüjtőmappában Angol nyelvtan Ké 36.— Francia nyelvtan Ké 36.— Német nyelvtan Ké 36.— Olasz nyelvtan Ké 18,Spanyol nyelvtan Ké 18,Kapható: Spitzer Sándor könyvkereskedésében, Komárom, Nádor-utca 29. szám. FIZIKAI KÉZIKÖNYV KÉRDÉSEKBEN ÉS FELELETEKBEN. Középiskolai és tanítóképzői érettségizők, valamint polgári iskolai tanítói szakvizsgázók számára és magánhasználatra. Irta: MÉSZÁROS GYÖRGY DR. állami magyar reálgimnáziumi tanár. ÁRA: 25 Ke. Postai megküldéssel 26 Ké. 1 Kapható a SPITZER-íéle könyvesboltban Komárno—Komárom.
