Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)
1933-02-25 / 16. szám
4; oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1933. február 25. Emberek a törvény előtt mmmm Bécsi Vásár 1933. március 12-től 19-ig (Neue Burg 111. 12—18.) Külön rendezések: Bútorvásár / Villamosság a háztartásban / Újszerű gázeszközök / Rádió és Ravag-kiállitás / Bécsi kötött-divat / Szőrmedivat-salon / Fénykép és utazás Auto és motorkerékpár kiállítási Vas- és patent-bútorok / Wagner-osztály / Építészet és útépítés / Teleképítés / Földolaj / Osztrák legelőtermények / Feltalálások / Gazdasági gépek és eszközök / Táp és élvezeti szerek / Mező- és erdőgazdaság Visum nem kell! Visum nem kell! A vásárigazolvány és útlevél elegendő az osztrák határátlépéshez. Jelentékeny utazási kedvezmény a csehszlovák és osztrák vasutakon, valamint a légi forgalomban. Mindennemű felvilágosítást, valamint vásárigazolványt (30 Kő) ad a WIENER MESSE A. G. WIEN] VII., valamint a lipcsei tavaszi vásár tartama alatt az Auskunftsstelle, Leipzig, 65 Osterr. Messhaus és a tiszszteletbeli képviselők: Komáromban a Kereskedelmi Gremium, Nádor-ucca Kultúrpalota. Apa és fiú. A vádlott egykedvűen ül a fegyőr mellett, karján a piros szalaggal. Érdeklődve nézi az apját, aki minden igyekezetével azon van, hogy a bíróságnak magyarázzon. A vádlott elnézegeti a tanút, aki ezúttal az apa és nem szól egy szót sem, mégcsak a fejét sem biccenti. Apa és fiú állanak egymással szemben, két ellenség, most tör ki belőlük az ádáz gyűlölet. A fiú: anyagyilkos. Az istállóban verte agyon az anyját, hajnali reggelen, békésen kérődző tehenek között s mikor az anya feje szétloccsant, még több vért akart látni és berohant a lakásba, ahol az apa aludt gyanútlanul. Arra ébredt föl, hogy a fiú csapkodni kezdi a fejét a vasvillával, el is tört a nyele ennek a szúrós gazdasági szerszámnak. Most itt állanak a törvény előtt. Miért történt mindez? A birtok miatt: jnegint csak a pénz és a vagyon ... Az anyának volt egy kis földje, azt a fiú bérbevette, de a bérösszeget keveselték az öregek. A fiú nem akart fizetni. Az apa szította az ellentéteket, ki tudja, micsoda okból? Mi szíthatta vájjon ezt a kékbeli, fürge mozgású, kötényes, ragyogó rcsizmáju gazdaembert a fia ellen ? Érdekes volna meganalizáíni ezt a hagyományos „őserőt“! Az aoa kész színész, itt a törvény előtt. Egyre jobban nekilendül a mondókájának, ide-oda szaladgál, idéz és kiabál, felragadja a vasviliát, majdnem nekimegy hevében az esküdteknek, dobban és ugrál, eldobja a súlyos nyelet. Olyan zajt csap a nagy mutogatásban, hogy az elnök végre figyelmezteti. De az apa jóformán se lát, se hall: benne van az előadásban, most végre megmutatja magát a magas bíróságnak, ki is használja a közszereplés lehetőségét. Az anyagyilkos meg csak ül mozdulatlan és egykedvűen hallgatja a vádakat. Akármit tesz, biztos, hogy elitélik. — Ellenséges viszonyban van a fiával? — kérdi az elnök. — Most ? — riad fel a gazda — most igen! Áldott feleségem elütötte mellőlem, tehetetlen vagyok, árva ... — Igaz-e, hogy maga verte a fiát? — kapja fel a másik kérdést, mert a fiú azzal mentegetőzik, hogy az apja állandóan ellensége volt, szította az anyát a fiú ellen, verte és éheztette. — Én ? — kiált fel az apa — kisujjam se tettem rá! S egy másodperc múlva csendesebben: —... csak mikor a pénzem ellopta. — Nem loptam! — vallja a fiú — csak az apám nem akart adni ruhára, el kellett vennem magamnak az asztalfiókból ... — Igaz-e, hogy el akarta tenni a fiát láb alól? — Én ? Ha akartam volna, rég eltettem volna ... Gyűlölet szikrázik már a szemekből. A fiú feláll, közelebb lép és tétova mondja: — Kérem, ebből semmi sem igaz, amit az apám elhazudott! Körülnéz, mentséget keres, látja, hogy az anyagyilkosságot nem igen fogják neki megbocsátani, nem mond egyebet, mint: — Sajnos, hogy ilyet kell beszélni... Nagyon sajnálja az esetet. Oly csendesen sajnálkozik, mintha azért kérne bocsánatot, hogy a cipőjére lépett valakinek . .. — Nagyon sajnálom, — dünnyögi és visszaül. Úgy fest, mint akit nem is igen érdekel a dolog. Magánügy, családban történt, mit is firtatják ... A megunt feleség. A vádlott megunta a feleségét. Az eljárási mód ilyenkor igen egyszerű: le kell ütni, kissé megfojtogatni, öszszeszurkálni és azután bedobni a Garamba az asszonyt. Csak félig sikerült a dolog. Most aztán ide kerültek, a törvény elé. A vádlott: fiatal legényforma még, bajusztalan, hetykeképii legény, de Ramon Novarrot bizonyosan nem róla mintázták. A sértett hat évvel idősebb tapasztalt parasztasszony, akinek az ura nem első szeretője volt már s mielőtt a jelenlegi férfival ismeretségre lépett volna, már egy háromesztendős kisgyerek nehezítette a startot, de ezzel a a hendikeppel is igen jól futott az asszony, házasság révébe ért. Az asszonykáról sem lehet elmondani, hogy szépségdijat nyerne. A hallgatóság, — amelynek rokonérzését pedig könnyű megnyerni, ha az ember sértett, — megmosolyogta a sértettet s egy borízű hang a legénynek adott igazat, amiért egy kicsit megszurkálta ezt az elvirágzott nőt. A legény ügyetlenül mentegeti magát és mindent a csendőrökre fog. Legényt mondok, pedig az iratok tanúsága szerint férjuram volt ő bizony, ha nem is szívesen. Nagy szerelem aligha sodorta őket egymáshoz, — az ember ugyan azt gondolná, hogy csak az idős nőnek tetszett a helyes legény. Ahogy azonban a legény elment katonának, az asszony vére nem nyugodott és újra felvette hajdani kapcsolatait. .. A legény hazajött, hallja a különféle híreket s elhatározza, hogy móresre tanítja az asszonyt. Gyors kérdések és gyors feleletek pattannak a tárgyalóteremben. A legény úgy vall, hogy erkölcsre akarta oktatni az asszonyt, de esze ágában sem volt gyilkolni. Este kihívta az asszonyt a Garampartra. Ment az vele gyanútlanul Ott aztán megfojtogatta egy kicsit és agyon is szúrta volna, ha az asszony nagy erővel nem védekezik. Most is ott a forradás az aszszonyon, mindenkinek szívesen megmutatja. — Miért mentek ki este a viz partjára, miért nem nappal? — kérdi az elnök. — Hát lopni este kell a fát... — feleli természetes hangon a legény, — ott kinn azt mondtam a feleségemnek: Mért folytatod ezt a festett életet ? Hagyd abba! Nem hagyom abba, mondta ő, ez nekem a fele életem ... Elfutott a méreg és szúrtam. Be voltam rúgva... Az asszony kiáltott a sógor után, erre elszaladtam. — Nem igaz! — mondja az asszony izgatottan, — bele akart dobni a Garamba, de éppen arra jött egy biciklista s a lámpája fénye ránk esett volna Csak ez mentett meg . .. A legény nem hagyja magát. Csak meg akarta tanítani az asszonyt, ennyi az egész. A nagy tanítás nyoma: sebhely a nyakon. Szünetben a hallgatóságnak mutogatja az asszony. Köréje gyűlik Komárom Kúriájának és Singellőjének szakértő társadalma és figyelmesen nézik a sebhelyet. A sebhelyes nőt az anyja őrzi. Ott szidják közösen a legényt. — Nagyon szerettem, — hajtogatja az asszony, — ilyet nem érdemeltem volna tőle . .. Singellő társadalma nincs ezen a nézeten. Hangos megjegyzéseket tesznek a nőre, aki most bosszút liheg és anyai védelem alá helyezte magát. Az anya elnézte a lányának az első gyereket, a másodikat, — micsoda mélységei és csúnyaságai vannak a „tiszta erkölcsű falusi életnek“, — mindent megbocsátott a lányának, különösen a fiatal férjet. De ez a férj végre is megunta a dolgot és leckét akart adni az asszonynak. Súlyos leckét: nyomát ott hordja élete végéig a nyakán. Szépségét nem emeli, az biztos. De viszont nem is csökkenti. Falusi sex-appeal, majd talál vigasztalást... (Ihyvi.) — Uj tánckurzus felnőttek részére márc. 2-án kezdődik a Vigadóban. Vasárnap luftbalon csata. Húshagyó kedden álarcos bolond est. — Tűzvész Bátorkeszin. A napokban tűzvész pusztított Bátorkeszin Péli János gazdálkodó szérűjén. A lángok nemcsak Péli, de Varga Pál földmives kazlait is elhamvasztották. A kár többezer korona. (k. s.) Amíg az ember eljut Komáromból az egyiptomi piramisokig. Kipróbálom a „filléres“ utazást. — Hadd legyek egyszer én is kísérleti nyal. — A képeslapokat és az ajándékokat várók szives figyelmébe ! Komárom, február 24. Én, aki már olyan sokat írtam a régi utazásokról és szeretem az útleírásokat, mégis nagyon nehezen mozdulok ki a megszokott odúmból, amely mások szemében, akik csak az agglegény rideg otthonát látják abban, unott, de nekem mindennél kedvesebb és nem szívesen röpülök ki ebbői a meleg fészekből, még egy melegebb fészek kedvéért se ... Azonban most engem is léprecsalt az utazás filléres jellege. Elvégre fillérért eddig még egy iskátulára való gyufát se adtak és most egyenesen Egyiptomba és Istambulba viszik az embert és adnak kosztot, kvártélyt is, sőt Istambulban nem is egy nyugalmazott háremhölgy a nyakába varrja magát az embernek és aki ott akar maradni, kényelmes állást is kaphat az eunuchok városnegyedében. Hát igen! Én kipróbálom ezt a filléres utazást, ki én és nem rettent el az a közmondás, hogy olcsó húsnak híg a leve, pedig itt tényleg sok híg levet kapunk, mert hiszen két hétig úszunk a hideg leven, a tengeren. Elindulásomat eddig nem veitem dobra. Ezt az elhallgatást nem szerénységből tettem. Nem! Én szívesen a világgá kürtöltem volna, mert ha már filléreket adok ki ilyen fene nagy útra, hát hadd tudja meg az egész világ és hadd pukkadjanak az irigyeim. És mégis kipattant a titok és elindulásom előtt már egy egész csomó levelet kaptam. Ezekben nem szerencsés utat kívánnak, hanem egészen mást. Az egyikben például egy gondos anya azt irja, hogy a kislányainak (négyen vannak a kis angyalkák) minden megállásunkról küldjék egy-kétanszichtkártyát, sőt a tanítókisasszony nagyon kéret, hogy a szebb helyeken háromnégy képeslappal emlékezzem meg róla. Hálából meg fog házasítani. De a levélíró gondos mama önmagáról se feledkezik meg. Egy másik levél azt Írja, hogy a régi szép napok, a másik a náluk eltöltött kellemes esték emlékére küldjék pár lapot. Édes Istenem, ha minden szép nap és szép este emlékét képeslappal kellene viszonozni a „hatezeréves Faunnak", akkor még pár ezer évig kellene élnem. Az emberek lehetetlen távoli kapcsolatot is észrevesznek. Erre nézve egy rémületesen érdekes példát tudok. Amikor még a „Komáromi Újság“ élt és virágzott, egyszer átnéztük a cimszalagokat és akik nagyon hátralékban voltak, beszüntettük a lap küldését. E cimszalagrazzia után földult képpel beront hozzánk egy ismerősünk és nagy haraggal panaszolja, hogy micsoda dolog az, hogy nem kapja a lapot. — Nohát ez kérem mégis csak disznóság, én már tiz éve kapom „ingyen“ az újságot és most csak ugy mirunddirnix beszüntetik a lapot. Végre is egy tizévé ingyen példányt élvezőtől nem lehet csak ugy megvonni a megszokott lapját — tört ki barátunk haragosan és elrohant. A képeslapokat várók mellett nagy tábora van az ajándékváróknak. Egész nyíltan megmondták, hogy mit hozzak nekik. Most leszek másodszor Messinában. Ennek van egy nevezetes kávéháza, amelyben egy komáromi barátom reggeltől estig képeslapokat irt. A városból semmit sem látott. Egész útja nem volt más, mint egy képeslapírás-strapa. Nálam ilyesmi nem fog megtörténni, mert tőlem senkise kap és nern fordul elő, hogy egyik örül, a másik aprehendál, nálam az irántami érzések egyformák lesznek, engem mindenki szidni fog, mert én pihenni akarok és a hatszoros határvizsgálatoknál se fogom dugdosni az ajándékokat. Különben is ez egy „filléres“ utazás és a filléres kereteket nem akarom túlköltekezéssel átlépni. Ezért akartam, hogy csak az elindulásom után pattanjon ki az útitervem, amikor már senkise kérhet tőlem semmit. Faun. A nevelő férj... Sok házasságot tönkretett már a férj mogorvasága, de az még nem igen fordult elő, hogy egy házasságot a férj krónikus jókedve miatt bontottak volna fel. Ez a különös eset természetesen Amerikában, mégpedig Los Angelesben történt. Mr. Johnson, mint a felesége válókeresetében elsírta, mindenen nevetett. Nem mosolygott, hanem viharosan kacagott. — Röhögött, kérem, — panaszkodott az asszony. — Ha a hajamat jobbra fésültem, majd megszakadt a nevetéstől. Ha balra fésültem, akkor emiatt kapott nevető görcsöket. Akármit akartam mondani, még a mondat végéhez sem értem, a fotőjbe zuhant és szinte fetrengett a viharosan kitörő nevetéstől. Egyideig együtt nevettem vele, de végre is idegeimre ment a dolog. Nem bíidam tovább, kérem, bontsák fel a házasságot férjem hibájából. A bíróság miután alaposan letárgyalta az ügyet, úgy találta, hogy az aszonynak csakugyan igaza van. Mr. Johnson vidámsága túlment minden ésszerű mértéken és alkalmas volt arra, hogy' megmérgezze az asszony életét. A bíróság ezekután a házasságot felbontotta. Az ítélet kihirdetése után Mr. Johnson féktelen kacagásban tört ki. Arca kivörösödött, homlokán verejtékcsöppek gyöngyöztek. Nem bírta viharos, jókedvét lecsendesíteni. Amikor végre annyira lecsillapodott, hogy- szólni tudott, ezt mondta: — Most nevettem életemben először szívből, igazán... — Álarcos bolondestély lesz húshagyó kedden a tánciskolában. Vasárnap este 8—1-ig léggömb csata.
