Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)
1933-10-25 / 85. szám
1933. október 25. »KOMÁROMI LAPOK« 3. oldal ban való liil nélkül a társadalmi rend felbomlik. A katolikus akció nagy szociális-karitativ tevékenységet vár tőlünk és várja az irgalmasság cselekedeteit. Majd a nyomort festi le annak sötét tónusaival a hallgatóság előtt, mely a megnyitó beszédet hálás tapsokkal jutalmazta. Bíró Lucián tanár és szerkesztő a hölgyek előtt is ismertette a katolikus akciónak lényegét, mint azt délelőtt a férfiak gyűlésén oly nagy sikerrel végezte, kijelölte a munkatereket és a feladatokat, amelyekbe a kalolikus nőknek bele kell magukat kapcsolniok egyháztársadalmi és szociális teendők végzése céljából. A nagyhatású előadás során megismertette a tudós előadó a katolikus akciónak minden lényeges vonását és annak várható jó gyümölcseit. A beszédet feszült figyelem kisérte és a fáradhatatlan előadónak beszéde végén valóságos tapsvihar keletkezett. Majd Les tár István dr. ismertette a délelőtti nagygyűlésen elhangzott indítványokat és azokat a nők gyűlése szintén magáévá tette. Az előrehaladt idő miatt a hölgyek több indítványa nem kerülhetett tárgyalás alá, azonban a legközelebbi női gyűlésen azok tárgyalása is el fog következni, mert ezek mind a katolikus akciónak gyakorlati alkalmazásának útjait egyengetik. A vasárnapi manifesztációs körmenet. A vasárnap, október 29-én megtartandó manifesztációs körmenetre vonatkozólag a gyűlések végén kihirdették a következőket: A férfiak vasárnap délután fél három órakor gyülekeznek a Majláthiskola udvarán, ahonnan négyes sorokban vonulnak fel a Szent András templom elé. A nők a Sz. András templomban sorakoznak fel és úgy csatlakoznak a körmenethez, hogy minél számosabb megjelenéssel fényessé tegyék Krisztus királyságának nagy ünnepét. «jaammmmmamuammummmam A leszerelési konferencia csődje. Komárom, október 24. A leszerelési konferencia ama drámai jelenete óta, amikor Németország bejelentette távozását a tanácskozásról és kilépését a Népszövetségből, semmivel sem javult a külpolitikai helyzet. Németország szombaton írásban is eljuttatta elhatározását a Népszövetséghez, amelyet a szövetség főtitkára fagyoshangú válaszban vett tudomásul. A hatalmak képviselői most kormányaiknál tájékozódnak a teendők felől s majd ha a napokban összeül újra a konferencia, akkor fog csak igazán kiviláglani, hogy mire képesek a győztes hatalmak Németország nélkül, amely nehéz leckét adott fel a leszerelési bohózat nagyképű szereplőinek. Genfben már is arról beszélnek, hogy az október 25-ére elhalasztott konferenciát újra elnapolják s megvárják a hatalmak november 12-ét, amikor a német birodalmi népszavazás megtörténik és csak azután fognak ismét összeülni, hogy érdemlegesen határozzanak. Hogy ez a határozat azután aligha lesz egyéb, mint a leszerelés újabb huzamosabb időre való elhalasztása, azt már most is meg lehet jósolni, mert hiszen olyan határozatot, amelyet egész Európára, vagy pláne az egész világra ráoktrojálhassanak, nem képesek hozni még akkor sem, ha netalán a négyhatalmi konferenciát sikerülne valamiképpen összehozni. Németország kilépésének óriási horderejűt érezniük kell a többi hatalmaknak, amelyek készek lennének a német birodalmat elszigetelni az egész világtól, ez azonban mitsem változtatna azon a súlyos helyzeten, amelybe az összes hatalmak kerültek merev elzárkózottságuk és tarthatatlan egoizmusuk folytán. A kilépés halasa alatt állanak a kontinens népei, a világbéke rettenetes sebet kapott, az országok közötti bizalmatlanság fokozott erővel növekedett, senki sem várja a közállapotok javulását, de komor tekintettel néz a jövőbe, amely sokkal bizonytalanabb, mint volt csak néhány héttel ezelőtt is. Hitller Németországa aggodalommal tölti el a hatalmakat, amelyeknek saját maguknak is nagy küzdelmeket kell vívniok a súlyos gazdasági krízissel, az ősi ellenség, Franciaország ismét nehéz belső válságba jutott, a francia adófizetők hatalmas tömegei megbuktatták Dalaidéi- kormányát. Hogy a hatalmak az államaikban uralkodó helyzetről eltereljék a világ figyelmét, fantasztikus szerződések megkötése céljából rávetik magukat Szovjetoroszországra és a nemrégiben még elképzelhetetlennek látszó közeledést kísérelik meg Moszkvával. Az orosz népbiztosok készséggel veszik fel a tanácskozásokat még Amerikával is, amely annak idején reázúdította az általa pénzelt különböző nemzetiségű légionáriusokat, hogy a föld színéről is kiirtsák, a bolsevikeket. A tűz és a víz akar egyesülni, ami lehetetlen. Arra azonban nem gondolnak a lisztéit nagy- és kis hatalmak, hogy a leszerelés egyetlen feltételét: az egyenjogúságot teljes mértékben megadják valamennyi államnak, hanem a világot első- és másodrendű államokra akarják felosztani, az egyik államot a másik alá akarják rendelni s a nagy szemforgatások mellett hirdetett egyenlőséget a saját önző céljaik szerint kívánják gyakorlatilag megvalósítani. A megalázás és lebecsülés jegyében akarják továbbra is a legyőzőiteknek stigmatizált népeket kezelni és milliók türelmével visszaélve, kockáztatják a világbékét, holott azt hangoztatják, hogy a leszerelés konferenciája az örökös béke megszilárdítása érdekében dolgozik. Mivel hiányzik a vezető államok diplomatáiból az őszinteség és a népek megbecsülése, sikertelen marad minden konferencia, aminthogy éppen ezért eredménytelenül végződik a leszerelési konferencia is. Nemcsak a pozsonyi Mihálykapu tornya a diákok tanyája, Komáromban is van egy magaslati diákhely Komárom, október 21. A napokban jelentették az újságok, hogy két szegény, igyekvő diák, akik lelkesedéssel igen, pénzmaggal azonban annál kevésbbé vannak megáldva, Pozsony városától azt kérték, hogy a Mihálykapu hideg tornyában húzhassák meg magukat. Az eset nagy port vert föl, — végül is a diákokat ridegen elutasították kérésükkel. Nemcsak Pozsonyban kerestek azonban ilyen »magaslati« vidéket a diákok, hanem Komáromban is, azzal a külömhséggel hogy Komáromban találtak is. Ä különihség mindenképen szembetűnő, mivelhogy Komáromban a Jókai Egyesület ajánlotta fel a Kultúrpalota egyik emeleti helyiségét az itt larlőzkodó főiskolai hallgatók napközi otthona számára s a főiskolások már he is rendezkedtek a művész-szobában. A cél itt is ugyanaz, végeredményben, mint Pozsonyban: tanulószoba lett napközben a Kultúrpalota művészszobája s fiatal jogi elmék, mérnöki tudósok, vagy bölcsész-fejek hajolnak a könyv fölé. A főiskolásoknak eddig nem volt helyiségük, ahol olvashattak, vagy tanulhattak volna, mert nem mindegyik komáromi diáknak van meg az a szerencséje, hogy otthon, meleg, csendes szobában tanulhasson. Elkövetkezvén a hideg idők, a kullurpalotai tanulószoba sem felel meg teljesen a hivatásának, amennyiben hideg. A komáromi főiskolások, a komáromi közönség szeretetére és megértésére hivatkozva avval a kéréssel fordulnak a város közönségéhez: legye lehetővé, hogy a tanulószoba meleg legyen, hogy olt ne kelljen lélikabátban, fagvoskodvu dideregni. Nem is annyira pénzadományt kérnek a főiskolások, mint néhány mázsa fűtőanyagot, hogy az esetleg befagyni készülő elmék hidege felengedjen, a kéz ne gémberedjen meg a ceruzavezetés közben. A Jókai Egyesület, szerény anyagi helyzeténél fogva, csak a helyiséget tudta rendelkezésre bocsátani, fűtőanyagot már nem s a komáromi közönség jószívén múlik, lehetséges lcsz-c a diákoknak a lél folyamán is a művész-szobában tartózkodni? Szives adományokat úgy lapunk kiadóhivatala, mint a Jókai Egyesület titkársága (Kultúrpalota, földszint 5), vagy a főiskolások tanulószobájának háznagyai továbbítanak. Farkas Márta és Kálix Jenő a Kultúrpalotában. Komárom, október 24. A Jókai Egyesület őszi előadássorozatának egyik legszebb s legkiemelkedőbb estje lesz a november 5-iki, amikor Farkas Márta hegedüművésznő és Kálix Jenő zongoraművész fognak együttes estély keretében fellépni. Mindkét művészt ismeri már a komáromi közönség. Nevük nagy márka, jelentőségük, művészetüknek híre országok határain túllépett már, Farkas Márta, a nagy Hubay Jenő kilünő tanítványa, Kálix Jenő a prágai zeneakadémia tanára: igazán művészi, színvonalas, gazdag esttel kedveskedik a Jókai Egyesület a közönségének. A bíróság Ítélkezett a komáromi vaggonf osztogatok felett. A napokban jelentettük, hogy a komáromi vasúti állomás lezárt vaggonjait szervezett tolvajbanda fosztogatta s legutóbb egy ruhaneművel telt ládát loptak el, amely Magyarországba volt irányítva. A ruhákat kitartó nyomozás után Komáromban és Érsekújváron meg is találták s a főtettes, Rigó Mihály, azonban megszökött. Két társát, Rigó Károlyt és Melcsók Sándort azonban átadták az ügyészségnek s a biróság már Ítélkezett is felettük. Orgazdaságban mondta ki őket a biróság bűnösnek és hat-hat hónapi börtönre Ítélte a tizenháromezer koronás ruhalopás két cinkosát. Halál a bálteremben, A vérsugár szökőkútként ömlött az áldozat szivéből. — Ki a legény a csárdában ? — A vidám mulatság borzalmas vége. Saját tudósítónktól. Komárom, október 24. A veres falusi mulatságok történetében is maradandó, szomorú emléket fog hagyni az alábbi rémes esel. A tardoskeddi legények táncmulatságot rendeztek az oltani szövetkezeti házban. A baj már ott kezdődött, hogy ezl a mulatságot a módosabb legények rendezték és eléggé mellőzték a szegényebb, szolgalegényeket, akik nagyobbrészt a Malom uccában laknak. így az egész Malom ucca gyűlölködve kisérte a rendezési munkálatokat. A gyűlölet a táncmulatságon robbant ki, ahol gyöngyöző jókedv mellett vidáman mulattak, amikor nagy robajjal és hangos nótaszóval a mulatságba beállítottak a malom uccai legények. Mindenki tudta, hogy ebből nagy baj lesz. A malomuccai legények mindjobban fújták a nótát. Valaki rászólt a jövevényekre: — Hallgassatok! — Miért hallgatnánk? Csak nektek szabad dalolni? Ezzel el voll dobva a viszálykodás üszke, amely lángra lobbantotta a lappangó szenvedélyeket. Szó szót követett és hangos, rekedt kiáltozások, fenyegetődzések röpködtek a levegőben. Megkezdődött a verekedés, amelynek zűrzavarában, senki se vette észre, hogy- hogyan, de egyszerre az egyik legény torkából hörgő kiáltás hallatszott és A néphit azt tartja, hogy a fejfájást szokszor a gyomor okozza .... a nehezen emészthető zsír. Érzékeny gyomornak éppen azért mindig csak azt a zsírt kellene adni, amelyről Ismeretes, kogy a legkönnyebben emészthető: A KIADÓS. TISZTA NÖVÉNYZSÍR CT 6-33 CSAK AZ ALÁÍRÁSSAL ELLÁTVA VALÓDI Ványa Pál 20 éves legény a földre bukói! és a melléből, a szíve Iájáról vastag sugárban lövell ki a vér. Rémült riadalom támadt erre a teremben. Izgatott, észnélküli szaladgálás, lótás-futás csak növelte a zűrzavart. Ezt a zavart és fejetlenséget fölhasználta a szerencsétlen legény gyilkosa, Szalay József 22 éves gazdalegény és elmenekült véres tettének színhelyéről. Végül is hivatták az orvost, majd hamarosan megjelentek a csendőrök is, kik a legjobbkor jöttek, mert a vér láttára a két tábor között még jobban kiélésedéit az ellentét és a további vérengzést a csendőrök megakadályozták, de ez sem ment simán, mert a felbőszült és nagyobbrészt ittas legények vérbenforgó szeme csak az ellenfelet látta és a csendőrökéi kezdetben nem akarták észre venni. A csendőrség hangos kiáltozásokkal figyelmeztette a mulatságon lévő lányokat és asszonyokat, hogy mindenki hagyja el a báltermet, mert szükség esetén a szuronyt is használni fogják. Erre az erélyes fellépésre kiürült a terem és a megjelent orvos megnézhette a szerencsétlen áldozatot. Az orvosi vizsgálat megállapította, hogy a kés a szerencsétlen legény szíve fölött hatolt a testbe és azonnali halált okozott. A csendőrségnek hamarosan sikerült a gyilkos legényt előteremteni, akit le is tartóztatlak. A véres táncmulatság halálos áldozata a falu egyik legszorgalmasabb, dolgos és rokonszenves legénye volt, akinek ilyen tragikus vége kétszeresen nagy részvétet váltóit ki az egész községben. — Adjunk el nem hervadó virágot szeretteink sírjára! Közeledik a halottak napja. A rájok való visszaemlékezés szeretettel tölti el szivünket és azzal az őszinte meleg vággyal, hogy ezt a szeretetet velük éreztessük, azt kifejezésre juttassuk. Sietünk a temetőbe, ahol szerető gonddal hozzuk rendbe a sírokat. Elborítjuk örökzöld lombokkal, feldíszítjük virágokkal. Halottak estéjén pedig kigyulladnak a szeretet és emlékezés sokezer gyertyácskái. Legyen virág, legyen koszorú, legyen lobogó gyertyafény, de mindezek mellett ne feledkezzünk meg elhunyt kedveseink leikéről sem! S adjunk nekik ugyanakkor örökégő gyertyácskákat, el nem hervadó virágokat: az érettük felajánlott szentmise áldozat örök értékeit! A komáromi kath. papság megértő szeretettel ajánlotta fel, hogy a Karitaszt támogatók elhunytjaikért szentmiséket mondanak. E célból a Karitasz kisfehér kereszteket bocsátott ki, melyet a koszorúra kötve helyezünk kedveseink sirjára. Vásárlói szentmisékben részesítik elhunytjaikat. A jelvény 2 koronás árban kapható a Liturgia kegytárgykereskedésben, a kertészeknél és a Derzs cukorkaüzletben. Komáromi Karitasz.
