Komáromi Lapok, 1933. július-december (54. évfolyam, 52-102. szám)

1933-08-16 / 65. szám

1983. augusztus 16. »KOMAROMI LAPOK« 3 oldai. Br M WBBHB v w ecsi vásár 1933. évi szeptember hó 3—10-ig (Jubileumvásár) Különleges rendezések: Bútorvásár / Villamosság a háztartásban / Újszerű gázvezetékek Kollektiv ipari kiállítás / Rádió kiállítás, az osztrák rádió rész­ig vénytársaság (Ravag) kiállítása / Bécsi kötött-divat / Szőrme- I divat-salon / Népies kézmű-, épület- és utépités-vásár / A növekvő | ház / Telepépítés / Feltalálók kiállítása / Télisport kiállítás / A való i élet bemutatása / A 250 éves bécsi kávéház / Élelmiszer kiállítás Mező- és erdőgazdasági mintavásár Visum nem kell! Visum nem kell! sg A vásárigazolvány és útlevél szabad határátlépést biztosítanak. Jelenté­in kény utazási kedvezmények a CSR. és Osztrák vasutakon, valamint a légi | forgalomban. — Mindennemű felvilágosítások, valamint vásárigazolványok (30 Kő) kaphatók a WIENER MESSE A. G. WIEN VII., és a tiszszteletbeli képviseleteknél, Komáromban: Járási Kereskedelmi Grémiumnál, Nádor-ucca 1 301 (Kultúrpalota.) — Nagy az érdeklődés a Komárom— Budapest és vissza fliléres hajójárat iránt. Amint már említettük, a MFTR au­gusztus 19-én és 25-én filléres hajót in­dít Komáromból Budapestre és vissza. Mindkét alkalommal a hajó Komáromból este 7 óra 10 perckor indul és Buda­pestre az Eötvös téri állomásra éjfélkor érkezik. Mivel ilyen időtájban a lakáske­resés már bajosabb, a hajóstársaság háló­kabinjait 15 Kc-ért bocsátja a közönség rendelkezésére és akkor a közönség reg­gelig alhatik a hajón, ezen a vizi szállo­dában. Az augusztus 19-diki hajó Buda­pestről augusztus 22-én reggel 6 órakor, az augusztus 25-diki hajó 26-án, 28-án és 3I-én d. u. 6 órakor indul Budapestről. A menetjegy ára oda-vissza 30 Ke és az első osztály használatára jogosult. Úgy értesülünk, hogy e filléres hajójáratok iránt igen nagy az érdeklődés Komárom­ban. Bővebb felvilágosítás a MFTR ko­máromi állomásán kapható. — Átadás a határon. A budapesti rendőrség már előzőleg köröző levelet adott ki Pick Adolf budapesti illető­ségű egyén ellen sorozatos csalás és sikkasztásért. A németoiszági rendőr­ség el is csípte az illetőt és Párkányba szállították, ahol átadták a magyar ha­tóságoknak. — Rosszul nősült férjek klubja. Elváltak klubja már volt, agglegény klubról is tudnak a feljegyzések, — egészen újszerű azonban az a klub, amely most alakult meg Franciaország kis városkájában, St. Sauveur de Mon­­tagutban. A klub címe: Amicale des mai Maleiés — a rosszul házasodottak klubja. Tagjai lehetnek mindazok a férjek, akik csalódtak házasságukban. Hetenkint kétszer-háromszor összejön­nek esténkint és iddogálva próbálnak vigasztalást keresni a rossz házasságuk miatt. A tagok listáját rendkívül disz­kréten kezeiik, ami érthető is, hiszen a legtöbb férj fái a feleségétől és ezért titkolja, hogy a klub tagja Ezért is választották a klub székhelyéül a jelen­téktelen kis városkát. A környék számos nagyvárosából sokan iratkoztak be a klubba, melyet titokban keresnek fel. A klubban időnkint azokat a módsze­reket is megvitatják, amelyeknek segít­ségével eredményesen vehetnék fel a harcot feleségeikkel szemben. — Háromszázezer frank egy pá­risi ügyvéd fél szeméért. Párisból jelentik: Vadászkörökben élénk érdek­lődéssel kisérték azt a kártérítési pert, amelyet egy vadászbalesettel kapcso­latban Charles Chavin párisi ügyvéd indított egyik vadásztársa ellen. Egy fogolyvadászaton történt, hogy egy lö­vés a fogolyraj helyett Chavint érte s a hosszabb ideig tartó gyógykezelés azzal a szomorú eredménnyel végző­dött, hogy a párisi ügyvéd elveszítette félszemét. Az orvosszakértők szerint ez az incidens harmincötszázalékkal csök­kentette munkaképességét. A bíróság, amely hosszabb ideig tárgyalta az ügyet, ezen az alapon háromszázezer frank kártérítést Ítélt meg Chavin ja­vára. — Megjelent a Színházi Élet Szent Ist­ván Albuma. Ünnepi tartalommal és gyö­nyörű kiállításban jelent meg e héten a Színházi Élei, amelynek vezető cikkét Mó­ricz ZsigmoncI írta a Gyöngyösbokrétá­ról. Török Rezső a rokolya divatról, Er­dős Renée egy megható Szent István napi történetet meséi el. Karinthy Frigyes a »csendzs«-ről írt, Stella Adorján a szol­noki szabadtéri előadásról számolt be, Petschauer Attila a Budapesten idéző amerikai világhírű atlétákkal csinált in­­tervjut. Kosztolányi Dezső a Tátrából, Bé­­keffy István pedig Karlsbadból írt für­dőlevelet. Külön érdekessége a Színházi Élet Szent István albumának az a játék, amely szerint bárkinek a rajzaiból ho­gyan lehet következtetni a jellemére, stb. A rengeteg érdekes cikken, riporton, no­vellán és gyönyörű képeken kívül 64 ol­dalas Rádióvilághíradó, 32 oldalas gye­rek újság, kotta- és kézimunka mellék­let van még a Színházi Élet Szent István albumában, amelynek ára 5 Ke. Előfize­tési díj negyedévre 60 Ké. — Az angol parlament macskái. A londoni parlament, a gyönyörű West­­minster-palota háznagyi hivatala szi­gorú házivizsgálatot folytatott az utóbbi napokban, mert kiderült, hogy illeték­telenek laknak a parlament épületében. 195 olyan lényt találtak az épületben, akiknek nincs joguk ott tartózkodni. Igaz, hogy ezek a lények nem embe­rek, hanem macskák. A parlament nő­­tagjai mentek panaszra a háznagyi hi­vatalhoz, hogy a női öltözőkben és toaletthelyiségekben időnként macskák lepik meg őket. Erre indult meg a szigorú nyomozás. Minden macskát „igazoltattak“. Kétszáz macskát találtak az épületben s igazolások után kide­rült, hogy csak öt macskának van joga hhoz, hogy az angol parlamentben a tartózkodjék. Ezek a macskák hivata­los szolgálatot teljesítenek ott: Külön­böző portásoknak és kapusoknak a tulajdonában vannak és irtják az ege­reket. Ezeket a macskákat most ka­taszterbe fogják összeírni, számokat kapnak és — amennyiben tűrni fog­ják — nyakörvvel jelölik meg őket. A többi macskát valószinüleg kiirtják. A környékbeli uccákból szivárogtak be a macskák az angol parlamentbe, amelynek óriási palotájában rengeteg rejtekhelyei találnak és ezenkívül bő lakomákra is nyílik alkalmuk a büfé környékén. — Játék a fegyverrel. Megint ál­dozatot követelt a fegyverrel való köny­­nyelmü, gyerekes játék. Érsekújváron Péchartz Ferenc mechanikus az udvaron vadászfegyverét tisztogatta, amikor be­lépett a kapun Kovács Lajos 14 éves fiú és arra kérte a fegyver gazdáját, hogy hadd lőjjön célba. Még a választ be sem várta és máris célozni kezdett. Abban a pillanatban lépett ki egy fél­reeső helyről Péchartz Lajos, az előb­binek testvéröccse. Kovács azzal fo­gadja, hogy „Vigyázz, mert agyon lőlek! Ebben a pillanatban elsül a fegyver és Péchartz Lajosnak a szive fölötti bor­dába akad meg a lövés. Súlyos sérü­lésével a kórházba szállították. A vizs­gálat megindult. — 1300-szor kelt át az Óceánon. Az Írországi Quenstowban a napokban meghalt egy Macintosh William nevű tengerész, aki negyvenéves szolgálati ideje alatt 1300-szor kelt át az Óceá­non. Ha azokat a távolságokat, amiket hajóján bejárt, összeadnók, kitűnne, hogy több mint három millió tengeri mérföldet járt be. — Gyönyörű és elegáns női bandita terrorizálja Londont. Női bandita tartja rettegésben London üzleti negyedét. Csak annyit tudnak róla, hogy nagyon szép, magas, szőke, száját erősen ruzsozza és szarukeretes szemüveget visel. Igen elegáns és rablásait luxusautó segítségével kö­veti el, két férfi társaságában. A mi­nap egy ékszerészboltot rohant meg bűntársaival. Egyedül lépett a boltba, tárgyalni kezdett az ékszerésszel, majd hirtelen revolvert rántott. Ekkor lépett be két társa, magukhoz vettek 100 font értékű drágakövet, majd a szőke banditanő a revolver agyával fejbe­­sujtotta az ékszerészt és mind a hár­man elrobogtak az autón. A kocsit a banditanő vezette. Más­nap hasonló merényletet követtek el egy másik üzletben és azóta minden napra jut egy-egy ilyen merénylet. Mindenütt felismerik a szép, szőke nőt, de nem tudják elfogni. Az egyik áldozat ezt mondta: — Úgy vetette rám magát, mint egy furia, össze-vissza vert és arcomat végigkarmolta. A Scotland Yard külön detektiv­­osztagot küldött ki a szőke furia kézrekeritésére. — H. H. Ewers, a zsidók apos­tola. Prágai lapok szemelvényeket közölnek most egy könyvből, ameiy­­ban a nácibarát Hans Heins Ewers, az Alraune szerzője, még erősen zsidó­barát nyilatkozatokat tett. 1912-ben a müncheni Müller-cég kiadásában „Judentaufe“ cimen, Werner Sombart szerkesztésében, megjelent egy könyv a zsidókérdésről, melyben többet Írtak. E könyv 37—41-ik oldalán a mostani náciiró többek között a következőket mondta: — A germán és a zsidó faj teljesen egyenrangú, hiszen egyetlen csöpp vér elég, hogy már átvigye az emberbe a faji érzést. — A németek és a zsidók számára egyaránt kívánatos volna a két faj mennél szorosabb asszimilálódása. — Az egyetlen faj, melyet az enyém­mel egyenrangúnak ismerek el, a zsidó. — Nem véletlen, hogy magas szel­lemi színvonalon álló németek zsidó nőkhöz vonzódnak, magas kultúrájú zsidók pedig testileg és lelkileg erősen vonzódnak a szőke, germán nőkhöz. Ugyanaz áll a nőkre is. Ez a legter­mészetesebb fejlődés. — Engedjék meg a zsidóknak, hogy nevüket megváltoztathassák, hogy végre megszabadulhassanak a zsidó nevek modern sárga foltjától... En­gedjétek meg a zsidóknak, hogy ka­tonatisztek, államügyészek lehessenek, engedjétek őket állami szolgálatra, a diplomáciai testületbe, tegyétek őket teljes jogú polgárokká. — A papi uralom, akár reverendát, akár fekete palástot, akár taleszt viselt, gennyes fekélye kultúránknak. Minden tisztességesen gondolkodó ember kö­telessége, akár zsidó, akár keresztény, hogy kilépjen egyházából. Az egyház a modern kultúra legnagyobb ellen­sége. Kérdés: emlékeznek-e még a kultur­­nácik vezérüknek e megnyilatkozá­saira! — Szigetet vesznek Cannes mel­lett az amerikai milliomosok. A ri­vieriai amerikai milliomos kolónia kü­lönös tervvel foglalkozik. Meg akar venni egy kis Földközi-tengeri szigetet, akol az amerikai milliomosok rendsze­resen üdülnének és amelynek egyetlen valutája a dollár lenne. A Riviérán tar­tózkodó amerikaiak ugyanis súlyosan megérzik a dollár áresését Egyre ke­vesebbet kapnak a pénzükért Francia­­országban és ezért határozták el, hogy „gyarmatot alapítanak, ahol a dollár lesz az egyetlen valuta. Már ki is sze­meltek egy szép kis szigetet Cannes közelében. A sziget neve: Szent Margit sziget. Hires régi börtön van a szige­ten, a középkorban itt őrizték a „vas­álarcost“. A sziget most egy szindiká­tus tulajdona, amely a sziget területét felparcelláztatta és több magánember­nek eladott egyes parcellákat. — A híres nők kövérek voltak. A „Prager Tagblatt“ cikket közöl Lady Drummond-Hay tollából. A cikk cime: „A hires nők kövérek". Ezt Írja az angol lady: „Sovány nők soha sem csináltak történelmet: Kleopátrától egé­szen Lupescu asszonyig mindig göm­bölyűek voltak azok a nők, akik be­folyással voltak a népek sorsára. A női testnek gömbölyüsége, nem pedig szög­letei hatnak döntően az emberiség sor­sára“' — Ma a soványsági fanatizmus olyan méreteket öltött, hogy Mussolini attól fél, hogy az agyonsoványodott nők nem tudnak többé anyai felada­tuknak eleget tenni. Ezért Olaszország­ban propaganda folyik a gömbölyded női alak érdekében. Az olasz lapok nem közük a sovány nők fényképeit. Annyi tény, — Írja a lady — hogy a nagy férfiakra csak a legritkább eset­ben voltak karcsú nők hatással. A biblia hires nőalakjai a leírások szerint kö­vérek voltak. Eszter, Salome és Sába királynője nem ismerték a karcsú vo­nalakat. Ninon de Lenclos szintén kö­vér volt. Mme de Pompadour sovány volt, — de sorsa szomorú is volt; ha­marosan kiesett XV. Lajos király ke­gyeiből. Utóda Dubarry viszont kövér volt és nagyobb sikerei is voltak. Si­került Franciaország zsebéből kerek másfélmillió aranyat kiszednie. Katalin orosz hercegnő, aki Nagy Péter kegyeit nyerte meg. szintén kövér volt. Josephine sovány volt — Napoleon ott is hagyta a molett Mária Lujzáért. A keleti or­szágokban még most is csak a telt alakú nők tetszenek. — Kérdés ezután, hogy hány kilót nyomhat a cikk szer­zője ? — Egy kis vigyázatlanság, amely kétezer dollárba került. Egy kis fi­gyelmetlenség kétezer dollárjába került JohnBlackwoodné philadelfiai asszony­nak. Blackwoodné, aki most európai túrán van, Lézardrieux mellett egy hí­don állt, elmerengve nézegette a folyót, s csak akkor eszméit föl, amikor kézi­táskája halk csobbanással a vízbe esett. Most már kétségbeesetten kiáltozott segítségért. De késő volt: a hullámok elnyelték a retikült, melyben egy két­ezer dollár értékű, drágakövekkel ki­rakott platina-karkötő volt. Az asszony költségére most Brestből búvár érkezik, aki leereszkedik a folyó fenekére és kutatni kezd az elveszett drágaság után. Addig is a folyónak ezt a vidékét rend­őrök őrzik, nehogy időközben önkéntes búvárok halásszák ki a kincset. — Kulcslyukon át nézett egy házasságtörés titkaiba egy angol bíró. Lord Merrivale angol válóperes biró, a bíróság tagjai, az ügyvédek és a felek feszült figyelemmel nézegettek egy ajtó kulcslyukán keresztül egy tárgyalóteremben. Pikáns válópert tár­gyalt Lord Merrivale. James H. Bean adófelügyelő indított pert felesége ellen házasságtörés címén. A férj előadta, hogy megfigyeltette a feleségét, aki rendszeresen eljárt egy úrral egy kis szállodába. Magándetektívek a szál­lodaajtó kulcslyukán át figyelték, hogy mi történik a szobában. A feleség ez­zel szemben azzal érvelt, hogy a kulcslyukon való benézés nem lehet bizonyíték, mert nemcsak, hogy az nem látszik pontosan, hogy mi törté­nik a szobában, hanem fel sem lehet ismerni a kulcslyukon át, hogy kik tartózkodnak ott. Lord Merrivale ekkor salamoni lépésre határozta magát. — A biróság elrendeli, hogy a kér­déses ajtót hozzák be a tárgyalóte­rembe, — mondta és másnapra ha­lasztotta a további tárgyalást. Másnap két teremőr „elővezette“ az inkrimi­nált ajtót. A terem közepére állították. Lord Merrivale utasítására egy tör­vényszéki hivatalnoknő és a tárgyalás jegyzője elhelyezkedtek az ajtó mö­gött. A hölgy az ur ölébe ült, a bíró­ság tagjai pedig a kulcslyukon át nézték a jelenetet. — Mindent tisztán lehet látni, — jelentette ki lord Merrivale. — Ezek után nem is késett az Ítélet: kimondta a válást a nő hibájából, mert bizonyí­téknak vette a kulcslyukon át történt megfigyelést. — Feleségvásár a világ tetején. „Feleségvásáron voltam a világ tetején“ — így kezdi beszámolóját a Daily Express indiai tudósítója. A világ teteje a hinduk szerint a Himalája hegység. Ebben a hegységben van Simla városa és a város fölött egy kis faluban tart­ják meg minden nyáron a nagy fele­ségvásárt a környékbeli hinduk, jutá­nyos áron lehet itt feleséghez jutni. Fehéreket nem szolgálnak ki és az angol újságíró véletlenül szerzett tu­domást a különös vásárról. — Sokezer hegylakó vonult a kes­keny utakon a feleségvásár felé — írja beszámolójában az angol újságíró. — Szüleik, családtagjaik kíséretében vo­nultak fel a szép környékbeli hindu lányok. Színes bugyogó nadrág volt rajtuk, dús hímzésekkel diszitett rövid kabátka s a szivárvány színeiben pom-

Next

/
Thumbnails
Contents