Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)
1933-02-25 / 16. szám
2. oldal. »KOMAROMI LAPOK« 1938. február 25. Meghagyták a fényűzést jelentő horribilis kiadásokat és törölték a közszükségletet jelentő tételeket. A külügyminisztérium tavalyi 155.5 milliós kiadásait leszorították ugyan 124.6 millióra, azonban a hvszolgálat és propaganda még ma is 22 millió I70\ezer koronába kerül s a külügyi diplomáciai képviselet 71 milliót emészt föl, ami nem egy 14 milliós országnak való. A prágai Hradzsinban levő kü!ügyminlsztériumi palota adaptálása eddig 50 milliót meghaladó összeget vett igénybe s még mindig nem készült el. Ennyi pénzzel Ruszinszkó közmunkálatait lehetett volna ellátni. Most trták ki a pályázatot a konyha új berendezésére. Benes külügyminiszter né konyhájában olyan sütők lesznek, amelyek automatikusan fütyülnek s maguktól nyílnak ki, ha a kacsa, a rétes megsül. A konyhában van egy hűtő 150 üveg pezsgő, egy hűtő kétszer 50 és egy hűtő kétszer 25 liter sör behűtésére. Egy márványtartály pisztrángok, egy másik tengeri halak részére készült. A majonéz keverőgép óránkint 30 liter majonézt állít elő s hogy a vendégek gyomra el ne romoljék, egy másik masina óránként 125 liter mokkát szállít. A takarékosság őszinteségének hiánya még szembeötlőbb a nemzetvédelmi minisztériumnál, amelynek tavalyi 1 milliárd 625 milliót kitevő szükségletéből az általános 14 százalékos törlési mérték betartása mellett legalább 228 millió 500 ezer koronát kellett volna törölni. Ezzel szemben mindössze csak 57 milliót töröltek, ami azt eredményezte, hogy mig tavaly minden nyolcadik korona a hadseregre ment, 1933-ban már minden hatodikat az ármádia emészti fel. A pénzügyminisztériumi tárca terhére kimutatott 315 milliós fegyverkezési alapból egy fillért sem töröltek. Mi más ez, mint a legtisztább nagyhatalmi hóbort. Az az állam, amely egész költségvetésén a gazdasági nyomor miatt átlag 14 százalékot spórol meg, ugyanakkor a hadügyi kiadásokat csak 4 százalékkal szállítja le, az a legtisztább militarista állam. Leszállítják a személytarifákat. Néhány évvel ezelőtt a vasutügyi kormányzat felemelte a személytarifá-40 kát, de annak igen szomorú következménye lett, mert az utazás megdrágítása folytán aránytalanul csökkent az utazók száma. Most tervbevették a személytarifa leszállítását és a legjelentékenyebb változás a gyorsvonatoknál fog mutatkozni, mert az eddigi gyorsvonatpótlékot a legtöbb gyorsvonatnál be fogják szüntetni és csak azoknál marad meg a pótlék, amelyek különös kényelmi berendezésekkel bírnak. Az összes többi gyorsvonatokat a belföldi távvonatok közé sorozzák, amelyeken ugyanaz lesz a menetjegy ára, mint a személyvonatoknál. A részletes rendelkezéseket már a legközelebbi napokban közzéteszik. A ház és telektulajdonosok egyesületének müködase. Ha adóról beszélünk, azt hisszük mindnyájan, hogy a társadalom minden kategóriája éppen eléggé meg van ugyan terhelve, de bátran állíthatjuk azt, hogy mégis a háztulajdonosok osztálya az, amely már a legvégső fokon is túl van terhelve. Nézzük csak a hivatalnoki osztályt, adót ugyan fizet ez is, de mégis csak meg tud élni jövedelméből, vagy nézzük a földmiveseket, azok is még mindig ott vannak hogyha adójukat megfizetik, még csak marad betevő falatjuk, sőt ha a mai rossz gazdasági viszonyok nem volnának, még az iparos és kereskedő osztály is csak valahogyan boldogulna az adók súlya dacára is, de nem Így állunk a háztulajdonosokkal. A ház, amely valamikor jövedelmet hozó megélhetést garantált, jelenleg csak terhet, de semmi jövedelmet nem nyújtó objektum a ház tulajdonosának. S mi, a háztulajdonosok, mint az állam és a községek fő-fő adózói s fundamentumai még mindig nem törődünk, vagy legalább is bizonyos letargikus szemmel nézzük helyzetünket s akkor midőn a társadalom minden rétege, tömörül, szervezkedik, mi csak vagyunk, várjuk mikor kaparják ki a gesztenyét mások, melyből aztán mi is részesülhetünk, pedig elfelejtik, hogy tömörülésben s csakis erős szervezetben rejlik az erő. Itt van a helybeli ház- és telektulajdonosok egyesülete, mely immár bekapcsolódott a pozsonyi országos egyesületbe, — mely egyesületnek célja csakis az egyesek érdekeit úgy fent, mint lent védeni s ügyes-bajos dolgaiban segítségére lenni, igazán a legminimálisabb évi tagdíj ellenében, s háztulajdonosaink nagy része még most is a tizenkettedik órában se kap észbe és nem siet annak kötelékébe belépni. Az egyesület választmánya Nemes György ny. főjegyző elnöklete és dr. Nagy Vilmos ügyész szakavatott tájékoztatása mellett folyó évi február hó 23-án igen látogatott gyűlést tartott, amelyen a helyi apró cseprő ügyeken kívül a háztulajdonosok érdekében a legmesszebbmenő intézkedéseket határozta el, különösen az itteni pü. hatóság részéről egyáltalában figyelembe nem vett, de a törvényben imperative rendelt levonások körül. Ugyancsak megvitatta az igazán szakavatott Ivánfy Géza volt titkár eltávozásával beállott helyzetet s a titkári teendők ideiglenes ellátását Bocz Béla ny. főjegyző egyesületi alelnökre (Bercsényi u. 23. sz. lakosra) bizta, s ezért is felkérjük tagjainkat, hogy bármiféle ügyeikben forduljanak hozzá. Hivatalos napok kedd és csütörtök délután 2—5 óráig. A komáromi ház- és telektulajdonosok egyesülete. Üzletáthelyezés! Ezúton hozom a mélyen tisztelt megrendelőim és a n. é. hölgyközönség szives tudomására, hogy az eddig Duna u. 6. szám alatt folytatott angolnöiszabóságomat 1933. évi február hó 15-töl Dimaii.3 számaia helyeztem át. Törekvésem odairányul, hogy mindenkor a legújabb angol divatlapok után a legelőnyösebb árban s a legszebb kivitelben szolgáljam ki mélyen tisztelt megrendelőimet. További szives pártfogást kérve vagyok teljes tisztelettel: | B7 NAGY nőiszabó. f Hivassa ti tericsiifl a legjobb oagyar tapsi s komáromi La Dókái Fried Jenő Komárom, február 24. A Komáromi Járási Kereskedelmi Grémium választmánya holnap, vasárnap este díszgyülést tart és az ülés kenetében ünnepelni fogja Fried Jenőt, a Grémium nagyérdemű elnökét. Fried Jenő február végén tölti be éleiének hatvanadik esztendejét és a Grémium szeretetteljes figyelemmel ragadja meg az alkalmat arra, hogy kiváló és fáradhatatlan elnöke iránt érzett mélységes tiszteletét és háláját kifejezésre juttassa. Ha volt valaha ünneplés, amely megérdemelt és méltó az ünnepelthez, akkor ez a Grémium vasárnapi díszülése, amely valóban olyan férfiú előtt tesz bizonyságot a megbecsülés példájából, aki mindenképen érdemes arra. 'Egészen bizonyos, hogy Fried Jenő nem kereste ezt az ünneplést, de a Grémiumnak nem lett volna szabad elhalasztani ezt az alkalmat, mert ezzel a mai rideg és anyagias világban példát kell mutatnia olyan vezérférfiak megtiszteltetésével, akik közéleli működésükben az önzetlenség ritka példáját ragyogtatják, akik minden időben a legnagyobb készséggel, még áldozatoktól sem riadva vissza, állanak polgártársaik rendelkezésére s akik a közérdeket tisztán és kizárólag, a legideálisabb értelemben vett közjó előmozdítására szolgálják. Fried Jenő azok közé a kevesek közé tartozik, akik ilyen felfogással és ilyen meggyőződéssel szolgálják a közügyet. /A közélet kipróbált harcosai sorából való, aki több mint három évtized óta dolgozik Komárom város polgárainak érdekében legjobb tudása és meggyőződése szerint. Még a régi törvényhatósági joggal felruházott Komárom város bizottságában kezdte meg fáradhatatlan tevékenységét és nem volt olyan közgazdasági, kultúrális és emberbaráti ügy, amelyet ne egész szívvel támogatott volna s nem fordult elő olyan dolog, amely a polgárság érdekeinek előmozdításában lelkes szószólóra ne, talált volna benne. A város képviselőtestületének ma is egyik legagilisabb, legmunkásabb vezető tagja. De szinte élete feladatává tűzte'kereskedőtársai sorsának megjavítását. A kereskedőtársadalom megszervezésében elévülhetetlen érdemei vannak, egyik leglelkesebb alapítója volt a három évtizeddel ezelőtt megalakult Kereskedők Testületének, amelynek fejlesztéséből és vezetéséből bőségesen A csallóközi halászat történetéhez. való vontatás utján történt, a halászok tisztítják a Duna medrét a tőkéktől, melyeket a víz a partmenti erdőkből lesodort, azok a fenéken megakadtak és ott torlaszt alkottak. Ha a megrakott hajó ilyen tőke fölött haladt el és súlyánál fogva nem tudott engedni az alsó nyomásnak, feneke betört és rakományával együtt elsüllyedt. Ilyen károk később a francia háborúk idejében fellendült gabonakereskedelem nagyobb forgalmában stirüen fordultak elő, ezeknek a károknak a kiküszöbölésére alakult Komáromban a Cs. kir. szabaditékos rév-komáromi hajóbiztosító társaság, amely az első biztosító társaság volt az országban.‘Ebben az időben a hajóvontatás következtében virágzott fel Komáromban a hajóács ipar és a szekeresek is nagy és bőséges kereseti forráshoz jutottak a vontatás következtében. A helytartótanács eleget gyötörte Komáromvármegyét is rendeletéivel, amelyektől a pozsonyi halpiac drágább árait leszállítani és mérsékelni reménykedett. 1773-ban a halak ára felől kér információt, a következő 1774. évben pedig annak időről időre leendő felterjesztését rendeli el.* 2 Az 1774. évi limitatio árai a következők: a halkereskedők a szomszédos uradalmak halószóvizeiből a csuka (Lucius) fontját 12, a ponty (Carpio) fontját 10 dénáron vehetik, ugyanezek árai a piaoon a csukáé 16 dénár és a pontyé 13. Aki drágábban adja, az kihágást követ el és halait elkobozzák.3 1775. évben a limitatio több halféle árát állapítja meg. így a márna (barbo) és ponty (carpio) és más kisebb halféleség fontja 12 dénár, a harcsáé 25 dénár, a tok és vizáé — egészben mérve — fontja 30 dénár, kimérve 40 dénár, a kecsege fontja 20 dénár.4 Később Pozsonyvármegye keresi meg komárommegyei »kedves bará-1 Gyulai Rudolf. A cs. kir. szabaditékos rév-komáromi hajó biztosító társaság története. Komárom, 1897. 2Komáromvárm. közgy. jegyzőkönyve. VIII. 818 és IX. 6. 11. ®U. o. IX. 69-70 11. *U. o. IX. 369-370. 11. tait és attyafiakat«, hogy a halnak piaci árát minden hónapban közöljék. Ugyanezt a helytartótanács is sürgeti.1 Korabinszky egyébként igen megbízhatlan Lexikonában azt írja 1786-ban, hogy Komárom város jövedelme viza és halfogásból évi 39 forint. 2 Ugyanezt írja nyolc évvel korábban megjelent munkájában is. 3 Mikor a második ngy földrengés (1783) után II. József a komáromi vár erődjellegét megszünteti és azt fegyházzá alakítja át, a komáromi halászok is felszabadulnak a várbirtok és várparancsnokok reájuk gyakorolt nyomása alól. A komáromi halászatról Fényes Elek munkájában 4 szintén megemlékezik és ebben azt írja, hogy a Duna vizát, tokot, a Vág csukát, harcsát, pontyot, kecsegét szolgáltat. A csallóközi és udvardi Járás számos halastavai ugyanezeket a halnemeket adják. Ebben az időben, amikor már a gőzhajózás két évtized óta megindult a Dunán Pest és Bécs között, viza és tok alig-alig tévedt ide, de nem helytálló a halféléknek a folyók szerint való felsorolása sene mert a Dunában és a Vágban ugyanazok a halfélék tenyésznek és fordultak elő már abban az időben is, csak úgy, mint azelőtt. A tok és viza vándorló halak voltak, ezeket a Duna kereskedelmi forgalma erről a vidékről elriasztotta. Ritka eset az, hogy vizát vagy tokot fogjanak ezeken a vizeken a halászok. Ép így nem helytálló Fényes Eleknek az az állítása sem, hogy a komáromi vár jobbágyai igen csekély adót fizettek a vár főkapitányának, a földesuruknak, »például: néhány vizát vagy halat«. 'Ha így lett volna, bizony nem búsultak volna olyan sokszor Komárom lakosai, akiket a kemény katona parancsnokok dologra hajtottak, mert nem tizenkét nap robotot szol‘U. o. XII. 312 és 321 11. 2Geographisch-historisches und Produkten Lexicon von Ungarn. Pressburg, 1786. 3 Almanach von Ungarn. Wien und Pressburg. 1778. 4A Magyar Birodalom statistical, geographiai és történeti tekintetben. I. kötet. Komárom Vármegye. Pest, 1848. gáltak ebben az időben, hanem sokkal többet. Ezért akart oldozkodni a város új privilégiumok szerzésével a vártartomány kötelékeiből. A halakból, mint azt láttuk, a kapitányok a rendes negyedrészt kapták és a köteles halakat joguk volt megtartani, mivel azokat a halászoknak be kellett mutatniuk. A komáromi halászat a XIX. században nsjgy, változáson ment át. Az addigi ősfoglalkozás és céhrendszer révén mesterséggé alakult át. Még a század elején a derék Holéczy Mihály komáromi evangélikus rektor és jeles író tollából azt olvassuk,1 hogy Komáromban háromféle halászfelekezet van, úgymint öreg hálósok, kocások és horgászok. Öreg hálós halászmester mindössze 8, de azt nem írja, hogy a halászbok- Egyesek halkereskedést űznekraik milyen népesek, és a halakat Nagyszombatba, Pozsonyba és Bécsbe viszik. Azt írja felőlük, hogy igen ügyes tok- és vizafogók. Fényes szerint2 1848-ban Komáromban 19 halászmester egy legény és 5 inas volt, ami teljesen lehetetlenség, hiszen akkor is tanyával halásztak, mint pia és a tanyavetéshez legalább öt emberre van szükség tehát nem lehetett egy legény, hanem sokkal több. Történeti szempontból so’kat már nem mondhatunk a komáromi halászat múltjáról, hiszen a viszontagságos múlt részletes tárgyalása rendjén elérkeztünk a halászat jelenéhez. Talán még említsük fel azt a feledésbe ment piaci rendet, amely szerint a hosszú évtizedek óta a Vágó-utca (a mai Vársor-utca) végén levő halpiacot 1855 szept. 2-tól kezdve a Kisduna városi hídfőjéhez helyezte át és a halászok itt állították fel halvályuikat. Pénteki napon mindig itt árulták a halakat, de más napokon a városházával szemközt annak déli házsorai előtt mérték a hatalmas halasdézsákból. Néhanapján egy-egy nagy fogásról hallatszik hír. Egy-egy nagy halóriás, 40—50 kilós harcsa okoz feltűnést, melyet a halpiacon kimérnek és a halak barátai és kedvelői elkapkodnak. Ilyen nagy ‘Tudományos Gyűjtemény. 1825. évi V. kötet. 2Fényes i. m. ,
