Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)
1933-09-23 / 76. szám
1933. szeptember 23 *KOMÁROMI LAPOK« 3. oldal. hogy a kisipar nálunk teljesen mellőzte. sőt lebecsülte eddig a propaganda értékét, holott nyilvánvaló, hogy a gyáripar nem ok nélkül költ erre évenként súlyos milliókat. A reklám értéke ma már vitán felül áll, mert valami dolognak állandó hangoztatása nemcsak ismertté teszi azt, hanem átviszi a köztudatba és incggyökeresíti azt a közönségnél. A járási ipartársulat választmányának ezen nagy figyelmet és támogatást érdemlő határozata részletes tervet dolgozott ki a propagandának az ország többi ipartársulatainak csatlakozása és együttműködése mellett leendő nagyszabású kifejtésére és Koezor Gyula ipartársulati elnök, lelkes hangú felhívásban kereste meg valamennyi ipartársulat vezetőségét abban az irányban, hogy az akcióhoz minél nagyobb számban csatlakozzanak. A terv szerint a propaganda kiterjed elsősorban a hírlapokra, amelyekben szakcikkek és felhívások jelennek meg. Október 1-én a nagy közönség figyelmét felhívják a kisiparosság támogatására, falragaszokon és mozikban folytatják a propagandát, amelyről valamennyi ipartársulat a körzetébe eső községekben köteles lesz gondoskodni. Október 29-én kisiparos-napot tartanak országszerte és jövő évtől kezdve minden tavasszal megtartják ezt a napot. A kisiparos megmozdulásának erősítésére szolgáló együttműködésre vonatkozó határozatokat október 1-ig kéri a Komáromi Járási Általános Ipartársulat bejelenteni. A nagyjelentőségű mozgalom üdvös hatása bizonyára nem fog elmaradni és a kisiparos társadalom felsegítésére és felkarolására fog szolgálni. A komáromi városi magyar közkönyvtár működése. A könyvtártanács ülése. — A könyvtáros jelentése, amelyből a tanács örömmel látta, hogy a könyvtár fokozott mértékben szolgálja a kultúrát. — A pénztáros jelentése. — Saját tudósítónktól. — Komárom, — szept. 22 Komárom város magyar közkönyvtárának tanácsa f. hó 20-án, szerdán d. u. öt órai kezdettel a Kultúrpalotában elhelyezett városi könyvtár helyiségében látogatott ülést tartott Gidró Bonifác, könyvtártanácsi elnök, főgimnáziumi igazgató elnöklete alatt. Gidró Bonifác elnök üdvözölvén a megjelent tagokat, megnyitja a gyűlést és a jegyzőkönyv vezetésére Szombathy Viktor tanácstagot kéri fel. A napirend élőit szót kér Fülöp Zsigmond, könyvtártanácsi tag, a könyvtár pénztárosa és meleg szavakkal üdvözli Gidró Bonifác elnököt abból az alkalomból, hogy áldásos tanári működésének negyvenedik évfordulójához ért. E hosszú tanári működést a tudás, tanítványai iránti szeretete és a tanítványok hálája kisérte mindvégig Majd vázolja a köztiszteletben élő igazgató elévülhetetlen érdemeit a magyar kultúra terén, A könyvtártanács nevében kívánja, hogy a jó Isten tartsa meg a szeretett elnököt szellemi és testi frisseségben az emberi kor legvégső határáig tisztelői, volt tanítványai örömére és a magyar kultúra érdekében és hasznára. Gidró Bonifác meghatva mond köszönetét az őszinte üdvözlésért és kijelentette, hogy akaratán kívül jutott nyilvánosságra az évforduló s hogy a kultúra érdekében végzett munkálkodását sohase tartotta és sohase tartja ezentúl se fárasztó munkának és élte végéig kitart mellette. Lelkes éljenzéssel fogadta a könyvtártanács szeretett elnökének köszönő, szép szavait. Majd dr. Baranyay József, városi könyvtáros tett jelentést a könyvtár állapotáról és forgalmáról. Örömmel jelenti, hogy a könyvtár fokozottan élénk forgalmat mutat és az őszi idő beálltával mind több és több olvasó iratkozik be a könyvtárba. Az olvasók száma jelenleg 750, akik ez évben 30,000 kötetet vettek igénybe. Örömmel jelenti a könyvtáros, hogy a könyvtár egész mértékben betölti hivatását, mint népkönyvtár, mert az oivasők 70—80 százaléka a szegényebb néposztályból kerül ki, amelynek nincs módjában könyveket vásárolni. Természetesen a könyvbeszerzéseknél e néposztály igényeit és kívánságát kell elsősorban .. és a munka után tiszta fehérnemű! Ez kellemes és eltűnik minden fáradtság! Mindenekelőtt azonban megóvja szerettei egészségét, mert a munkaruhával sokszor betegségek csíráit hurcolja házába. Ezért mosassa nagyon sokszor a fehérneműjét — tiszta Szarvas szappannal ! Ez gyorsan és alaposan tisztít, amellett kíméli a fehérneműt! tekintetbe venni. Jelenti a könyvtáros, hogy a könyvtár megbízásából minden második évben szerkesztett és rendezett sajtó alá az újabb szerzeményekről katalógust. A jövő év elején lesz két éve, hogy a legutóbbi könyvtári címjegyzék megjelent. Mivel a könyvtár pénzügyi viszonyai rém valami kedvezők, de hogy mégis lehetséges legyen az uj címjegyzék kiadása, a könyvtáros a nagy közönséghez fordult kérelmével, hogy könyvadományaival segítse növelni az újabb szerzeményeket, hogy a címjegyzéket érdemes legyen kiadni. Jelenti a könyvtáros, hogy a várostól a múlt évi dotációt az idén kapta meg a könyvtár és ebből a könyvvásárlásokból fönnmaradt adósságokat fizette ki a könyvtár. Jelenti továbbá a könyvtáros, hogy a nyári szünet alatt kifestették a könyvtár helyiségét. A szünet alatt selejtezési és pótlási munkálatokat végzett a könyvtáros a könyvtár rendezése kapcsán. A könyvtártanács a könyvtáros jelentését Örömmel és köszönettel vette tudomásul. Kimondotta a könyvtártanács ismételten, hogy a könyvvásárlásoknál első sorban a helybeli könyvkereskedőket veszi tekintetbe, akik az itteni közterhekhez hozzájárulnak. Majd Fülöp Zsigmond pénztáros tette meg jelentését a pénztár állapotáról. Bemutatta a multévi zárószámadásokat is. A számadásokat megvizsgálta, az okmányokkal a tételeket összehasonlította és mindent rendben találván, a számadásokat elfogadta a könyvtártanács, a pénztárosnak a föimentvényt megadta és fáradozásaiért köszönetét mondott. Egyéb tárgy nem lévén, az elnök bezárta az ülést. Horuscsák bácsi, a nők barátja megjelent a szerkesztőségben, barátságosan billentette meg ősz fejét s fehér szakálla bizalmatgerjesztően lebegett. egy szlovenszkói lap elnyűtt példányát a kitűnő Horuscsák bácsi, — mert nem mindennapi ember vagyok én ám! — Itt van Horuscsák bácsi! — jelentette harmadik személyben önmagáról, — itt van, itt van ő, remélem, már régen várták... Bevallom, se nem vártuk, sem pedig nem tudtuk, ki az a Horuscsák bácsi, de olyan közvetlen kedvességgel, barátságosan jelentkezett, hogy önkéntelenül úgy fogadtuk, mint régi ismerőst és barátságosan ültettük ]e a székre. Azért jöttem, hogy írjanak rólam. fiatal barátom. teregette ki A nemmindennapi ember, az állandóan önmagukkal foglalkozók egocentrikus megnyilatkozásaival rögtön részletes életrajzba fogott s így derült ki, hogy Horuscsák bácsi a szlovenszkói országutak legszorgalmasabb vándora, jelenleg megtisztelte Komáromot s mint már ez ilyenkor szokás, cikket irat magáról. Horuscsák bácsi ungvári illetőségű, onnan száll alá a végekre, ha meggondolja magát, felkerekedik, elsétál gyalog Prágába, onnan lemegy Brünnbe, Pozsonyba, azmert sikerült volna a turpisság, hanem nagy ravaszul kisütötte, hogy estebéd után elmennek a kocsmába, elcsábítják a főjegyzőéket, a doktorékat, a patikust, a polgármestert és egypár módosabb gazdát, egyszóval egy kis úri összejövetelt rendeznek, később majd egy jajgató asszonyt küldenek a Herkules Tóni nyakára, hogy siessen, mert véres verekedés van a kocsmában, arra ő — mint aki minden verekedésben benne van — eljön és a birkózóbajnokot fogja szembetalálni magával. így is lett. Az összeverbuvált előkelőségek szívesen elmentek a kocsmába a nagy vendég kedvéért s a kocsma nagytermét szépen rendbehozták, feldíszítették külön erre az alkalomra. A hangulat már igen boros volt. Moldován Péter ócsárolta Herkules Tónit és egyre azt hajtogatta, hogy hej csak összekerülne az ő híres öccsével, majd megtudná, hogy mi az az igazi erő. És minden úgy ment, ahogy megrendezték. A jajgató asszony az adott időben elszaladt Herkules Tóniéklioz, ott addig sírt, addig könyörgő tt a kis tekintetes asszonynak, amíg az odaszólt a hintaszékben nyugodtan pipázgató urának: — Ugyan Tóni menjen már! Csináljon egy kis rendet! És Herkules Tóni szótfogadott. Hosszú, döngő lépteivel egy-kettő a kocsma előtt termett, bevágta az ajtót és még mielőtt körülnézett volna a nagy teremben, elbődült rettentő hangján: — Mi van itt?! Kit fogjak nyakon?! Akkor lepődött csak meg, amikor meglátta a nagy úri társaságot és a verekedésnek nyomát se találta. A társaság tagjai meg egyszerre lelkesen kiáltozni kezdtek: — Itt a Herkules Tóni! Éljen a Tóni! Farkast emlegettünk! Csakhogy itt vagy! Gyere csak ide! Moldován Péter intett az öccsnek, hogy ez az. A birkózó bajnok tehát felkelt a helyéről és Herkules Tóni elé állt. — Az úr valakinek a nyakát akarta megfogni! Tessék! Itt az enyém! Fogja meg! Herkules Tóni végignézett rajta. — Semmi közöm az úrhoz! Tudtommal nem volt még szerencsém! — Moldován Gergely vagyok! — kiáltott a vendég. — Szeretném egy-két bordáját összetörni az úrnak! Herkules Tóni nem értette a dolgot. Mit akar ez? Mi van itt? Mért hívták őt ide? Hol van itt verekedés? Végignézett a társaságon. Csupa meglepett, kiváncsi arcot látott az asztal körül. Csak a Moldován Péter arca volt alattomos és kárörvendő. Ahá! Itt lesz a hiba! — Az úr talán rokona annak a Moldovánnak oil?! — Eltalálta! Az unokaöccse vagyok! Herkules Tóni szétvetette lábait. — No és hát mit akar tőlem?! A birkózóbajnok gúnyosan nevetett. — Egy-két hordócskáját szeretném összetörni. — Aztán mért ? — Sok mindent hallottam az úrról, ami nincs ked\ emrei — Úgy. És ha én nem verekszem ok nélkül? —■ Okot teremtek én, hacsak az kell, mindjárt! Azzal felemelte öklét és Herkules Tóni arcának lökte. De az ököl fele útjáig se jutott el. A Tóni rettenetes marka lecsapott rá és olyat csavart rajta, hogy a birkózóbajnok úr nagyot pördült maga körül. A borozgató társaság nem értette a dolgot, de egyet látott. Azt, hogy Herkules Tónit megtámadták. Nosza felébredt bennük a virtus és elkezdtek kiabálni. — Ne hagyd magad Tóni! Mutasd meg, hogy mit tudsz! Ne hagyd szégyenbe a falut! A birkózóbajnok a sikertelen ütés után, mint egy vad bika, pattant Herkules Tóni elé és minden bejelentés nélkül derékon kapta, hogy földhöz teremtse. Az óriás azonban meg sem mozdult szétvetett lábain. Jegenye testét nekifeszítette a kocsma mennyezetének és megdagasztotta izmait. Aztán vállonragadta a híres embert, megrázta és egyetlen rántással úgy tépte le magáról, mint a hernyói. Majd a magasba emelte s az ott kapálódzott, ordított, mint egy »rakoncátlan iskolás gyerek. — Mit csináljak vele? — kérdezte Herkules Tóni. A borozó társaság elégtételt kívánt. — Tanítsd móresre! Hadd emlegesse meg haláláig a Herkules Tónit! Az óriás erre rettenetes mancsával két kézre kapta a birkózóbajnok mellkasát és így szólt: — Az úr a bordáimra pályázott. Nos most az önéi vannak a kezembe! Azzal csak préselt egyet, egy gyenge reccsenés hallatszott, a híres vendég ordított egy nagyot, azután halálsápadt lett és ott ájult el a Herkules Tóni szörnyű tenyerei között. Úgy vitték el hordágyon az unokabátyja házába, ahol két hétig nyomta az ágyat. A dolog nem maradt titokban. A híres birkózó elmaradása a birkózóversenyről feltűnt, a riporterek mindenfelé tudakozódtak utána és a falu előkelőségeitől megtudtak bizony mindent. Heteken keresztül írtak erről a sportlapok és mind azt tárgyalták, hogy Herkules Tónit meg kell nyerni a sport számára. Néni szabad parlagon heverni hagyni egy ilyen nagy nemzeti kincset egy Isten háta mögötti faluban. Herkules Tóni azonban nem állt kötélnek. Csak mosolygott és tovább pipázgatott a hintaszékében és ha jókedve kerekedett, hát a jobb tenyerére egy kisfiút, a baltenyerére egy kisleányt ültetett és úgy hordta őket körül az osztályban. A jobb tenyerén azonban mindig fiú ült és a leány mindig a bal tenyerére került. Hogy mért? Azt is megmondta huncutul mosolyogva az ő mélyről dörmögő, kedves hangján. —■ A férfit az Isten jobbkézzel, az asszonyt balkézzel teremtette. Ez az oka annak, hogy min den ballépés az asszonytól indul ki és mind az asszonyhoz vezet! Közben jólesően gondolt az ő kedves kis asszonyára és elégtétellel állapította meg magában, hogy .a kivétel erősíti meg a szabályt...
