Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)

1933-02-15 / 13. szám

»KOMAROMI LAPOK« 2. ul (la . zett, bizonyítja az a nagy tisztelet és változatlan bizalom, amely őt az igaz­gatóság alelnöki székébe emelte s amelyet a közgyűlés csak két héttel ezelőtt újított meg közbecsülésben álló személye iránt. Nagy es áldásos munkát fejtett ki hosszú éveken keresztül a Vágbalparti Ármentesítőtársulatnál is, amelynek alakításától fogva igazgatósági tagja, majd elnöke volt, mig a fordulat után az állam egyre növekvő politikai befolyása következtében las­san az egész vezetés más kezekbe került. Azonban tevékeny munkássá­gának eredményei megőrzik nevét a társulat történetében. Társadalmi téren sokirányú tevé­kenységet fejtett ki. Résztvett a Ko­máromi Önkéntes Tüzoltóegyesület alakításában, a Komáromi Sportegy­letnek egyik alapítója és kezdettől fog­va egész haláláig elnöke volt. Elnöke volt a Kaszinónak, társelnöke a Jókai Egyesületnek, díszelnöke a Ref. Egy­házi Iparos Énekkarnak, választmányi tagja a különböző társadalmi egye­sületeknek. A református egyház egyik legtekintélyesebb és legbuzgóbb pres­biterét veszítette el benne, aki több évtizeden át volt tagja az egyház ta­nácsának. Az államfordulat után mint a ko­máromi zsupa bizottsági tagja a ma­gyarság ügyének volt lelkes szószó­lója, amig a vármegye autonómiáját meg nem szüntették, illetve az új közigazgatási törvény a vármegyéket meg nem szüntette. Előrehaladt kora dacára minden nemzeti és társadalmi mozgalomban résztvett, a magyar nemzeti párt egyik tiszteletreméltó tagját gyászolja Csepy Dánielben, aki a pártnak a magyarság érdekeiért folytatott küzdelmeiben támogatója és bölcs tanácsadója volt. Minden közéleti munkájában a lel­kiismeretes kötelességtudás és az a törekvés vezette, hogy nemzetéért, vá­rosáért, polgártársaiért kifejtett tevé­kenysége előbbrevitelére szolgáljon annak az ügynek vagy intézménynek, amelynek intézésére vagy vezetésére polgártársai bizalma odaállította s közéleti működésében soha más nem vezette, mint egyedül és tisztán a köz érdeke, amelynek védelmére minden alkalommal a legnagyobb önzetlen­séggel szállt síkra és amelyet becsü­letesen képviselni legfőbb kötelessé­gének tartotta. Tetteiben a legneme­sebb szándék vezette, cselekedeteit em­bertársai iránt érzett végleien szeretete irányította. A polgárerények megtes­tesítője volt Csepy Dániel, akinek ma­kulátlan tiszta jelleme példa volt min­den embertársa előtt. Ezért koronázta siker és eredmény az ő fáradhatatlan tevékenységben el­töltött életét és élete alkonyán nyu­godt lélekkel mondhatta el, hogy a reábízoltakban hűségesen sáfárkodott. Életére, működésére ráillik a latin költő szava: Integer vitae, scelerisque purus, mert valóban vir integer volt. Ama nemes harcot megharoolta, futá­sát elvégezte, a hitet megtartotta s vé­gezetül eltétetett számára az igazság koronája... Elhunyta nagy veszteség a magyar társadalomra, amelynek mozgalmai­ból hiányzani fog ezután az ő tisztele­tet parancsoló alakja, de a Minden­ható bölcs végzése előtt meg kell ha­jolnunk. Megmérhetetlen veszteséget jelent elmúlása szerető családjának és legelsősorban az őt forrón szerető, ne­meslelkű hitvesének, szül. Halász Mária úrasszonynak, akivel 53 év min­den örömét és bánatát megosztva, a legboldogabb egyetértésben élt az őt szeretettel körülvevő gyermekeivel együtt. Halálát közvetlen hozzátarto­zóin kívül előkelő rokonság gyászolja, de igaz részvéttel osztozik a. gyászban a jóbarátok, ismerősök és tisztelők nagy serege, mert e talpig derék ma­gyarnak tisztelete és becsülése e város és vidékének közönsége előtt a síron túl is kegyelettel fog élni s nemes élete követendő példa marad az utó­dok előtt! P- Zs. • Csepy Dániel évek óta súlyos beteg­ségben szenvedett, de erős szervezete sokáig ellenállt a kór rohamainak. Az utóbbi időben igen sokat szenvedett s vagy két hét óla már a szobát sem hagyhatta el. Családja a legnagyobb szeretettel és odaadással ápolta s bár állandó orvosi kezelés alatt állott, a kínos szenvedések fizikumát annyira legyöngítették, hogy a betegség feb­ruár 13-án reggel 8 órakor legyőzte az elernyedt porsátort és Csepy Dá­niel rövid haláltusa után visszaadta nemes lelkét Teremtőjének. Halálának híre hétfőn, a kora dél­előtti órákban terjedt el a városban, amelyet mindenki igaz részvéttel fo­gadott. A szomorú eset alkalmából a ref. templom tornyára, a Komáromi Első Hitelintézet házára, a Jókai Egye­sület s a Kaszinó helyiségére kitűzték a fekete zászlót. A megboldogultat feb­ruár 15-én, szerdán délután fél 4 óra­kor helyezik a helybeli református temető halottasházából örök nyuga­lomra. Az egyházi szertartás végezté­vel a különböző intézmények és egye­sületek, melyek külön jelentésben em­lékeznek meg elhunytéról, szónokaik által fognak elbúcsúzni az elhunyt­tól. A gyászoló család a következő jelen­tést adta ki a halálesetről: Várbogyai Csepy Dánielné szül. Halász Mária megtört szívvel tuda­tom, hogy 53 éven át hűséges és ne­meslelkű házastársam, a legjobb édes­apa, nagyapa, dédapa és rokon vár­bogyai Csépi Dániel ügyvéd, földbir­tokos, a Komáromi Első Hitelintézet ügyésze, a rév-komáromi református keresztyén egyház presbitere, a Ko­máromi Kasino és a Komáromi Sport Egylet elnöke és más kulturális, tár­sadalmi és közintézmény vezető és munkás tagja, fáradhatatlan és ered­ményekben gazdag életének 87. évé­ben, keresztyéni türelemmel viselt hosszas betegsége után 1933. év feb­ruár hó 13-án az Úr nevében elhalt. Temetése a komáromi ref. temető halottasházából folyó évi február hó 15-én, délután fél 4 órakor történik. Komárom, 1933. február 13. Áldás és béke kövesse munkásságát és le­begjen emléke fölött! Martosi Feszty Béláné szül. várbogyai Csepy Ilona, várbogyai Csepy Olga, várbogyai Cse­py Iza, várbogyai Csepy Sándor, vár­bogyai Csepy Béla gyermekei, mar­tosi Feszty István, Dr. Peller Sándor­­né szül. martosi Feszty Edit, martosi Feszty Kató, várbogyai Csepy Erzsé­bet unokái. Peller István dédunokája, várbogyai Csepy Sándorné szül. Léh­­ner Mária menye. Dr. Peller Sándor unokaveje. Halász Sándor sógora, várbogyai Csepy Dezsőné, várbogyai Csepy "Endréné sógornői, várbogyai Csepy Dezső, várbogyai Csepy Aladár, várbogyai Csepy Ilona unokaöccsei és unokahuga. CBMHWOHHIHnHnHMBBllii Kedvezményes utazás a mezőgazdasági kiállításra A m. kir. kereskedelemügyi minisz­térium az OMGE kérésére a március hó 23—27. napjain tartandó országos mezőgazdasági kiállítás megtekintésére felutazó közönség részére 50o/0-os ked­vezményt biztosított a M. Kir. Állam­­vasutakon és a kezelésében levő helyi­érdekű vasutakon. Ugyanezt a ked­vezményt megadták az önálló igazga­tással bíró hazai vasutak és hajózási vállalatok is. A kedvezményes utazás­ra ''jogosító igazolvány ára a MÁV és az összes közlekedési társulatok vonalaira szólóan egységesen 1.— pengő, az igazolványt ennek az ősz­­szegnek postabélyegben való beküldé­se ellenében, az igénybevevő nevének és a kiinduló állomásnak a közlése mellett, az országos mezőgazdasági ki­állítás rendezőbizottságától (Budapest, IX.. Köztelek-ucca 8.) kell igényelni beszerezhetők az igazolványok az uta­zási irodák, gazdasági egyesületek, gaz­dakörök és szövetkezetek útján is. A kedvezményes utazásra jogosító igazolvány a Budapestre utazásra március hó 23-tól április hó 2-ig be­záróan érvényes és használható; bár­melyik .kocsiosztályban feljogosít az 500/o-os kedvezményre. A külföldi látogatók részére a szom­széd államok vasutai szintén jelen­tős utazási kedvezményeket engedé­lyeztek, a m. kir. külügyminisztérium pedig lehetővé tette, hogy vízum nél­kül lehet a kiállítás időpontjában Ma­gyarországra utazni és azt utólag a kiállítás színhelyén díjmentesen lehet megszerezni, csekély kezelési költség lerovásával. Apponyi temetése. 1933. február 14 A magyar nemzet már sokat teme­tett: nagyjaiban, reményeiben és ál­maiban. Apponyi Albert temetése nap­ján is eltemetkezik a nemzethez való hűség, ragaszkodás és kötelcsségtudás­­nak mintaképe, akit követendő ideál gyanánt állít az utókor elé. A nemzet nagy vesztesége azonban nyereséggé változik erkölcsiekben, ha a magyar közéletben Apponyi nagy példája kö­vetőkre talál és a becsület, tisztesség, önzetlenség idealizmus lesz ott elen­gedhetetlen követelmény. A budavári ősi nagyboldogasszony temploma mától kezdve búcsújáróhe­lyévé lesz a nemzetnek, mert Apponyi sírjához zarándokolnak mindazok, akik a szellemet többre becsülik az anyagnál, az érdemet a sikernél, a lángészt az okosságnál, a politika tu­dományát a ravasz ügyeskedésnél. A százezrek, akik ma Apponyit év­tizedes munkahelyéről, a magyar par­lament kupolacsarnokából elkísérik másik munkahelyére, a templomba, az örök nyugalom boltívei alá: nem­csak tisztességet művelnek, hanem ki­fejezik azt is, hogy amit ez a nagy ember ajándékozott nemzetének, azt kincsekkel felmérni nem lehet, ezért magának a nemzetnek kell köszöne­tét mondani, amelynek élt és amely­nek legnagyobbjai közt marad halha­tatlan alakja, amíg csak magyar él. Dr. Körte Ferenc reprezentatív bemutatkozása a filharmonikusokkal. Komárom, — február 14. Zsúfolt ház előtt hangversenyeztek a szlovák filharmonikusok vasárnap dél­után a Kultúrpalota hangversenytermé­ben. Repertoárjukon Laukoj Folprecht, Liszt és Körte szerzeményei szerepel­tek. Közreműködött még Zavrel Károly, a szlovák nemzeti színház operaéne­kese. E zenekari együttest nem először hallottuk, azonban megállapíthatjuk azt is, hogy jobban is játszottak már. Rézfuvósaik túlerősek voltak, vo­nósaiknál hiányzott a nyugodt kiegyen­súlyozottság és biztos technika, amit az ember ilyen nagy testülettől elvár. A fúvósak intonálása is nagyon sok helyen bizonytalan volt. — Az egyes számok ismertetésében Lauka Dezső 6. és 7. számú szlovák tánca képezte a műsor első két számát. E szerzeményekben a szlovák nem­zeti táncok természeti hangulatok és cselekmények kíséretében vannak fel­dolgozva. A második jobban érzékel­tette a szláv lélek melankóliáját és annak dallamai is szivhezszólóbbak voltak. E táncok után következtek Folprecht karmester műdalai. Számszerint 5. — Nagyon sok volt. — Megelégedtünk volna kettővel is. Vitán felül áll, hogy Folprecht kitűnő karmester és hang­szerelni tud, mégpedig modernül, de e dalokból csak azt állapíthattuk meg, hogy nem tudtuk élvezni őket'. A bari­tonista Zavrel eleinte nem volt disz­ponálva, később belejött. A hallgató­ságnak úgy tűnt fel, mintha ez a bari­ton már fáradt lenne. Nem volt a hang­jában semmi élet, semmi csengés. Lehet, hogy ha olyan dalokat adott volna elő, amelyek az ő egyéniségének megfelel­nek, más volna a véleményünk. A meg­jelenése jól hat a koncertpódiumon. Liszt Ferenc I. rapszódiájánál a kez­det kissé nehézkes volt, azonban a többi helyeken szépen érvényesült. A „Magasan repül a daru“ hatalmas ak­kordjai egész felvillanyozták a közön­séget, amely hatalmas tapsviharral honorálta a zenészek és a karmester e szép teljesítményét. SgA szünet után a bővített zenekar Körte Ferenc dr. bírósági tanácsos, a kiváló zeneszerző E dur szimfóniáját adta elő, amely 4 tételből áll. A szerző e művét a Szlovák Filharmóniának és a zseniális Folprecht karmesternek ajánlotta. Körte dr. szimfóniája szép, dallamos, élvezhető szerzemény. Hangszereinek színei szépen érvényesülnek. A beta­nítás, amely a szerző intenciói mellett történt, iparkodott a mű minden rész­letét kidomborítani. Idegen mesterek hatásaitól nem mentes a mű s külö­nösen érezhető Tschajkovsky, Smetana és Dvorák hatása. Az első tétel rövid largo része után egy gyors rész festi a fiatal élet élni­­akarását és mohóságát. Van benne egy motívum, amely először a vonósokon és a fúvósokon jelenik meg és az éb­redő szerelmet ecseteli színesen. Ez azonban hamar tovatűnik, miután ké­sőbb mégegyszer ismétlődik, majd ismét elbukik a különböző hangorgiákban és a gyors és szerelmi témák ismétlődései után befejeződik az első tétel. A második tétel kamarazenéhez ha­sonló kezdése a nyugodt boldog élet elindulását jelzi, amely azonban az élet sok nehézségein töri magát keresztül. A benne lévő moderato andante rész nagyon bús és festeni akarja a színes álmok gyors szertefoszlásán tűnődő felnőtt embert. A harmadik rész scherzojában a mai élet nyughatatlansága nyilvánul meg. Vonósok, fa- és rézfúvók gyors válta­kozása után, mintha egy pillanatra megszakadna a mindennapi hajszás élet s a jó békevilágot egy bájos länd­­ler tempó varázsolja elénk. Ez még meg­ismétlődik egyszer a többi hangszer variációjában és a főtémával záródik. Az utolsó tétel egy szlovák népdal motívumaival kezdődik, majd az éjen átszürődő cigányzenét festi, amely bú­san szól a csöndes kisváros üres mu­latóiban. A főbb témák ismétlése után az elhaló szerelmi témába keveredő csárdás hangjai mellett zárul a szimfónia. A közö ség élénk tetszésnyilvánítás­sal ünnepelte a zenekart és karmestert, de különösen Körte dr.-t a szerzőt, akinek egy szlovák nemzeti öltözetben levő fiatal leány ezüst babérkoszorút nyújtott át. Schmidt Viktor. ____________1933 február 15 Basilides Sándor meleg sikere a budapesti E>nst­mUceumban. Mindig örömet okoz nekünk, vala­hányszor komáromi földink sikeré­ről írhatunk. Ilyen jóleső melegség önti el lelkünket most is, amikor egy tehetséges és kiváló, eredeti mű­vészettel megáldott komáromi föl­dink, Basilides Sándor festőművész jelentős sikeréről írhatunk. A Basi­­lides-család azon. szerencsések közé tartozik, amelynek nem is egy, hanem több művész tagja aratja a babérokat. A két Basilides testvér: Barna és Sán­dor nemcsak vérbeli testvérek, ha­nem a művészetben is azok. Csak nemrég írtunk Basilides Barna nagy művészi sikeréről és most a másik Basilides testvér, Sándor beszéltet ma­gáról. Múlt vasárnap nyílt meg a tárlat a budapesti Ernst múzeum­ban, amelyen Basilides Sándor is részt vett művészi képeivel. A kiállításról szóló ismertetésekben az összes buda­pesti lap megemeli kalapját Basili­des Sándor tiszta művészete előtt. Többek között ezt írja egyik tekin­télyes budapesti napilap: »Basilides Sándor az Ernst múze­umban. A vasárnap megnyílt kiállí­tásra hoztak egy érdekességet is: Jósé Elemente Orozco mexikói festőmű­vészt. Sajnos, csak apróbb grafiká­kat, litográfiákat látunk tőle, nem pedig a nagyratarlott nagyobb mun­kákat. Itt van ellenben Basilides Sándor, tele nyugalommal és tisztasággal. Minden munkája: meleg szív, áhí­tat és imádkozó Isten-szeretet. Té­mái megkapok, beledobbannak a lé­lekbe, az emberi szív legbelsőbb re­keszeibe és szinte kitárva mindent, ami a művészetben nyitott tenyér, őszinteség mesélnek a művész áhíta­­tos világáról.« Eddig szólnak az elismerő sorok. A mai művészetet sarkaiból kiforgatni igyekvő irányzatok között ennél na­gyobb dicséretet nem is kaphat egyet­len egy művész sem. Kevés pénzért — sokat vá­sárolhat most ELBERT-nél az uj leszállított árak melleit.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents