Komáromi Lapok, 1933. január-június (54. évfolyam, 1-51. szám)
1933-02-08 / 11. szám
2. oldal. »KOMÁROMI LAPOK« 1933. február 8 A rabsegélyzö egyesület közgyűlése. 1928. őszén alakult meg Komáromban a Szabaduló fegyenceket támogató és gondozó egyesület helyi fiókja, amely nagy emberbaráti célokat tűzött ki maga elé. A társadalom elesettjeinek felemelése érdekében azt a feladatot törekszik megoldani, hogy a fogházból kikerült embereket védelmébe veszi, őket munkaszerzéssel, ruházattal, segéllyel támogatja, tisztességes megélhetéshez juttatja őket és minden erejével arra törekszik, hogy visszatartsa azokat az újabb megtévelyedéstől. A fogházban levő szegénysorsú fegyenc nélkülözések között élő családját pénzzel vagy egyéb eszközzel segélyezi, a kiszabadult foglyoknak útiköltséget és néhány napra megélhetési segélyt folyósít. Mindeme feladatát a társadalom nemes gondolkozású tagjainak támogatásával teljesíti az egyesület, amely ötödik évi fennállása alatt elismerésreméltó munkát fejtett ki. Az egyesület ez évi rendes közgyűlését február 6-án, hétfőn délután tartotta Nagy Géza dr. kerületi vizsgálóbíró, ügyvezető elnök vezetése mellett, aki jelentésében beszámolt az egyesület 1932. évi működéséről. Az egyesület nyolc választmányi ülést tartott az elmúlt évben, amelyen a szabaduló foglyok kérelmére 2955 korona segélyt folyósított. A múlt évről elmaradt tagdíjak megfizetésére a közgyűlés felhívja az illető tagokat, hogy hátralékos tagdíjukat minél rövidebb idő alatt fizessék meg. Sajnálattal emlékezett meg a jelentés az egyesület lelkes megalapítójának, Moesz Géza prokurátornak múlt évben történi nyugalomba vonutásáról, aki ennek folytán megvált az egyesület vezetésétől. A közgyűlés elisme-Komárom, február 7. réssel adózott fáradhatatlan munkásságának és eredményes működését jegyzőkönyvbe iktatta. Nagy sajnálkozással vette tudomásul a közgyűlés az egyesület elnökének, Vincze Aurél dr. kerületi bírósági elnöknek Nyitrára történt távozását, akinek az egyesület iránti mindenkori jóindulatáért köszönetét szavazott a közgyűlés. A közgyűlés a jelentést tudomásul vette és az egyesület elnökévé egyhangúan Stelczer Viktor államügyészségi prokurátort, az egyesület érdemes vál. tagját választotta meg. . Az 1932. évi zárszámadásokat Fülöp Zsigmond, népbanki igazgató, pénztáros terjesztette elő, amelyet a közgyűlés 10,269 Ke 75 f. bevétellel, 3181 Ke kiadással és 7088 Ke 75 f. pénztármaradvánnyal egyhangúan elfogadott és a pénztárosnak a felmentvényt, önzetlen működésének elismerése mellett megadta. A pénztáros ezután jelentést tett az egyesületnek alakulásától kezdve a múlt év végéig kifejtett segítő munkájáról. Az egyesület rendelkezésére álló szerény eszközökhöz mérten 1932. dec. 31-ig összesen 9630 korona segélyt folyósított a szabaduló fegyenceknek és hozzátartozóiknak. Majd választásra került a sor és a közgyűlés az egyesület ügyvezető elnökévé Nagy Géza dr. vizsgálóbírót, pénztárosnak Fülöp Zsigmondot, választmányi tagoknak pedig Pazsut Alajos dr.-t, Baranyay József dr.-t, Soós Imre dr.-t, Róth Sándor dr.-t és Hladky Rudolfot választotta meg újabb három évre. Közgyűlés után a választmány tartott ülést, amelyen 470 koronát utalványoztak ki rabsegélyekre. Fölszinen tartott kérdések. A hid zárórája. — Közvilágítás. — Csatornázás. Illene külön rovatot nyitai a Komáromi Lapok hasábjain o*an kérdések számára, amelyeket a közvélemény állandóan a felszínen tart s amely kérdések mindaddig időszerűek lesznek, míg kedvezően nem sikerül őket megoldani. Első ilyen időszerű kérdés: a híd záróórája. Nem a »szivacsok« érdekében szólunk, hanem a vonattal indulók és érkezők érdekeit képviseljük akkor, amikor azt kérjük, immár ismételten, hogy a határhídat egy félórával hamarább nyissák s éjjel egy félórával későbben zárják. Két ország közötti barátságos megegyezés volna szükséges ehhez. A reggeli, pesti gyors menetrend szerint hamarább indul, mint azelőtt s így néha nehezen lehet elérni azt a vonatot. Az éjjeli gyors pedig akárhányszor tizenegy óra előtt pár perccel érkezik késve s az utas alig tud átsietni a hídon. Ezt mind rendbehozná a hídnak egy félórával előbb való nyitása és egy félórával később való zárása. A párkányi hídnál ez megtörtént, miért ne lehetne ugyanezt a komáromi hídnál is elérni? Másik hasonló kérdés: A Beák Ferenc ucca világítása, nem szólva a megyercsi uccai, a szénatéri részekről és a kapcsolt külvárosi uccákról. Amint távolodunk a város központjától, úgy csökken az esti kivilágítás fényessége is: már a Deák Ferenc ucca sötétben van, holott az uccarendezés a világítás kérdésének megoldását is kell, hogy magával hozza, a Széna-téren alig tájékozódik az utas, a Megyercsi uccán nem látni a házszámokat sem. A Pandató uccáról, a Szekér uccáról, a Tolnai uccáról és a külső városrészről — ahol térdig lehet a sarat járni — nem is szólhatunk. Szinte egy csallóközi kis faluban érezzük magunkat, ha az esti órákban erre van dolgunk. Csodálatos, hogy az ott lakók egyáltalán hazatalálnak még... Föltétlenül kérjük az uccai világítások rendezését valamint a külváros gyalogjáróinak rendezését is. Az uccák tisztítása és a csatornázás is akut probléma már: bármennyire is örvendünk annak, hogy a februári, tavaszias nap felolvasztotta a jeget és a hó levét és lehetővé tette azt, hogy nagyvégre legalább a főútvonalakról takarítsák el a felrakódott jeget. Mindenesetre jó módszer volt: megvárni, míg felolvad és minden lucskos lesz, de máskor szeretnénk, ha mindjárt hóseprésen kezdenék az uccatakarítást és nem engednék, hogy szánszándékkal galíciai képe legyen a komáromi uccáknak. A hidakat senki sem ápolja, az utakat is csak végső esetben takarítják. A tavaszi napnak kell kibújni, hogy rendben legyen a komáromi ucca. — Ami meg a kisérdülői, külvárosi talajvizeket illeti, azokkal kapcsolatban csak a legnagyobb sajnálat hangján szólhatunk az ott építkezettekről: csatorna és vízlevezetés híján máris úszni kezdenek a jó népek. Aki a vonatról lenéz a komáromi külvárosra, azt hiszi, cölöpépítmények közölt járkál. Egyelőre ennyi. Komárom külterületeiről nem is szólottunk. A tanyi lengyár beszüntette üzemét. A csallóközi Tany községben levő Fiedler-féle lengyár egyike volt a legnevezetesebb, régi lengyáraknek.A gyár 1931-ben leégett, de 1932-ben felépítették s egészen a múlt hetekig működésben volt. A gazdasági helyzet ezt a gyárat üzembeszüntetésre kényszeritette, tekintettel arra, hogy a testvérüzem, amely a magyarországi Komáromban volt, már régebbtől fogva nem dolgozott. Február havában véglegesen leállították a tanyi lengyár üzemét s ezáltal újból száz magyar munkás vált munkanélkülivé a téli szezonban, családjaikkal együtt. Belgyógyász szakorvos Sebész szakorvos m U.DS.K. MALECEK m u. olA. CHVAPIL rendel 11 —1-ig, 3—5-ig rendel 1— 3-ig Röntgen — Diathermia KO MÁRNO Eötvös utca 26. Egy régi komáromi fogadást megismételtek Szőgyénben. A komáromi fogadásnak vidám leit a vége, de a szögyéni fogadásnál már vér is folyott. — Jobbra, vagy balra döl-e a Szent András tornya?? Saját tudósítónktól. Komárom, február 7. Valamikor a régi jóvilágban a kedélyeskedés is nagyobb volt Komáromban, mint most, a gazdasági válság idejében. Tréfa, móka járta és csaknem mindegyik vendéglőnek megvolt a maga asztaltársasága, ahol ártatlan tréfával ugratták egymást az asztaltársaság tagjai. Egyszer egy ilyen kedélyes asztaltársaság két tagja azon vitatkozott, hogy' ha földrengés lenne megint, mint 1763-ban, a sz. András tornya ugyan merre dűlne: jobbra-e, vagy balra? Egyik a jobb, másik a bal felé való dülés mellett kardoskodott. — Fogadjunk, — mondta az egyik. — Rendben van, fogadjunk! — Mibe? — Mibe? Hát legalább is két liter borba! A szemfüles, élelmes és mindent halló kocsmáros meg se várta a rendelést, máris a vitatkozók és a fogadók asztalán állott a két liter bor. Ismerte jól a vendégeit, bízott bennük, biztosra vette, hogy a vesztes fél úri módra fizetni fog. Ö tudniillik a vita végét hallotta, amikor már csak arról volt szó, hogy mibe fogadjanak? A két vitatkozó attól a pillanattól kezdve, hogy a két liter bor odakerült az asztalra, egyszerre megváltozott, szelídek lettek, mint a bárány és egy szóval se vitatkoztak tovább, csak néha, amikor a kocsmáros háttal fordult, akkor vágtak össze a szemeikkel hamiskásan. Csendesen iddogáltak, aminek végtére is az lett a vége, hogy a két liter szépen elfogyott. Erre aztán cihelődni kezdtek a hazamenetelre. A kocsmáros kezdte öszszeállítani a számlál. — A két liter bort melyik úr terhére írjam, melyik úr vesztett? — kérdé a kiváncsi kocsmáros. Akkor aztán elmondták neki, hogy' mi volt a fogadás tárgya és megmagyarázták néki, hogy egyelőre nem lehet tudni, ki a vesztes fél és hogy ki fogja kifizetni a bort, várjon addig, amig a torony eldül. amíg a torony' eldül. Akkor majd kérheti a bor árát a vesztes féltől. A kocsmáros savanyú képet vágott és megfogadta, hogy' rendelés nélkül többet nem visz senki emberfia asztalára bort. A napokban megismétlődött ez a komáromi régi eset Szőgyénben azzal a különbséggel, hogy ott nem olyan simán pergett le. Két jómódú szögyéni fiatal gazdalegény beült az egyik nagykocsmába es azt mondták a vendéglősnek, hogy ők két liter borban fogadtak és kérdezték a kocsmárost, hogy adna-e a leendő vesztes félnek hitelben két liter bort, amelyet csak akkor fizet az ki, ha már a fogadás eldült. A kocsmáros ismerte mind a két fiatalembert, készségesen ajánlotta föl a hitelnyújtást és még ő is hangsúlyozta, hogy a bort csak akkor kell kifizetni, ha már eldült a fogadás, ő szívesen vár addig. A két fiatal gazdalegény mohón kéz-, dett inni és hamarosan megkótyago-^ sodtak. Erre aztán valahányszor a vendéglősre néztek, éktelenül röhög- ;r ni kezdtek, nem egyszer cigányuccá-1 ra ment a bor a nagy nevetéstől. f A vendéglős faggatni kezdte őket, ' hogy' mi az a jó, amin annyit nevet-1 nek? Azok aztán a részeg ember] rosszmájúságával elmondották, he Ive-^ sebben elröhögték, hogy no, kocsmáros uram, maga ugyan várhat a bor árának a kifizetésére, mert már rég nem lesz a világon és a fogadás még se dűl el, mert ők abban fogadtak, hogy a szögyéni nagytemplom tornya merre dűl el, Magyar-, vagy Németszőgyén között, tudniillik a nagytemplom a két község között áll. A kocsmárost a két legény vicce és az, hogy folyton rajta röhögnek, annyira dühbe hozta, h ogyr fölpofozta mind a kettőt és kidobta őket az ivóból. Persze, mindez nem ment olyan simán, mert a bicsak is előkerült és vér is folyt a rossz tréfa színhelyén. Ennél azonban még nagyobb baj, hogy most az egész falu, sőt a messze vidék is nagyon jól mulat ezen a fogadáson, amelyet Komáromban már régen elfelejtettek és csak a szőgyéni megismétlés újítja föl az öregebbek emlékezetében. A komáromi Iparoskor farsangi estélye. Meleg sikef és gyöngyöző hangulat jutalmazta az agilis rendezőség és a kiváló műkedvelők önzetlen munkáját. — Saját tudósítónktól. — Komárom, február 7. A Komáromi Iparoskor azon szerencsés egyesületek közé tartozik, amelyek iránt a közönség minden rétege meleg rokonszenvvel viseltetik és valahányszor a nagy nyilvánosság elé lép, mindig szép közönséget vonz a derék egyesület előadásaira. Vasárnap is így történt ez, amikor a szokásos farsangi estélyét rendezte a rokonszenves egyesület a kultúrpalota emeleti nagytermében. Nagyszámú közönség gyűlt össze ez alkalommal is a Komáromi Iparoskor hivó szavára. A hatalmas terem széksorai szépen megtellek és komárom szép asszonyai és szép leányai úgy látszik, itt adtak egymásnak találkozót, mert kevésszer láttunk annyi szép hölgyet együtt, mint ez alkalommal. Az ügyes kezek által rögtönzött színpad jól beleillett a nagyterem meleg miliőjébe és szinte kár, hogy magának a kultúrpalotának nincs ilyen leegyszerűsített és egy félóra alatt fölállítható színpadja, a Jókai Egyesület fölfrissített gárdája mennyi kedves délutánt és estét tudna nyújtani a közönségnek, ha ilyen kis színpadja volna. A Komáromi Iparoskor már negyedik éve használja ezt a gyorsan szétszedhető színpadot a kultúrpalotában anélkül, hogy a falakban kárt tenne. A változatos és nívós műsort a Kör zenekara vezette be Kaubek Károly vezetésével. Egy gyújtó indulót és több bájos magyar nótát adott elő igen meleg sikerrel. Majd a műkedvelők kiváló gárdája következett. Nehéz helyzete van | most nálunk a műkedvelő gárdáknak, 1 meri hiszen most fejeződött be a két| hónapos és hivatásos színészek által I tartott sziniszezon, a közönség igen í- nagy pártfogása mellett. így a kö|zönség önkénytelenül is összehason- Elításokat tesz a hivatásos és a műkedivelő előadók szinielőadása között. Ez fáz összehasonlítás önkénytelenül jön
