Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)

1933-07-05 / 53. szám

2. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 19d3. július 5. 8ZERD Mint Ghandi, vagy D’Annunzio. Iskoláink beszámolói. ii. A komáromi községi népiskola. A Pethő Sándor igazgató gondos szerkesztésében megjelent Évkönyv be­vezető cikkében Weiss Kornélia ta­nítónő Arany János emlékezetének szentel szeretetteljes sorokat a nagy költő halálának félszázados évforduló­ja alkalmából, amelyen az iskola ke­­gyeletes ünnepélyt is rendezett. Az igazgató az év történetéhez szol­gáló adatokat közli jelentésében, mely­nek főbb pontjai a következők: az is­kolába beiratkozolt 1013 tanuló, aki­ket 21 osztályban oktattak. A tanulók száma 29-el emelkedett az előző évi létszámhoz képest. Az egészségügyi állapot semmi kívánnivalót sem ha­gyott fenn. Az iskola nehéz munká­jában az erkölcsi és vallásos nevelés álláspontján működött hagyományai­hoz híven. Ebben az évben a dél­előtti oktatást vezette be az iskola, amely bevált. A tanulók több kirán­duláson vettek részt. Ez évben nyílt meg a kisegítő osz­tály, ahol a szellemileg elmaradt ta­nulókat oktatják. Az osztálynak 20 tanulója volt, de azokat megerősödé­sük után a megfelelő osztályokba so­rozták. Az iskola több ünnepélyt rendezett a rendes állami ünnepeken, és az említett Arany-emlékünnepet. Megala­kult az ifjúsági egyesület is a III. osztályoktól felfelé. Az iskola jóltevői sem maradtak el és a szegénysorsú tanulókat segé­lyezték. Első sorban a város, mint iskolafenntartó 6000 Ke értékű cipőt juttatott a szegény gyermekeknek és 260 tanulót a Népjóléti Központ gyer­mekkonyhája látott el a téli hónapok­ban meleg ebéddel. Egyes jóltevők pedig igen sok ruhaneműt adomá­nyoztak. Az iskola könyvtárai szépen gyara­podtak. A segélykönyvtárban 1008 iskolakönyv van, amelyet a tanuló if­júság kap kölcsön használatra. A taní­tói könyvtár 1568 kötet könyvet szám­lál és a tanítók állandó használatára áll. Az iskolával kapcsolatos községi kis­dedóvóban 206 gyermek nyert gon­dos felügyeletet és oktatást. Ka­rácsonykor kedves családi ünnepet is rendezett az intézet. Az iskola az év bezárása előtt si­került kézimunkakiállítást is rende­zett. A községi iskolának 22 rendes ta­nítója, illetve tanítónője van és két óvónője. A vallástanítást 12 hitoktató végezte. A beírt tanulók közül (1013) évközben kimaradt vagy eltávozott 49 tanuló és az év végén 963 tanuló ka­pott bizonyítványt. Az iskola tanulói közül 433 r. katolikus, 350 református, 36 ág. h. evangélikus, 144 zsidóvallású. Az év végén a tanintézet 40 ösztön­díj-alapítvány kamatát osztotta ki a tanulóknak, ezen kívül számos juta­­lomkönyvet. A református egyház a vallástanban jó előmenetelt tanúsított gyermekeket megjutalmazta. Az Évkönyv adatai arról győznek meg mindenkit, hogy a komáromi községi iskola feladatának magaslatán áll és a gyermekek oktatása ott semmi kívánnivalót sem hagy fenn. — A Jókai Egyesület amatőr­­fényképkiállitása. Hirt adtunk arról, hogy a Jókai Egyesület műkedvelő fényképészek számára kiállítást rendez. A kiállítást tavasszal akarta rendezni az Egyesület, számos amatőrfényképész azonban ennek a kiállításnak őszre való elhalasztását kérte, mivel nyáron van leginkább alkalom az amatőrnek szép fényképeket késziteni. Már most felhívjuk az amatőrfényképészek fi­gyelmét a kiállításra, amelynek méltó módon kell képviselnie a komáromi és komárom-vidéki amatörfényképészet színvonalát. A kiállítás az ősz folya­mán nyílik meg. A pontos dátumot később közöljük, valamint a feltétele­ket is Ezúttal csak a fotográfusok fi­gyelmét kívánjuk felhívni a kiállításra, azzal az értesítéssel, hogy a kiállítandó képek nagysága a levelezőlap-formánál kisebb nem lehet. Mint például Ghandi. A Ghandi-probléma éppoly akuttá vált az egész világon, mint a gazda­sági válság, vagy a lefegyverzési prob­léma sikertelensége. Ghandi küzdel­meit a sóval, a szövéssel, az éhhalál­lal és az angol impériummal minden »világpolgár« figyelemmel kiséri évek óta, mintegy sorsközösséget érezve a kitűnő férfiúval, de valljuk be, egyre kisebb az érdeklődés, amely a derék indus iránt megnyilvánul: Ghandi az európai közvélemény szerint elját­szotta kis játékait, nem teljesítette ígéretét. A közvélemény egy disz-éhhalált akart látni, mint a corki polgármes­teré volt a sinnfein-harook és az ul­­steri függetlenség kitörésének idején, a közvélemény először gyilkolni akart, hogy utóbb a hipokrizis álarcában hangos és hasábos jajgatásokat vé­gezzen öt világrészen keresztül az el­nyomók ellen. A közvélemény ide­gesen várta Ghandi sópárolási kísér­leteit s csendes elégültséggel számol­gatta a napokat, amelyek múltával Ghandi okvetlenül az éhhalál áldozata lesz. A közvélemény türelmetlen volt, Ghandi azonban ravasz politikus, min­dig csak ígérte az éhhalált, de az utol­só pillanatban meggondolta a dol­got, — olyan volt, mint a jó nevelő, aki csak ígéri a csodamadarat, ám­de sosem repül az ki a fényképező­gépből, — a nagy színjátékra tízez­rek vártak, Ghandi tízszer is nekifo­gott annak az éhhalálnak, minden hónapban: vagy börtönben ült, vagy a távkoplalók működését megszégye­nítő módon nem evett és nem ivott, mégsem történt semmi baja soha, kü­lönös hindu istenek védték a derék Ghandit. A lapok kezdetben oldala­kat írtak a kétségkívül nagyon el­szánt és föltétlenül hősies Ghánái­ról, akinek emberi nagyságát Romain Rollandok vannak hivatva méltatni, később csak hasábokat szenteltek az angol király előtt is rövid férfifehér­­nemüben megjelent nemzeti bálvány számára, utóbb csak a hírrovatba szo­rult s most már havonta megismételt hire a világsajtónak: Ghandi újra kop­lalni készül. Olyan ez, mint a vízál­lásjelentés: Ghandi újabban apad, vagy ismét dagad... A nacionalizmusra beállított sajtó és világfelfogás nemzeti hőssé teszi Ghandit, holott az indiai nemzetek és nyelvek százas szériáiban Ghandi több a nemzeti hősnél: társadalmak hőse és küzdője ő, de ki tehet róla, ha a koplalását némi szkepszissel fogadja az amúgy is spleenes Európa... * Vagy, mint D’Annunzio... Duse halhatatlan szerelmének ádáz kompromittálója, a fiumei hős, a gár­datavi herceg régen nem hallatott hírt magáról s ez bizonyos kellemet­len érzésekkel töltötte el a kecske­szakállas Gabriele-t, a lángszavú nagy ürességek költőjét. D’Annunzio, ha már nem adatott meg neki a rózsabokorban született­ség, a liliomban fogantatás rendki­­vülisége, ha már őt is ugyanolyan biológiai körülmények kényszerítették erre a förtelmes világra, mint a többi halandót, — legalább meghalni di­csőségesen akar, világraszólóan s ne­vének legalábbis olyan hírességet kí­ván adni, miként hajdanában Hero­­strates. Ámde a görög gyújtogató a másét gyújtogatta s templomok sor­sába avatkozott, D’Annunzio a maga testét akarja örök fáklyaként lobog­tatni s nagyszerű elmúlással menni ki felfokozott világából. D’Annunzio a sztratoszférába akar repülni a Piccard vezér gondolájában, fel, fel, egészen a tizennégyezres ma­gasságig vagy azontúl is feljebb s A régi jó, krizismentes világban a szórakozni vágyó fiatalságnak, a ki­rándulást szerető családoknak min­dig legkedvesebb mulatságaik voltak azok, amelyeket a zöldben tartottak a rendező egyesületek majális, vagy más, hasonló elnevezések alatt. Ez a régi, kedves szokás ma már, külö­nösen nálunk, Komáromban, szinte teljesen a feledés homályába vész el. A Komáromi »Egyetértés« Munkás­dalárda agilis vezetősége elhatározta, hogy ezeket a régi, vig hangulatban eltölteni szokott nyári mulatságokat feleleveníti és a tőlük már megszo­kott körültekintéssel és alapossággal rendeznek egy »Júliusi búcsút« az Apályi szigeten, Komáromnak ezen a leggyönyörűbb és eléggé jól megköze­líthető helyén. Mint értesülünk, a dalárda áldozat­kész vezetősége a közönség által oly nagyon megkedvelt 12. gyalogezred zenekarát szerződtette le, hogy ott. a közönség a legemelkedettebb han­gulatban tölthesse el a kedvesnek Ígér­kező délutánt. A fi gye lines rendezőség heteken keresztül dolgozott, amig a »Júliusi búcsú« teljes programját ösz­­szeállította. De a fáradságos munká­nak meg is van az eredménye, mert olyan tartalmas szórakoztató műsort készítettek elő, hogy ott meg kell ta­lálnia mindenkinek azt, ami földeríti borútól sötét hangulatát, elsimítja az arcából a gondok szántotta barázdá­kat. A kitűnő programból kiemelünk néhány pontot. Vasárnap, július 9-én Saját tudósítónktól. Nemcsak zsebileg voltam leégve, amikor megjöttem hosszú keleti utáni­ból, hanem az arcom is fekete volt a szaharai naptól, mint az ottani be­duinoké, és azzal a szándékkal jöt­tem haza, hogy a piramisok tövében megkezdett napozást majd itthon foly­tatni fogom a Sportegylet csónakházá­nak tutaján, a strandon, a diákfür­dőben, az almási kénesben, a tatai Fényesben és ahol a fürdő társnőim nem kényesek, csak féldresszben, hogy minél nagyobb felületen érjen a nap, az élet forrása, az ifjúság meghosszab­bítója, az öregség elodázó ja. A sok pogány vall ás közül csak egyet talá­lok logikusnak, a napimádók vallá­sát, a primitív ember, nem csoda, ha leborul a nap előtt. Azt hittem, hogy az Egyiptomban megkezdett napozást itthon folytatha­tom, de mekkorát csalódtam? A jó napocska itt még hónapokon át köd, vagy esőfelhőbe temette az arcát. Az én napbarnitotta arcom visszafehére­­dett és kezdhettem az egész napo­zást elölről. És mikor kezdhettem el? ott fog majd kiugrani a gondolából, hogy halhatatlan elmúlása legyen. D’Annun zioi ötlet. Hiszen kimúlni és temetni tudunk teljes fénnyel. Ami a kimúlás és az élethői való nyugodt, vagy harsogó elsétálást illeti, ahhoz ötletünk van elég, a sópárolástól kezdve a gondo­lából kiugrásig. Hanem élni, élni, egyszerűen és kényszer nélkül élni, ezt ki fogja egyszer kitalálni ebben a sanyarú, konferenciás világban? Ehhez adjanak ötletet a Ghandik és a D’Annunziok... Csz-) délután 2 órakor gyülekezés a gáz­gyárnál és onnan katonazenekarral indul a közönség és az egyesület a mulatság színhelyére, az Apályi szi­getre. Délután 4—8 óráig a katona­­zenekar hangversenyez. Közben: kifli- és lepényevés, zsákfutás gyermekek részére, díjakkal. Szabadtéri cirkusz­előadás. Műlovaglás, súlyemelés, állat­sereglet felvonulása, idomított elefánt, kard- és kócnyelés, trapéz művészek, bohócok nagyszerű mutatványai, slb A cirkuszelőadásra külön belépődíj nincs. A katonazenekar hangversenye közben, valamint utána is cigányzene és tánc lesz. Gondoskodott a rendező­ség olcsó és kitűnő étkezési lehető­ségekről is, ezért felállítják az úgy­nevezett lacikonyhákat is. Lesz ott egyébként halászlé, cukrászda, játék­­sátorok és — kitűnő italok. Megállapodást létesített a rendező­ség az autóbusz vállalkozókkal is, en­nek alapján minden félórában indul autóbusz a »Júliusi búcsúra« (Klap­ka tér, Centrál kávéház, Otthon ká­véház, Kórház tér állomásokról). Az autóbusz menetjegye 3 Ke, oda- és vissza 5 Ke. • A »Júliusi búcsú« rendkívül olcsó szórakozási lehetőség lesz, erről gon­doskodott az Egyetértés Munkásdalár­da vezetősége. A belépődíj is ezt mu­tatja, amely személyenként 3 Ke, a vigalmi adóval együtt. Kompátkelés (oda- és vissza) személyenként 20 fill. Kedvezőtlen idő esetén a »Júliusi búcsú« 26-án lesz megtartva. tr. Nem nagyon régen. De nem szabad önzőnek lenni. Én csak elég korán elkezdtem, de a fázékonyabb ember­társaim csak a mai nappal feküdhet­tek ki a napra a náthaszerzés ve­szélye nélkül és ismét szaporodtak a foglalkozási ágak eggyel, a naplo­­pók osztályával, akik kétszeresen lop­ják a napot, részint képletesen, ré­szint ténylegesen. Tétlenül heverész­­nek és barnittatják a bőrüket a nap­pal. Változnak az idők. Én még emlék­szem arra az időre, amikor nemcsak a n»ők, hanem az öregebb férfiak is napernyő alá bújtak a nap ellen és akkor a napbarnította arc nem volt szalonképes, még a férfiaknál se, ilyet csak a kocsisok, bojtárok és egyéb pásztornépek viseltek. Manap­ság még a női hófehér keblek és nya­kak se divatosak és az a nő tetszik most, akinek annyira le van barnít­va a bőre, hogy közelében valósággal pörkölt kávészagot érzünk. Szóval, már itt a nyár. Már meg­érkezett ide Komáromba is és a für-A komáromi „Egyetértés“ Munkásdalárda Júliusi búcsúja az Apályi szigeten A régi jó idők emlékezetes nyári mulatságait eleveníti fel az „Egyetértés“ Munkásdalárda július 9-én, vasárnap délután Halló! Már Komáromban is itt a nyár! Megkezdődött a fürdés az első meleg napsugárra. Nemcsak a diákfürdőben, hanem a strandon is pezseg az élet. — Nagyobb a forgalom a komáromi patikákban is, Komárom, július 4.

Next

/
Thumbnails
Contents