Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)

1933-10-14 / 82. szám

1933. október 14. 5. oldal. »KOMÁROMI LAPOK* Erélyes intézkedés a város hátralékos bérlőinek és adóhátralékosainak tartozása behajtására. Komárom, október 13. Sok nehéz időt ért már Komárom városa, de. olyan katasztrofális hely­zetben, mint amilyenben most küzkö­­dik ,még soha sem volt. A világháború romjainak eltakarítására hozott óriási áldozatoknak súlyos terhei nehezed­nek a városra és nem csak hogy ezek­től a terhektől nem tud megszabadul­ni, de a törlesztésre és kamatra szük­séges összegeket sem képes előterem­teni úgyannyira, hogy kénytelen fel­sőbb hatósági beavatkozásra még azt is tűrni, hogy legnagyobb bevételi for­rásától, a városi pótadóktól is elessék, holott háztartásának egyensulybatar­­tásánál ezekre az összegekre szüksége volna. Igen megérzi a város bérlőinek vele­­szemben tanúsított módfeletti indolen­ciáját, sőt sok esetben rosszakaratát, akik évek óta arra az álláspontra he­lyezkednek, hogy a városnak nem szükséges fizetni s még olyanok is, akikről tudott dolog, hogy dol­goztak és kerestek, nem tartják kötelességüknek a minimális bér­ért használt lakásokért az esedé­kes házbért megfizetni. Még ezek is a nagy munkanélküliség következtében beállott helyzettel akar­ják indokolni, hogy nem teljesítik fi­zetési kötelezettségüket. De súlyosan érinti a város gazdasági helyzetét az is, hogy remtenie ezeknek a terheltnek vissza­fizetésére szükséges összegeket is. Nem tudunk arról, hogy a felsőbb hatóság, segítette volna a várost bármely vál­lalkozásának kivitelében, pedig talán joggal számíthatott volna Komárom erre. Annál lehangolóbban hatott a felsőbb hatóságnak több ízben történt szembehelyezkedése a város terveivel, és törekvéseivel. Csak rá kell gondol­nunk a városi mozgószinházra, amely mint köztudomású, évekkel ezelőtt a legjobb és legjövedelmezőbb üzlet volt világszerte, .s‘ amely a városnak évenként je­lentős jövedelmet biztosított volna, több mint egy évtized óta folyó ál­landó kérelmezés dacára sem tudóit a felsőbb hatóság miatt megvalósulni. Vagy legutóbb is, amikor a város a munkakölcsönből kért beruházásokra kölcsönt, a holt betűkhöz és merev formákhoz ragaszkodó felsőbb ható­ság magatartása következtében váll le­hetetlenné az új munkaalkalmak te­remtésére szolgáló kölcsön elnyerése. (De annál nagyobb buzgalommal tel­jesítette a város egynémelyik hitelező­jének, köztük olyannak is, amely a város vendégszeretetét élvezi, azt a ké­rését, hogy a hátralékos kamatok fe­nem szabad semmiféle halasztást adni azoknak az adósoknak, akik ellen árverést tűztek ki és a vá­rosbírót személyében tette felelős­sé az adók behajtáásért. Szó sincs róla, az adók behajtását a város vezetőségének kell végrehajtat­nia és a város vezetősége tudatában is van ennek, meg is tesz mindent, hogy az megtörténjék, csakhogy félő, hogy alig lesz meg a kívánt siker. Biz­tosan állíthatjuk, liogy végső kénysze­rűségében a város vezetősége megte­szi a szükséges intézkedéseket és nem lesz több halasztás a városnál, sajnos, azonban a fennálló törvények sok­szor állítanak föl olyan korlátokat, amelyek miatt az eljárás nem vezet teljes eredményre és így a várt siker elmarad. Mint értesülünk, a város megtette az erélyes intézkedést, hogy a hát­ralékok behajtassanak és megbízta Kendy Zoltán dr. ügyvédet, mint a Ghyczy-iroda gondnokát, hogy a ki­tűzött árveréseket a hátralékos adó­fizetők ellen tartsa meg és indítsa meg a kilakoltatásokat azokkal szem­ben, akik lakbérrel tartoznak a vá­rosnak. A legközelebbi napokban te­hát az erős kéz kezdi meg működé­sét, — de azt hisszük, hogy egy kis­sé elkésett. Vagy talán: jobb későn, mint soha? «>* Fekete Lajos ÖREG TANYA PUSZTULÁSA adófizetőinek jelentékeny része szintén nagy hátralékkal tartozik, adóhátralékosai nemcsak a házbér utáni városi adót nem fizetik rende­sen, hanem az általuk elfogyasztott víz díját sem szolgáltatják be a vá­rosnak, hasonlóképpen a csatorna és szemétkihordási illetékkel is adósak maradnak. Több millióra rúg az ezen címen be nem folyt hátralék s bár meg lehet állapítani, hogy a nagy hát­ralék egy része az országos hivatal­nak ama rendelkezése következtében gyűlt össze, mely szerint a városi il­letékek visszamenőlegesen lettek hat évre kivetve és felemelve, — azonban a város vezetősége által számtalan esetben engedélyezett havi befizetési részleteket sem tartották be az adó­fizetők és igy a hátralék nemhogy csökkent volna, hanem az évek alatt nagy összegre szaporodott fel, ame­lyet most nélkülözni kénytelen a vá­ros, holott ezen összegből sok kötele­zettséget kellene teljesítenie. Ma az a helyzet, hogy a város nemcsak a köl­csönök után járó törlesztéseket és ka­matokat nem fizetheti, hanem a tiszt­viselőinek és munkásainak esedékes fizetését és bérét is másfél hónap alatt tudja részletekben megfizetni, a vá­rosnak munkát teljesítő vállalkozók­nak, iparosoknak és a szállítóknak1 hónapokig adós marad és ezek perbe vonják, ami ismét sok költséget okoz. A város vezetősége úgy a lakbérhát­ralékosokkal, mint az adófizetőkkel éveken keresztül nagy jóindulatot ta­núsított. A város jószívű bírája senki­nek sem tudta megtagadni a halasz­tást, pedig egy kis szigorúság nem ártott volna, mert hiszen a város jogos követeléséről volt szó, amelynek be kellett volna folynia a város pénztá­rálja s amelyből fedezni lehetett vol­na a most már szintén nagy hátra­lékot kitevő különböző városi kötele­zettségéket. A városbíró túlzott jóin­dulatával a fizetni nem szerető em­berek visszaéltek, egyszerűen túl tet­ték magukat kötelezettségeiken s a város most a legnagyobb szükségben van, amelyből senki sem akarja kise­gíteni. Sajnos, a felsőbb hatóság sem ké­nyeztette el a várost a segítségnyúj­tás tekintetében. A város a maga ere­jéből szerezte azokat a segélyforráso­kat, amelyekből az utóbbi évek alatt teljesített beruházási kölcsönök szár­maztak, amelyek segítségével a város­nak a háború alatt lerongyolódott kül­sejét rendbeszedték és helyreállítot­ták; magának a városnak kell előte­Öreg tanya, öreg nyárfás ... Nyárfalomb közt szélkiáltás, szélkiáltás, híradó nesz: vagy halál volt, vagy halál lesz ezen a kietlen portán. Olyan csend van, szinte orkán, ahogy itt a csend kiáltoz. Avén tanyán se ki, se be nem jár lélek; ördög űzte a ház népét vízbe, tűzbe? Szét rikolt be udvarába s udvarából senki lába nem vezet ki a tanyából: nincs csapás közel, se távol. Eke-bánfatlan a kertje, izmos bürök mélyre verte földbe te a gyökereit, öblös gaz az eső levit gyűjti a kánikulára s szorongatja hónaljába görcsösen a hűvös nedűt. A komáromi sajtó néhány képvise­lője amolyan magánjellegű „mütan­­sajtói bejárást“ rendezett szives kalau­zolás mellett a komáromi kórház uj épülete körül és őszinte tetszés mel­lett szemlélte meg a sokat emlegetett s annyi port felvert tüdőbeteg pavil­­lont. A vasút felőli részén a kórház udvarának terül el az uj építkezés, di­cséretére a tervezőnek s remélhetőleg az építőjének is. Ezt minden uj épü­letnél fenntartással kell mondanunk, mert a legközelebbi néhány esztendő fogja megmutatni, jó anyagból, tartósan épült-e a pavilion, avagy csupán kül­sőleg tetszetős és pörök fogják kisérni ? Reméljük azonban a legjobbat: a külső szépség s a laikus tetszése együtt jében foglalja le a város állami adó­részesedését és pótadóját.) Most azonban mégis csak segíteni akar a városon a felsőbb hatóság. Nemrégiben leírt a járásfőnök a vá­roshoz s elrendel le, hogy ezentúl s tűzhely-dúló sötét vészek füstje még a szemöldökfán. Tört edény a kihűlt padkán meleg-tejes szürcsölések emlékeiről lekésett. Az elhagyott szoba falán, mint a fehérre vált halál, úgy didereg szent Pál képe, akit a ház hites népe itt hagyott a sietségben. A búboskemence rég nem ontott melegei magából s roskadozó agyaglábon múlt, havas telekbe réved. Nyár van ... Mégis csupa tél ez a zord romlás, mely tűvé tesz minden sarkot és szegletet: vájjon a ház mit rejteget foglyaként a pusztulásnak? Dől a kémény, falak vásnak s tántorog a nyári hőben fog járni a belső erősséggel s a szak­értő megelégedésével is. Külső formájára nézve egyenes, mo­dern, tetszetős építkezés, felhasználva — az anyagi adottság határáig — azo­kat az uj eredményeket, amiket az építészet a higiéniát célzó épületeknél újabban eredményezett. A kellemes hatást külsőleg követi a belső kikép­zés: minden tiszta, kényelmes, áttekint­hető, egyszerű. Egyelőre csupán az épület áll még, nyers belső felszerelé­sével: a vízvezetékkel, a kagylókkal, a mellékhelyiségekkel, a melegvizszolgál­­tatő berendezéssel és a kazánházzal, de igy is megállapítható, hogy minta­szerűnek készült s remélhetőleg sok tüdőbeteg fogja itt visszaszerezni egész-Megsziintették a somorjai római katolikus iskolát. Somorja, — október 13. A napokban érkezett Somorjára az iskolaügyi minisztériám értesítése arról, hogy megvonták a somorjai római katolikus iskola fenntartásának jogát. Az indokolásban az szerepel, hogy évek óta többször megismételt felszólítás dacára sem építette fel az iskolát a város, mint iskolafenntartó a régi, meg nem felelő iskola helyett az újat. Még egy iskolaévet engedélyeztek a régi épületben való tanításra, aztán Somor­­ján végkép bezáródnak a katolikus iskola ajtai. ■—..........................ni.' in^nai i Véresen végződött a szögyéni lakodalom. Szögyén községben nagy lakodalmat tartottak az egyik gazdacsaládnál. Sokan voltak erre az esküvőre hivatalosak, köztük Benye Imre tizennyolcesztendős legény is, aki nem igen birta a bort és hamar becsipetí. A vidám iddogálásból veszekedés lett, Benye Imre összeveszett a ba­rátaival, a barátokból haragosok lettek s a legényt néhány társával együtt karókkal elverték. Benye Imre elhagyta a hadszínteret s máshová tette mulatozása székhelyét. Amikor onnan is eltávozott, meglesték s egyik haragosa úgy hasbaszurta hogy életveszélyes állapotban hoztá^ a komáromi kórházba, ahol megope rálták. Az orvosi beavatkozás követ” keztében állapota valószinüleg javuln": fog. Katasztrofális az őszi terméseredmény Délszlovenszkón. Az őszi terméseredmények Délszlo­venszkón s a Csallóközben meglehető­sen rosszak, sokhelyütt egyenesen katasztrófának. A kukoricát már be­takarították, de eső hiányában csak csenevész, vagy félig érett csövek ter­mettek, úgy, hogy az idei kukorica­­termés alig haladja meg a minimumot. — A burgonya majdnem teljesen el­veszett. Az elszaporodott mezei egerek igen nagy kárt okoztak. Egy hold föld burgonyatermése 8—10 zsák összesen. Ugyanilyen kilátástalan a takarmány­­répa és a többi zöldségféle is. Az eső­hiány és a rengeteg kártevő mezei vad tönkretette a földeket és a termést. A gabona alacsony ára miatt egyébként is válságos időknek néznek gazdáink elébe. — Megszűnt állatbetegség. Vág­­sellyén megszűnt a sertésorbánc és a községet a zárlat alól fölmentették. ségét, ha a komáromi levegő is haj­landó segitkezni ebben. A termeknek sincs még meg a vég­leges beosztásuk: így, ürességükben, piros padlójukkal, fehér festésükkel, tágas ablakaikkal, ajtajaikkal máris jó hatást tesznek. Lesz különszoba, egy ággyal, lesz közös terem, a terraszokon napkúrázni lehet, a tető szintén lapos, ott is sütkérezhetnek majd a betegek. A berendezésből egyelőre néhány szekrény áll csupán és egy fürgekezü kárpitosmunkás varrja a lószőrmatrá­­cokat. A kényelem és a higiénia szán­déka máris meglátszik az épületen: a betegek, eltekintve attól, hogy betegnek lenni nem jó, viszonylagosan mégis jól fogják érezni magukat s ha Isten se­gítségével a komáromi kórházban csak százalékarányban is fognak gyógyulni a betegek, máris nem volt hiábavaló az építkezés és célját minden tekin­tetben elérte. — Halálozás. Dr. Jaross Lípót, kom­­játhi népszerű körorvos hosszú beteg­ség után elhunyt. Árva kert a rom tanyához hozzáillik, összepároz, mint moha a redves kővel s bánat fűz a temetővel. ...Mert igazi temető ez: tört üvegen pókháló rezg; eresz alján csüng a fészek az egész ház, mint a beteg, ki napfényben is didereg. Pedig milyen meleg suba az öles gaz zege-zúga, mely vadzölden és sötéten, sátoros lombbal s gyökérrel húz a halálba, mint a Sors . Teljesen készen áll a kórház új tüdőbeteg pavillonja, csak belső felszerelésre m

Next

/
Thumbnails
Contents