Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)
1933-10-28 / 86. szám
2. oldal »KOMÁROMI LAPOK« 1933. október 28. Eauscherné kozmetikai intézete Komárom, Deák Ferenc-u. 1. Telefon 176. Egyéni rendszerű arc-, bőr- és szépségápolás. Hajszálak végleges eltávolítása. Mindennemű szépséghibák szakszerű kezelése Quarz besugárzás. »3 Összes modern kozmetikai eljárások Telefon 176. Díjtalan tanácsadás. Telefon 176. Változások a faluban. Komárom, október 27. Az idő siet és mindenre rányomja a maga bélyegéi. A magyar falut konzervatívnak hittük, abban a hiszcmben éltünk, hogy ott nem változik meg más, mint a divat: a nád- meg zsuppfödél helyett eternit kerül a ház födelére és a fiatalság bricseszl varrat magyar nadrág helyett és tért hódít a selyemharisnya. Borzasztó tévedés, megváltozik ott minden, csak nem vesszük észre, mert figyelmünket kikerülik ezek a változások, amelyek a falu képére bélyeget nyomnak. Példának okáért a falusi ifjúság, amely eddig nem érdeklődött a sportok iránt, kezdi magát bekapcsolni abba. A falvakon egymásután alakulnak meg a fulball egyesületek és a fiatalság nem a kocsmában, hanem a szabad levegőn szórakozik, ami sokkal előnyösebb reá nézve. A sport idővel bizonyos fegyelmezettséget is visz bele az emberekbe, akik azt űzik és ez jó kilátásokkal hizlal. A rossz esztendők azonban legjobban a magántulajdonra járnak rá és ezzel szemben követik el a legtöbb kihágást és vétséget. Még lábon áll a gazda termése, már megjelennek az éjszakai kukorica, burgonya szürelelők és dézsmálják a gazda tulajdonát. Liba. kacsa, lyuk és csirke tömegesen cserél gazdát az éjszakai órákban és a legtöbbnek nyoma vész. így esik meg aztán, hogy az, aki nem ültet sem tyúkot, sem libát, több pecsenyét eszik, mint a gazda. Ezeket a sisebb tolvaj lásokat már sportszerüleg űzik és alig derül ki az eseteknek egy százaléka és így nem ad munkát a bíróságnak, amely viszont az enyhítő körülményekkel dolgozik. Azzal nem mondunk újat, hogy nem szívesen látóit vendég ugyan, de mégis sűrűén jelenik meg a végrehajtó és félnek is tőle eléggé. A gazdának hasztalan volt meg a jó búzatermése, amikor azt olcsón cl kell bitangolnia, ha azt akarja, hogy a dob meg ne perdüljön a portáján. Ennek még nem találták ki az ellenszerét, pedig érdemes lenne vele foglalkozni. Ezt azonban rábízzák a statisztikára, ez pedig kiszámítja, hogy a mezőgazdaság eladósodása mérföldes csizmákkal halad előre és már meghaladja a busz milliárdot. Valamit mégis csak kell majd tenni a ioldmívesért, aki húzza-vonja magái, de közben eladósodik és nem tud teljesíteni. Egyébként a falut meg is becsülik. Az ügynökök hihetetlen légiói látogatják a falut. Most már autóval jelennek meg. mert az olcsóbb a vonatnál és így nincsenek menetrendhez kötve. Az egyik olcsó szöveteket kínál, a másik fehérneműt, a kikopott gazdatiszt — óh szerencsétlen hajótöröttéi a gazdasági életnek! — olcsó és szép nyakkendőket árul papnak, tanítónak gazdának. De a másik autó porcellánt, meg üveget hoz és drágábban veszi meg a falusi nép, mint ha a városba bejönne a szolid kereskedésekbe. De jár és kel a falvakban minden szerzet. Az állásnélküli színész, aki könyveket árul, az állásnélküli hivatalnok, aki biztosít minden ellen, a szegény festő, aki potom áron kínálja képeit, ma már rendes látogatója a falunak. No és ne feledkezzünk meg a kéregelőknek minden fajtájáról, akik mindenféle jogcímen segítséget és támogatást kérnek. Van köztük sok igaz járatban levő, de nagyon sok akad, aki a könnyű pénzszerzésnek ezt a módját választja. Mindezek a falu intelligenciáját ostromolják, ahol a falra új képek kerülnek, elegáns nyakkendők bukkannak fel és díszkötéses regények mennek kölcsön a felvégről az alvégre. Mi ez a kaleidoszkópszerű látvány más. mini életünknek szomorú függvénye. A város már nem nyújt elég vadászterületet azoknak, akik személyes megjelenésükkel a zsebkendőtől a rádióig mindent el tudtak adni. A város le van tarolva és következik a falu, ahol még lehel eladni ilyenkor őszfelé mindenfélét, amire rendszeriül nincs szüksége a falunak. így részesedik a falu is a város sokszor irigyeli jó dolgaiban. Krisztus Királysága ünnepének programja: Holnap, vasárnap délután 3 órakor indul el a manifesztációs körménél a Szent András templomból. Reggel 9 órakor ünnepélyes szentmise a Szt.-Andrásban. Este 8 órakor ünnepi előadás a Katolikus Legényegyletben, ahol belépődíj nincsen. Saját tudósítónktól. A komáromi katolikusság nagy ünnepnapja holnap, vasárnap zajlik le, Krisztus Királysága napján. Az ünnepségek sorát a délelőtt 9 órakor tartandó pontifikális nagymise vezeti be rövid szentbeszéddel, amelyben a nagy ünnep lényegét méltatja a szónok. A manifesztációs körmenet. Délután fél 3 órakor gyülekeznek a férfiak a Majláth-iskola udvarán, ahol a menet felsorakozik és 3 óra előtt néhány perccel a Nádor-uccán a Szent- András templom elé vonul. A nők a Szent András templomban gyülekeznek és itt találkoznak az egyesületek tagjai, akik zászlók alatt vonulnak ki. Az ipartársulatok zászlóikkal vesznek részt a körmenetben, mely pontosan 3 órakor indul el. A sorrend. A menet elején az iskolák fiu-tanulói haladnak tanítóik vezetése alatt. Utánuk a tűzoltók zenekara vonul, majd a Katolikus Legényegylet zászlaja alatt, azután az ipartársulatok lobogóik alatt. Majd a leányiskolások Komárom, — október 27 következnek, utánuk a Mária Kongregáció, a Szent Szív Társulat, a Szent Erzsébet Egylet és az Oltáregylet, végül a női szerzetesrendek tagjai. Itt következik a celebráns főpap és papi segédlete. Utána a hatóságok, hivatalok képviselői, az autonóm egyházközség képviselete és iskolaszékének tagjai, a gimnázium felső osztályai és az Egyházi Énekkar zászlóval, majd a férfiak és nők sorai. A körmenet a Szent Rozália templom Kálváriáján tart rövid könyörgést és visszavonul a Kossuth-tér, Jókai-, Városház-uccán, Klapka-tér és Nádoruccán át a Szent-András templomba ahol áldás fejezi be a körmenetet. Ünnepi előadás. Este a Katolikus Legényegyletben ünnepi előadás fejezi be a Katolikus Napot, melynek gazdag műsorán szerepel dr. Alapy Gyula hitközségi elnök ünnepi beszéde, a kath. egyházi énekkar, a gimnázium tanulóinak zenekara, szavalókórusa, alkalmi költemények. Az előadásra belépődíj nincsen és kiki tetszése szerint adakozik a felmerült rendezési kiadásokra. Kossányi József-. Tollfosztás. Hócsillagok énekelnek, régi regék útrakelnek, emlék-folyók összefolynak: agg anyókák tollat fosztnak. Foguk nincsen, arcuk ráncos, de eljönnek a régi táncos farsangok a múlt időkből; legény szól ki messzi ködből. Szép szerelmek sarjadoznak, marokszedők hajladoznak, tüzes, csókos régi nyáron jár a lelkűk messze tájon ... Agg-anyókák összebújnak szép titkokat súgnak-búgnak, kisimul az arcuk ránca, most indulnak vidám táncba. Hold kibújik, kutya ugat, szél rázza meg a kapukat, bakter kurjant hangos kettőt, és dicséri a Terem tőt. Agg anyókák csak mesélnek, rég mesékben újra élnek, álmot látnak, tündérálmot: szerelmet, tenger virágot. Hócsillagok énekelnek, régi regék útra kelnek; emlék-folyók összefolynak s agg anyókák egyre fosztnak. Salta pro nobis. Irta John Galsworthy — Nagy tiszteletű anyám, a táncosnő nagyon szomorú. Szótlanul ül és kezébe temeti a fejét. Maga elé mered, kifejezéstelen tekintettel néz a semmibe, fáj az ember lelke, ha ránéz. Vigasztalni akartam, mondtam, hogy imádkozzék, de szegénynek nincs hite, nem tud imádkozni. Gyónni sem akar. Nem hisz semmiben. Mit tehetnék, nagytiszteletű anyám, hogy lelket öntsünk belé. hogy felvidítsuk egy kissé? Kértem, mesélje el az életét. Nem válaszolt. Maga elé mered, kifejezéstelen tekintettel néz a semmibe. Fáj a szívem, ha nézem. Mivel vigasztalhatnánk meg, mielőtt meghal. Fiatal és szép és ilyen hitetlenül, ilyen vigasztalanul kell meghalnia. Agyonlövik, kivégzik ... rettenetes ez, nagytiszteletű anyám! A ráncos, töpörödött arcu Lujza testvér fölemelte karját, aztán erőtlenül bocsátotta le szürke vászonruhájára. Szelíd, barna szeme kutatva nézett fel a főnöknő arcára, amely sápadt volt a főkötő és az ősz haj alatt. Egyenesen, szikáran, szürke köntösében szinte tehetetlenül állt a fejedelemasszony s a táncosnőre gondolt. A táncosnő kedvesétől, egy francia tengerésztől hadititkokat csalt ki s a titkokat eladta a német kémirodának. A bűnös asszonyt idehozták a kolostorba, hogy itt várja be, amig érte jönnek a katonák és odaállítják a kőfalhoz, hogy eklörrenjenek a fegyverek s a fiatal, szép életet megöljék. Kivégezni egy asszonyt! Irtózatos... De hiszen — háború van. S a táncosnő a németeknek kémkedett. — Vezess a táncosnő céliájába, leányom; beszélni akarok vele, — szólt halkan a fejedelemasszony. A táncosnő az ágyon ült, mozdulatlanul. Arca, melyről minden pirosság eltűnt, barna volt s kissé ferdevonalú szemöldöke, érzéki, de gyöngéd ajka, szénfekete haja elárulta keleti származását. Keresztbefont karja mintha hajlékony leslének izzását fojtolla volna vissza. Szeme olyan, mint a megtört óbor: tekintete a távolba meredt, lul a fehér falon, túl látogatóin. A fejedelemasszony szelíd hangon szólt hozzá: — Mit tehetünk érted, leányom? Tudom, nagyon szerencséikül vagy s hallom, hogy imádkozni nem tudsz... , A táncosnő alig észrevehetően megrándította a vállát s furcsa mosoly suhant át az arcán. Mosolya olyan volt, mint a virágméz íze, mint valami édes hang, mint egy hosszú csók: vágy, bánat, szenvedés siklott ál egy pillanat alatt az arcán. — Nem akarunk felesleges szavakkal kínozni, leányom, — mondta a fejedelem asszony. — Megértünk s veled érzünk szomorú óráidban. Mii akarsz, mondd meg, mi a kívánságod? Talán egy jó könyv felvidítana? Talán innál egy pohár bort? Mit akarsz, ami felrázna egy kissé fájdalmadból? A táncosnő összekulcsolta feje alatt a kezét. Ez a könnyű, hajlékony mozdulat megmutatta, hogy milyen formájú, friss, szép az alakja. A fejedelemasszonv sápadt arcába halvány pír futóit. — Talán táncolnál nekünk, gyermekem? Most újra mosoly suhant végig a táncosnő arcán s a mosoly ismétlődött és hosszú ideig nem tűnt el arcáról. Ö, ennek nagyon örülnék, ez boldoggá tenne, asszonyom... táncolni! A fejedelemasszony is mosolygott, szeretettel, megértéssel. — Elhozatom ruháidat és ma este a refektóriumban, étkezés után táncolni fogsz nekünk. Maliid testvér majd harmóniumon kisér... nagyon szépen játszik. — Asszonyom, — szólalt meg kissé félénken a táncosnő, — szabadna dohányoznom?
