Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)

1933-09-16 / 74. szám

2. oldal. »KOMAROMI LAPOK« sy,-í3. szeptember lö Eauscherné kozmetikai intézete Komárom^ Deák Ferenc-u. 1. Telefon 176. Egyéni rendszerű arc-7 bőr» és ^épségágolás. Hajszálak végleges eltávolítása. Mindennemű szépséghibák szakszerű kezelése. Quarz besugárzás. in Összes modern kozmetikai eljárások Telefon 176. Díjtalan tanácsadás. Telefon 176. nemzetgyűlési képviselők. A tanácsko­záson a csehszlovák koalícióhoz tar­tozó valamennyi párt képviselve volt. A megbeszélést a kormány német fél­­hivatalosának értesülése szerint — bi­zalmasnak jelentették ki. TJj vasúti törvény készül. A vasutügyi minisztérium a régi vasúti törvények egységesítése céljá­ból új vasúti törvény javaslatot készít elő. A javaslatot véleményezés céljá­ból megküldték a kereskedelmi és iparkamaráknak is. A kereskedelmi kamarák központjának forgalmi bi­zottsága a napokban tanácskozott a készülő vasúti törvényről. A javaslat nem találkozott a bizottság tetszésével. Kifogásolják, hogy számos fontos kér­dést nem r.endez a készülő törvény­­tervezet, hanem kormányrendeletekre bízza azok rendezését, amit már csak azért is kifogásolni kell, mivel fontos magánjogi ügyekről is szó van. A ja­vaslat a kamarák véleménye szerint a vasutügyi hatóságok részére túlsók jogot biztosít. Közeledik a teremtenének kiegyensúlyozott hely­zetei. De ez eddig nem következett be s most, — jóformán az utolsó perc­ben - folynak a tárgyalások a kor­mányok között a helyzet rendezése, érdekében, amit Hendersonuak, a ta­nácskozás elnökének európai utazása semmivel sem tudott közelebb vinni a megoldáshoz. Annyira nem, hogy amint annak idején a világsajtó meg­írta. még saját kormánya fejével, Mac Donalddal sem tudott e kérdés­ben megegyezésre jutni. Nem lehel azt mondani, mintha a tanácskozások folytatása ugyanabban az állapotban találná a dolgokat, mint amelyben azok voltak. Azóta létrejött a négyes megegyezés és bár a jelek szerint az nem volt döntő, azért nem lehet azt közömbösnek mondani a le­szerelés kérdésében. Létrejöttek Orosz­ország keleti szerződései s ezek leg­alábbis a támadó fél elméleti meg­határozásával szintén bekapcsolódtak a leszerelés kérdésébe, sőt talán hozzá is járulnak egy alapvető fogalom tisz­tázásához. ha ugyan a szerződő felek c csoportjának lenne annyi hatalma, hogy felfogásának általános érvényt tudjon szerezni. Erre nincs sok kilá­tás, mert a nagyhatalmak közül töb­ben már előre megoldhatatlannak je­lenlelték ki ezt a feladatot. A támadó fél fogalmának meg­határozása azonban csak formai prob­eddig nem sikerült, az amég hátralévő hetek alatt megtalálhatja végleges for­máját. Egyelőre ugvlátszik, hogy a kérdések súlypontja ebben a pilla­natban a Tardieu francia ellenőrzési javaslaton van, a francia kormány ugyanis azon van, hogy ennek a ja­vaslatnak szerezzen híveket. Feltéve, hogy ez a javaslat egészen őszinte, amely esetben a helyzet tisztázására nagy szolgálatot tenne, ez a kérdés akkor is mindent megelőzően az egyenjogúság kérdéséi veti föl. Ez pe­dig az egész vitát visszatereli kiin­dulópontjához, amivel feltárulnak mindama nehézségek, amelyek a meg­egyezést eddig is megakadályozták és amelyek közül egyetlen egy sem tűnt el azóta, amióta a tanácskozás első szakaszát berekcsztcüék. A zárórarendelethez. leszerelési konferencia * Komárom, szeptember 15. Közeledik a leszerelési konferencia határideje és a kormányok, valamint a közvélemény szócsövei egyaránt ké­szülődnek a fontos találkozóra. A hi­vatalos és félhivatalos közlemények arra vallanak, hogy a különböző ál­lamok kormányai között igen élénk tárgyalások folynak a tanácskozás elő­készítése érdekében és a sajtókom­mentárok egy, pillanatra sem hallgat­nak el. Azonban ebből a sok előjelből sem lehet tisztulást látni. A világpolitiká­nak ez a legátfogóbb problémája alig­ha jutott valamivel közelebb a meg­oldáshoz. mint az első ülésszak be­fejezésekor- volt. Az egyenjogúság kér­dése nem dőlt el, pedig el kell dől­nie és csakis úgy dőlhet el, hogy az a békeszerződések legyőzött államaira nézve is kedvező legyen, vagyis az egyenjogúság valamennyi államra, kü­lönbség nélkül kiterjesztessék. A ha­talmak ebben a kérdésben époly ke­véssé tudnak egyetérteni, mint tavaly s mivel igv általános érvényű magálla­podással ezt nem igen lehet .ezni, legalább arra lenne szüks>.0. hogy olyan hatalmi csoportok alakuljanak ki, amelyek egymással szemben állva léma és a leszerelési tanácskozási köz­vetlenül nem érinti. De fel lehetett volna lenni, hogyha ezek a szerződé­sek csakugyan békét teremtetlek volna abban a körzetben, amelyre kilerjesz­­kednek, akkor az itt érdekelt nagy- és kishalaknak a leszerelés kérdésé­ben is hajlandóbbak lettek volna a megértés álláspontjára, mint tavaly voltak. A közvélemény annak idején, mikor a keleti szerződések nagy diplomáciai esemény színében jelentek meg előtte, kész is volt ilyen feltevésekre. De amióta az olasz-orosz szerződés ezek­nek igazi jelentéktelenségét megmu­tatta, azóta a remények ebben a vo­natkozásban szerte foszlottak. Viszont a leszerelési tanácskozás előtt szá­molni kell magával a római szerződés­sel, mint amelynek komoly tárgyi je­lentősége is van, amely lényegében a négyes szerződés körének kiterjesz­tését foglalja magában. Más tehát a mai helyzet, mint ta­valy volt, de nem lehel tudni, meny­nyiben számoltak ezzel az egyes kor­mányok amelyeknek egyes javaslatai eddig még ismeretlenek. Senki sem tudja, hogy milyen megbízásokkal fog­nak a kiküldöttek Génibe megjelenni, ami magában véve sem biztató je­lenség, meri nem valószínű, hogy.ami A 154. számú kormányrendelet sza­bályozza, hogy Szlovcnszkó területén a kereskedők és iparosok az üzletei­ket mikor nyithatják, illetőleg zár­hatják és a déli zárórát is 2 órában állapítja meg. Ezen rendelkezés keretein belül az itteni járásfőnökséggel, mint felettes hatósággal az Ipartársulat nevében Koczor Gyula kollégával és az alkal­mazottak úgynevezett »segédi gyűlést pótló magánalkalmazottak szervezeté­nek képviseletében Hacker Richard úrral, a vezetésem alatt álló kereske­delmi Grémium nevében magam órá­kig tartó tárgyalás alapján tudtunk megállapodni azon nyitás-zárási és déli szünetórákban, amit hirdetmény alak­jában az érdekeltekkel közöltünk. Nagyon is érezzük, hogy e rendel­kezés nemcsak hogy nem felel meg a közszükségletnek, nemcsak hogy nem lehel azzal megelégedve a kereskedő és iparos, de elsősorban érezzük mi is e rendelkezés egyes részeinek na­gyon helytelen voltát. Sajnos, a kormányrenddel, amely a kivételes törvénnyel egyenlő, oly szűkre szabta az illeni felet les hatóság, de még az Országos Hivatal jogköréi is. hogy alkalmasabb ren­delkezést kiadni módunkban semmi­kép nem állott. Nem felel meg elsősorban az, hogy hetivásáros napokon egyáltalán kell déli szünetet tartani, mert tudjuk, hogy a vidékről áruját behozott föld­műves először eladja ezen áruját, pénzt ka pérte és mire ezt lebonyo­lítja, éppen dél van. Már pedig aligha fogja bevárni a 12-tői 2-ig terjedő és törvényszerűit feltétlenül betartandó 2 óra déli pi­henési időt azért, hogy délután 2 órá­tól kezdve bevásárolhasson, mert az őszi és déli napok rövid délutánjain a sötétség beállta előtt akar falujába visszatérni. Mindenekelőtt tehát elkövettünk mindent, hogy ezen, a kereskedőkre nézve oly káros rendelkezés lehető­leg mielőbb megszűnjön. Ép ilyen súlyos rendelkezés, hogy például a papír- és könyvkereskedők csak reggel fél <S órakor nyithatják ki üzletüket, amikor a tanulósereg, — diákok, — 3/j g órakor kell, hogy az is­kolában legyenek; épigy lehetetlen be­vásárolniuk a diákoknak délután 2 óra elölt, amikor már újra előadást hallgatnak. Káros nagyon a trafikokra vonat­kozó rendelkezés, mert a bemenő és a hivatalokból, üzletekből hazamenő fogyasztó tisztviselő <S óra előtL és 12-től 2-i,g szokta bevásárolni szűk-Különös történet egy különös leányról. Irta Sásdi Sándor. Ivét asszony ballagott az erdei úton. — A fenyvesnél kell fölkanyarodni — mondta a piroskendős. A másik a maradék kenyeret tette a szájába. Hangja a mohó rágásban alig értődött. — A Varjú-kútnál terem az igazi keserűgomba. Meg a kékhátú is, meg a szegfű-gomba... Sietve lépdeltek. Lábuk alatt már a fenyőfák lehullott tűlevele ropogott. Tisztáshoz értek. A jószagú hűvösség után itt szinte perzselt a bő, aranykévékben ömlő napsugár. Már neki akartak vágni a fölfelé kanyarodó útnak, amikor a piros­kendős elkiáltotta magát: — Jézusom... A falat elakadt a másiknak a torkán, lábát már futásra igazította. — Csak nem az erdész? — Nem ám! Hanem idenézz... Ivét lépésnyire tőlük, a galagonyabokor tenyér­nyi árnyékában, fehérrel kivarrott égszínkék sely­men gömbölyű arcú, mezítelen combéi kisgyerek szúnyókált. Pelyhedző fején aranysárga pille ült, mintha vigyázná álmát. Háromnegyedéves lehe­teti legfeljebb. Ezt a kenyeret majszoló állapí­totta meg, a piroskendős meg a selyemre tűzött cédulát silabizálla: Meg van keresztelve. Zsuzsanna-Mária a ne­ve. A jó emberek kegyébe ajánljuk.« Persze, a gombaszedésből ezen a napon nem lett semmi. Üresen lóbálódzott karjukon a kosár. A keserű-, a kékhátú-, meg a szegfügomba he­lyei! a furcsa leletet vitték, egyenest a bíróházba. Félóra se telt belé, végigfutotta a nagy újság a falut. Piroska, aki a kis falu egyetlen úri házában az uradalmi jószágkormányzóéknál szolgált, élesz­tőt vitt a másnapi kenyérsütéshez és lelkendezve mesélte asszonyának a különös történetet. Gergelyné, a szőkehajéi, nagykontyú asszony letette kezéből a horgolást, aztán ment kifelé. Az ajtóból visszafordult. — Amíg visszajövök, Piroska, verje föl a nagy­ságos úr uzsonnakávéjára a tejszínhabot. Sietős léptekkel ment végig a park kavicsos ut­ján. Hajszolta a kíváncsiság. Látni akarta a kü­lönös körülmények között talált gyereket. Cézár, a farkaskutya nyomába szegődött, kisérte a falu­ba vivő úton, amely poros voll és a mellette el­húzódó árokban kacsák lubickoltak. Fehérre meszelt ház falára tábla volt kiszö­­gelve: »Községi bíró . Benyitotta a léckapiít. A szoba tömve volt asszonyokkal, gyerekekkel. A bíróné, akii a tavasz óta ismert, amikor nagy­virágú viaszk-muskátli búj tusokat kapott tőle, ke­servesen síró gyereket babusgatott karján. — Hallgass, picikém, hallgass... A gyerek azonban annál keservesebben foly­tatta. Nagy könnycseppek gurultak végig göm­bölyű képén és beleivódtak finom, nyersselyem ingébe. Gergelvnének előzékenyen utat engedtek és ahogy odaállt kíváncsian a' rívó apróság elé, egy­szeriben megálltak a fürgén perdülő könnyek. A kövér arcon, mint zivatar után a naposán ki­nyíló ég, friss mosoly derengett és a két csöpp­nyi kéz repdeső örömmel nyúlt a szőkehajéi asz­­szony felé. Gergelyné szíve tájékán langyos me­legség fakadozott. Csodálatos meghatottságot ér­zeti és mintha valami idegen erő igazítaná kar­ját, mohón nyúlt a gyerek felé. Magához szorí­totta a csöppnyi kis testet és mintha valami hir­telen kerekedett csoda révén régi álma vált volna valóra, könnyesre fényesedet! szemmel nézett az ég felé. — Köszönöm neked, jó Istenem__ Negyedóra múlva, karján a mély álomban lé­lekző gyerekkel, benyitott az ura irodájába. — Nem zavarlak, Imre? Kész az uzsonna? Rögtön aranyom, csak a bánokpusztai bérleti szerződést átfutom még... Ebben a pillanatban nyöszörögni kezdett a gye­rek és Imre meglepetten ütötte fel fejét. Nézte kerekre tágult szemmel a lehémytszemű aprósá­got és a szó alig verődött ki a száján. Ilona, kérlek, mi ez? Hogy kerüli hozzád? — Egészen furcsa körülmények között. — Nem értelek, Ilona. Az asszony óvatos kézzel egy legyet hajszolt el a selymes bajjal keretezett homlokról. Pszt, lassabban, mert felébred szegénykém. Nézd, milyen édesen alszik. Imre letette a bánokpusztai szerződést és a gyerek fölé hajolt. A hangja suttogóvá vált: — Mosolyog ... — Azt mondják, ilyenkor angyalokról álmod­nak ... ]]hiszem, de végtére mégis érdekelne... — Rövid mese. A fenyvesi út mellett találták a gombát szedő parasztasszonyok. Zsuzsanna- Mária a neve. Fn Zsuskának hívnám... ha te is úgy akarnád... ha beleegyezel, hogy nálunk ma­radjon. Zsuska kerek kis arcán gödrösen bujkált a mosoly. Úgy látszik, biztos volt a dolgában.

Next

/
Thumbnails
Contents