Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)
1933-02-11 / 12. szám
10 oldal. »KOMAROMI LAPOK* 1933. február 11. A GYERMEKEKNEK Lakat a várkapun ... Bergengóciának hatalmas királya Lakatot rakatott vára kapujára, Mert hosszú útra kél, kurta perc se röppen S véle mind a várnép, sokan, vagy még többen ... A család, az udvar: kamarás miniszter, Főszakács, (akit a kukták hada tisztel), Véle a teslörség ezüst paripákon, Arany a sisakjuk, mundérjuk meg bársony. Dehát hova-merre, úr, cseléd felesben? Házőrzőt se hagyva, igát se kenetlen ?L Nem csatába indul a bergengóc király Inkább vendégségbe, napkelet az irány! Jó tettért jót várj. Ennek a történetnek a kezdete cgv forró nyári napra esett, amikor is Ugribugri, a kis nyuszikölyök, keserves könnyeket hullatott egy kökénybokor alatt. Miért bömbölsz? — kérdezte tőle Pipacs tündér, aki éppen arrafelé sétált. — Hogyne bömbölnék — szepegett Ugribugri — nézd csak meg a füleimet. Nem tudom hegyezni őket és rajtam kacag erdő-mező minden nyula... — Hát aztán miért nem tudod hegyezni? — Hát hogy tudnám, mikor mindkettő olyan tömpe, akárcsak az orrom! Jaj, de mit csináljak, amikor ilyennek születtem?! Istenem, csak tudna segíteni rajiam valaki, tudom meghálálnám a jóságát. Pipacs tündér megvakarta az orrocskája hegyét, ami nála a gondolkodás jele volt s egyszerre csak a homlokára csapott. — Hopp! — mondta — nagyszerű gondolatom támadt. Azt nem Ígérem, hogy nem fáj, de azt ígérem, hogy rövid idő alatt olyan hegyes íülecskéket csinálok neked, hogy egy hét múlva csupa citromsárga nyuszi szaladgál a mezőn. Valamennyi megsárgul majd az irigységtől... Hanem azt meg kell Ígérned, hogy a fülhegyezés közben egy szó nem sok, de annyi sem hagyja el a szádat. — ígérem! — mondta Ugribugri a’ reménységtől felcsillanó szemekkel. — Hát akkor jöjj velem, — rendelkezett a kis tündér. Ugribugri vígan követte hazáig a tündérkét s csak akkor csappant meg a jókedve, amikor Pipacs tündér elővett egy ceruzahegyezőt, az országúton találta nemrégen, s abba belegyurta nyuszi urfi fülét. Azután vígan kezdte forgatni az éles szerszámot ... A nemjóját! — nyikkantotta el magát Ugribugri — hiszen szép a hegyes íülecskc, de ha sejtettem volna, hogy ez az ára, kétszer is meggondolom a dolgot.- Csend! — intette komolyan a kis tündér. — Mit ígértél? Ugribugri elhallgatott s csak akkor emelt szót, amikor a másik fülére került a sor. Ezt nem lehetne holnapra hagyni? — kérdezte alázatosan. Pipacs tündérke azonban nagyon belejött már a fülhegyezésbe s lenézően intett: — Mit gondolsz? Gyerünk csak a másodikkal! Azt is szépen kihegyezte s igaza leli. mert Ugribugrinak olyan szép hegyes fülecskéket faragott, hogy valamennyi nyuszi belesárgult az irigységbe, amikor meglátta. Csodálkoztak is a vadászok, amikor látták, hogy ebben az évben csupa citromsárga nyuszi szaladgál a réten. De az okára sehogyan se tudtak rájönni ennek a Hagy sárgaságnak. Közben aztán tél lett. Pipacs tündér aludni tért, Ugribugrit pedig olyan népszerűvé tette a hegyes füle, hogy Nvul király őt nevezte ki főfő-íülhegvezőnek. Meg is érdemelte ezt a m.-gas állást, meet nála szebben és Napkelet urához megy látogatóba, Adós a vizittel húsz esztendő óta, Még akkor ígérte, mikor itt járt nála, Ép keresztelőkor Napkelet királya. Teltre érett most hát a régi Ígéret, Hogy a trónörökös férfisorba lépett, Nehogy elhervadjon, pártában maradjon Bazsarózsa-képű szép királykisasz■ szony. Ezért a nagy hűhó; pedig ez csak kezdet, Ila a lagzi meglesz, a vár belereszket, Odafelé két nap; oda-vissza egy hét S gyémánt hintón hozzák majd az uj menvecskét! jobban senki sem tudta a fülét hegyezni. Meg is hallotta még a legkisebb zajt is a mezőn és a réten. Egyszer aztán, amikor az erdőt járta, keserves fogvaoogás hangja ütötte meg a fülét, Ki vacog? Miért vacog? — kérdezte komolyan, ahogy már egy főíőfü 1 hegyezőnek illik. — Én vagyok, a Pipacs tündér — sírta cgyr vékony hangocska. — Szél apó mind lecibálta rólam a téli takarómat s most megvesz az Isten hidege. Várj csak — mondta szolgálatkészen Ugribugri majd én belakargatlak — s azzal két hátsólábával kaparni kezdte Pipacs tündér fekvőhelyére a lehullott faleveleket. Jaj! — nyafogott a kis tündér hiszen csupa sarat dobálsz a nyakamba! Ugribugri abbahagyta a munkát s tanácstalanul bámult maga elé. .Mit kellene csinálni? — törte a fejéi. De egyszerre csak nagyszerű gondolata támadt. Hirtelen a szájába kapta a kis tündérkét s elcipelte a legközelebbi fáig. Ismerőse volt az a vén cserfa s tudta, hogy van az oldalában egy nagy lyuk. Amikor odaért, a két első lábával kikaparta a faodut, azután kitépett egy csomó szőrt az oldalából s abból finom ágyat vetett a siránkozó kis tündérnek. — Parancsolj befáradni, — mondta azután udvariasan ott bent vár a finom ágyacskád! Pipacs tündér sem mondatta magának kétszer a dolgot. Boldogan bebújt a faoduba, jól belesimult a finom nyúlszőr ágy ács kába és azon hirtelenjében el is aludt. Még most is alszik, de ne féljetek, amint megjön a tavasz, ő lesz a legelsők egyike, aki felébred s reméljük,, hogy jó egészségben látja viszont kedves barátját, Nyulország főfőfülhegyezőjél: Ugribugri kegyelmes urat. Medvecsalogató. Bújj ki, bújj ki öreg mackó, Nincsen már Iió, se zimankó; Verőfényes nap ragyog, Olvadnak a jégcsapok. A vén talpas meg se moccan, Nyújtózkodik félálomban, Se hall, se lát — csak olykor Rúg egy nagyot, vagy horkol... Kelj [el, kelj fel öreg mackó, Nincs zúzmara, nincsen fagy s hó; Tükörsima s kék az ég; Bújj ki vén álomszuszék... Megmozdul az öreg medve, Rosszkedvűen, zsémbeskedve, Álmos szemét törülgeti, — Valami nem tetszik neki... És a barlang kapujába, Ahogy árnyékát meglátja: Egyet mordul — visszafordul, És az idő télre zordul... A szélmalom. Az országút mellett kis halom emelkedett. Nem domb, csak halom, amilyen több is akad az Alföldön. Ezen a halmon állott a szélmalom. Jó potrohos teremtés volt, a kalapja hetykén ült meg a búbján s ;alóla vidáman nézett szét a vidéken. Vidám élet volt nagyon a malom körül. Néhanap nyolc-tiz szekér is összegyűlt előtte, hozták a gazdák az őrletnivalót, egyik megvárta a másikat, folyt a szó, meg a pipafüst, a lovak nyerítettek, ahogy megismerték egymást és közben ropogtatták a saroglyából előhúzott szénát. De nem mindig volt ez így'. Néha állt bizony a malom és nem őrölt. Nem azért, mintha nem lett volna mit, hanem azon egyszerű oknál fogva, hogy nem volt szél. Ilyenkor a malom nagyfennen azt gondolta: Akkor dolgozom, amikor akarok! A gazdák pedig, mi mást tehettek volna, átmentek a falu kocsmájába és csöndes beszélgetéssel verték el az időt. Olykor a molnár is hozzájuk szegődött, fizetett is nekik egy kis tort,, hogy nagyon el ne unják magukat. Egy ilyen alkalommal azt mondja az egyik gazda: — No, tavaszra megépül a gőzmalom a városban. A molnár sóhajtott, azután, hogy ne lássák az arcát, nagy bodor füstíelleget fújt maga elé a pipájából. Csak kisvártatva szólt: Tudom, én is hallottam. De hát a város messzire van.- Nincs is olyan messzire. Aztán meg ott majd nem is kell várni, se egy napig, se fél napig, amig a szél megindul. A gőzmalomban tüstént átveszik a gabonát, mert a gép örökké hajtja majd a malomköveket. A molnár is tudta mindezt. Sőt’ azt is tudta, hogy ha csakugyan megépül a malom,, akkor ő világgá mehet, mert senki se fog nála őrletni. Búsult is magában eleget emiatt. De úgy vigasztalásformán még annyit mondott: — Nem tudnak odabent olyan finom lánglisztet őrölni, mint én. — Hát az lehet, — mondták a gazdák és kissé elgondolkoztak ezen. Aztán megindult a szél, a malom forogni kezdett s a gazdák rendre megkapták a lisztjüket. Amikor a molnár magára maradt, fölmászott egészen a tető alá és onnan nézett a város felé. Legszélről csakugyan nagyobbfajta épület látszott s hatalmas, égbenyúló kémény. Az épülő uj gőzmalom volt. Már akkor a szélmalom is egyre csak az új épületet nézte ott a távolban. Érezte, hogy onnan jön majd á baj. Hanem azért nem tudott letenni hetyke módjáról és csak azt mondta: —■ Amig élünk, jól élünk! Csak azért is akkor dolgozom, amikor akarok! De ez csak üres beszéd volt, nem jelentett semmit, hiszen ősszel is, télen is egyre fujdogált a szél, volt munka bőven és a molnár kilett magáért. Hanem aztán eljött a tavasz s egy uj hang hasított a levegőégbe: az uj gőzmalom dudája hívta munkára a munkásokat. Háromszor dudált napjában a gőzduda: reggel hatkor, délben, és este hatkor, mert éjjel-nappal folyt a munka. A molnára szélmalomban csak hallgatta, hallgatta és nagyon szomorú lett tőle a szive. Hiába állt ki a malom elé az útra, senki se jött hozzá őrletni. A falubeliek éjszaka idején vonullak szekereikkel a városba és amikor viszszajöttek s meglátták a molnárt, csak annyit mondtak néki:- Hát csak kipróbáltuk ezt is. Ha csak próbáról leli volna szó, elviselte volna a molnár, de most már mindig csak az új gőzmalmot próbálták, hozzá legfeljebb az tért be, akinek hirtelenében volt szüksége egy-egy zsákocska megértetésére. így aztán a molnár sorsa mind keservesebb lett. De a malomé is. A szél is, mintha megharagudott volna rá, viharos erővel támadta meg és tépte egyik vitorláját, letörte egyik karját. Most már csak három vitorlával forgott, de a molnár ezt se bánta. Más alkalommal a sapkáját tépázta meg s jókor lyukat szakított rajta. Nem illett most már a hetykeség sehogy se a malomhoz, de azért egyre fújta a mondókáját: — Akkor dolgozom, amikor akarok! A molnár meg úgy elszegényedett, hogy betevő falatja is alig akadt. Fogta hát magát egv' szép napon és besétált a városba, egyenest az új gőzmalomba ment és olt beállt munkásnak. A szélmalom kint a halmon magára maradt és a senki jószága lett. Egy este történt aztán, erős szél robogott végig a pusztákon és kobozta magával a gőzmalom dudaszavát is. A szélmalom megtörtén, töpörödötten állott s már nem sokat törődött semmivel. Ekkor a szél a búbja alá furakodolt, megemelinlette egyszer, kétszer, aztán: zsupsz! lekapta a kalapot és levágta a földre. A dudaszó élesen hallatszott, az uj gőzmalom ablakai messzire világítottak s a vén szélmalom úgy állt. kalap nélkül, alázatosan, mintha innen a messzeségből, mély megadással köszöntené diadalmas vetélytársát. 1 NI § Megjelentek és kaphatók a SPITZER feje könyvesboltban: ZILAHY LAJOS: A lélek kialszik Ára 12 — Ké URSULA PARROTT: Szabad a csók Ára 12 — Kő MÓRICZ ZSIGM.: Rokonok Ára 12 — Kő VICKI BAUM: Baleset Ára 12.- Kő b r ó d y l í l i: A felesége tartja el Ára 12.— Ke és a magyar könyvirodalom egyéb megjelent és Csehszlovákiában terjeszthető újdonságai. Részletfizetési kedvezmény!!! és egy jókarban levő használt IMa bútor Mosan eladó KEITNER műasztalosnál Komárom, Kovács-u. 16. sz. 47 Apró hirdetések. Eladd ház. Eötvös-u, 48/b. az adómentes teljesen uj ház, mely áll: két szoba, konyha, fürdőszoba, előszoba és pincéből, szabad kézből eladó. FehérnemUvarrfis. monogram és fehérbimzés tanításra felveszek tanulókat. Címem a kiadóban.
