Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)

1933-07-05 / 53. szám

1933. július 5. »KOMAROMI LAEOKt 5. oldal. VIDÁM TÖRTÉNETBE Ezek a történetek mind valódiak. INem jelentékenyek, de mulatságosak. Egyszerűek, kedvesek, derűsek és már csak azért is érdemesek a feljegyzés­re. Szereplőik, hőseik az író és mű­vészvilág ismert alakjai, akiknek ne­vét ha nem is fedjük fel, bizonyára sokan lesznek, akik így is felisme­rik őket. Az első eset hőse a könnyelmű­ségéről ismert író, aki arról híres, hogy nem tud a pénzzel bánni. Az­előtt mindig nyakig úszott az adós­ságban, de mostanában sok pénzre telt szert. Jobbról-balról dőlt hozzá a pénz, anélkül, hogy őt ez a leg­kevésbé is megváltoztatta volna. Nem­régiben egy barátja járt nála, aki ijedten látta, hogy a százasok és ez­resek ott hevernek összegyűrve az íróasztal fiókjában. — Mennyi pénzed van? — kérdezte. — Bizony nem tudom, sohasem szá. moltam. — No várj, majd én megszámolom és rendbehozom a pénzedet. Ezzel a jóbarát már oda is ült az íróasztalhoz, az összegyűrt papírpénzt kisimítgatta, rendbetette, összeszámol­ta és végül boldogan jelentette: — Tizenkétezer pengőd van, bará­tom! — Ejnye, éppen ennyi az adóssá­gom, — szólt vissza a bohémtermé­szetű író. — Nohát akkor fizesd ki az adós­ságod ! Az író elnevette magát: — Nem vagyok bolond, hiszen ak­kor nem lesz se pénzem, se adóssá­gom! * Ez a történet még a háborúból való és három szereplője van. A vi­lághírű magyar író, egy kitűnő újság­író és egy orosz hadifogoly. A Keleti pályaudvaron játszódott le az eset, a háború elején, mikor először hoz­tak ide orosz foglyokat. Az író és az újságíró kimentek a pályaudvarra, hogy megnézzék a nagy eseményt. Mi­kor a foglyokat hozó vonat megérke­zett és a foglyok kiszálltak, a kiván­csiak százai vették körül őket, ciga­rettát, ennivalót adtak nekik. A mi történetünk hőseinek feltűnt, hogy az egyik fogoly hangosan zokog. Az újságíró odalépett hozzá, — ki­csit tudott oroszul — és megkérdezte, miért sír. A fogoly zokogva azt fe­lelte, nagyon fél, mert azt hallotta, hogy a magyarok a foglyokat nem tartják el, hanem egyszerűen agyon­lövik. — Ugyan-ugyan! Ebből egy szó sem igaz. Ne féljen, — vigasztalta a fog­lyot az író és barátságosan megve­regette a vállát. A fogoly erre még keservesebben kezdett sírni, az újság­író pedig tovább vigasztalta és jóindu­lata jeléül tovább veregette a vállát. Még kétségbeesettebb zokogás volt a felelet és mennél inkább vigasztalta a foglyot az újságíró, mennél többször veregette a vállát, az orosz annál ke­servesebben jajgatott. Az újságíró nem értette a dolgot és faggatni kezdte a foglyot, miért sír egyre jobban. — Azért — felelte a fogoly —, mert ön állandóan a vállamon levő fájó sebemet ütögeti. * Egy másik kiváló írónkkal történt nemrégiben, hogy a kiadója, akivel jóbarátságban van, felszólította, írjon számára sürgősen egy regényt. — Nézd, barátom, — válaszolt az író — nem írok, mert anyagilag nem találom meg a számításaimat. Inkább színdarabot írok, mert ezzel sokkal több pénzt tudok keresni. A kiadó erre elkezdett olyan hono­ráriumokat ígérni, amilyeneket nem igen fizetett még, az író azonban nem állt kötélnek. Csak úgy röpködtek a levegőben az ezresek, de az író még mindig nem-mel felelt. Végül is a kiadó elkeseredetten megszólalt: — Hát tudod mit, annyit fizetek a regényért, amennyit te kérsz. — Annyiért én nem írok! — felelte az író. * Ugyanezzel az íróval történt és ép­pen az előbb említett kiadó üzlete előtt az alábbi kedves történet. A világhírű író kilépett az üzletből és be akart szállni a ház előtt várakozó gyönyörű, új autójába. Ebben a pil­lanatban észrevette égjük írótársát, aki híres arról, milyen rosszmájú és fő­ként, mennyire nem szereti azokat, akiknek jól megy a soruk. Az író nem akart vele találkozni és főként nem akart előtte beszállni az autó­jába. Kapta magát, hirtelen megfor­dult és úgy tett, mintha elmélyedve nézné a kirakatban lévő könyveket. Valójában persze egy pillantást sem vetett a könyvekre, hanem azt leste, elhaladl-e már mögötte a másik. Két­­három pillanat múlva odaért a rossz­májú és hátulról is felismerte a hi­res írót, akit persze megszólított: — Szervusz, mit csinálsz itt? — Hát kérlek szépen... tudod... nézegetem a könyveket... — felel­te zavarodottan az író. A rosszmájú a kirakatra pillantott és kajánul mosolygott: — No, te is hiú ember lehetsz, itt állsz és bámulod a saját könyveidet! Az író most nézte csak meg a ki­rakat könyveit és megdöbbenve kon­statálta, hogy a saját műveiből össze­állított kirakatra bámult. H. E. S«P*0*R«T A MFC két gyönyörű győzelmet aratott. KFG—FG Vrútky 4:2 (1:0). RFC—SK Tapolcsány 2:1 (1:1). Kevés bizalom kisérte itthoni sport­körökben a KFC két napos túráját. Nemcsak azért, mert az utóbbi időben igen váltakozó formát mutatott a csa­pat, hanem mert ellenfelei a legjobb szlovák csapatok közül kerültek ki, akik ellen már a döntetlen elérése is százszázalékos sikert jelent. A KFC fényesen rácáfolt az aggodalomra: mind­két napon fölényesen, legszebb napjaira emlékeztető stílusban játszva legyőzte otthonában a vendéglátóit s ezzel is­mét visszaszerezte az idegenben már kissé megtépázott KFC-nimbuszt. Az a tizenhárom komáromi futballista, aki részese volt a két remek győzelem ki­harcolásának, remélhetőleg tovább foly­tatja és növeli a megkezdett sikert, mert csak úgy érhető el, hogy idehaza, Komáromban is újból fellobogjon a már-már veszendőbe induló szimpátia és támogatás. A két mérkőzésről az alábbi tudó­sításban számolunk be: Szombaton reggel 6 órakor indult két autón a tizennégy tagból álló tár­saság: Ványa, Csizinazia, Gallé, Pa­­laczka, Reindl, Simon II., Simon III., Molnár, Bende, Csivre, Róth, Tóth, Kovács és Lovász intéző. A romantikus Vág völgyében észrevétlenül múlott az idő s 12 óra volt, amikor a csapat Ruttkára megérkezett Ebéd után fürdő, pihenés, majd egy kis sétával ütötték el az időt. Este 6 órakor kezdődött a meccs. A szépszámú ruttkai közönség meglepetéssel szemléli a KFC friss, ötletes játékát, amely már a 15-ik perc­ben eredményt hoz: Kovács a szélen lefut, iveit beadását Róth kapásból a hálóba vágja. Továbbra is a KFC van fölényben s különösen Kovács és Róth tarthatatlan, de csak kapufák jelzik a túlsúlyt. Szünet után is a KFC a többet támadó fél s Kovács egyéni játék után megszerzi a második gólt. A meglepett ruttkaiak most formás támadást vezet­nek, amely a balösszekötő góljában fejeződik be. A 25-ik percben Róth 30 méteres szabadrúgása ér hálóba. Nem sokkal később nagy kavarodás támad a KFC kapuja előtt s a biró nem egé­szen indokolt tizenegyest diktál, amelyet a ruttkaiak értékesítenek. A 35-ik perc­ben Kovács önálló lefutása beállítja a végeredményt, A KFC-ből minden játékos nagy lel­kesedéssel, fairen játszott, mégis külön kitűnt: Róth, Kovács, a teljes halfsor és Gallé. Az FC Vrútky, amely megnyerte Középszlovenszkó bajnokságát, csak helyenként tudott kielégíteni. Legjobb­ja a balösszekötő volt. * Vasárnap délelőtt indult túrája má­sodik állomására a csapat. Nagytapol­­csány pályáját zsúfolásig megtöltötte a közönség, amely szintén gyönyörű já­téknak volt a szemtanúja. A vezetést a hazaiak érik el az első negyedórában, de Tóth egy kapu előtti tumultusból kiegyenlít. A KFC tartós fölénybe kerül, de a győztes gólt csak szünet után tudja megszerezni Róth mesteri lövé­séből. Utána már ellanyhul az iram, a komáromi játékosokon kiütközik az előző napi mérkőzés és a hosszú utazás, A KFC-nek Nagytapolcsányban sem volt gyenge pontja. A mezőny legjobbja Kovács és Csivre. Kiemelkedtek a Si­mon testvérek is. A SK Tapolcsányban sikerrel játszott a KFC két régi játékosa: Virágh és Kugyelka. Ifjúsági bajnokság. Vasárnap a következő eredményeket hozta a bajnokság: Bástya—VÁC 7:1. PTE—PFC 7:2. 1. Kér—UTE2:2. VFC—111. Kér. 2:1. A kéttűs ünnep bajnoki csoportosí­tása ez: Szerda: 2-kor VFC—PFC. 4-kor III. Kér.—I. Kér. 6-kor Dunaváros 11—KFC 11. Csütörtök: 2-kor ÉFC—UTE. 4-kor PTE—Bástya. * KFC—TAC 8:3. (Tenniszmérkőzés.) A KFC tenniszezői vasárnap Tatán vendégszerepeitek és a TAC gárdája felett 8:3 arányú győzelmet értek el* * ÉSE—Donaustadt 3:1 (1:0). Az országos elődöntők során az ÉSE ott­honában akarta behozni a Donaustadt 3:0-ás előnyét, ami már sikerült is, de a Donaustadt szélsője az utolsó per­cekben váratlanul gólt szerzett s ezzel az ÉSE a további küzdelemből kiesett. Törvénykezés A szónoklat hevében meg­rágalmazta a járásfőnököt Rendtörvényes pörbe keveredett Osz­­vald Nándor, érsekujvári, Nagy Já­nos és Gábor József muzslai lakos, akik resztvettek Párkányban egy kommunista gyűlésen és a csehszlo­vák szovjetet sürgették és éljenezték. Oszvald tartotta a szónoklatot, szó­noklata hevében megrágalmazta dr. Mihály János ógyallai járásfőnököt is, azt mondva róla, hogy nem gondos­kodik a munkanélküliekről s hivata­lának nem tesz eleget. Majd a kor­mányról tett rendtörvényes kijelen­­téesket. A bíróság Oszvaldot 14 napi, Gá­bort 8 napi fogházra ítélte. A vak feleség és a gyengeelméjű leány Az emberi élet mélységeiről gyak­ran tesznek tanúbizonyságot a tör­vényszéki tárgyalások. Friss Ferenc, hatvan nyolc éves szímői munkás ál­lott a bírák előtt súlyos bűnnel vá­dolva: közös háztartásban élt egyK. A. nevű nővel s a nőnek kiskorú, gyengeelméjű leányával is viszonyt folytatott. A közös háztartásban élő nőn kívül volt Friss Ferencnek tör­vényes neje is, aki azonban harminc éve vak s így nem láthatta, mi tör­ténik a családjában. A hatvannyolc­esztendős férfi és a tizenháromesz­tendős gyereklány szerelmének követ­kezményei lettek s így került Friss Ferenc a törvény elé. A »lovagias« férfi a kezdeményezés szerepét a kis­lányra fogta. A bíróság bűnösnek mon­dotta ki Friss Ferencet s az enyhítő szakasz alkalmazásával héthónapi bör­tönre ítélte. ŰZLETáTVfiTEL I. hÖ O' o Tisztelettel értesitem a nagyérdemű közönséget, hogy a „Litovel“ nagyszállódat átvettem. Menü ebéd: leves, sült köritve, tészta 5'50 Kő. Menü vacsora: leves, sült körítve 5.- Kő. Újonnan átalakított olcsó szállódat szobák: 1 ágyas 12’- Kő, 2 ágyas 20'- Kő. Minden este tánczenei Zenedij nincs! A nagyérdemű közönség szives támogatását kérve maradtam kiváló tisztelettel: WÉBER ALAJOS, bérlő. ADY összes versei Harmadik kiadás 572 oldal 1044 vers Egészvászonkötés Olcsó, propaganda ára csak 60 Kő. Kapható a Spitzer-íéle köny­vesboltban Komárno—Komárom. Miután a közeljövőben gyógy­szertáramat a Kossuth térre helyezem át: »Eötvös ucca 56. sz. alatti üzleti v sarokházamaí azonnal eladom Alkalmas üzletnek, vendéglőnek, vagy magánlakháznak. Ph. Mr. Zombory Géza gyógyszerész. T I

Next

/
Thumbnails
Contents