Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)
1933-07-08 / 54. szám
1933. iúlius 8. »KOMÁROMI LAPOK« 5. oldal. HÍREK szom bat ,, „ ,. A legnagyobb lélek. Vallomás a vonatban. Gyönyörű fiatal nő ül szemben velünk a vonatban, gyönyörű ruhában. Egy úr elragadtatással köszönti: »0, csókolom a kezét, csakhogy megint látom. De szép maga megint, de szép...« Majd leül a gyönyörű mellé és halkabban, de meghatottabban udvarolni kezd: »De kedves, hogy nem hagyja abba ezt, hogy ilyen szép, de kár, hogy nem láthatom többet...« A szépség kedvesen zavarodott, de jólesik neki az udvarlás. Mosolyog, sóhajt, körülnéz, ici-picit védekezik és azt mondja: »Na ugyan... Csak nem?... Igazán...« Ilyen szellemesen és tartalmasán. Az ur nézi és becézi. Látszik, hogy várja a szót, a &lket a hölgy ajkán. De türelmetlen és mindenáron siettetni akarja a beszédet. Könyörögve kéri, finom, halk hangon: »Gyönyörű angyal! Beszéljen valamit magáról!« A nő diadalittasan, mámorosán néz körül, kacag egy rövidet, aztán mintegy tehetetlenül az ünneplés ellen, felemeli és ölébe ejti gyönyörű két kezét, sóhajt és egy rövidke pillanatig gondolkozik. Aztán megleli azt a nagy igazságot, amelyben belesürítheti egész életét, amellyel mindent megmondhat magáról türelmetlen udvarlójának és utánozhatatlan bensőseggel, őszinte térmészetességgel teszi meg nagy önvallomását: — Hát Istenem... — bridzsezek... A gyönyörű nő, 1933-ban. — Lapunk mai száma a Cyrill- és Methód-ünnepek miatt csupán tizoldalnyi terjedelemben jelenik meg. Gyermekrovatunk és a rádióműsor fele helyszűke miatt kimaradt. A rádióműsor másik felét szerdai számunkban hozzuk. — Konkurzus Nagyszombatban. Július 2-án volt Nagyszombatban felvétele a papi pályára készülőknek. A konkurzuson dr. Jantausch Pál püspök elnökölt s a komáromi szeminárium képviseletében megjelent dr. Majer Imre prelátus, apát-plébános, aki a komáromi szemináriumba való felveendőkre nézve adta meg a tárgyilagos információkat s a püspök elé javaslatot terjesztett a felvételt illetőleg. A nagyszombati theológia 1. évfolyamára 3j növendék nyert felvételt, köztük a a komáromban érettségizett Zolczer István is. A komáromi szemináriumban 4 pályázó kapott helyet: Berta Ferenc, Kabla János, Nagy Imre és Kissik József. — A diákfürdő napi felügyelőbeosztása 9—12-ig: Julius 9. vasárnap d. e. 9—V21-ig Sohdr Ottó tornatanár, d. u. 1lz2—6-ig Koval’ Béla tanár; julius 10 , 11. és 12. (hétfő, kedd, szerda): Pethő Sándor igazgatótanító. — Egy családi ház elköltözés miatt eladó. Ugyanott egy Veritas varrógép eladó. Cím a kiadóban. 271 — Tost prelátus-kanonok köszöneté. F. év június hó 25-én ünnepelte meg a rk. Legényegylet Tost Barna prelátus kanonok, Kassa város plébánosának a kassai rk. Legényegyletben eltöltött 30 éves elnöki működését. Ez alkalommal a komáromi rk. Legényegylet táviratilag üdvözölte az illusztris elnököt, aki dr. Majer Imre prelátus, apát-plébánoshoz, mint a komáromi rk. Legényegylet elnökéhez intézett lelevelében meleghangú köszönetét mond a jóleső figyelemért s az egyesület minden tagjának üdvözletét küldi. — Az érsekujvári országos kórház uj igazgatója. A szlovenszkói országos választmány a dr. Hückel Ernő igazgató nyugalombavonulásával megüresedett igazgató primáriusi állásra dr. Mayer György főorvost, a messze környéken ismert nevű sebész specialistát nevezte ki. Mayer dr. eddig a nagyszombati országos kórháznak sebészeti osztályán működött, mint mütő. Hadd szóljunk itt néhány szót a hét legbátrabb lelkű emberéről, arról az egyszerű bányászról, aki a solymári bányakatasztrófa legsúlyosabb perceiben megmentette társait a biztos pusztulástól. Nem kézzel és nem csákánnyal, nem dinamittal, sem más kéziszerszámmal nem dolgozott Szlávik Mátyás, meg hű segítője, Albrecht Ferenc: erejük a lélek mindenható ereje volt, hatalmuk a sötétség fölött az önuralom, fegyverük a vidámság s ezekkel valóban meggyőzték a kétségbeesést, megőrizték kilenc ember idegeit a teljes összeomlástól. Micsoda ereje és önuralma kellett a léleknek ahhoz, hogy négy napi vaksötétségben, szűk íolyosóivon, — ahol csak guggolva lehetett járni s így is minden méteren falba verődtek a koponyák, — derékig érő vízben, álmossággal, fáradtsággal és éhséggel küzdve, az őrület határán állva akadjon két ember, aki a tompa reménytelenséget, az összeomlás sötétségét a szellem és a derű fényével világította meg s a tébolyultság határáról vezényelte vissza a társakat. Taine mondja valahol, hogy a vezető-elmékben, az úgynevezett egyéniségekben bennük szunnyad a másokkal való bánás tudománya, az ellenállhatatlanság ereje, — ezt a képességet azonban sokan fel sem fedezik magukban egész életükön keresztül s rejtve marad. Másoknál rögtön gyermekkorukban jelentkezik a szuggesz-Saját tudósítónktól. Véres dráma játszódott le a csallóközaranyosi országúton két férfi között, akik egymást a dráma lejátszása előtt nem is ismerték. Petrák István, csallóközaranyosi mezőőr egy revolvert kapott, hivatalos állása felszereléséül, hogy a nyári szezon sűrű tolvaj lásait valamiképen megakadályozza. A revolvert övére csatolta s a mezőn kipróbálta. Az országúton nem sokkal ezután szembejött vele egy csavargó, munkanélküli szijgyártó, Martinkovics Ferenc, pozsonyi lakos. Martinkovics nevezetes volt iszákosságáról s most is felhevült állapotban járt az Különös bűnesetben nyomoz a komáromi rendőrség. A rendőrség ügyeleti osztályán megjelent Grálmusz Erzsébet huszonkétesztendős megyercsi leány és följelentést tett önmaga ellen. Előadta, hogy négyhete törvénytelen kislánynak adott életet. A kislány felnevelésétől és a szégyentől való félelmében csak két hétig tartotta a lányt magánál, — A nagyszombati egyházmegyei Főhatóság Horváth Mihály komáromi káplánt elhelyezte Ujvároskába s az igy megüresedett komáromi kápláni állásra pedig Zemanik Alajos aranyosmaróti káplánt helyezte át Komáromba. tív erő, míg vannak sokan, akik öntudatlanul a megfelelő pillanatra várnak, hogy aztán az alkalom robbantsa ki belőlük az irányítás tudományát, a lélek ekkor tesz bizonyságot rejtett erőiről, a gyenge testen keresztülsugárzik az örök lélek fénye s — miként a solymári eset. is bizonyítja — nemcsak önmagát menti meg, hanem a többi lelkeket is. Mert a solymári bányakatasztrófa áldozatainak életbenmaradása nemcsak a test erejének kérdése volt;, hanem elsősorban a lélek ellentállóképességének a problémája s akik nem hisznek a lélekben, azok számára döntő bizonyosság a két vidám-* kedvű bányász szerepe a halál előszobájában. A sorsuk reménytelen, a helyzetük kilátástalan, mindenfelé víz, éhség szörnyei, omladozó tárna. S a pusztulás könyörtelen napjaiban, — amikor nappalok és éjszakák jeltelenül suhantak el felettük, — akadt két ember, akik tréfálkoztak, játszottak, lökdösődtek, énekeltek, csakhogy ne aléljanak el a mentés pillanatáig. Fel kell írni Szlávik és Albrecht, a tapasztalt és vidámkedvű bányász nevét, mint a törhetetlen és diadalmas optimizmus képviselőit, a szörnyű tragédiában ők voltak a hősök, az igazi férfiak. Lélekjelenlét? Igen, ezúttal a Lélek valóban jelen volt... (sz.) úton. Szóbaelegyedett a mezőőrrel, a csendes beszélgetésből azonban egyre hevesebb vita fejlődött, majd csúnya veszekedéssé fajult a találkozás és a csavargó megütötte a mezőőrt az arcán. Petrák István erre előrántotta uj revolverét és lelőtte a csavargót, akinek szívében állt meg a golyó. A halálos sebesültet a kórházba szállították, de rövidesen kiszenvedett. Petróbot a csendőrség letartóztatta. A gyilkos mezőőr azzal menti magát, hogy önvédelemből cselekedett. Az eljárást megindították ellene. két hét múlva kiment a Dunához és bedobta csecsemőjét a vízbe, majd nyugodtan hazament. A lelkiismeret azonban nem hagyta nyugodni, két hétig tartó lelkitusa után feljelentette magát a rendőrségen. A rendőrség nyomozás végett áttette az ügyet a csendőrséghez. A leányt őrizetbe vették. — Előléptetés. Magyarország kormányzója Ghyczy Jenő dr. II. oszt. követségi tanácsosi címmel és jelleggel felruházott II. oszt. konzult, a prágai magyar követség első tisztviselőjét. II. oszt. követségi tanácsossá nevezte ki. Az aj revolvert agy próbálta ki, hogy agyonlőtt egy embert Komárom, julius 7. Bedobta a csecsemőjét a Dunába a fiatal anya, azután a rendőrségen jelentkezett. Amilyen az ember, — olyan a stílusa. Az újságot nem az örökkévalóságnak írják és ezért az utókor számára nem lesz érdektelen, ha a jelen újságírói frázisait minden kommentár nélkül lenyomtaljuk: »átszeli támadás, sajtókufárok a politikai arénáiban, hazudik és rágalmazó, lélekmérgező munka, soviniszta uszítás, a bárgyuság fölényeskedése, enyhe pimaszkodás, szolgaszerű alázatosság, legsilányabb vidéki nívó, perfid és hazug támadás, erőt Jen hebegés (milyen lehet az erős hebegés az ujságkolumnákban!), lelkiismeretlen politikai betyár, hazudik, nem mond igazat, perfid nyelvöltögetés, szemérmetlen provokáció, relrográd irányú, politikai súlya jelentéktelen, szemenszedett himpellérség és útszéli rágalom, piszkos kis üzleti manőverek, bárgyú fecsegő dilettantizmus, évtizedes merénylet, szédületes szemérmetlenség, fecsegő jobboldali irányzat, néhány piszkos kis megjegyzés, piszkoslelkh hazug rágalmazó, a leghitványabb sajtóprostituált, lélekmérgező munka, uszító, lelkiismeretlen és felelőtlen hang, undor a lélekmérgezők hitvány táborával szemben, a hitleri gondolat kalandorai, kínos visszaemlékezés árnyékfigurái.« Mivel a papiros türelmes és a nyomdafesték olcsó, 1933 esztendejében az Urnák, ezt is elbírja. Hamég bűnbánóan leírjuk, hogy tudatlanok vagyunk, mert »az értelmi színvonal és képzettség« erre a színvonalára még nem érkeztünk el, — igazán örvendenünk kell a sajtószabadság nemes. vívmányának, mert a kikölcsönzött Fölény és a baloldali Erkölcs nevében ezeket mind be lehet adagolni a szellemi kiskorúak számára. Idézzük a találó közmondást: le styl e’est Vhőmmé. íme a nagystilüség emberének gazdag szótára, olvassa a jámbor és nyájas olvasó a kezdődő kánikulában megértő szeretettel. Úszó milliók. Melyik a világ legértékesebb és legjövedelmezőbb állata? A felelet sok ember számára bizonyára meglepő: a bálna, a tengerek óriása, az amerikai mammutfa mellett a jelenkor leghatalmasabb élőlénye. Úgy kell ezt persze érteni, hogy a bálna az állatvilágban az ember leggazdagabb és legkiadósabb nyersanyagforrása. Roppant teste 15—20 méterre nő meg, de van bálnafaj, mely a 30 métert is megüti. S ez a kolosszusi test csupa olaj, szalonna és zsir. Egyetlen grönlandi bálnából például nem kevesebb, mint 12—15 tonna zsírt lehet ereszteni s igy nem is csoda, ha minden egyes állat mesés összegeket képvisel. Az ember már régóta halássza (vagy inkább vadássza) a bálnát és annyira megritkitotta, hogy ma már végleges kipusztulásától tartanak és kiméleti rendszabályokkal akarnak az esztelen bálnatizedelésnek véget vetni. A bálna fogása és feldolgozása az utóbbi időkben már valóságos nagyiparrá nőtt, mely a nemzetközi gazdasági életben előkelő pozícióra tett szert. Az utolsó háborúelőtti évben 18.000 bálnából 600.000 hordó olajat termeltek, 1930- ban pedig már 21.000 bálna olajából nem kevesebb, mint 1,721.000 hordót töltöttek meg. Azelőtt a bálnaolajat főleg műszaki célokra alkalmazták, egy idó óta azonban, mint a margarinipar egyik fontos nyersanyaga, egyre nagyobb szerepe jut az emberi táplálkozásban is és ez magyarázza a bálnaolajfogyasztás nagyarányú fellendülését. Hozzájárul még ehhez az ipari eljárások tökéletessége, ami lehetővé tette a zsir gyors feldolgozását és minőségének javítását.
