Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)
1933-09-09 / 72. szám
2. oldal »KOMÁROMI LAPOK« 1933. szeptember 9. Raus cherné kozmetikai intézete Komárom, Deák Ferenc*«!. 1. Telefon 176. Egyéni rendszerű arc-, bőr- és szépségápolás. Hajszálak végleges eltávolítása. Mindennemű szépséghibák szakszerű kezelése Quarz besugárzásba Összes modern kozmetikai eljárások Telefon 176. Díjtalan tanácsadás. Telefon 176. Gidró Bonifác komáromi bencés főgimnáziumi igazgató most töltötte be negyvenéves tanári működését. Komárom, szeptember 8. Listy értesülése szerint a parlament évadnyitó ülését csak október 15-ike után hívják össze. Amint cseh ellenzéki oldalon hangoztatják, a közönség elvárja, hogy a nemzetgyűlés ilyen válságos időben haladéktalanul munkába kezdjen, a koalíciós vezetők azonban nem merik összehívni a parlamentet, ezért egyelőre a parlamenti bizottságok mozgásbahozásával akarják a politikai munka látszatát kelteni. Hivatalos jelentés szerint eddig csak a takarékossági bizottságot hívták össze szeptember 12.-ére. Munkanélküliek statisztikája augusztus hóról. A hivatalos statisztika szerint a csehszlovák köztársaság területén augusztus hó végén 621.000 munkanélkülit tartottak nyilván. A július hóban közreadott kimutatás szerint 18.760 személlyel csökkent a munkanélküliek száma aug. hóban. A mull év szeptember 1-én 486.000 munkanélkülit mutattak ki hivatalosan. Persze a hivatalos kimutatásban nem foglaltainak tenne azok a munkanélküliek, akik nem tartoznak a szervezetekhez, pedig azoknak a száma legalább is ugyanannyit tesz ki, mint a hivatalosan nyilvántartott munkanélkülieké. Hlinka is megszólal a nyitrai ünnepélyen történt szerepléséről. A pilzeni Nová Dóba c. lap legutóbbi számában megjelent a nyitrai Pribina ünnep hiteles leírása, amely azt jelenti, hogy Hlinkát Haláchy járásfőnök utján maga Malypetr hívta meg a szónoki emelvényhez. A csehszlovák sajtóiroda azt a tényt megcáfolta azzal, hogy ez a jelentés nem felel meg a valóságnak. A Polední List szerkesztősége kérdést intézett Hlinkához, hogy mi igaz a Nová Dóba félhivatalos cáfolattal kisért közléséből, mire Hlinka a következőket mondotta: — Amikor a menet a szónoki emelvényhez közeledett, valóban jelentkezett nálam két ur. Az egyik Haláchy járásfőnök volt, a másikat név szerint nem ismerem. Jól megtermett, magas férfi volt, akit valami cukorgyári vagy betegbiztosító pénztári hivatalnoknak néztem. Szokolinget viselt. Az urak bizonyára tudni fogják, hogy ki volt az illető. A két ur fölszólított, hogy föltétlenül menjek beszélni az emelvényről és hogy a miniszterelnök ur hiv engem. Ezt valamennyi néppárti törvényhozó hallotta, nevezetesen Buday és Krcsméry szenátorok is. Azt tanácsolták, hogy maradjak velük, de a tömeg máris elragadott, valaki a levegőbe emelt s a tribün felé vittek. Ott maguk Hodzsa és Dérer miniszterek segítettek föl a tribünre. Amikor a tömeg azt kezdte kiáltozni, hogy „Halljuk Hlinkát!“ — akkor már senkit sem kérdeztem, hanem beszéltem. Az urak pedig ültek és hallgattak. üivaeei ét terieim a legjobb nagyar lapét t Komáromi Lapokat A szloveuszkói magyar kulturéletnek egyik munkás és feltűnés nélkül dolgozó vezető egyénisége, Gidró Bonifác. Szent Benedek-rendi házfőnök, a komáromi katolikus főgimnázium igazgatója, most töltötte be érdemdús tanári működésének negyvenedik évfordulóját. Ezrekre megy azoknak a tanítványoknak száma, akik tőle a tudományok tudományát, a matematikát és a fizikát tanulták és ma is a hála és szeretet nemes érzéseivel gondolnak reá. Komáromban 33 év óla működik, ahol igy életének legszebb munkáséveit töltötte el és e város kulturális életében vezető szerepet biztosított magának. Gidró Bonifác István 1869 augusztus 20-án született Karcfalván, Csikvármegyében ősrégi székely nemes-családból. Iskoláit a Somlyói, részben a győri főgimnáziumban végezte és 1888. évben belépett a Sz. Benedek-rendbe. ahol 1893 július 3-án, ezelőtt negyven évvel áldozó pappá szentelték. Teológiai tanulmányaival párhuzamosan végezte el Budapesten a tudományegyetemen bölcsészeti tanulmányait is, hol a nagynevű és az egész világon elismert nevű Eötvös Lóránd professzornak volt a tanítványa. A tanári vizsgát szép eredménnyel lelővén, első tanári állomása Győr volt, ahol 1893—1894. iskolai évben működött, rendi főnöksége onnét Esztergomba helyezte, ahol hat évet töltött (1891—1900). 1900-ban, a századfordulón került Komáromba, ahol azóta tevékenykedik, harminchárom esztendő óta, mint tanár. 1921-től kezdve, mint főgimnáziumi igazgató és 1923. év óta, mint az itteni rend főnöke. Gidró Bonifác, mint matematikaprofesszor a szigorú, de emellett jószívű pedagógusok mintaképe volt egész működése alatt és a vezetése alatt felnőtt ifjúság tudja legjobban értékelni, hogy mindenkor melegszívű barátja voll. A komáromi kisebbségi, magyar tanítási nyelvű gimnázium az ö lelkiismeretes működése alatt érkezeit el most teljesítménye tetőzéséhez: a most kezdődő iskolai évben 650 tanuló iratkozott be, ezek közül azok, akiknek a lanintézet helyet adni már képtelen volt, magántanulók. Hogy Komárom valóságos iskolavárossá fejlődött és példaképül szolgáló diák jóléti intézmények működnek benne, abban Gidró Bonifácnak is nagy érdemei vannak. A Diáksegítő Egyesületnek 12 év óta ügyvezető igazgatója és ez alatt az idő alatt fényes teljesítményekre tekinthet vissza. Tanintézetében példás rendet tart, tanítványait szeretettel fegyelmezi és így nem csoda, hogy a komáromi főgimnázium a legjobb hírű középiskolák sorába tartozik. Gidró Bonifác a komáromi társadalom köréten általános tiszteletnek és megbecsülésnek örvend és abban vezető szerepet tölt be. A háború előtti években tagja volt a város törvényhatósági bizottságának, ma a magyar könyvtártanács elnöki tisztét tölti te. A .Tókai egyesületnek társelnöke és a SzMKE ügyvezető, országos alelnöke. A komáromi r. kai. aulonóm egyházközségben annak iskolaszékében tevékeny szerepel visz és annak egyházi alelnöke, a Komáromi Kaszinónak pedig egyik legrégibb választmányi lag ja. Tisztelői sorába tartoznak Szlovenszkó magyar közéletének mindazok a tagjai, akik időnként Komáromban megfordultak és vele megismerkedtek.1 Munkás életének e nevezetességét örömmel veszi tudomásul úgy tanítványainak hatalmas serege, mint tisztelői és barátai, akik tenne egyenes jellemet, értékes egyéniséget és nagy élettapasztalatokat becsülhetnek. — Heko gyermekkocsi, gyermekkeréhpár, nyugágy, Tefra baba kelengye legolcsóbban ELBERT-nél. Lukács házasodik. Irta Csathó Kálmán. Vagy tíz esztendeje történt, hogy nyaralásból hazafeléjével. a vonat folyosóján elém állt egy fiatalember; — Nem ismersz meg, bátyám? No nézd, — mondom. — Hiszen le Lukács vagy! Káringécz Lukács... A Bogdán bácsi fia! Gyere már, hadd beszélek veled! Az apja ugyanis jó emterem volt, mondhatnám atyai barátom. De ez a Lukács annakidején még gyerek volt hozzámképest, később meg, bőgj" felcseperedetl, nem laktunk egy városban, úgy hogy addig, amig ott a vonaton össze nem találkoztunk, jóformán nem is beszéltünk egymással. Beüli hozzám az üres szakaszba és miután elparentáltuk az édesapját, aki egy félévvel azelőtt hall meg, megkérdeztem tőle: — Hát te hol élsz? Mii csinálsz? Miféle pályán vagy? — Ügyvéd volnék, — felelte. — De bizony abban a kis városban annyi az ügyvéd, hogy rám már alig jut kliens. Ráfizetek. — A birtokból? — kérdeztem. Mert tudtam, hogy az öreg hagyott rá vagy háromezer holdat. Savanyúan bólintott: — A birtokból! Igen. De arra is rá kell fizetni. Mert alig hoz valamit. Az a baj, hogy nem értek a gazdálkodáshoz. Rá vagyok utalva a gazdatisztemre, az pedig nem arra való ember. — Hát miért nem keresel másikat? — kérdeztem. Hiszen keresek, de nem találok megfelelőt. Nem tudsz véletlenül ajánlani valakit?- Dehogy tudok, feleltem. — Éppen a napokban fordult hozzám az öcsém is hasonló kérdéssel. Az is szeretné a tisztjét kicserélni, mert rájött, hogy a mostani lop. — Hogy mondtad? — kérdezte hirtelen felélénkülve. — Lop? Lop a Lisztje? És el akarja küldeni? Biztos, hog\r el akarja küldeni? Hát persze! Ha egyszer lop! Bebizonyosodott róla, hogy a haszonnak legalább a felét zsebreteszi. Hát ilyen embert csak nem tarthat ott?... Lukács gondolkozott egy pillanatig: Ki az öcséd és hol lakik? —. kérdezte.. — "Meg akarod tőle tudakolni, hogyan jött rá a dologra? Összehozhatlak vele, ő majd elmondja neked. Nagyon tanulságos az eset, mert azóta, hogy észrevette az ipsének a kis ravaszságait, -vigyáz a körméi'e, de azóta meg amerikázik a gazemter és nincs semmi jövedelem ... — Hát persze, -r- bólintott hevesen. Ez az éppen! Ilyet nem szabad csinálni... Az ember így maga alalt vágja el a fát. Ezért akarom én is kidobni az enyémet. — A tied is lop? — kérdeztem. Hiszen, ha lopna! Az á baj éppen, hogy megelégszik a fizetésével. Lehetetlen tovább tartanom. Kezdtem a dolgot nem érteni. — Mit beszélsz? Az a baj, hogy megelégszik a fizetésével? — Az hát! Ezért nincs jövedelem. Ha lopna, gondoskodnék róla, hogy legyen miből! Elhültem. — Csak nem akarod azt mondani, hogy... — De bizony, azt akarom! Sőt mondom is! — felelte. — Éppen ebbeu fő a fejem, hogy olyan tisztet fogadjak, aki szeret lopni. Az majd felvirágoztatja a gazdaságot, hogy maga is szerezhessen mellette!-Na de, Lukács fiam! Egy tolvajt csak nem fogsz odafogadni? Hiszen csak akad talán ügyes ember a becsületesek között is, aki... — Nem, nem! Én nem kísérletezem most már tovább! Ami biztos, az biztos! Én ezentúl csak tolvajt tartok. Nem bánom, ha akár a fele jövedelmemet ellopja, csak jusson valami nekem is. Jó vicc! — nevettem. Amellett eredeti... Ha így gondolkozol, meg is fogadhatnád az öcsém tisztjét. Elővette a jegyzőkönyvéi és egy ceruzát: — Meg is fogadom, ha arra való. Diktáld, csak a címet... "Ugyan eredj már! -- hahotáztam, de hirtelen észbekaptam:. — Vagy úgy? Értem már. Azért akarod felírni, hogy meg ne fogadd, ha véletlenül jelentkezik nálad... Hát persze! Mikulicsnak hívják és Bélayáron van jelenleg állásban Gyuri öcsémnél. — És azl mondod, ügyes ember? — kérdezte, mialatt felírta a neveket. — Egyébként ügyes volna! Legalább is az volt, amíg az öcsém szigorúbb ellenőrzés alá nem fogta. — Nagy családja van? — Csak egy kis leánya. — Mekkora? — Olyan tízéves forma lehet... — Érdekes! — mondta Lukács elgondolkozva, és eltette a noteszt. — Egyetlen leánya van csak... És csinos? Kicsoda? Ő. vagy a leánya? — A leánya! Hát persze, hogy a leánya, bátyám! — Mondom, hogy még csak tízéves. De mit érdekel az téged, ha csinos, ha nem? — Mikulics ... Mikulics ... Hm ... — lóháttá a fejét, anélkül, hogy arra feleli volna, amit mondtam. — Igazán örülök, bátyám, hogy találkoztam veled. Végtelenül örülök. Szegény apám nagyon szeretett téged és... Ráterelődölt a szó ismét az öreg úrra, elemlegettük a szegénynek sok jó tulajdonságát és mégtöbb furcsa, de kedves bogarát, amivel még akkor sem készültünk el, mikor megérkeztünk oda, ahol Lukácsnak ál kellett szállni a helyiérdekűre. Elbúcsúzott, vette a holmiját, de az ajtóból még visszafordult:
