Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)

1933-09-13 / 73. szám

4. oída! »KOMÁROMI LAPOK« 1933. szeptember 13. bármikor is egy marék havat kérni a her­cegtől. De éppen ez a lényege a hagyo­mánynak. Argyll herceg, s a többi Cam­­bellek házánál mindig akad egy marék hó, bár több évszázad óta nem volt rá szükség. De tartják a hagyományt, mert. büszkén hordják ellenértékűt Dim Stuff­­nage kapitánya címet. — Igen, — mondtam — sokat hallottam már róla, milyen különös közjogi címe­ket hordanak angol emberek. —- Emberek? Olykor állatok is. Van egy skót ezred, amelynek ezredtulajdonosa egy mindenkori bakkecske. — Micsoda? — Bakkecske. Hogy miért, azt nem tu­dom. Talán valami címertani eredete van a dolognak. Tényvaló, hogy ha.ez a bi­zonyos ezred felvonul, egy bakkecske ha­lad előtte. S az ezredes, ha elmegy a bak­kecske mellett, katonai tisztelettel köteles a bakkecskének szalutálni. De ezen nem nevet senki, s az ezredes maga is roppant komolyan csinálja. Ez a hagyomány. Hon­nan is jutottunk ide? — Onnan, hogy nagyon meleg van.- Csakugyan roppant meleg van. Inni kellene valami hideget. Szomjasak voltunk és melegünk volt; ittunk valami hideget. Azt hiszem, ez egyik legrégibb hagyománya az emberi­ségnek. II. Zs. HÍREK — Városi közgyűlés. Komárom város községi képviselőtestülete, szept. 14-én, csütörtökön délután 5 órakor rendes köz­gyűlést tart: — A gödöllői dzsenbori a mo­ziban. Az augusztusban Gödöllőn le­zajlott 1933-ik évi világdzsenborit a túlsó komáromi moziban bemutatják ma, szerdán és holnap csütörtökön 6 és fél 9 órai kezdettel. D. u. 3 órakor diákelőadás. Ezenkívül színre kerül a Paradicsom madár című hangos film is. — Az akadémikusok közgyűlése. A Komáromi Magyar Akadémikusok Egyesülete f. hó 18-án, hétfőn d. á. 5 órakor tartja lisztujitó közgyűlését a Kultúrpalotában. A tagok minél na­gyobb számú megjelenését kéri a Vá­lasztmány. — Gyász. Mint őszinte részvéttel ér­tesülünk, Bajkay Irén, volt magántiszt­viselő, életének 33. évében, szeptember 11-én rövid szenvedés után váratlanul elhunyt, mélységes gyászba bontván szeretteit. A felejthetetlen emlékű jó leánynak és testvérnek kihűlt porait szeptember 13-án, szerdán délután 4 órakor fogják a helybeli róm. kalh. temető ravatalozójából örök nyugalomra helyezni. Elhunytát édesanyja, özv. Bajkay Jáaosné, fivérei, nővérei sirat­ják. Legyen csendes álma. — HELYETTESÍTÉSEK a községi elemi iskolánál. A komáromi községi iskolaszék Szijj Ferenc dr. nyug. pol­­polgármeslcr elnöklete alalt szeptem­ber llré'n tartott ülésében intézkedett a községi elemi népiskolánál szabad­ságon levő két tanerő helyettesítésé­ről. Az iskolaszék tudomásul vette azoii elnöki intézkedést, amely szerint Waldl\auser Hugót megbízta a beteg­­szabadságon levő Freystadtl László elemi iskolai tanító állandó helyet­tesítésével. Az ideiglenesen nyugdíja­zott Telkes Miksá'né állandó helyet­tesítőjévé pedig az iskolaszék 30 sza­vazattal ismét Tóth Julianna oki. ta­nítót választotta meg a folyó tanévre. — A Kalh. Legényegylet rendezöbizoll­­sági gyűlése. A helybeli Kath. Legényegy­let hosszal)!) nyári szünet után f. hó 8-án este tartotta első rendezőbizottsági gyűlé­sét Nemesik Valter vezető tanár elnöklete mellett. A gyűlés főcélja az egyesület őszi programmjának megbeszélése volt. Többek közötL elhatározták, hogy az egyesület ezidén is megtarlja hagyományos szüreti mulatságát a bevonuló egyleti ifjak bú­csúztatásával egybekötve. Felújítják to­vábbá a közkedveltségnek örvendő kacagó délutánokat, de ezen kívül egy nagyobb darab előadása is lervbe van véve. Elha­tározta továbbá a rendezőbizottság azt is ,hogv az ősz folyamán egy hat hétig tartó ú. n. szabadegyetemei rendez, me­lyen a legkiválóbb szónokok és szakértők tartanának előadást közhasznú és időszerű dolgokról. Még néhány folyó ügy letár­­gvalása illán az elnök a gyűlést berckesz­­tette. Ki akarta a háborút? Grey, az angolok »háborús külügy­minisztere« meghall s halálával újra, mini már annyiszor, — felmerült a háborús felelősség kérdése. Kiderült — hiteles angol források jelentették —, hogy Grey sem akar­ta a háborút. A brit birodalom mun­kás külügyminisztere éppenúgy utál­ta a vérrel elintézett problémákat, mint sok millió alattvalója György ki­rálynak, mint ahogyan utálták a fran­ciák, a németek, a szerbek és a tö­rökök. A háború lázas, lüktető, lel­kes évei után, az ötödik esztendőtől kezdve hirtelen vizsgálni kezdték a háborús felelősséget s az a cseppet sem csodálatos tény derült ki, hogy a háborút végeredményben senki nem akarta, nem akarták a tábornokok, nem akarták a külij^yminiszterek, a nagykövetek fázlak tőle, a népek is­mét csak nem óhajtották: valójában kinek a bűne akkor a háború, ki akarta tulajdonképen, ha most min­denki a kezét mossa utána? A közvélemény tudatában ott lap­pangott a gyanú, hogy hátha Grey is akarta, meg a német császár és Clemenceau, meg a többiek... A »hi­teles források azonban egyre buzog­nak s minden jelentős férfin halála uhui kiderítik, hogy az illető soha nem akarta a háborút. Legelőször a szerencsétlen végű orosz cárról jelen­tették halála után, hogy ellene volt minden vérontásnak s tábornokai csak belekényszerítették a dologba. Nem­sokára rá napnál fényesebben derült ki, hogy Ferenc József is húzódott az eszmétől, amig »mindent meggon­dolt és megfontolt«, a török szultán­ról. nem is beszélünk, ő szegény úgy keveredd t a folytonos háborúkba, hogy már azt sem tudta, mikor kez­dődött az egyik s mikor végződött a másik, hogy Jaurés nem akarta, az bizonyos, hiszen a lelkesedés nem öl­te volna meg a háború kitörésének napján, hogy a spanyol király sem akarta, az is valószínű: angol felesége, német anyja, ingadozó trónja s a ke­csegtető szép kereset között volt mit féltenie. Milyen sokára derült ki azon­ban, hogy Tisza István, aki pedig iga­A II. forduló több meglepetést hozott. A' KEC fölényesen végzett ellenfelével, a Pár­kányi TE lehengerelte a GSE-t, a favorit IKC kikapott Vágselyén. Az LTE—ÉSE derbymeccs döntetlenül végződött. A második osztályban győzött a KMTE, E-Rapid és a Köbölkút i AC. A mérkőzésről az alábbi tudósításban számolunk be. A ráckerli pályán eddig ritkán látott óriási közönséget vonzott ki a hármas bajnoki mérkőzés. A sok néző bizonyára nem is csalódott: szellőnél szélit) akci­ókban gyönyörködhetett, mesteri gólokat láthatott," izgalmas pillanatokban, léleg­zetvisszafojtva figyelhette a labda sors­döntő útját. — Okos gondolat volt a há­rom mérkőzés együttes lebonyolítására: be bizonyosodott, nogy van futballközönség, csak esemény kell, amely kimozdítsa kö­zönyösségéből. A vasárnapi eset reményt nyújthat arra, hogy a jövőben még nö­vekedni fog ez a tábor. A Diószegi SE nem volt komoly ellenfele a KFC-nek. A legnagyobb érdeklődés a KFC első hazai szereplése felé irányult. Negyed öt van már, amikor udvarias taps kíséreté­ben pályára fut zöld-fehér ujjasban a diószegi csapat, nyomában a lila-fehér gárda. Koháry sípjelére Diószeg választ, á KFC nappal szemben indít — rögtön veszélyes támadást, de az ellenfél ügyesen elhárítja. A 4-ik percben villámgyors ak­ció cikkázik a pályán, Simon III Róth Palaczka a labda útja, utóbbi a tizen­egyes táján visszaadja Róthnak, aki kitör a két védő között és pompás lövéssel meg­szerzi a vezetést. Középkezdéskor a DSC rohamoz, s Ványa csak a tizenhatoson kívül tudja elfogni a labdát. Büntető jár érte, de a sorfal ment. Egymás után pe­reg az akció, a KFC-é azonban sokkal veszélyesebb. Különösen Rótli és Palaczka tarthatatlan. Az utóbbi gyönyörű kapufái rág, a visszapattanó labda az üresen álló zán, a leghatározottabban visszauta­sította a háborút és csak kényszerül­tén ment bele a véres játékba s meny­nyi vádat szórtak rá, amíg most szob­rát készítik a Dunaparton... Ki akarta a háborút? A német csá­szár, két hasáb fa fetvágása között, Doornban, élvezve megmérhetetlen, nyugdíjának gondnélküliségét, szintén úgy nyilatkozott, hogy ő bizony nem akarta s a marokkói jelenet csudán és tisztára félreértés volt a készülő ántánt részéről, nyilatkoztak és em­­lékiratoztak már az összes hajdani nagykövetek, diplomaták s táborno­kok. A kezeket ragyogóra mosni azon­ban lehetett-e a négy év alatt folyó vértől? Akik meghalnak, azokról a törté­nelem sorra ki fogja deríteni, hogy nem akarták a háborút. Lassankint kimúlik az a generáció, akinek keze a vérontásban benne volt s mire az új történelem könyveit írni fogják, si­mára lesz mosva valamennyi jelen­tékeny férfin becsülete, a háborút nem akarta senki... Senki nem akarta, az jött magától: a diplomácia boszorkánykonyháinak gőze eloszlik, a felelősség kérdését senki feszegetni nem fogja s a főfő ludasok majd a történelem megbo­csátó árnyékában szép szelíden vár­ják a feltámadást. Ki akarta hát a háborút? Talán a párizsi postames­ter, a moszkvai soff őr, a ceglédi ta­nító, a milánói sekrestyés, vagy a sztambuli cipőtisztító? Ki akarta, ki csinálta, ha nem a diplomaták? Akik most az ártatlanság fényében tündö­kölve írják mentegetőző emlékiratai­kat? A késői kor majd úgy tanulja a háború kitörését, mint ahogy a ma­gától gyúló. anyagok fizikáját tanulja: egyszercsak kigyult, fellobbant önma­gáié)!, senki keze a tűzfészekbe nem ért... A háború előkészítői fát vágnák, memoárokat írnak, vagy a kezüket mossák. A népek pedig rendre halnak. — szeptember 12. Tóth elé esik, aki ijedten a háló mellé küldi. A 18-ik percben Bende kapja a labdái, a kaputól húsz méterre szépen centcrez, Palaczka egyet fordul s máris megvan a második gól. A DSE nem adja 1 meg magát a sorsának, támadna is, de 'csatárai ügyetlenek. Most megint Palaczka ereszt meg félelmetes lövést, a kapus alig tudja kornerre öklözni. Majd egymás után kétszer is a kapufa ment. Róth és Simon II. a lövő. A 42-ik percben Pa­laczka erős lövését a kapus kiejti, s a lesipuskás Tóth háromra szaporítja az előnyt. Szünet után mintegy tizenöt percen ke­resztül mezőnyjáték folyik. Ez a mérkőzés egyetlen unalmas időszaka. Majd Benőé­nek alkalma volna újabb gólt szerezni: a félpályáról a kapu torkáig viszi a lab­dát, de olt élesen mellélő. A 25-ik perc végre újból eredményes. Tóthot a tizen­hatosnál fellökik, büntető jár érte, amit Róth csodaszép lövéssel értékesít. A DSE most már beletörődik sorsába, a KFC csatárok is kezdenek álmosodni. Úgy lát­szik, hogy már nem lesz több gól. Simon II. azonban megunja a csatárok lehetet­lenségét, az ellenfél kapujánál portyázik, amikor az egyik DSE játékos felrúgja. 11-es. Róth lába most is biztos. 5:0. l-’él perccel a befejezés előtt sikerül Kovácsnak a hatodik és egyszersmint az utolsó gólt berúgni. A KFC-ben Róth, Palaczka, Csizinnzia és kuszola a legjobbak. Amint előrelátható volt, a DSE legyő­zése nem okoz különösebb nehézséget. A mérkőzés nagy részében a KFC uralta a mezőnyt s a csatárok lábán szebbnél­­szebli gólók születtek. Egyénileg Rótli, Csizmazia és az első félidőben "különö­sen Palaczka hint ki. A legegyenletesebb játékot viszont Kuszola mutatta. Ványá­­uak nem volt sok dolga, Gallé néha bi­zonytalankodott. Simon It. és Simon III. a támadásból nem vette ki a részét. Elől S»P«Q«R>T Idehaza fölényesen győzött a KFC, KMTE és az E. Rapid. KFC—Diószegi SE 6:0 (3:0). Saját tudósítónktól. a két szélső közül Kovács volt a jobbik de még ő is messze van a formájától. Tóth még nem heverte ki a sérülést, na­gyon sokat rontott. A DSE előre számolt a vereséggel, ezért a védekezésre rendezkedve be, elől csak négy csatárt hagyott. A taktika nem vált be: hátul a gólokat nem tudták megaka­­lyozni, elől a csatárok nem tudlak mit kezdeni a labdával. Jó volt időnként a centerhalf és a cen­ter. Koháry játékvezetése mintaszerű volt. KMTE—KFC II :t:U (1:0). A KFC tartalékcsapata csak egy fél­időn keresztül bírta az iramot és az erős játékot. A KMTE játékosai túlságosan komolyan vették a meccset, a bíró viszont minden durvaságot elnézett. Molnár cen­terhalf rögtön kezdéskor megsérült, ettől kezdve csak statisztált, majd végleg ki­állt. A 10 emberre olvadt KFC 11 nem tudta megakadályozni a lendületes KMTE győzelmét. Góllövők: Krajczár (2) és Pálfy. F'ischof bíró a mezőny leggyengébb em­bere volt. E.-RapJd—Nagymegyeri SC 3:1 (3:1). A gólokon Tóth (2), Messinger (2 )és Dobis II. osztozkodtak. Az NSC becsület­­gólját tizenegyesből Tersztvánszky sze­rezte. Horváth bíró erélyes és körültekintő. _____________________ (-•) »$ — Az orsz. keresztényszocialista párt komáromi körzetének titkársága új he­lyiségbe költözött. Komáromban az égsz körzet részére újból felállított állandó titkári hivatal a Vármegye ucca 24. szánni ház I. em. helyiségbe költözött, hol az egész körzet részére minden hétköznapon d .e. 8—12-ig és d. u. 5—7-ig tarl hivatalos órákat. Hivatalos távolléte alatt a hiva­tal ajtaján mindenkor jelezve lesz vissza­érkezésének ideje. — Fizessen nagysád másodszor. A De­borah zsidó leányegyesület által szomba­ton nagy sikerrel előadott Fizessen nagy­sád c. zenés vígjátékot a jeles műkedvelő gárda most csütörtökön este 8 órakor megismétli a Litovel színháztermében. — Újból megkezdődik a torna a Mak­kábiában. A Makkábia zsidó tornaegylet lornakurzusait a nyári szünet után szep­tember 11-én hétfőn a leánypolgári tor­natermében az alanti beosztás szerint újból megkezdi. Fiúk hétfőn és szerdán 6 12 évig este 6-tól 7-ig, 12—17 évig este 7-től 8-ig, 17 éven felül 8-tól 9-ig. A kur­zusokon svéd és szertornát tanítanak. Tor­­naoktatók: Török László és Waldhauser István. Lányok kedden s csütörtökön 5—7 évig 5-től 6-ig, 8—13 évig 5-től 6-ig, 14—17 évig 6-tól 7-ig, 17 éven felüliek fél 8-tól fél 9 óráig. A leányok gimnasztikát és ritmikát tanulnak. Tanít: Stein Ili és Grünhut Lily. — Beiratások az első hét tornaóráin a tornateremben. — Mértek utáni Princess­­fűzők, haskötők, melltartók fővárosi kivitelben Elbert dl vatáruházában, Nádor u. 19. — Francia humor. Duval úr telefonál: —Maga aljas csirkefogó, gazember, alá­való, disznó himpellér... Halló, központ! Ne bontson szét! Beszélgetünk! Törvénykezés (§) Kétheti fogház az engedély nélküli rádióért. Matus Mihály és Matus Vince ebedi lakosokat azzal vádolta az ügyész­ség, hogy engedély nélkül tartottak laká­sukon rádiókészüléket. Matus Mihály any­­nyit beismert, hogy rádióalkatrészek vol­tak a lakásán, de nem tudta, hogy azokat is lie kell hivataloasn jelentenie. Matus Mihályra nem bizonyosodott rá a bűnös­ség. de fiát, Matus Vincét a bíróság el­ítélte tizennégy napra. (§) Felmenletlék a heves udvardi le­gényt. Hatósági közeg elleni erőszakkal, súlyos teslisértéssel és idegen vagyon ron­gálásával vádolta az államügyészség Vad­kerti András udvardi lakost, aki a váll szerint az ógyallai sorozáson igen heves módon viselkedett s mikor a csendőrök ki akarták a sorozási teremből nyomni a betolakodókat, pártjukra állott s Bakos Rudolf csendőrhadnagyot úgy vágta fejbe, hogy a sisakja betört, s a hadnagyot két hétig ápolták. A terhelt tagadott, bizonyí­tani tettét nem tudták s a vád alól fel­mentette őt a bíróság. (§) Uj bizonyítást rendelt el a bíróság a lévai bolli sikkasztás ügyben. Beck Sa­lamon lévai kereskedő ügyét tárgyalta a kerületi bíróság. Beck ellen az volt a vád, hogy egy cipőgyár lévai fióküzletében, mint üzletvezető tizenhétezer koronát sik­kasztott. A terhelt ezzel szemben nem érzi magát bűnösnek, mert az összeggel el­számolt. A felolvasott iratok alapján nem lehetett tisztázni a kérdést és a bíróság uj bizonyítást rendelt el ezügyben.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents