Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)
1933-07-05 / 53. szám
2. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 19d3. július 5. 8ZERD Mint Ghandi, vagy D’Annunzio. Iskoláink beszámolói. ii. A komáromi községi népiskola. A Pethő Sándor igazgató gondos szerkesztésében megjelent Évkönyv bevezető cikkében Weiss Kornélia tanítónő Arany János emlékezetének szentel szeretetteljes sorokat a nagy költő halálának félszázados évfordulója alkalmából, amelyen az iskola kegyeletes ünnepélyt is rendezett. Az igazgató az év történetéhez szolgáló adatokat közli jelentésében, melynek főbb pontjai a következők: az iskolába beiratkozolt 1013 tanuló, akiket 21 osztályban oktattak. A tanulók száma 29-el emelkedett az előző évi létszámhoz képest. Az egészségügyi állapot semmi kívánnivalót sem hagyott fenn. Az iskola nehéz munkájában az erkölcsi és vallásos nevelés álláspontján működött hagyományaihoz híven. Ebben az évben a délelőtti oktatást vezette be az iskola, amely bevált. A tanulók több kiránduláson vettek részt. Ez évben nyílt meg a kisegítő osztály, ahol a szellemileg elmaradt tanulókat oktatják. Az osztálynak 20 tanulója volt, de azokat megerősödésük után a megfelelő osztályokba sorozták. Az iskola több ünnepélyt rendezett a rendes állami ünnepeken, és az említett Arany-emlékünnepet. Megalakult az ifjúsági egyesület is a III. osztályoktól felfelé. Az iskola jóltevői sem maradtak el és a szegénysorsú tanulókat segélyezték. Első sorban a város, mint iskolafenntartó 6000 Ke értékű cipőt juttatott a szegény gyermekeknek és 260 tanulót a Népjóléti Központ gyermekkonyhája látott el a téli hónapokban meleg ebéddel. Egyes jóltevők pedig igen sok ruhaneműt adományoztak. Az iskola könyvtárai szépen gyarapodtak. A segélykönyvtárban 1008 iskolakönyv van, amelyet a tanuló ifjúság kap kölcsön használatra. A tanítói könyvtár 1568 kötet könyvet számlál és a tanítók állandó használatára áll. Az iskolával kapcsolatos községi kisdedóvóban 206 gyermek nyert gondos felügyeletet és oktatást. Karácsonykor kedves családi ünnepet is rendezett az intézet. Az iskola az év bezárása előtt sikerült kézimunkakiállítást is rendezett. A községi iskolának 22 rendes tanítója, illetve tanítónője van és két óvónője. A vallástanítást 12 hitoktató végezte. A beírt tanulók közül (1013) évközben kimaradt vagy eltávozott 49 tanuló és az év végén 963 tanuló kapott bizonyítványt. Az iskola tanulói közül 433 r. katolikus, 350 református, 36 ág. h. evangélikus, 144 zsidóvallású. Az év végén a tanintézet 40 ösztöndíj-alapítvány kamatát osztotta ki a tanulóknak, ezen kívül számos jutalomkönyvet. A református egyház a vallástanban jó előmenetelt tanúsított gyermekeket megjutalmazta. Az Évkönyv adatai arról győznek meg mindenkit, hogy a komáromi községi iskola feladatának magaslatán áll és a gyermekek oktatása ott semmi kívánnivalót sem hagy fenn. — A Jókai Egyesület amatőrfényképkiállitása. Hirt adtunk arról, hogy a Jókai Egyesület műkedvelő fényképészek számára kiállítást rendez. A kiállítást tavasszal akarta rendezni az Egyesület, számos amatőrfényképész azonban ennek a kiállításnak őszre való elhalasztását kérte, mivel nyáron van leginkább alkalom az amatőrnek szép fényképeket késziteni. Már most felhívjuk az amatőrfényképészek figyelmét a kiállításra, amelynek méltó módon kell képviselnie a komáromi és komárom-vidéki amatörfényképészet színvonalát. A kiállítás az ősz folyamán nyílik meg. A pontos dátumot később közöljük, valamint a feltételeket is Ezúttal csak a fotográfusok figyelmét kívánjuk felhívni a kiállításra, azzal az értesítéssel, hogy a kiállítandó képek nagysága a levelezőlap-formánál kisebb nem lehet. Mint például Ghandi. A Ghandi-probléma éppoly akuttá vált az egész világon, mint a gazdasági válság, vagy a lefegyverzési probléma sikertelensége. Ghandi küzdelmeit a sóval, a szövéssel, az éhhalállal és az angol impériummal minden »világpolgár« figyelemmel kiséri évek óta, mintegy sorsközösséget érezve a kitűnő férfiúval, de valljuk be, egyre kisebb az érdeklődés, amely a derék indus iránt megnyilvánul: Ghandi az európai közvélemény szerint eljátszotta kis játékait, nem teljesítette ígéretét. A közvélemény egy disz-éhhalált akart látni, mint a corki polgármesteré volt a sinnfein-harook és az ulsteri függetlenség kitörésének idején, a közvélemény először gyilkolni akart, hogy utóbb a hipokrizis álarcában hangos és hasábos jajgatásokat végezzen öt világrészen keresztül az elnyomók ellen. A közvélemény idegesen várta Ghandi sópárolási kísérleteit s csendes elégültséggel számolgatta a napokat, amelyek múltával Ghandi okvetlenül az éhhalál áldozata lesz. A közvélemény türelmetlen volt, Ghandi azonban ravasz politikus, mindig csak ígérte az éhhalált, de az utolsó pillanatban meggondolta a dolgot, — olyan volt, mint a jó nevelő, aki csak ígéri a csodamadarat, ámde sosem repül az ki a fényképezőgépből, — a nagy színjátékra tízezrek vártak, Ghandi tízszer is nekifogott annak az éhhalálnak, minden hónapban: vagy börtönben ült, vagy a távkoplalók működését megszégyenítő módon nem evett és nem ivott, mégsem történt semmi baja soha, különös hindu istenek védték a derék Ghandit. A lapok kezdetben oldalakat írtak a kétségkívül nagyon elszánt és föltétlenül hősies Ghánáiról, akinek emberi nagyságát Romain Rollandok vannak hivatva méltatni, később csak hasábokat szenteltek az angol király előtt is rövid férfifehérnemüben megjelent nemzeti bálvány számára, utóbb csak a hírrovatba szorult s most már havonta megismételt hire a világsajtónak: Ghandi újra koplalni készül. Olyan ez, mint a vízállásjelentés: Ghandi újabban apad, vagy ismét dagad... A nacionalizmusra beállított sajtó és világfelfogás nemzeti hőssé teszi Ghandit, holott az indiai nemzetek és nyelvek százas szériáiban Ghandi több a nemzeti hősnél: társadalmak hőse és küzdője ő, de ki tehet róla, ha a koplalását némi szkepszissel fogadja az amúgy is spleenes Európa... * Vagy, mint D’Annunzio... Duse halhatatlan szerelmének ádáz kompromittálója, a fiumei hős, a gárdatavi herceg régen nem hallatott hírt magáról s ez bizonyos kellemetlen érzésekkel töltötte el a kecskeszakállas Gabriele-t, a lángszavú nagy ürességek költőjét. D’Annunzio, ha már nem adatott meg neki a rózsabokorban születettség, a liliomban fogantatás rendkivülisége, ha már őt is ugyanolyan biológiai körülmények kényszerítették erre a förtelmes világra, mint a többi halandót, — legalább meghalni dicsőségesen akar, világraszólóan s nevének legalábbis olyan hírességet kíván adni, miként hajdanában Herostrates. Ámde a görög gyújtogató a másét gyújtogatta s templomok sorsába avatkozott, D’Annunzio a maga testét akarja örök fáklyaként lobogtatni s nagyszerű elmúlással menni ki felfokozott világából. D’Annunzio a sztratoszférába akar repülni a Piccard vezér gondolájában, fel, fel, egészen a tizennégyezres magasságig vagy azontúl is feljebb s A régi jó, krizismentes világban a szórakozni vágyó fiatalságnak, a kirándulást szerető családoknak mindig legkedvesebb mulatságaik voltak azok, amelyeket a zöldben tartottak a rendező egyesületek majális, vagy más, hasonló elnevezések alatt. Ez a régi, kedves szokás ma már, különösen nálunk, Komáromban, szinte teljesen a feledés homályába vész el. A Komáromi »Egyetértés« Munkásdalárda agilis vezetősége elhatározta, hogy ezeket a régi, vig hangulatban eltölteni szokott nyári mulatságokat feleleveníti és a tőlük már megszokott körültekintéssel és alapossággal rendeznek egy »Júliusi búcsút« az Apályi szigeten, Komáromnak ezen a leggyönyörűbb és eléggé jól megközelíthető helyén. Mint értesülünk, a dalárda áldozatkész vezetősége a közönség által oly nagyon megkedvelt 12. gyalogezred zenekarát szerződtette le, hogy ott. a közönség a legemelkedettebb hangulatban tölthesse el a kedvesnek Ígérkező délutánt. A fi gye lines rendezőség heteken keresztül dolgozott, amig a »Júliusi búcsú« teljes programját öszszeállította. De a fáradságos munkának meg is van az eredménye, mert olyan tartalmas szórakoztató műsort készítettek elő, hogy ott meg kell találnia mindenkinek azt, ami földeríti borútól sötét hangulatát, elsimítja az arcából a gondok szántotta barázdákat. A kitűnő programból kiemelünk néhány pontot. Vasárnap, július 9-én Saját tudósítónktól. Nemcsak zsebileg voltam leégve, amikor megjöttem hosszú keleti utániból, hanem az arcom is fekete volt a szaharai naptól, mint az ottani beduinoké, és azzal a szándékkal jöttem haza, hogy a piramisok tövében megkezdett napozást majd itthon folytatni fogom a Sportegylet csónakházának tutaján, a strandon, a diákfürdőben, az almási kénesben, a tatai Fényesben és ahol a fürdő társnőim nem kényesek, csak féldresszben, hogy minél nagyobb felületen érjen a nap, az élet forrása, az ifjúság meghosszabbítója, az öregség elodázó ja. A sok pogány vall ás közül csak egyet találok logikusnak, a napimádók vallását, a primitív ember, nem csoda, ha leborul a nap előtt. Azt hittem, hogy az Egyiptomban megkezdett napozást itthon folytathatom, de mekkorát csalódtam? A jó napocska itt még hónapokon át köd, vagy esőfelhőbe temette az arcát. Az én napbarnitotta arcom visszafehéredett és kezdhettem az egész napozást elölről. És mikor kezdhettem el? ott fog majd kiugrani a gondolából, hogy halhatatlan elmúlása legyen. D’Annun zioi ötlet. Hiszen kimúlni és temetni tudunk teljes fénnyel. Ami a kimúlás és az élethői való nyugodt, vagy harsogó elsétálást illeti, ahhoz ötletünk van elég, a sópárolástól kezdve a gondolából kiugrásig. Hanem élni, élni, egyszerűen és kényszer nélkül élni, ezt ki fogja egyszer kitalálni ebben a sanyarú, konferenciás világban? Ehhez adjanak ötletet a Ghandik és a D’Annunziok... Csz-) délután 2 órakor gyülekezés a gázgyárnál és onnan katonazenekarral indul a közönség és az egyesület a mulatság színhelyére, az Apályi szigetre. Délután 4—8 óráig a katonazenekar hangversenyez. Közben: kifli- és lepényevés, zsákfutás gyermekek részére, díjakkal. Szabadtéri cirkuszelőadás. Műlovaglás, súlyemelés, állatsereglet felvonulása, idomított elefánt, kard- és kócnyelés, trapéz művészek, bohócok nagyszerű mutatványai, slb A cirkuszelőadásra külön belépődíj nincs. A katonazenekar hangversenye közben, valamint utána is cigányzene és tánc lesz. Gondoskodott a rendezőség olcsó és kitűnő étkezési lehetőségekről is, ezért felállítják az úgynevezett lacikonyhákat is. Lesz ott egyébként halászlé, cukrászda, játéksátorok és — kitűnő italok. Megállapodást létesített a rendezőség az autóbusz vállalkozókkal is, ennek alapján minden félórában indul autóbusz a »Júliusi búcsúra« (Klapka tér, Centrál kávéház, Otthon kávéház, Kórház tér állomásokról). Az autóbusz menetjegye 3 Ke, oda- és vissza 5 Ke. • A »Júliusi búcsú« rendkívül olcsó szórakozási lehetőség lesz, erről gondoskodott az Egyetértés Munkásdalárda vezetősége. A belépődíj is ezt mutatja, amely személyenként 3 Ke, a vigalmi adóval együtt. Kompátkelés (oda- és vissza) személyenként 20 fill. Kedvezőtlen idő esetén a »Júliusi búcsú« 26-án lesz megtartva. tr. Nem nagyon régen. De nem szabad önzőnek lenni. Én csak elég korán elkezdtem, de a fázékonyabb embertársaim csak a mai nappal feküdhettek ki a napra a náthaszerzés veszélye nélkül és ismét szaporodtak a foglalkozási ágak eggyel, a naplopók osztályával, akik kétszeresen lopják a napot, részint képletesen, részint ténylegesen. Tétlenül heverésznek és barnittatják a bőrüket a nappal. Változnak az idők. Én még emlékszem arra az időre, amikor nemcsak a n»ők, hanem az öregebb férfiak is napernyő alá bújtak a nap ellen és akkor a napbarnította arc nem volt szalonképes, még a férfiaknál se, ilyet csak a kocsisok, bojtárok és egyéb pásztornépek viseltek. Manapság még a női hófehér keblek és nyakak se divatosak és az a nő tetszik most, akinek annyira le van barnítva a bőre, hogy közelében valósággal pörkölt kávészagot érzünk. Szóval, már itt a nyár. Már megérkezett ide Komáromba is és a für-A komáromi „Egyetértés“ Munkásdalárda Júliusi búcsúja az Apályi szigeten A régi jó idők emlékezetes nyári mulatságait eleveníti fel az „Egyetértés“ Munkásdalárda július 9-én, vasárnap délután Halló! Már Komáromban is itt a nyár! Megkezdődött a fürdés az első meleg napsugárra. Nemcsak a diákfürdőben, hanem a strandon is pezseg az élet. — Nagyobb a forgalom a komáromi patikákban is, Komárom, július 4.
