Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)
1933-10-21 / 84. szám
1953. október 21. 6. old* »KOMÁROMI LAPOK« 191.400 koronát követel az országos hivatal a várostól a járási hivatal lakbére fejében. Komárom, — október 20. Az országos hivatal leiit a városhoz és felszólította arra, hogy a járási hivatal részére szolgáló helyiségek után járó, 1928. év óta elmaradt lakbérek fejében összesen 191.400 koronát fizessen meg a város október 31-ig. A vonatkozó törvény rendelkezése szerint a járási hivatal helyiségeiről a székhelyül szolgáló község vagy város köteles gondoskodni s amennyiben természetben nem képes azt nyújtani, akkor a járási hivatal részére bérelni kell megfelelő helyiségeket. A várost az országos hivatal leirata meglepetésszerűen érte, mert eddig még nem szólították föl Komáromot arra, hogy az állam tulajdonát képező régi vármegyeházában 1923 óta elhelyezett járási hivatal bérösszegét térítse meg, de különben is olyan maÉrdekes bírói ílélelet hozott a belgrádi bíróság s bár Belgrád messze van, a szereplő személyeket ismerni nincs is szerencsénk: jegyezzük fel ezt a történetet, mint a bírói ítélkezés egyik pompás esetéi. Hasonlít ez az eset holmi józanfejű amerikai bíró ítélkezésére. Egy belgrádi mulatóhelyen megjelent egy varsói kereskedő s összetört véletlenül egy feketekávéscsészét. A helyiség tulajdonosa a csészéért négyezer dinárt követelt. Négyezer dinár nem egy egyszerű mokkás-csészéért, hanem egy sévresi porcellánért is tisztességes összeg: a mulató kereskedő hirtelen kijózanodott a fázni kezdeti a fizetéstől. Azt is hihette, hogy a lokáltulajdonos csak tréfál, de a balkáni ember kapzsiságát hivatása igen kifejlesztette s ragaszkodott a négyezerhez. Különös volt az érvelése. Azt mondta, hogy a négyezer dinár még nem is fedezi valódi kárát, mert az eltöri csésze egy tizenkettes készlethez tartozik s a készlet most elvesztette értékéi. A porcellánt egy kopenhágai gyár készítette, a gyár megszűnt s ha a készletet újra csinálnák, ötezer dinár volna az ára... A varsói vendéget kiverte a verejték. A lokáltulajdonos végre megszánta s könnyedén arra akarta rávenni, hogy vegyen neki a vendég egy teljes készletet Belgrádban, vagy akár Bécsben is és ezzel a nehéz ügy el lesz intézve. A varsói kereskedő egyideig töprengett. Aztán kijelentette, hogy nem fizet semmit, pörölje be őt a tulajdonos. Elvégre egy lokáltulajdonosnak számolnia kell azzal, hogy a készletéből néhánjr edény összetörik, — ne tartson olyan drága holmit... Egyszóval elmentek a bírósághoz. A lokál tulajdonos erélyesen védte a maga igazát. Azt mondta szünetlen, hogy csak a készletnek van teljes értéke, az egyes darabok teljesen értéktelenek. A bíró a varsói kereskedőt meg sem hallgatta, hanem azonnal kihirdette az ítéletet. Szólt pedig az ítélet úgy, hogy mivel a készlet egyes darabjainak nincs értékük, a varsói kereskedőnek nem kell fizetni semmit, hiszen egy darabot tört el, amely, mint olyan, értéktelen. Most már a kapzsi tulajdonoson volt az álmélkodás sora. Persze, felebbezett. A varsói pedig hazament nyugodtan, de otthon még nagyobb pör várta: a felesége. Erről azonban már nem szól a krónika... Lady egy napig... Ez is amerikai találmány, mint a többi mozigiccs, a szépségkirálynő választás meg a rekordülés a jégtömbön ... Illúziót, hamis fényt adni, tündérkirálynővé avatni egy napra a gas a meghatározott bérösszeg (évi 34.800 korona), hogy annak viselése tetemesen növelné a város kötelezettségeit. A városi tanács október 17-én Csizmazia György városbiró elnöklete mellett tartott ülésén tárgyalta ezt az ügyet, amelyet Igó Aladár dr. rendőrkapitány, közig, előadó ismertetett. A tanács Fried Jenő, Kendi Zoltán dr. Fülöp Zsigmond és mások hozzászólása után hivatkozással a város katasztrófális anyagi viszonyaira, azt javasolja a képviselőtestületnek, hogy a helyiségekért ajánljon fel évi 500 koronát az országos hivatalnak, mint olyan összeget, amellyel a város elismeri a kincstár tulajdonjogát és kérje föl az országos hivatalt, hogy a törvény vonatkozó rendelkezését ez esetben tekintse formaságnak. gépirókisásszonyt, herceggé lenni huszonnégy órára a cipészinast, hogy aztán a fejedelmi ajándék élvezője a huszonnégy pompás óra leteltével ismét visszahulljon a mindennapba s a keserűségek tengerébe. Kétes értékű megajándékozások ezek, mesélő kedvünknek és romantikus hajlandóságunknak kiélése másnak rovására Nem ad teljes megoldást sohasem, csupán fényéi villantja fel a boldog ígéreteknek... Arról az amerikai lányról beszélünk, akit egy mozi társaság megajándékoz a kultúra, jobban mondva a civilizáció minden mai vívmányával, egy napig tartóan. Amerikában most megy a LADY FOR A DAY című film (Urhölgy egy napig) s a mozgóképszínház a film címének megfelelőleg mindennap kisorsol a nézők közül egy szegény lányt, aki egy napig úgy élhet Newyorkban, mint egy igazi, gazdag hölgy. Gyönyörű lakosztályban lakhat, egy napra autót kap, ruhát, kalapokat, sőt előkelő hölgyekből és urakból társaságot is... Mindent, ami egy felületesen élő s gondolkodó nőnek vágya lehet... Az első napon egy szövőgyári munkáslányt sorsoltak ki. A szegény lány nagyon szép s amint a hír mondja, még le sem teli a huszonnégy óra, máris eljegyezte egy gazdag kaliforniai földbirtokos. Külsőleges életnek felszínes szerelem felel meg: vagy a vőlegény is csak egy napra szól s a mozinak ez egy új reklámtriikkje, vagy pedig igaz a történet s a fiatalok egymásba szerettek. Ebben az esetben pedig az egész házassági komédiáért nem adunk egy centet sem, hiszen fellobbanó szalmalángnál többet nem ér az egész. Amerika azonban mulat. Most hölgyeket sorsol, holnap gentlemaneket juttat lakosztályokhoz a romantika és a szenzáció kedvéért, ötletnek nem utolsó, csak éppen lelkiismeretlen, mert kinek ne hagyna nyomot lelkében a gazdagság pillanatnyi szele s vájjon melyik szépségkirálynő szokott vissza a főzőkanálhoz, varrótűhöz, azután, hogy megjárta Hollywoodot?. .. Igaz, hogy ez még mindig szebb és poétikusabb eszme, mint kitartó ülés-verseny úszónadrágban, mázsás jégtömbön... (sz. y.) — Haza hajtotta a más libáit. Lomniczky Julia, surányi asszony a napokban künnjárt a határban és látta, hogy a libákat senkise őrzi. A gazdátlan libákból egy csomót szépen hazahajtott és másnap a hetivásáron eladta. Akkor tudódott ki a tolvajlás, amelyet az asszony be is ismert. TÁTRASZÉPLAK (Tatr. Polianka) Dr. Guhr-szanatórium 1010 m. t. sz. f. speciális gyógyintézet anyagcserezavarok, különösen Basedowkór ___________ esetében. ___________ Grémiumi közlemények A Járási Kereskedelmi Grémium „Élelmiizerkereskedöi Szakosztálya“ /. hó 22-én, vasárnap délelőtt 10 órakor, határozatképtelenség esetén a megjelentek számára való tekintet nélkül 11 órakor tartja alakuló közgyűlését a grémium kulturpalotai helyiségében. A grémium elnöksége felhívja a grémium élelmiszerkereskedő tagjait, hogy a vasárnapi közgyűlésen a tárgysorozat fontosságára való tekintettel minél nagyobb számban megjelenni szíveskedjenek. Tolvajok járása Komáromban. A komáromi földműves iskolában tolvajok jártak s erősen megdézsmálták a baromfiállományt. — Hradil Károly sétatéri kertészetét szintén tolvajok keresték föl s ellopták Hradil egész karfioltermését. — Modránszky Gyula és Himpán Kálmán bátorkeszi lakosok együtt ültek a komáromi fogházban. Himpán, hogy hazamenetelre útiköltsége legyen, még a büntetés kitöltése előtt félretett magának egy Kossuthtéri trafikban néhány koronát. Megtudta ezt Modránszki s mivel hamarább szabadult ki, jelentkezett a pénzért s igy károsította meg fogolytársát. — Messinger Béla kertészetéből elloptak egy négyezer korona értékű turbinát. A tolvajt sikerült megtalálni a turbinával együtt. — Miről beszélnek az emberek Angliában. G. Ward Price főszerkesztő arról írl vezércikket, hogy miről beszélnek az emberek. Megállapítja, hogy bárhova megy az ember, vannak bizonyos témák, amelyekkel feltétlenül találkozik. Az első probléma, amely az embereket izgatja: a háború. Mindenütt azon törik a fejüket, hogy mikor tör ki az új háború: két év múlva, öt év múlva vagy soha. Ez a téma átvezet Hitlerhez és a német nácik berendezkedéséhez s felmerül az a kérdés, hogy sikerül-e Németországnak elnyelnie Ausztriát és Csehszlovákiát? A műveltebb közvélemény a leszerelési konferencia kudarcának hatása alatt áll és háborús veszedelmet szimatol. Rendkívül érdekli az embereket a közlekedési balesetek egyre szaporodó száma s talán még ennél is jobban az a kérdés, hogy a nagyvárosokban mit lehetne a zaj megszüntetése, vagy csökkentése érdekében lenni? Mostanában, hogy az idő lassan őszre fordul, utazási élményeikkel kapcsolatban rendkívül sokat beszélnek az emberek arról, hogy milyen szép volt az idei nyár. Angliában pedig külön téma az a legújabb bűnhullám, amely amerikai rendszerrel dolgozó bandák működése nyomán elárasztotta Londont és környékét. Úgy látszik, mindezeknél a kérdéseknél jobban és általánosabban foglalkoztatja az emberek érdeklődését a gazdasági krízis és ezen belül a háborús adósságok és Roosevelt amerikai kísérletének kérdése. Ward Price azzal a megállapítással végzi cikkét, hogy az emberek alapvető hangulata az angol nyelvű világban: a kiábrándultság. HÍREK Pompéji romjai között bábeli nyelvzavar. A hiányos fórumon angolok diskurálnak, az egyik szűk uccában dánok értekeznek a vezetővel s mivel a vezető csak alig tud valamit németül, a dánok egyelőre nem sokat értenek a magyarázatból. Hatalmas francia család kíváncsiskodik a múzeum kapujában, a kövek között magyarok és amerikaiak tanácskoznak valami különös, nemzetközi nyelven, amit legkönynyebben talán a zulukaffer nyelvhez lehetne hasonlítani, annyira bonyolult és érthetetlen, — a magánadósok és a csendes elmélvedők egyedül csörtögnek a kövek között és sunyi szemmel dugdosnak holmi római emlékeket a zsebükbe, amelyekről később kiderül, hogy értéktelen lávadarabok ... Ili ismerkedtünk ossz Grimaldi úrral, aki idegenvezető volt, de szívesen eltekintett a hivatalos tarifától; az alkuban olcsóbb volt, de a borravalóban drágább. Antialkoholista vagyok! — jelentene ki Grimaldi úr, vezetésének második félórájában, amikor véletlenül a falernumi borról esett szó. Csodálatos, hogy a vezetési óra végén mégis erélyesen követelt éppen borravalót, három nyelven is ugyanazt, sőt nagyobb nyomaték kedvéért még a szájához is emelte a kezét és olyan édesdeden gurgulázott, mint aki az antialkoholizmust igazán csak rosszhíréből ismeri. — De hiszen ön azt mondta, hogy antialkoholista, — próbálkoztunk kitérni a sürgető kérés elől szemlelenül. — Itl igen, — válaszolt Grimaldi úr meggyőződéssel, — mert drága és rossz a bor, csak az angoloknak jó, de benn Nápolyban, természetesen más véleményen vagyok. Igv tudtuk meg, hogy még az antialkoholizmust is lehet kétféleképen magyarázni. Grimaldi űr egyébként egyre kevesebbet magyarázott a végén s egyre többet ajánlgatta a Yezuvot, ahová egy barátja vili éppen igen előkelő társasutazókat. Végül már nem is beszélt a romokról, hanem tisztán és kizárólag a vezuvi utat ajánlgatta. Erős volt a gyanúnk, hogy nem önzetlenül. Egymás kezére játszottak a baráttal. — Szállítom a Vezuvot, a lávát, a kilátást kétszáz líráért, vezetéssel — mondta olyan hangon, mintha egyenesen az ő tiszteletére és jövedelmére állana őrhelyén az öreg tűzokádó. — Köszönjük, most nem! — Szállítom olcsóbban, mint a Cook társaság! — fogta alkura a dolgot. — Nincs időnk! — Szállítom négy óra alatt, veszélytelenül, tíz százalék engedménynyel ... Ráztuk a fejünket, nem lehet. Grimaldi úr nem vesztette el a reményét. — Akkor menjünk el csak a feleidig ... — Nem! — Nézzük meg az obszervatóriumot ... — Nem! — Az utolsó fenyőfáig... — Nem. Grimaldi úr kétségbeesett arcot vágott. Körülnézett, hogy méltatlankodását még jobban kifejezhesse. Az üzlet nem akart sikerülni. Ekkor lehajolt a földre, Grimaldi úr, fohászkodott egy nagyot s felemelt a kövek közül egy apró, kis lávadarabot. Sóhajtva fogta ujjai közé. Aztán ránk nézett: —- Hát legalább ezt a kis lávadarabot vegyék meg, a Vezúv küldte ezt is önöknek. S hogy félre ne értsük, hozzátette gondosan: — Két lira az egész, hogy ilyen szépet kerestem ... Megelégedtünk a lávadarabbal. Ez is hasznot hozott Grimaldi úrnak ...
